Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-06 / 27. szám
ESZMÉINK ES FELADATAINK MEGVAIOSÍTASANAK FONTOS ESZKÖZE irta: JÚUUS PAVLIS, az SZSZK műszaki-fejlesztési és beruházási miniszterhelyettese A nyolcvanas évek fő Jellemzője, hogy minden eddiginél erőteljesebben kell küzdeníink az intenzívebb gazdaságfejlesztésért, mégpedig a tudományosműszaki fejlődés és a szocialista gazdasági integráció alapján. A tudományos-technikai forradalom értelmezésekor szükségszerűen figyelembe kell venni az ember anyagi és szellemi tevékenységének minőségileg új feltételeit. Hangsúlyozni kell továbbá, hogy a tudományos-technikai forradalom „társadalmi jelenség, amely jelöleli a termelőerőkben és az összes többi szférában végbemenő folyamatokat", s korunk egyik alapvető jellemzője. A hatodik ötéves tervidőszakra elfogadott intézkedések minden területen, amelyen sor került gyakorlati érvényesítésükre, bebizonyították létjogosultságukat, szükségességüket. Ennek ellenére számos olyan terület van, amelyeken az intézkedések alkalmazása csupán részleges sikereket hozott. Olyan esetek is előfordulnak, hogy az innovációs törekvés csak az ármódosítások alapját képezi. A kutatástól a termelésig felölelő ciklus meggyorsítására irányuló törekvés számos haladó szervezési forma alkalmazásában nyilvánul meg. Szovjet tapasztalatok alapján kezdték meg bevezetni hazánkban a hatodik -ötéves tervidőszak első éveiben a kutatásifejlesztési társulásokat. Ilyen integrációs társulás több termelési-gazdasági egység keretében létrejött, például a Nová Dubnica-i Elektrotechnikai Kutató Intézetben stb. Az eddigi tapasztalatok alapján elmondható, hogy az említett integráció társulások működése a kutatásfejlesztés-termelés ciklus lényeges, egyharmadnyi résszel való lerövidítését eredményezi a hagyományos szervezési módszerekhez viszonyítva. Hozzájárulnak ahhoz, hogy szorosabbá fűződjön a kutatók és termelők közötti kapcsolat, s kedvezően hatnak a kutatási témák megválasztására is. Tény azonban, hogy ez a szervezési forma nem alkalmazható mindenütt, s hatékony érvényesítéséhez megfelelő feltételek megteremtésére van szükség. Amint ez utóbbi megvalósul, a tudományos-termelési társulások létrehozására más ágazatokban is sor kerül. Három évvel ezelőtt bevezettük a hatékony és minőségi termelés komplex tapasztalati módszerét, amelyben elsődleges feladat a minőség javítása és a hatékonyság növelése. Jelentős lépést jelentett a hosszú távú célprogramok bevezetése is, amelynek célja a kutatás-fej- lesztés-megvalősítás ciklus folytonosságának biztosítása. A célprogramokat a komplex intézkedések is felölelik. A komplex intézkedések értelmében a gazdasági mechanizmust olyan irányban kell elmélyíteni, hogy kedvező feltételek teremtődjenek a dinamikus tudományos-műszaki fejlesztésre. Sikeres fejlesztési programot hajtottunk végre Az újonnan kifejlesztett kutatási bázisunk szoros együttműködésben a KGST-tagországokkal s mindenekelőtt a Szovjetunióval hozzájárult ahhoz, hogy magas szakmai színvonalon fejleszthettük a haladó termelési ágazatokat, mint például a vegyipart, a kohászatot, az atomenergetikát stb. A WER—440-es típusú atomerőmű gyártásának és üzemeltetésének elsajátításával jelentős atomenergetikai program megvalósítását vállalhatta a csehszlovák ipar a különböző hosszú távú kooperációs egyezmények alapján. Az atomenergetikai program jelentős fejlesztése valósul meg a Tlmaőei Szlovák Energetikai Gépgyárban, a vráblei Tesla vállalatban stb. Megalapozott koncepciója van számos ipari robot és manipulátor kutatásának és fejlesztésének is. A termelési folyamatok automatizálását elősegítő berendezések kifejlesztésébe 20 jelentős hazai kutató intézet kapcsolódik be a Preáovi Ipari Automatizá- ciós Intézet vezetésével. E berendezések a munkatermelékenység 8—14-szeres növelését teszik lehetővé. Magas kilogrammonkénti áruk — 400—800 korona — kedvező exportcikké lépteti elő ezeket a termékeket. Jelentős haladást értünk el az automatizált irányítási rendszerek kiépítése feltételeinek megteremtésében is, mégpedig nem utolsósorban a miniszámitó- gépek sikeres kutatási programjával. Ugyancsak jelentős eredményekről adhatunk számot a vegyipar fejlesztésében is, különösen a polipropilén műszál gyártásának bevezetésével. A műszaki fejlesztés gyenge pontjai Eredményeink kétségkívül jelentősek. Pártunk azonban arra ösztönöz bennünket, hogy bíráló szemmel vizsgáljuk felül sikereinket, saját munkánkat. Nem kielégítő a műszaki-fejlesztési terv teljesítése, amely mindössze 90—95 százalékos. A népgazdaság asztalára a műszaki fejlesztés eredményeinek révén körülbelül 30 százalékkal kevesebb érték kerül a tervezettnél. A nagy horderejű kutatási és fejlesztési feladatok megoldása még mindig nagyon hosszú időt vesz igénybe — átlagosan körülbelül 5,5 évet. Az erők és eszközök szakágazati és vállalati kutatóintézetekben történő összpontosítása még nagyon alacsony színvonalú, átlagosan 3,5 dolgozó jut egy feladat megoldására. Hosszú ideje fájó pontja népgazdaságunknak, hogy az illetékesek kevés gondot .fordítanak a kutatási eredmények lehető legrövidebb időn belüli alkalmazásának szorgalmazására. A megvalósítás gyakran 2—3, sőt több évet is késik. A kutatási és fejlesztési eredmények megvalósításának kiváló tükörképe a választék-felújítás illetve -bővítés, valamint a termékek minősége. Tavaly például a gyártott termékek 10,6 százaléka volt új termék — szlovákiai viszonylatban. Az új termékeknek viszont mindössze 13 százaléka volt világszínvonalú, holott 1977-ben ez az arány 13,3 százalék volt Mindenekelőtt a szakágazati és vállalati műszaki- fejlesztési tervek színvonalának javítására gondolunk, hiszen ezekben a tervekben rögzítődik és összpontosul a kutatási és fejlesztési feladatok 90 százaléka. Mig e feladatok száma 1976-ban 3724 volt, 1979-ben már elérte a 4324-et. Le kell szögezni, hogy azért nem érünk el többek között jó eredményeket a műszaki fejlesztésben, mert e területen gyengék az ágazatközi kapcsolatok. Haladó technológiai eljárások születnek ugyan a kutatás és fejlesztés révén például a vegyiparban és a fafeldolgozó iparban, de egyéb ágazatokban Is, a gépipar fejlesztői viszont nem kapcsolódnak be ebbe a folyamatba, így a lemaradás szinte kivédhetetlen. Az is komoly gondot okoz a műszaki-fejlesztésben, hogy a közép és vállalati irányítási szinteken; a fejlesztési eredmények gyakorlati alkalmazását még mindig kizárólag a műszaki-fejlesztési részlegek ügyének tekintik, a vezető dolgozók nem szentelnek e kérdéseknek megfelelő figyelmet. Továbbra is időszerű és állandó követelmény az anyaggal, fémmel és energiával való ésszerű gazdálkodás, az ezekkel történő takarékoskodás. Az energiagazdálkodásban arra kell törekednünk, hogy a tervezett 10,2 millió tonna kőszénegyenértékű fűtőanyag-megtakarítást 10 százalékkal toldjuk meg. Az előzetes értékelések alapján várható, hogy a hatodik ötéves tervidőszakban 12,7 millió tonna kőszénegyenértékű fűtőanyagot takarítunk meg. Gazdasági fejlődésünk limitáló tényezője továbbra is a munkaerőkérdés marad, hiszen a munkaerő-állomány növekedése a 7. ötéves tervidőszakban sem lesz nagyobb, sőt, csökkeni fog. Társadalmunk nagy figyelmet szentel a környezet- védelemnek is. A becslések szerint a levegőszennyeződésből keletkezett károk értéke évente eléri a 4,4 milliárd koronát, ebből Szlovákiára 900 millió korona jut. Jelentősek a vizeink szennyezése révén keletkezett károk is. A tudományos-műszaki fejlesztés meggyorsításának lehetőségei és távlatai A tudományos-műszaki fejlődés meggyorsításának szempontjából rendkívüli jelentőségű hazánk számára a Szovjetunióval és a többi KGST-tagországgpl való együttműködésünk. Ennek köszönhetően már a múltban is számos bonyolult problémát megoldottunk. Az állami kutatási tervben szereplő feladatoknak mintegy a felét nemzetközi együttműködéssel oldjuk meg. Napjainkban a tudományos-műszaki együttműködési programunk a Szovjetunióval mintegy 550 fontos feladatot tartalmaz. Az elkövetkező időszakban nagy figyelmet szentelünk továbbra is a gyártmányfejlesztésnek és a minőség javításának. A nagyobb ütemű gyártmányfejlesztés érdekében a? egyes termelési-gazdasági egységek és vállalatok számára megállapítják az új termékek arányszámát ugyanúgy, mint az új technológiával készült termékek arányszámát. Megállapítják az első minőségi osztályba tartozó termékek arányát is. Az anyagi érdekeltségi rendszer arra irányul majd, hogy a divatos és luxustermékek gyártói az alapárhoz viszonyítva 25 százalékkal többet kaphassanak termékeikért, a műszakilag színvonalon aluli termékeket pedig csak jóval az átlagáron aluli értékben adhatják el gyártóik. Szükséges, hogy az .irányító dolgozók a kutatásban és a gazdasági életben a tudományos-műszaki fejlesztés kérdését mindenütt úgy kezeljék, hogy ne csupán az ágazati, illetve vállalati érdekeket védjék, hanem vizsgálják meg a tudományos-műszaki fejlesztés szociális és társadalmi eredményeit is, annak lehetséges eredményeit. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy a tudományos-műszaki fejlesztés társadalmunknak nem a végső célja, hanem eszméink és feladataink megvalósításának fontos eszköze. Célunk pedig nem más, mint dolgozó népünk anyagi és kulturális színvonalának fejlesztése, az ember sokoldalú fejlesztése, az egészséges környezet s a társadalom magas kulturális színvonalának megteremtése. S okatmundó, elgondolkodtató statisztikai adatokhoz jutottam néhány hónapja Kelet-Szlovákia termőterületének alakulásáról. Ezek az adatok ellenkeznek minden olyan törekvéssel, amely a gabona- és élelmiszertermelés növelésére irányul. Amíg egyesek a nemes cél érdekében komoly munkát fejtenek ki, addig mások nehezítik azt. Persze nem készakarva, de az is igaz, hogy kevés olyan szándékkal, amely a mezőgazdasági termelés növelését támogatná. Számoljunk egy kicsit. Egy évtized alatt, ' vagyis 1970 és 1980 között csupán Kelet- Szlovákiában 50 ezer hektárral lett kisebb a mezőgazdasági földalap. A szántóterület ugyanitt és ugyanebben az időszakban több mint 70 ezer hektárral csökkent. Ha minderre nem kerül sor, vagy legalábbis nem ilyen mértékben, akkor ma a kerületben az évi egymillió tonna gabonatermés elérése nem csupán terv, hanem valóság lenne. Nem vagyok hivatott eldönteni, a termőtalajjal történő ilyen bánásmód helyes-e vagy sem, de ágy érzem, hogy az utóbbi időben a mezőgazdasági földalap védelme érdekében született számos intézkedés és törvény nem véletlenül látott napvilágot. Szükség volt rájuk, hiszen amfg a kerületben 1955 és 1970 között évente 2500 hek tárral csökkent a mezőgazdasági földterület, addig az utóbbi évek „fagyási“ átlaga elérte a 8200 hektárt. Ez annyit jelent, hogy a kerület 1 millió 618 ezer hektár mezőgazdasági földterületéből (ebből 426 ezer hektár a szántó) évente egy-két mezőgazdasági üzemnek megfelelő területet felszámolnak, illetve más célokra használnak fel. Persze, ha az egy főre jutó mezőgazdasági földterületből indulunk ki, akkor a kerületnek „van miből“, hiszen amfg az egy lakosra jutó mezőgazdasági földterület országos viszonylatban 46,25 ár, addig Ke- let-Szlovákiában 56,8 ár. Csakhogy ez nem lehet ok a pazarlásra! KEIESEBB BIBÉIÉIT! A mezőgazdasági földalap csökkenése okozta aggodalmainkat, gondjainkat egy kissé enyhíti, hogy az 1966—1979-es időszakban több mint 70 ezer hektár „elvesztett“ területből 49 ezer hektár továbbra is a természet birtokában van, mivel befásl- tották, erdősítették. Azt azonban nehezebb elviselni, hogy 12 ezer hektáron (ebből közel 8 ezer hektár a szántóföld) nem mező- gazdasági növények, hanem hétvégi házak, lakótelepek, üzemek, gyárak száma gyarapodik, illetve homokbányák terebélyesednek. Nem. Szó sincs az iparosítás fontosságának megkérdőjelezéséről. Itt csupán az építkezési terület meghatározása körül van némi kifogásolni való. Ha mondjuk a ki- rályhelmeci (Královsky Chlmec) bútorgyár, a michalovcei autóbusz-pályaudvar és csempegyár, a szepsi (Moldava nad Bodvou) ipartelep, vagy a kassai (Koáice) Tóhát (Nad jazerom) lakónegyed és még néhány üzem, falu-, illetve városrész nem a gabona- és zöldségtermesztésnek megfelelő helyeken épült volna, hanem a kevésbé termékeny talajon, akkor a mezőgazdasági üzemeknek ma kevesebb gondjuk lenne. Igaz ugyan, hogy a dombos helyen, illetve más, nem szántóterületen lassabban ment volna az építkezés, mint az asztalsík terepen, s talán költségesebb lett volna, de az is bizonyos, hogy a jó termőföld néhány év leforgása alatt megtérítené a kiadáskülön- bözetet. Sajnos, a jelenlegi helyzetből és az 1990- ig szóló előrejelzésből az derül ki, hogy a legdrágább kincseink közé tartozó termőfölddel továbbra is eléggé mostohán bánunk. Az elkövetkezendő tíz évben például a kerület mezőgazdasági földalapja újjabb 37 ezer hektárra), szántóterülete pedig 14 554 hektárral csökken. Ismert, hogy a termőföldet, elsősorban a legjobb minőségűt, védeni kell a nem mezőgazdasági célokra való igénybevételtől. Ezt a törekvést a mezőgazdasági földalap védelméről szóló 1966-ban hozott törvény és annak 1976-ban elfogadott módosítása is megerősíti. Sajnos, törvényszegők mindig akadnak. Azok legtöbbször elnyerik büntetésüket, de ... A pénzbírsággal nem oldódik meg a kérdés, hiszen az épület, a létesítmény marad, s helyén nem terem többé növény. Talán következetesebben kellene fellépni a törvénysértők ellen, megfontoltabb tervezésre lenne szükség, s az sem lenne rossz, ha az építkezési területre pályázók az eddiginél kevesebb kivételt kapnának a termőföld igénybevételére. GAZDAG JÖZSEF 3 1981 VII. N C/S
