Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-11-23 / 47. szám

PÁRATLAN LÉTESÍTMÉNY # MEGKÖVETELIK A KIVÁLÓ MINŐSÉGET • A FELTÉTELEK MEGTEREMTÉSE • AZ ÉVZÁRÓ TAGGYŰLÉSEN MINDEN EGYES TAG

MUNKÁJÁT ÉRTÉKELIK

Miután közöltem kérésem, hogy elsősorban arról szeretnék hallani, mit jelentenek a pártszervezetnek és a szövetkezetnek a fiatalok, hogyan gondoskodnak nevelésükről, a párttagság és az efsz dolgozói sorainak fiatalításáról, Csémi József, a Nemes- ácsai [Zemianská OlCa) Efsz elnöke -azt javasolta, hogy tekintsem meg az átadás előtt álló korszerű istállóikat, azaz tehénfarmjukat. Ezt Beke Béla, a 31 tagú pártalapszervezet elnöke is helyeselte.

Utunk tehát egyenesen az új létesítményhez vezetett. A szövetkezet elnökének gépkocsijába két fiatal elvtársnő is beszállt. Azért hívta őket Csémi elvtárs ki a telepre, hogy segítsenek eldönteni, milyen színű padlógumi kerüljön az ott dolgozók számára épült helyiségekbe, melyek bizony olyan szépek, hogy még a padlógumi színe sem lehet bennük akármilyen. S ehhez a kérdéshez az elnök szerint is a nők értenek jobban.

Előbb a szociális helyiségeket, öl tözöket, zuhanyozókat, majd az állatorvosok helyiségeit, a gyógyszerraktárt tekintettük meg. Utána az automata mosógéppel felszerelt munkaruha-mosodába mentünk. Aztán az étterembe. Ottjártamkor a létesítményt még nem adták át rendeltetésének, de már parkosították az udvarát, melyen áthaladva eljutottunk a minden várakozást felülmúló istállóba. A farmon 571 jószág lesz, s 208 már az év végén „be is költözik“. Az etetés és minden más munka gépesített a hatalmas sportcsarnokra emlékeztető istállóban, ahol a tehenek „intelligenciájára“ is szükség lesz, vagyis bizonyos dolgokat meg kell majd szokniuk. Például a fény kigyulladására indulnak el a fejeshez, amely egy forgószínpadszerű berendezésen történik. Amíg az alkalmatosság egyszer körbejár a tehénnel, addig a gép meg is feji. Amikor ez megtörtént, a fejőgép automatikusan kikapcsol, s a jószág visszaindul a helyére. A tej pedig csőrendszeren közvetlenül a hűtőbe jut. A hatalmas hűtőt máris használja a szövetkezet.

Megtekintettük azt a helyiséget, ahol a beteg teheneket fogják ápolni, illetve a „nehéz szüléseket“ levezetni. A világra jött borjak külön helyiségbe kerülnek, ahol ketrecekben, amolyan inkubátorokban helyezik el őket.

A farm építését Beke Béla vezeti, aki olyan szigorúan megköveteli az emberektől a jó minőséget, hogy egyáltalán nem kell félniük attól, hogy a létesítmény átadásakor hibákat találnak majd. Csupán egy dologtól tarthatnak a szövetkezet vezetői: hogy az átadás után szép számban jönnek majd hozzájuk az emberek különböző helyekről érdeklődni. Ugyanilyen tehénfarm ugyanis az országban még sehol sem épült. Sokan talán túl bátornak tartják a kezdeményezést, de az új kockázattal jár, s Csémi József, aki már egy évtizede a közös gazdaság élén áll, nem fél az úttörő munkától. A fiatal szövetkezeti elnök egyébként nemzetgyűlési képviselő, s tagja a szövetkezet párt- bizottságának..

— Ezen a farmon mindenkinek szakképzettnek kellene lenni — mondja. — A Ifejőgép egymagában több mint félmillió koronába kerül. Ahhoz érteni kell. Egy kombájn értéke szintén félmillió korona. Minden beruházásunk megköveteli a szakképzettséget. Az utóbbi öt évben 45—50 fiatal dolgozónk szakmunkás- bizonyítványt szerzett — teszí hozzá, hogy eredeti kérdésemre válaszoljon. — Szövetkezetünk tagságának nem magas az életkora, pedig nálunk bőven van munkalehetőség. Például a cipőgyárban, az építkezési szövetkezetben, a Technomat üzemben, a széntelepen. Komárom sincs messze.

— Miért vonzódnak a fiatalok az önök szövetkezetéhez? Mi ennek a titka? — kérdem.

Elmosolyodik.

— Megteremtjük hozzá a feltételeket. Először is azt tartjuk, hogy aki produkál, azt meg kell fizetni. Ezt az emberek meg is értik. Az egy dolgozóra számított munkatermelékenység szövetkezetünkben jóval a járási átlag fölött van. Gondoskodunk az emberekről. Minden egyes tagunknak újságot fizetünk elő az efsz kulturális alapjából. A kommunisták a pártsajtót természetesen maguk járatják. A fiatalok igényeit különösen figyelmbe vesszük. Van labdarúgócsapatuk, 22 tagú fúvószenekaruk. A zenészek ruháit és egyéb költségeket, a zenetanárt természetesen a

szövetkezet fizeti. Szívesen adunk, de ezért el is várjuk a becsületes munkát, a jó minőséget. Persze, nálunk is előfordult, hogy valamilyen elvégzett munkának a minőségével nem voltunk elégedettek, de újból elvégeztettük az illetővel. Az eredmény nem maradt el. A fiatalok vonzódásának egyik magyarázata az, hogy az állattenyésztést is széppé tesszük. Igyekszünk minden munkát korszerűsíteni. Például nálunk a traktorosoknak nem kell olajcserével bajlódniuk. Ha esedékes az'olajcsere, a traktoros beviszi a traktort a szervizbe, s ott elvégzik a munkát. A központi szerelőműhelyünkben 35—40 fiatal dolgozik.

Természetesen oda is ellátogattam, s nem bántam meg. A korszerű, tágas és világos szerelőcsarnok láttán azonnal megértettem, miért szeretnek ott dolgozni a fiatalok és a tapasztaltabb dolgozók egyaránt. A példás rendben tartott műhely közepén egy magaslaton áll a műhelyvezető üvegfalból készült helyisége, ahonnan állandóan szemmel tarthatja, hol mi történik. Ott beszélgettem el a 33 éves Kovács Kálmánnal, a műhely- vezető helyettesével, aki a mezőgazdasági gépjavítószakmát tanulta ki, s 1963-tól dolgozik a szövetkezetben. 1973 óta tagja a kommunista pártnak. Munkájával elégedett, s a jövőjét a szövetkezet nélkül el sem tudja képzelni.

— Amikor itt kezdtem dolgozni, akkor még ez az új műhely nem létezett — emlékszik a kezdetre.

Arra a kérdésemre, hogy minek köszönheti felvételét a dolgozók élcsapatának tagjai közé, a közben megérkezett Ferenczy Antal kovácsnak engedi át a választ. Okkal, hiszen Ferenczy elvtáns volt az ajánlója.

— A munkája alapján ajánlottam — mondja a nála csupán két évvel idősebb Ferenczy Antal, aki 1966-tól párttag. — Meg a kollektívához való viszonya alapján. Együtt dolgoztunk, jól ismerem, s egyetlen percig sem féltem, hogy csalódnom kell majd benne. Többször elbeszélgettünk olyasmiről, hogyan végezzük el a javítást, hogyan spóroljunk meg alkatrészt.

A javításokról való gondoskodással kapcsolatos a két kommunista pártfeladata is. Kovács Kálmán ezenkívül pártfeladatul kapta a Honvédelmi Szövetség munkájának támogatását. Pártoktatásra most helyben jár (középfokúra), de tagjelöltként a komáromi (Komárno) járási pártbizottság politikai nevelési háza által szervezett előadásokat hallgatta, s kétnapos bentlakásos oktatásban is részt vett, melyet Paton (Patincej rendeztek meg.

Helyben alap- és középfokú pártoktatást is szerveztek. Fiatal résztvevői mindkét fokozatnak vannak. A tagjelöltek már hagyományosan a politikai nevelési ház által szervezett oktatásra járnak.

Amikor távozom az üvegfalú helyiségből, mely engem leginkább parancsnoki hídra emlékeztet, éppen egy javító lép be, hogy aláírassa megrendelését répakiszántó géphez szükséges alkatrész vételezésére.

A -közös gazdaság négy község szövetkezetének egyesülésével jött létre: Ezek: Nemesócsa, Tany (Tori/, Zsemlékes (Lipové) és Okánlkooo. A szövetkezet üzemi pártszervezete nemrég vált külön a nemesócsai falusi pártszervezettől. Az átszervezéstől a szövetkezet kommunistái a pártmunka rugalmasságának fokozását várják. Például, ha váratlanul esik az eső, s nem lehet, kimenni a földekre, és ha elő van készítve a taggyűlés, megtartható. Ugyanakkor azoknak a párttagoknak, akik nem a szövetkezetben dolgoznak, nem kell olyan kérdésekkel is foglalkozniuk, melyek csak a szövetkezetét érintik. Az üzemi pártbizottságnak több fiatal tagja van. A héttagú párthizott- ság átlagéletkora 35 év. Igaz, az egész alapszervezet tagságának az életkora sem több 38 évnél. A nyugdíjban levő kommunista szövetkezeti tagok az üzemi pártalapszervezet tagjai maradtak. Többségük tovább dolgozik.

Mind a fiatal, mind az idősebb párttagok aktivizálása egyik legbe- váltabb módjának a konrét feladatokkal való megbízást tartja a pártbizottság. Az építkezési csoportban (melynek vezetője Beke Béla pártelnök) dolgozó kommunisták például a határidők megtartásának biztosítását és a kifogástalan minőségről való gondoskodást, valamint a takarékoskodást kapták feladatul. A tömeg- szervezetek munkájának állandó támogatása is a kommunisták feladatai közé tartozik. A fiatal párttagok a SZISZ-ben, a sportszervezetben, a Honvédelmi Szövetségben és a kulturális tevékenységben vesznek részt. Ha valakinek a feladatai teljesítésében lemaradás mutatkozik, azt azonnal figyelmeztetik. A közelgő évzáró taggyűlés beszámolójában minden egyes párttag tevékenységét külön fogják értékelni.

Az elmondottakból nyilván kiderült, mit jelentenek a pártszervezetnek és a szövetkezetnek a fiatalok, s hogyan gondoskodnak nevelésükről. Na meg az is, hogy e fontos kérdés helyes értelmezése mit eredményez.

FÜLOP IMRE

ÉVTIZEDEK SEM FELEDTETIK

Közel négy évtizede az ősz mindig fájó emlékeket ébreszt bennem. 1944 őszén hurcolták el a fasiszták férjemet, Csevár Ferencet, s többé nem láthattam viszont, csak a haláltáborok borzalmát túléltek által hozott hírből tudtam meg, hogy elveiért, kommunista meggyőződéséért halálra kínozták. Mártírhalállal fejezte be életét, melyet fiatal korától kezdve a munkásság osztályharcának szolgálatába állított. Még fiatal kőművessegéd volt, amikor az első világháború előtti években belépett az építőmunkások szakszervezetébe s részt vett annak harcaiban, majd az első világégés után egyike volt azoknak, akik 1921-ben megalakították a komáromi (Komárno) kommunista párt szervezetét. Számára az elvtársak, a munkásmozgalom jelentette az életet.

Férjemet az elvtársai és munkatársai becsülték, szerették. A kommunista párt részéről beválasztották a városi képviselő-testületbe, majd több éven át Komárom városbírő-helyettese volt. Ekkor úgy érezte, hogy minden szegény baján segítenie kell, sokszor éjfélig dolgozott. Gyakran tartott beszédet a párt népgyűlésein, s ezekről a kivezényelt rendőrök olykor egyenesen a börtönbe vitték.

1938-ban, amikor városunk is horthysta megszállás alá ekrült, fokozódott a kommunisták üldözése. Igen nehéz, megpróbáltatásokkal teli helyzetbe kerültünk. Férjemet és személyemet gyakran érte a „vörösbérenc“ megbélyegzés, s a rendőrség megkülönböztetett figyelmet fordított életünk minden' mozzanatára. Férjem sokszor volt kénytelen munkahelyet változtatni, mert amikor megtudták, hogy kommunista, elbocsájtották, vagy durva zaklatással elüldözték munkahelyéről. E nehéz időkben sem mondtunk le életünk értelméről, és rendületlenül hittünk a kommunizmus eszméinek győzelmében. Lakásunkon illegális összejöveteleket szerveztünk, menedéket és ellátást adtunk üldözött jugoszláv állampolgároknak. 1944-ben a férjemet és engem „hazaárulás és nemzetgyalázás“ vádjával, feljelentés alapján a győri Ötös Tanács elé idéztek. A bírói döntés a koronatanú távolléte miatt elhúzódott, és az ítélet kihirdetése a felszabadító szovjet csapatok feltartóztathatatlan közeledése miatt már nem került sor. Közben azonban férjemet mint politikailag megbízhatatlan személyt munkaszolgálatosként bevonulhatták a Monostori erődbe. Onnan elvtársai segítségével több alkalommal sikerült kiszöknie és rövid időre hazalátogatnia. Egy ilyen látogatása idején, október 23-án este szokatlan dörömbölésre lettünk figyelmesek. Az uram ment ajtót nyitni. A nyilasok voltak. „Te büdös kommunista!“ — ez volt a köszönésük. Elhurcolták a Csillagerődbe.

Napjaim nagyobb részét ezután a börtön előtt töltöttem, - vártam, hogy mikor pillantom őt meg. Az ott dolgozó villanyszerelőktől kaptam üzenetet, hogy mikor sétálnak. Egy alkalommal átkiáltott nekem, köménylevest kért, mivel alig kaptak enni. Az ennivalót azonban nem adhattam át neki. Ekkor már közeledett a front, reméltük, hogy a szovjet csapatok pár nap múlva Komáromban lesznek, s a foglyok kiszabadulnak. Sajnos, a harcok elhúzódtak. November 11-én nevelt fiaim a börtön elé kerékpároztak s azzal tértek vissza, hogy rengeteg vasúti kocsi áll a börtön előtt s azokban viszik a rabokat. Tudtam, hogy baj van, és odarohantam. A foglyokat párosával terelték a vagonok felé. Kabátot, bőröndöt, minden meleg ruhát le kellett adniuk, csak egy szál irúha maradt rajtuk. Megláttam az uramat, s ő is visszaintett. Atfciáltott nekem, hogy vigyázzak a gyerekekre, s folytassam ott, ahol ő abbahagyta. Ekkor puskatussal ütötték. Közvetlenül előttük ment a sorban egy idős asszony, levetette magát a földre, hogy ő nem akar a vagonba menni. A nyilasok ütötték, rugdalták. Az uram és társa, Fehér Kálmán ráborultak és testükkel védték, nehogy agyonverjék a szerencsétlent. Ekkor nekik is kijutott az ütlegekből. Wojtowicz, a nyilasvezető is ott volt, és vigyorogva nézte a menetet. Ekkor tettem azt, amit soha nem fogok magamnak megbocsátani. Letérdeltem eléje, s úgy könyörögtem, hogy ne vitesse el a férjemet. Felrúgott. Ismét elkaptam a kabátja szélét, megígértem, hogy mindenemet odaadom, de nem volt benne szikrányi emberség sem.

Városunk, Komárom a szovjet hadsereg által történt felszabadítása, majd a német fasizmus végleges leverése gyógyítólag hatott sebeimre. A felszabadulás utáni első évben férjem felkutatására fordítottam minden erőmet, de reménytelenül. Elvtársai és sorstársai közül hazatért hírmondók igazolták férjem hősies magatartását, helytállását. A tanúk elmondták, hogy amikor a fogolytársaik már minden reményüket elvesztették, a férjem volt az, aki lelket öntött beléjük, s biztatta őket, hogy ki kell bírniuk minden szenvedést, kínzást, túlélik a borzalmakat, mert már nincs messze a szabadulás órája. Elvhűsége, bátor magatartása annyira feldühítette a fasiszta pribékeket, hogy külön „kezelésbe“ vették, annyira megverték, hogy néhány napon belül belehalt sérüléseibe. Ez 1945 márciusában történt.

Már a 83-ik életévembe léptem. Életem nehéz munkában, a férjem melletti és érte való mindennapos harcban, majd a felszabadulás utáni időszak örömei-küzdelmei közepette telt el. Az elmúlt évtizedek eredményeit látva, megnyugvással állapíthatom meg, hogy volt értelme erőfeszítéseinknek, megpróbáltatásainknak, hiszen valóra váltak a felszabadulás előtti vágyaink.

CSEVÁR FERENCNE

i; ozsrii