Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-11-09 / 45. szám

A peredi bevásárló központ reskedelmi, 120 vendéglátóipari léte­sítmény, 3 inagyraktár, 3 feldolgozó üzem, 5 építőanyagértékesítő egység, 2 mozgóbolt gazdája. Kis üzem — nagy termeléssel Kívülről aligha gondolná az ember hogy nem családi ház udvarán ontja a füstöt a füstölő, hanem a galántai Jednota vágsellyei húsüzeme működik itt. — Családi házat alakítottunk át va­lóban, de a célnak megfelel — mondja az elnök. — Kis üzem, nagy terme­léssel. — Ez a véleménye a húsüzem ve­zetőjének is? — fordulok Simek Jó­zsefhez. — Hatszázezer korona értékű áru kerül tőlünk havonta az üzletekbe. Háromféle szalámit, hurkát, füstölt­adunk el havonta. A vásárlók már Is­merik és keresik a termékeket, mert valóban ízletesek, s ami szintén fon­tos, mindig frissek. Üj bevásárló központ — Megnézzük a peredi bevásárló központot — mondja az útirányt Petro László. Tetszetős épület előtt állunk meg. A feliratok szerint élelmiszer és ruhá­zati cikkek kaphatók az épületben. A földszinten a húsbolt üresen ásítozik, igaz vásárolnivaló se nagyon akad. — Éppen az árut várom i— mondja a hentes. — Most csak birkahússal és kétféle szalámival szolgálhatok. Az élelmiszerüzletben is csak hár­man vásárolnak. — Gyakran vásárol ebben az üzlet­ben? — fordulok az éppen fizető ve­vőhöz. — Minden nap .— mondja Varga Te­rézia. — Bővebb a választék mint a régi boltban volt. Hasonló véleményt hallunk az eme­leten levő darabáru- és készruha rész­legen is, — Mióta az új bevásárló központban kaptunk helyet, körülbelül 30 száza­lékkal nőtt a forgalmunk is — tájé­koztat Pálinkás Margit, az emeleti részleg vezetője. — Havonta kétszer kapunk árut, ami módunkban áll. „Megyek a Jednotóba — nemegyszer hallottam már ezt a mondatot, főleg idősebb, falusi asszonyok szájából, amikor bevásárlótáskával az üz­letbe igyekeztek. Hogy a Jednota fogyasztási szövetkezetek fogalma fal- vainkon az üzlettel azonosult, ennek egyszerű a magyarázata: falvaink üz­lethálózatának fejlesztése oroszlánrészt a fogyasztási szövetkezetek érdeme. Szlovákiában 37 Jednota fogyasztási szövetkezet 2,5 millió lakos ellátásáról gondoskodik, s a kiskereskedelmi forgalom .27 százalékát bonyolítja le. Több mint 13 ezer üzemegységükben — üzletek, büfék, szállodák, motelek, vendéglők stb. — 50 ezer dolgozó igyekszik a fogyasztók mindennapi kívá­nalmainak eleget tenni. Még többet mondanak a fentebbi számok, ha hoz­zátesszük, hogy a fogyasztási szövetkezetek a felszabadulást követően mindössze 1000 kis üzemegységgel kezdték tevékenységüket, s a megválto­zott, új körülmények között kiskereskedelmi forgalmukat 1948-tól meghúsz- szorozták. Az összes Jednota munkáját egyetlen újságoldalon bemutatni lehetetlen lenne. Ezért választottunk a járásaink közül egyet — a galántait —, s az itt működő fogyasztási szövetkezet tevékenységének ismertetésével szeret­nénk érzékeltetni a Jednoták sajátos feladatkörét, növekvő szerepüket az ország gazdasági, kereskedelmi életében, a lakosság ellátásában. Sikerült bemutatkozás Jobban aligha kezdhette volna a be­mutatkozást a Galántai Jednota Fo­gyasztási Szövetkezet, mint ahogyan a véletlennek köszönhetően sikerült: ott- jártunkkor, október 15-én jelentette Silvester Adaméa mérnök, a Jednota elnöke a járási pártbizottságnak, hogy tevékenységük öt területén teljesítet­ték a hatodik ötéves terv feladatait. — Alapvető feladatunkon — a la­kosság kereskedelmi és vendéglátó- ipari ellátásán kívül — fogyasztási szövetkezetünk működése az évek fo­lyamán több irányba is bővült — (tájé­koztatott az elnök. — Nagykereske­delmi tevékenységet folytatunk köz­szükségleti cikkekkel, zöldséggel és gyümölccsel, élelmiszergyártó részle­geink üzemelnek, felvásáriunk a kis­termelőktől mezőgazdasági termékeket, mézet, és tojást, jelentős autóparkkal, karbantartó részleggel rendelkezünk. Szövetkezetünknek 2100 dolgozója és több mint 38 000 tagja van. Hogy a legnagyobb Jednoták közé tartozunk, talán jobban érzékelteti, ha így mon­dom: a járás minden harmadik felnőtt polgára tagja a fogyasztási szövetke­zetnek. Tervfeladataink teljesítésével, a beruházásokat kivéve, minden téren elégedettek lehetünk. A beruházások­kal azonban már második éve gond­jaink vannak, építőipari kapacitások híján nem sikerül az előírtakat úgy megvalósítanunk, ahogyan szeretnénk. A rövid bemutatás után Adamöa elv­társ az alelnök Petro László gondjaira bíz bennünket, vele indulunk a já­rásba egy kis „terepszemlére“. Tapasz­taltabb kísérőt aligha kaphattunk vol­na, Petro László ugyanis csaknem 30 éve a Jednota dolgozója. 1953-ban Vág- sellyén (Sala) a húsüzemben kezdte segédmunkásként, majd irányította a felvásárlást és a termelő részlegeket, volt inagyraktárvezető, egy ideig pe­dig az elnöki posztot töltötte be. — Mit tart a legjelentősebbnek a szövetkezetük szocialista gazdálkodásá­nak 30 éve alatt elért eredmények kö­zül? kérdem tőle útban Vágsellye felé. — Azt, amit a falvainkom tudunk felmutatni: az üzlethálózat bővítését, korszerűsítését. A boltnak is nehezen nevezhető kis lyukakból modern üzle­tek lettek. Évente 18—20 millió koro­nát fordítunk a beruházásokra, így ér­tük el, hogy amíg a kezdet kezdetén, az ötvenes években az üzlethelyisége­ink 80 százalékát béreltük, s csak 20 százalék volt a sajátunk, ma pontosan fordított a helyzet. Ez annak is kö­szönhető, hogy a legtöbb helyen a nemzeti bizottsággal közös ügyünk a lakosság vásárlási körülményeinek és lehetőségeinek a javítása. Számos új bevásárló központot és vendéglőt em­líthetek, amely Z-akcióban épült, pél­dául: Negyeden, Alsószeliben, Jókán, Pereden, Zsigárdon, Vezekényben. A jelenlegi ötéves tervidőszakban legna­gyobb beruházásunk a 32 millió koro­na ráfordítással épülő vágsellyei és a 16 millió koronát igénylő seredi be­vásárló központ. A galántai Jednota ma — elsősor­ban a járás községeiben — 348 kiske­Az űj üzletekben nagyobb az áruválaszték és a forgalom is húsokat, paprikás oldalast, sonkát, kolbászt gyártunk. Habár csak tizen­egyen vagyunk, ennél többre is képe­sek lennénk, de gyakran megköti a kezünket, hogy nincs elég hús, vagy más alapanyag hiányzik. Két éve köl­töztünk át ide, azelőtt provizórikus helyiségekben dolgoztunk. A legfontosabb azonban, hogy ahá- nyan vannak, mind igyekvőek. Már megszokták, hogy nem az óra szerint jár le a munkaidejük, gyakran 10—11 órát is dolgoznak, csakhogy elkészül­jön a megrendelés. Meglepetés a büfében A Jednota saját feldolgozó részle­geiben készülő húsáruk, édességek út­ját követve először a fogyasztási szö­vetkezet vágsellyei büféjébe néztünk be. Hosszú sor kanyargott a kiszolgáló pult előtt, s mindazt amit a feldolgozó üzemekben láttunk, itt is felfedeztük. — Most kaptak árut? - — kérdem Hecs Ferencnét, a büfé vezetőjét. — Igen, de a kínálatunk különben is mindig bőséges. — Mi a legkeresetebb a húsüzem termékeiből? — A kolbász, de a többi készítmény­ből is fogy bőven. A húsüzemben ké­szült termékekből átlag 50 ezer, saját készítésű salátákból 15—18 ezer, süte­ményekből 90 ezer korona értékű árut igyekszünk beszerezni. Nem mondha­tom, hogy tökéletes az áruellátásunk, a hiánycikkekkel nekünk is olyan gondjaink vannak, mint másutt. Érzékeny barométer A Jednota fogyasztási szövetkezetek tevékeny szervei a felügyelő bizottsá­gok. Minden községben egy-egy műkö­dik, Petro László szavaival élve, ér­zékeny barométerként. Mi minden tar­tozik a hatáskörükbe, ezt kérdeztük Polgár Józseftől, a farkasdi (Vlcany) felügyelő bizottság elnökétől. — A faluban működő üzletekben — 22 van belőlük — rendszeresen ellen­őrizzük az árukészletet, a higiéniai előírások megtartását, az eladás szín­vonalát, a nyitvatartási. Két üzlet jut a bizottság egy-egy tagjára. Havonta megvitatjuk és a felsőbb szervekhez továbbítjuk az észrevételeinket. — Tudják a vásárlók, hogy a bizott­sághoz is fordulhatnak panaszaikkal, s élnek-e ezzel a lehetőséggel?, — Természetesen, hiszen taggyűlése­ken rendszeresen tájékoztatjuk őket mindenről, ami a falu ellátását érinti. Ha valami mondanivalójuk van, akár az utcán is megállítanak. Jómagam na­ponta több üzletben is megfordulok, a kereskedelem valaha a szakmám volt, észreveszem, ha valami nem úgy megy, mint kellene, s azt is, ha a hozzánk intézett panasz nem helytálló, Silvester Adaméa mérnök, a galántai A vágsellyei büfében mindig friss árut találnak a vásárlók Jednota elnöke (Gyökeres György felvételei) Vendégcsalogató „Magyar konyha hete“, „Orosz kony­ha hete“ — ilyen és hasonló vendég­csalogató akciókat gyakran rendeznek a Jednota vendéglátóiparí létesítmé­nyeiben. Ezúttal a galántai Druzba Szálló éttermébe invitálta a plakát a magyaros ételkülönlegességek kedve­lőit. — Mit „hoz a konyhára“ egy-egy ilyen rendezvény — érdeklődtünk Ka­rol Vicenától, a szálló vezetőhelyette­sétől. — Az átlagos forgalom négyszere­sét bonyolítjuk le ilyenkor. Ezenkívül sok új állandó vendégre is szert te­szünk. A fogyasztók már ismerik eze­ket az akciókat, egész héten, főleg esténként minden helyünk foglalt. Aki elfogadta a meghívást, nem csa­lódott, mert kellemes környezetben, ízletes ételek közül válogathatott, s ami lényeges, a különlegességek elle­nére is hozzáférhető áron. flórian marta 1989. XI. 9. ÚJ SZÚ f t i! VI1V UmUÍHIfi 1 / íJiTM

Next

/
Thumbnails
Contents