Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-07-13 / 28. szám

Mai foci (Szpilki) Aforizmák a Krotogyilból Ha életünk tévútra siklik, erről mindig a váltóőr te­het. (Japán vasutasok tréfája) # * * Az ember legjobb barát ja — nem a kutya, hanem a bűnbak. (Hugo Ericsson, svéd zoológus megállapítá­sa) Nem elég, hogy az embe­reknek saját véleménye van — még az is fontos, hogy a főnökei ne tudja­nak rólal (Karthágói hivatalnokok bölcsessége) * * * Ha valaki előtt elsötétül a világ — akkor meg kell gyújtania a lámpát. (Görög villanyszerelők tréfája) Rendszerint nem az a bű­nös, aki vétkezett, hanem az, aki bevallotta a bűnét. (Ókori bölcsesség) • • » Ha valaki önmagát lopja meg —- ez vajon bűn vagy bűnhődés? (A „Kriminalisztikai prob­lémák“ című kötetből) * * * Hogy mi az igazság — ezt akkor is megtudhatjuk, ha nem hajszoljuk folyton. (M. Gain amerikai szociológus) * # • „önéletrajzomba apró pontatlanság csúszott be — az egész nem rólam szól“. (Az ókori Spárta levéltárá­ban talált bejelentés rész­lete) • • • Ha valakinek nincs saját / véleménye — ez azt jelen­ti, hogy másvalakinek kettő is van. (A „Hogyan lehetünk elv- hűek?“ című grönlandi tankönyvből) GELLERT GYÖRGY fordítása PISTIKE Megkérdik Pistikét: — Mi a legnagyobb kívánsá­god? — Az, hogy a vitamin a cso­kiban legyen és ne a spenóv ban... GONDOS — Mindenütt azbesztpaplan­huzatot keresek. — Azbeszthuzatot? És mi­nek? — Nem tudom rászoktatni a férjemet, hogy az ágyban ne dohányozzon. OLVASOTTSÁG — Végre van telefonoml — Nem is tudtam. — Hogy hogy, maga nem ol­vas telefonkönyvet? ZAVARÓ Két előadó beszélget: — Engem nagyon zavar, ha előadásom közben látom, hogy az emberek minduntalan az órájukat nézegetik. — Nem tesz semmit. Sokkal bosszantóbb az, amikor az órá­jukat a fülükhöz emelik, s ráz­zák, vajon nem állt e meg. NYÁRON A fiú és a lány kirándulni megy. Az erdő mélyén, amikor egy napsütötte tisztáshoz ér nek, a fiú megkérdi a lánytól: — Mondd, Évike, ha én most elvenném az ártatlanságodat, gazembernek tartanál? — Nem, — feleli Évike. — Varázslónak. Építkezésen Az egyik munkás léleksza­kadva rohan az építésvezető­höz. — Mérnök elvtárs, elhozták már a lapátokat? — Nem. — Akkor nagy baj van, mert itt vannak az idénymunkások, nem tudom, mit csináljanak. — Amíg nem hozzák a lapá­tokat, támaszkodjanak a fal­nak. — Ne öntsön több sörtl Véget ért a munkaidőnk, de azért lesz vendége, mert mindjárt itt lesznek n második műszak munkásai! ' (Ladislav Mokráft rajza) A hét vicce- Miért vagy ilyen dühös, Péter?- Tudod, tegnap egy kicsit elmaradtam és a pohár fenekére néztem. Amikor végre hazaér­tem, már az előszobában óvatosan levetkőztem s aztán feküdtem le, nehogy felébresszem a fele­ségem ...- Na és?- ,..na és másnap az állomáson ébredtem föl... v '**^*>7v 1 — Azért kö­töttem be a sze­mét, mert szi­gorúan bizal­mas levelet diktálok ne­ki... (Pavliha) KI KEZDTE? — Kedves szomszéd, csende­sítse le a kutyáját. Tegnap annyira vonított, hogy a lá­nyom kénytelen volt abbahagy­ni az éneklést. — Bocsásson meg uram, de az ön lánya kezdte ... ÉJSZAKA — Hová mégy? — Lakást keresek. — Hogyhogy, neked nincs lakásod? — Van, de nem tudom, hol! ORVOSNÁL — A férje idegkimerültség­ben szenved. Abszolút nyuga­lomra van szüksége .. . — Látja, doktor úr! Ezt mon­dom én is neki naponta, leg­alább ezerszer... PIACON Egy asszony négy tyúkot vá­sárol a piacon és ehhez négy kakast is. — Asszonyom — mondja az eladó. — Négy tyúkhoz elég egy kakas is ... — Látja, ilyenek maguk fér­fiak. Maguk nem tudják, mit jelent várni... egErvicc Két egér beszélget. — Mi történt veled, miért vagy olyan fáradt? — Együtt járok egy szép zsi­ráflánnyal. — És attól vagy ilyen fá­radt? — Igen, naponta legalább 30 kilométert futok. — De miért? Állandóan azt akarja, hogy csókolózzunk, és alig érek le a földre, máris ordít: „Gyere vissza, szivi, puszit akarok!" — Nagy focista lesz a gyerekből. Minden góljáért legalább egy zacskó cukrot kér! (Roháé) LASSÚSÁG Cicvarek meséli: — Azért támadt zűröm a rendőrséggel, mert túl lassan vezettem az autót. — Hogyan lehetséges ez? — A tulajdonos utolért bi­ciklin! — Kitaláltad már, hol nyaralunk az idén? Ez a te feladatod. — Ne nyugtalankodj, fiacskám. Egy szép folyó­parti városra esett a válasz­tásom. A fekvése jó, a klí­ma egészséges, a közleke­dés olcsó. Műemlékekben, múzeumokban gazdag hely. — Mennyi időt töltenénk ott? — Két hetet. A szállás ál­lítólag fillérekbe kerül. Mennyi is a mi havi lakbé­rünk? Négyszáz? Na, ott kétszázért lakhatunk két hétig. Hihetetlenül előnyös. — Az ellátás? — Félpanziós. — Reggelit és vacsorái kapunk? — Nem, reggelit és vacso­rát te fogsz főzni. Az ebéd­től eltekintek. Mennyi is itt­hon a havi kosztpénzed? Háromezer? A nyaralás két hete alatt ezerötszázból ki jövünk, azt én garantálom. — Ez tényleg olcsó, de milyenek ott az árak? — Hasonlóak, mint ná lünk. Például egy liter tej hat forintba kerül, egy ki­ló kenyér öt-hatvanba. — Forintba? — Igen, ott is forint van. mint Hollandiában. — Ilyen olcsó helyen még nem is nyaraltunk, de hogy fogjuk megérteni magún­ak// Fo az olcsóság! kát? Abban az országban milyen nyelven beszélnek? — Az ottani nyelv is a finnugor nyelvcsaládhoz tar­tozik. Nagyon hasonlít a ma­gyarra. Szinte árnyalatnyi az eltérés. A burgonyát ott úgy ejtik, hogy krumpli, a metélőhagymát meg snid- ling. Alig veszed majd ész­re, hogy elmentél hazulról. — Elviszel majd szórakoz ni is? — Természetesen. Beter­veztem már egy színházat, \figy mozit és egy vendéglői “Vacsorát. — Csak? Hiszen ennyi programunk itthon is van. — Hát éppen ez az, miért kellene a nyaralás alatt el- dorbézolnunk a spórolt pén zünket? Pihenni akarunk, vagy nem? — Te Dezső, nekem ször­nyű gyanúm támadt! — Na tessék, már megint a te rosszhiszeműséged. Mi a baj? — Te abban spekulálsz, hogy itthon, Pesten, a saját lakásunkban töltsük a sza­badságunkat! — Mi ebben a rossz? — Csak az, hogy nem akarok a lakásom négy fala között üdülni, elég volt egész évben. — Ki mondta, hogy a négy fal között ülj? Majd bejársz dolgozni. — Dolgozni? Hiszen sza­badságon vagyok! — Éppen azért. Elvállalod saját magad helyettesítését. A fizetésed mellé így meg­kapod a helyettesítési díjat is. — És mit csinálunk azzal a pénzzel? — Eltesszük a legköze­lebbi nyaralásra. Jövőre egy­hónapos üdülést tervezek. — Hová akarsz menni?_ — Egy szép, olcsó város­ba. A Duna két partján fek­szik . . . MAJLÁTH LÁSZLÓ 1980. VII. 13. ÚJ SZÚ — Kisasszony, ne türelmetlenkedjék. Nélam min dig első a munka, és csak aztán Jöhet a szóra­kozás! (Miroslav SlejSka)

Next

/
Thumbnails
Contents