Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-16 / 46. szám
A rég,. szürke ház „em S*b«" Lublariská utca s2aza^ “ ““„baif tudomásomra hozza, A bejáratnál függő tab,° í“1intézet előtt állok. Lenyo- hogy az Ifjúsági ^^"^ ' “irvá van hlielo.t megtalál- mom a kilincset, de a kapu ;‘™°áll6 gépkocsiból - ■*>; „ám a asengőt a mogo«em m^ J P^iurtos m sebb nö kí“re’é^"erbe oz épületbe. ki. Velük együtt lepek be a v PETR ÉS A TÖBBIEK Igazoltatásunkat követően a kapus az egyik emeleti helyiségbe, Stejana Stratilová szociális dolgozóhoz irányit bennünket. Ott tudom meg, hogy ez Idős nő ;is szociális dolgozó és •a 16 éves Petrt — bírósági döntés .alapján — egyenesen az egyik klad- női bányából kísérte ide. — Ülj le és mondd el, mit követtél el — faggatja vendéglátónk az elszontyolódott fiút. Minden fáradozása azonban hiábavaló. Szóra bírni, illetve megérteni a pityergő gyereket szinte lehetetlen. Ám ennél többet mond az intézeti nevelést elrendelő bírósági határozat, amelyből kitűnik, bogy a kiskorú, hetedik osztályos Peti- 11 éves kora óta iskola- kerülő. Gyakran megszökik hazulról és a kisebb betörésektől sem riad vissza. Rossz munkaerikölcse miatt nem állja meg helyét a bányában és mint ipari tanuló sem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Iszik és huligánokkal barátkozik. Az apja alkoholista, az anyja pedig nem győzi négy gyermeke nevelését. A bátyja büntetett előéletű s ezért nincs rá remény, hogy családja körében becsületes dolgozó lesz belőle. • A fiút eközben elvezetik. Az orvosi kivizsgálás után megfürdik, majd •megismerkedik az intézet napirendijével és társaival, akik már érkezésünkkor kíváncsion leselkedtek utálna a folyosón. ■ Az intézetben, amely nem börtön, de nem is javítóintézet, hanem az Oktatási Minisztérium intézménye, a ■15—19 éves fiúkat megfigyelésre helyezik el. Egyikük sem fejezte be •a 9. osztályt, mesterséget sem tanult ki. A garázdálkodások különböző ■fajtáiban azonban valamennyien gazdag tapasztalatokra tettek szert. A ■betöréseket, gépkocsilopásokat, a védtelen járókelők megtámadását ugyanolyan szórakozásnak tekintik, mint az ■ivást, vagy ^egyesek a kábítószerek élvezetét. ERŐS KÉZRE VAN SZÜKSÉGÜK A fiúk két hónapig maradnak az intézetben. Ez a tapasztalatok szerint ■elegendő idő ahhoz, hogy a nevelők, ■tanítók, pszichológusok és szociális dolgozók megismerkedjenek természetükkel, jó és rossz tulajdonságaikkal, ■hajlamaikkal, intelligenciájukkal, az emberek iránti viszonyukkal. Az iskolapadba is beültetik és munkára is ■fogják őket, többnyire valamelyik építkezésen. De a sportolásra, vasárnaponként pedig a múzeumok látogatására, sőt viselkedésüktől függően — jutalomból — kirándulásokra ‘ és más szórakozásra is alkalmuk nyílik. • A szakemberek megfigyeléseik eredményeként határoznak a fiúk további sorsáról. A legelőnyösebb megoldás számukra — mondja a szociális dolgozó — ha valamelyik üzem szocialista munkabrigádjának, vagy más kollektíva felügyelete alatt ismét bekapcsolódnak a munkafolyamatba és — feltéve, hogy családi viszonyaik megjavultak, s biztosítékot nyújtanak megjavulásukra — visszatérnek szüleikhez. Ellenkező esetben a javítóintézetben kötnek ki, ahol igyekeznek belőlük embert faragni. A Petrhez hasonló, lejtőre jutott fiatalokban — amint az a sajtó Fekete krónika rovatából is kitűnik — nincs hiány. A Diagnosztikai Intézet nyilvántartásából is meggyőződhetünk erről. így pl. a 15 éves Pavel kisebb lopások és kóborlás miatt került ide. Az apja disszidált, az anyja, élettársait gyakran változtatva, fia nevelését 1a nagyanyjára bízta. A 16 éves Jaroslav tevékenységét a szocialista vagyon fosztogatásával kezdte és többszöri közrendbontással folytatta. A 18 éves Josef egy rablóbanda tagjaként a lakótelepek lakóit veszélyeztette. Jómódú szülei minden kívánságát teljesítették. Dédelgették, becézték, még munkakerülése felett is szemet hunytak. A fiatalember mégis — jódolgában, vagy talán unalmában — megkísérelte illegálisan elhagyni hazánkat. Karel goromba, durva modorú, iszákos, megveti a becsületes munkát. Szülei tudományos dolgozók, képtelenek boldogulni vele. Soha nem volt idejük, vagy türelmük _ gyermekük nevelésére. Ki felelős tehát ezeknek a fiúknak a botlásaiért? Kétségtelen, hogy mindenekelőtt a szülők, akik elhanyagolták kötelességeiket és továbbra sem mutatnak kellő érdeklődést gyermekeik iránt. A meghitt családi élet, a szeretet és türelmes szó helyett — ha tehetik — költséges ajándékokkal igyekeznek jóvátenni mulasztásukat. Akit pedig nem halmoznak el anyagiakkal a szülei, az segít magán. Köztudott azonban, hogy máról holnapra senkiből sem lesz bűnöző, '■lem csoda, hogy a gondoskodást nélkülözve — hiszen még a növények- nek is szükségük van az ápolásra — elferdül a fiatalok jelleme. Kezdetben csak csavarognak és az iskolát kerülik, majd munkakerülők is lesznek, a pályaudvarokon lézengve, a rossz társaság befolyására kisebb, majd komolyabb törvénysértésektől sem riadnak vissza. Ki tudja, ha tanítóik idejében felismernék a neveltjeiket fenyegető veszélyt, vagy ha a mesterek, esetleg a kollektíva, amelynek tag,ai, felhívnák az illetékesek figyelmét ezekre a naplopókra és eltéveiyedet- tekre, akkor erős kézzel, hozzáértéssel talán megmenthetnék őket a bukástól. Ez ugyanis a társadalom, valamennyiünk legfőbb érdeke. Mert bár — dr. Vladimír jandának, a CSSZK Igazságügyminisztériuma főosztályvezetőjének szaval szerint — az ifjúsági bűnözések száma az utóbbi években csökkent, ám tetteik következménye lényegesen veszélyesebb, tehát aggodalomra ad okot. Ha ugyanis valaki visszatérve a javító- intézetből régi bandájához csatlakozik, vagy újabb galerit italál magának, akkor minden valószínűség szerint folytatni fogja előző életét, vagyis a visszaeső bűnözők sorát gyarapítja. Körültekintő intézkedéseivel ezt igyekszik megelőzni, illetve megakadályozni az intézet. Akik jobb belátásra térnek és megígérik, hogy kerülni fogják a galerit és becsületes munkával keresik meg kenyerüket, azokat a Crystalex üzemmel kötött megállapodás értelmében Noyy Borba és Kamenicky Senovba küldik. Kezdetben segédmunkásokként tevékenykednek ott a fiúk, de kitanulva a mesterséget, szakképzettséget is szerezhetnek. A munkásszállásokon találnak otthonra, keresetüket teljes egészében megtarthatják maguknak. Nevelőjük, a szülők mulasztását igyekezve pótolni, arra is ügyel, hogy feleslegesen ne költekezzenek. A fiatalok ,zöme megbecsüli ezt a gondoskodást és a környezetet és az előírt idő leteltével sem távozik az üzemből, amely védenceit — ha megnősülnek, lakáshoz is juttatja. önkéntelenül is ifelmerül a gondolat: bárcsak több ilyen, a Crystalex- hez hasonló üzem lenne az országban, amelynek önfeláldozó dolgozói megértéssel viseltetve az eltévelyedet- tek iránt, megmentésükre törekszenek. NEM HIÄBAVALÖ FÄRADOZÄS Ebből a példából ts nyilvánvaló, hogy a rossz útra tévedt fiatalok iránti gondoskodás nem kárba veszett fáradozás. A kellemes környezetben, ott, ahol nem fukarkodnak a jó szóval, örömük telik a munkában. Ezt egyébként már az intézetben is tapasztalják a fiúk. Bár maga az épület régi, ifjú lakói érdeme, hogy a szobák és a folyosók ragyognak a tisztaságtól. Amire otthon nem szoktatták meg őket, azt 'itt természetesnek, mindennapj kötelességüknek tartják. Ezért takarítanak és ezért végzik a többi házi munkát is zúgolódás nélkül. Fegyelmezettek, legalábbis addig, amíg itt vannak. De hogy később se térjenek le erről az útról, hiszen valamennyien serdü- lőkorúak, tehát könnyen befolyásolhatók, az nem csupán tőlük függ, hanem azoktól is, akiknek a környezetében élnek s akiktől elvárhatnánk, hogy felkarolják őket. KARDOS MÄRTA AZ ÍNYENCEKRE is gondolnak j vendég elégedetten távozik, ha /X jó a kiszolgálás, kellemes a környezet. Így voltam ezzel jómagam is, amikor a losonci (Lucenecj Slovan nappali bárjában megittam a feketekávémat. Nemcsak a sok virág, a csobogó szökőkút tetszett, hanem a kiszolgálás és a kínálat is. A két éve üzemben levő létesítmény ma is úgy néz ki, mintha csak tegnap adták volna át. — Hogy ez így van, az elsősorban az itt dolgozó kollektíva érdeme — mondja Jolana Langhoferová a Slovan üzemvezetője. — A Gál Béla vezetésével itt dolgozó munkakollektíva megkapta a szocialista munkabrigád ezüst fokozatát. Nemcsak a munkahelyükön dolgoznak kifogástalanul, hanem a társadalmi munkából is kiveszik részüket. Szép, kerek 'betűkkel írt brigádkrónikát tesz elém, majd így folytatja: — Az egyik brigádtag az evőeszközökért, a másik a poharakért felelős, de a terv teljesítéséért valamennyien. Mindig figyelemmel kísérik, hogy a másik műszakban dolgozók forgalma milyen volt. Ügyelnek arra, hogy a mixelt italok választéka havonta változzon. A krónikájukba is sok-sok vendég jegyezte be dicsérő szavait. GRILLCSIRKE ES LIBAMÁJ A látottak, hallottak, felkeltették figyelmemet. Elhatároztam, hogy körülnézek a losonci vendéglátóipar háza táján. Hamarosan kísérőm is akadt, Ián Nociarik a RAJ vendéglátóipari vállalat igazgatója és Ludovít Sirotka műszaki igazgatóhelyettes személyében. Rájuk bíztam, hogy mit nézünk meg, melyik részlegükbe látogatunk el. Az utca túlsó oldalán levő Detvant javasolták. Nem bántam meg, hogy rájuk hallgattam. Igaz, nem volt itt olyan fényes a környezet, de ami a választékot illeti, éppen olyan gazdag, mint a Slovanban — mégpedig baromfiból. — Közel van a tomaáovcei Baromfi- feldolgozó Üzem — újságolja Magda Sovéiková, a Detvan vezetője. — Vállalatunk vezetősége kihasználta ezt a lehetőséget, ma a grillcsirke, a sült kacsa mellett, különböző módon elkészített csirke, kacsa- és libamájat is felszolgálunk. A grillcsirkét például telefonon is meg lehet rendelni. Ösz- szel pedig nem ritkaság nálunk a gesztenyével töltött pulyka sem. Két éve hogy a „szakosítás“ megtörtént. Azóta a havi forgalom lényegesen megnövekedett, annak ellenére, hogy szeszes .italt nem szolgálnak fel. Hogy kinek az érdeme ez? Az itt dolgozó héttagú szocialista munkabrigádé, de elsősorban is Malvina Neteková szakácsnőé, aki a vállalat egyik legjobb szakembere. Nem a kollektíva hibája, hogy baromfivirsliből, sajtból, sonkából néha nagyobb a kereslet, mint a kínálat. A vasútállomás szomszédságában egy kis eszpresszóba térünk be. Két évvel ezelőtt még raktárhelyiség volt. Saját erőből négy hónap alatt készültek el az átalakítási munkákkal. Jelentőségét növeli, hogy előtte állnak meg a távolsági autóbuszok. A különleges, tetszetős berendezést Magyarországról hozták be. MEGKÖNNYÍTIK A HÁZIASSZONYOK MUNKÁJÁT — Most merre tartsunk? — kérdezi az igazgató, majd válaszra sem várva folytatja. — Gyerünk a régi tejfeldolgozó üzembe. Ott összpontosítottuk a hidegkonyhát, a cukrászműhelyt, a burgonyát és a zöldséget, a félkész árut feldolgozó részleget és a központi melegkonyhát. Üzemeink a megrendelések alapján innét kapják a szükséges nyersanyagot, a konyhai felhasználásra előkészített húst, burgonyát, zöldséget. Mindennek jelentősége van abban, hogy ebben az ötéves tervidőszakban kétmillió koronával növekedett a kiskereskedelmi forgalom, hogy a terv irányszámait a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára teljesíteni tudjuk. Bodík Zoltán kalauzol a birodalmában. Szeretne mindent megmutatni, de kifutottunk az időből, noha még csak delet mutat az óra. Ugyanis itt reggel négykor kezdődik el a munka. Minden gépesítve van. Gép nyitja fel a konzerveket, szeleteli a szalámit, vágja ketté a péksüteményt. Egy másik részlegben megtisztítják a zöldséget, a burgonyát, majd az üzemek kívánsága szerint felszeletelik. A knédli készítése is gépesítve van. A szovjet gyártmányú gép egyszerre 72 kilót főz ki. A losonciak csak azt sajnálják, hogy ebből a berendezésből nem tudnak még egyet beszerezni. Tóth János vezetésével a bronz fokozatú szocialista munkabri A Május 1. téren lévő félkészáru üzletben gazdag és változatos a kínálat 1980. XI. II ÚJ SZÚ
