Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-23 / 47. szám
V alóban maromul méretei ellenére — egyidejűleg ezerhatszáz vendég ülhet Itt asztalhoz — nem túlméretezett. A lázas iramban fejlődő város népessége lassan eléri a négy- százezer főt. Főleg hét közben a közelibb-távolibb környékről is sokan itt intézik ügyes-bajos dolgaikat. A hétvégeken ipedig az ország más részeiből és külföldről is kisebb-nagy óbb turistacsoportok keresik fel. S az étterem bizony kevés, ebédidőben sokszor alig lehet szabad székhez jutni. Még nehezebb volt a dolga annak, akinek kedve szottyant egy korsó ijól hűtött, habos sörre. A régi kiskocsmák elavultak, sorra — joggal — lebontották és lebontják őket s a megmaradt sörözők semmiképpen sem felelhetnek meg a rohamosan növekvő igényeknek, l — Üzemünk ezen a helyzeten enyhít — vonja le a kézenfekvő következtetést fán Kirschner, a söröző üzemvezetője. A ruhatárakkal és a szükséges mellékhelyiségekkel bőven ellátott előcsarnokból először kitekintünk a kerthelyiségre, amely most már elárvultán téli álmát alussza. De legkésőbb május elejétől nagyjából októberig, ismét félezer vendég ülhet asztalaihoz — jó ételhez és szomjat oltó sörhöz. A hatalmas épület három, egyenként 1210 négyzetméter alapterületű, 400—400 vendég befogadására alkalmas, egymás fölött elhelyezkedő, ízlésesen berendezett „szérűből“ áll, amelyekben korábban csíráztatták az árpát, illetve szárították a malátát. Az alagsori a leglátogatottabb. Itt mérik a közkedvelt Budvart, a Ceské Budéjovice-i sörgyár határainkon túl is elismert, keresett sörmárkáját. A nagy népszerűség további magyarázata, hogy itt a söriváshoz nem kötelező az ételfogyasztás. A hangulat jó, de nem mindenkinek felel meg, hogy ebben a szérűben — nyilván a légtisztító berendezés hibájából Is —, mán röviddel a nyitás után, de főleg az esti órákban vágni lehet a füstöt. A másik két szérűben jóval tisztább a levegő. Függőlegesen egymásba nyílnak, így nagyobb a légterük és látogatottságuk Is valamivel kisebb. A földszinten bratislavai sört szolgálnak fel, az emeleten pedig a legjobb szlovákiai sörnek elismert ógyallai (Hurbanovo) Aranyfácánt. Különben mind a három szérűnek külön konyhája van — a legnagyobb a földszinten — amely inkább laboratóriumra hasonlít. A két felső nagyterem felét külön éttermi részleg foglalja el, ahol természetesen csak az ételhez szolgálnak fel gört. — Ez összefügg másodosztályú üzemegységünk jellegével. Nemcsak sörözöt akartunk és akarunk létrehozni, hanem kifejezetten kulturált, s nem túlzók, ha azt mondom, reprezentatív viszonyok között amolyan sörházi éttermet, ahol az emberek az ízes falatokat jó sörrel öblíthetik le. Ezt a célunkat egyelőre még nem értük el. A konyhák forgalma az összforgalomnak mindössze húsz százalékát éri el, mi pedig hozzávetőleg negyven százalékos hányadra törekszünk. A, többi között abból indulunk ki, hogy — mondjuk — ű müncheni sörözőkben az étel- és az italfogyasztás ötven-ötven százalékban oszlik meg — magyarázza az üzemvezető. Avatottam beszél az elképzelésekről. Kitűnő szakember, aki nemcsak néhány hazai vendéglátóipari üzemben ismerkedett a korszerű éttermi szolgáltatások minden csínjával-bín- jával és egyebek között „talpra állította“ a korábban „gyengélkedő“ vagyis, magyarán mondva, veszteséges repülőtéri éttermet, hanem a külföldet is figyelő szemmel megjárta. Egy évig az osztrák Alpokban Kitz- bühed egyik elsői osztályú szállodájában gyűjtötte a tapasztalatokat. Majd hat éven át gyarapította szakmai ismereteit diplomáciai kiküldetésben — Nyugat-Berlinben és Stockholmban. Hasznát veszi természetesen annak is, hogy a szlovák és a magyar nyelv mellett beszél oroszul, németül és angolul is. Tudását nemcsak idehaza kamatoztatja új beosztásában, hanem külföldön is. Legutóbb például meghívták Becsbe egy három vendéglőből és két bárból álló vendéglátó központ üzembe helyezése előkészítéséhez. —De munka itt is akad bőven. Hiszen még az átadáskor sem volt minden készen. Ez egyaránt vonatkozik az építőipari munkálatokra — a toronyrészben csak januárban nyitjuk meg a hatvan férőhelyes sörbárt, továbbá egy kis, valamint egy százszékes nagyobb szalont —, de a technikai és a személyzeti ellátottságra is. — Milyen a nyitás- és zárásidő és a látogatottság? — Hétfőtől eltekintve, minden nap nyitva tartunk, mégpedig tíztől huszonkét óráig. Nyáron volt úgy, hogy telt házunk volt, újabb vendégeket nem fogadhattunk. Fő idényben naponta átlag ötezer vendégünk van. Tizennyolc óra után kezdődik a csúcsforgalom. Sok turistacsoport keres fel bennünket — külföldi utazási irodákkal is igyekszünk felvenni az üzleti kapcsolatot — és ez is hozzájárult ahhoz, hogy eloszlott kezdeti aggodalmam: vajon lesz-e elég látogatónk. Előzetes bejelentés alapján képesek vagyunk egyszerre kiszolgálni ötszáz főnyi csoportot is. — A sörfogyasztás? — Naponta 60—80 hektolitert csapolunk. Nyáron hetente elfogy körülbelül 160 hektó Budvar — a duplája is elkelne —, száz hektoliter bratislavai és 70 hektó ógyallai. Az ételfogyasztásról FrantiSek Hav- lík főszakács árul el néhány érdekes adatot. — Sajnos, a konyhák személyzeti állománya a szükségesnek csak az egynegyede. Naponta 1000—1800 ebédet vagy vacsorát készítünk, elég bőséges választékban. Viszont teljes állomány mellett ötezer adag előállítására lennénk képesek. Ezen kívül természetesen hidegkonyhánk is üzemel. Különlegességeink közé tartozik a disznótoros, a kitűnő disznósajt, továbbá a tésztában panírozott rántott szelet s amolyan harapnivalóként a nekünk készített ropogós sóskifli és a pogácsa. Az igazsághoz tartozik az is, hogy noha jelenleg 48 fő helyett csak tizenegyen vagyunk a konyhákban, most is több ételt tudnánk produkálni, ha a pincérek több megrendelést juttatnának el hozzánk ... Michal Závadcky részlegvezető hozzáteszi: — Valóban, az ételek iránti kereslet még nem az igazi. Talán a felszolgálók is többet tehetnének a helyzet javítása érdekében ... Sajnos, anyagilag nem érdekeltek a fogyasztás növelésében, s a fizetésük eléggé alacsony. Mintegy harminc százalékuk nő és bizony nem könnyű a munkájuk. Ezekben az óriási termekben naponta sok kilométert tesznek meg, összesen három-négy mázsát cipelnek. Hiszen egy tálcára mintegy 18—19 söröskaincsó fér rá s súlya eléri a 22—23 kilogrammot. Meg aztán nem minden vendég egyforma, a pincérnek néha oktalanul is gorombaságokat kell lenyelnie. Szóval, vannak még kisebb-nagyobb fogyatékosságok, hibák is. Egy-egy vendég panaszkodik a lassú kiszolgálásra, a készség, az udvariasság hiányára, s cigarettafüstre, vagy éppenséggel zavarja a fúvószenekar, míg a másik szívesen elhallgatja, sőt még táncra is kerekedik. A pincérektől meg olyasmit hallhat az ember, hogy a sörivás kulturáltsága nálunk még távolról sem éri el a csehországi szintet, hogy — főleg a fiatalabbak között — akadnak hangoskodó, garázda vendégek is, akik nem tudják, mikor kell a sörivást abbahagyni. Ismét az üzemvezetőé a sző: — Itt is, ott is javítani akarunk és fogunk a helyzeten. Fontos feladat egyaránt személyzetünk feltöltése, képzése, nevelése s nemkülönben a fogyasztás megfelelő és sajátos légkörének fokozatos megteremtése. Vendégmarasztaló szándékunk megvalósítása ugyanis hosszú távon csak így lehet sikeres ... GALY IVAN Az utóbbi néhány hét leforgása alatt meglátogattam néhány vásárt. Le kell szögeznem, hogy nagyon szeretek vásárba járni. Na nem azért, hogy vásároljak is, mert őszintén megvallva, ' nem szívesen tolongok a sátrak ellőtt, s a hangosbemondókat túlkiabálva kérem a kiválasztott árut. A vásárok hangulatát szeretem. A zenebonát, a kikiáltók csalogató szövegét, a pattogatott kukorica illatát, a látogatók vígságát. Szeretek felülni a lányommal a hintára, célba lőni, lufit fújni, kézből enni a cigány pecsenyét, ahogy ilyenkor szokás. Ilyenkor nincs szigor, ilyenkor lehet menet közben ugrándozni, nevetgélni, s meo-metállni valami érdekes láttán. Hát látnivaló az idei vásárokon is volt bőven. Nem a kereskedelem kínálatára gondolok, nem kabátokra, sapkákra, cipőkre, ruhákra. Nem. Inkább az ajándéktárgyakra, a sok apró műanyag üveg és fa mütyürre, a giccsesnél giccsesebb képekre, festményekre, a gipsztörpékre és a művirágok tömkelegére. Láttam törpét 45 koronáért, láttam borzasztó festményeken szomjukat oltó őzikéket, bőgő szarvasokat — olajban 500 koronáért és sorolhatnám a végtelenségig. Nem győztem magyarázni a 9 éves, elragadtatástól csillogó szemű lányomnak, hogy az, ami neki tetszik, az nem szép, az nem érték, olyat nem veszünk, Inkább nem viszünk vásárfiát senkinek. De hiába érveltem, magyaráztam, emlékeztettem őt az iskolai képzőművészeti órákon tanultakra — ő csak mondta a maga logikus érveit. Hogy mit mondott, mivel érvelt? Azzal, hogy ha az a sok áru nem lenne szép, akkor nem árulhatná ezeket az a sok-sok árus, s ha nem árulnának ilyeneket ... Nem hallgattam őt tovább. Azokra gondoltam, akik kiadták az engedélyeket a giccs- árusoknak, no meg azokra — pedagógusokra, népművelőkre, szülőkre — akiknek majd meg kell magyarázni a vásárról hazatérőknek, hogy az ajándékba hozott, kapott vásárfia miért, mitől giccs. Befejezésül csak annyit — mi is vettünk vásárfiát. Fából faragott merőkanalat, a gyereknek mézeskalácsot és még valamit. Igaz, hogy azt nem a vásár területén — könyvet. S válogatás közben eltűnődtem azon, hogy miért nem lehet a vásárokon könyvsátrat is felállítani?! PÉTERFI SZONYA HIVATÁS A Az utazást általában kedvteléseik közé sorolják az emberek. Pavol Lazar azonban hivatásból járja a világot, vagy azt is mondhatjuk, a kedvtelésből utazók gondtalan utazásáról, pihenéséről gondoskodik. Foglalkozása ugyanis: idegenvezető. — En is a kedvtelésem révén jutottam azonban a mai foglalkozásomhoz. Annak idején a Strojexport külkereskedelmi vállalatnál dolgoztam, s itt szerettem meg az idegen nyelveket. Az ötvenes évek elején a külkereskedelmi vállalatok bratislavai ki- rendeltségeit felszámolták, ekkor egy építőipari vállalat anyagbeszerzője lettem. Itt még annyi alkalmam sem volt a nyelvgyakorlásra, mint az előző munkahelyemen, ahol bár külföldre nem sokat utaztam, a mindennapi munkámhoz szükség volt a nyelvekre. Ekkor figyeltem fel a Turista utazási iroda hirdetésére — idegenvezetőket keresett — s jelentkeztem. Beszélek angolul, franciául, németül, olaszul, spanyolul, magyarul. így lettem hát világjáró, illetve kezdetben csak országjáró, akkor még az utazási iroda külső munkatársaként. 1963-tól pedig a Cedok utazási iroda állandó idegenvezetöjeként dolgozom. Hivatásból bejárni a világot nem is olyan rossz foglalkozás, gondolják sokan. A gondolat azonban csak részben helytálló. Pavol Lazar ts sok országban megfordult, a legtöbben nem is egyszer. Mint elmondta, keleten Indiával, nyugaton Kubával határolhatná az általa bejárt országokat. Európa országai közül csak Finnországot, Norvégiát, Albániát, Portugáliát és Írországot kell kihagynia a 19M. XI. 23.
