Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-02 / 44. szám
Évtizedes, olykor személyes érzelmektől is fűtött kemény vita folyt televíziós berkekben arról, hogy a klasszikusnak számító filmtechnika vagy a jóval fiatalabb, ám progresszív- nek ítélt 'képmagnótechnika alkalmazása az előnyösebb, esetleg gazdaságosabb. A vita tárgya korántsem a „végtermék“ volt, vagyis hogy film- vagy mágnesszalagra rögzítsék-e az egyes alkotásokat, sokkal inkább két egymástól eltérő alkotói módszer hívei ütköztették .nézetüket. A nyolc évtizedes múlttal rendelkező filmezés a mai napig megőrizte a kezdeti eljárást, az egykamerás felvételtechoikát. Ritka kivételektől eltekintve (pl. különösen veszélyes, nehezen megismételhető kaszkadőr jelenetek) a filmes stábok egyetlen kamerával dolgoznak. Ez ugyan bizonyos problémát jelent a rendező számára színészvezetés szempontjából, mivel egykét percenként megszakítják a forgatást, ellenben lehetővé teszi a fényhatások dramaturgiai funkciójának hangsúlyozását, mert a forgatási kényszerszünetben nemcsak a kamera, helyzetét változtathatják meg, de a világítást is, így a fényhatások nagymértékben fokozhatják a film drámai erejét. A legutóbbi időkig használt televíziós kamerák, a filmkamerától eltérően, rendkívül nagy méretűek voltak, csupán állványról lehetett használni őket, így szóba sem jöhetett az egykamerás felvételtechnika. Ennek megfelelően több, általában négy kamerával szerelték fel a tévéstúdiókat, amelyek képét a vágó monitoron látja és a rendező utasításainak megfelelően „vágja“ a képet. Ezzel a módszerrel nemcsak hogy sikerült a klasz- szikus eljárásnál sokkal gyorsabb felvételtechnikát megalkotni, de alapvető dramaturgiai változásra is sor került. Míg a film esetében az egyes jeleneteket a. rendező és a vágó a forgatás után (néhány nappal vagy héttel) a vágóteremben montírozza össze — tehát zavarmentesen csupán ennek a tevékenységnek szentelhetik magukat —, addig a képmagnótechnika alkalmazása során a vágás a felvétellel egyidejűleg történik. Ez egyrészt rendkívüli összpontosítást igényel a rendezőtől, másrészt felgyorsítja a tempót, azonban világítás- technikai szempontból nagyfokú megkötöttséget jelent. Míg a filmfelvéteileknél úgy világítják meg 9 helyszínt, ahogy az a felvevőgépnek megfelel, addig az elektronikus technikánál a stúdió különböző pontjain elhelyezett (általában) négy kamera számára kell elfogadható fényviszonyokat teremteni. Ennek megfelelően az elektronikus felvétel a fényeffektusok szempontjából kevésbé „dramatizált“. A színészek egy része lelkes híve a képmagnónak, mivel a több kamerás eljárás sokkal szabadabb játékra nyújt lehetőséget és így hangulatilag kiélezettebb alkotásokat eredményezhet. Az elektronikus vágás lehetővé teszi, hogy akár tíz-, tizenöt perces részeket is megszakítás nélkül rögzítsenek, ami a színészi játék fokozott jelentőségét hangsúlyozza. Az egyszer felvett anyagon már csak kisebb korrekciókat lehet végrehajtani, ennek megfelelően az utóvágás sokkal kisebb jelentőségű, mint a filmes vágószobában folyó munka. így aztán az elektronikus technika fő ellenzői épp az improvizatív módszert kedvelő alkotók köréből kerülnek ki, akik csupán nehezen tudnak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, az egyidejűleg több funkciót követő eljáráshoz. A televízió számára a legfőbb érv a képmagnófelvételek alkalmazása mellett annak gazdaságossága volt, mivel a forgatási idő a felére-harmadára csökken, a felvétel forgatási költsége pedig kb. fele a film- szalagra rögzített adásénak. Közben szerte a világon komoly kísérletek folytak az elektronikus kamerák és a képmagnók méreteinek és súlyának csökkentésére. Különösen a kamerák gyártásában történt nagy előrehaladás, már négy évvel ezelőtt megjelentek az első, filmkamerákkal azonos méretű és súlyú elektronikus kamerák. A miniatürizálás ezzel korántsem fejeződött be, a legújabb típusok súlya már csak fele a filmkamerákénak! A hordozható, kiváló minőségű képmagnók kifejlesztésével lehetővé vált, hogy bármilyen helyszínen fel tudja venni az elektronikus kamera a versenyt a filmkamerával. A mozgékony elektronika kifejlesztése gyökeresen új helyzetet teremtett, mivel lehetővé tette a hagyományos felvételi módszer betörését a képmagnótechnikába. A kis méretű kamera képmagnóhoz kapcsolásával lehetővé vált az egykamerás felvétel megvalósítása, annak minden előnyével együtt. Ez a progresszív módszer rendkívül gyorsan terjed, mivel egyesíti a filmtechnika és elektronika legfőbb előnyeit: a világítás- technika maradéktalan kihasználását az olcsó felvételi technikával és a laboratóriumi munkák elhagyásával. A jelenet a felvétel után azonnal megtekinthető, a hibás részek letörölhetők, a videoszalag többször felhasználható. A televíziós alkotók még csak most ismerkednek az új eljárással, így egyelőre nem tudható, hogy végül is lezárul-e az évtizedes vita. Mindenesetre az valószínű, hogy az egykamerás felvételek sok hívet szereznek maguknak, az is elképzelhető, hogy tömeges elterjedésük után mindhárom eljárásnak meglesznek a hívei. A filmfelvétel ugyanis egy számottevő előnyt mondhat magáénak: a filmszalag minőségromlás nélkül gyakorlatilag korlátlan ideig tárolja a felvett képet, ezzel szemben a mágnesszalagra rögzített felvételek a „lemágnesezö- dési folyamat“ következtében néhány évtized után élvezhetetlenné válnak. Bár úgy tűnik, ez az állapot sem fog már sokáig tartani, mivel eredményes kísérleteket folytatnak a digitális felvételtechnika megteremtésére. Az ily módon rögzített műsoron még évtizedek múltán sem látszik meg a minőségromlás, mivel a felvétel elektronikus úton regenerálható. Könnyen elképzelhető, hogy nemcsak a két módszer szerencsés ötvözetéről van szó, de egy új, érdekes alkotói lehetőségeket magába foglaló eljárásról. Az „egykamerás tévéjáték“ minden bizonnyal új lehetőségekkel kecsegteti a televíziós alkotókat művészi céljaik megvalósításában. O. E. FILM ES ELEKTRONIKA A szovjet televízió művészeti programjairól A tévéről azt mondják: műsora olykor intim, mint egy telefonbeszélgetés, máskor oly nyilvános, mint a szónoki beszéd, melyben a tér és az idő alárendelt szerepet játszik. Mindez valamilyen módon a művészi tartalmú (vagy a művészetet népszerűsítő) programokra is érvényes. A szovjet televízió ilyen jellegű adásai bőséges választékukkal jól szemléltetik ezt: A nyilvánosság példái mindenekelőtt azok az irodalmi estek, melyek a nézők jelenlétében zajlanak le a moszkvai központi koncertstúdióban. Költők maguk mondják el itt verseiket, s válaszolnak kérdésekre. E műsorokat általában este fél tíz körül sugározzák, s ha csupán annyit feltételezünk, hogy a 180 milliós nézőtáborból minden harmadik ember ül ilyenkor a készülék előtt — ismerve a költészet iránti hatalmas érdeklődést —, fogalmat alkothatunk a vonzerő mértékéről. Figyelemre méltó törekvéseket jelez a színházi előadások filmrevitele. A világhírű rendező, Georgij Toosztonogov egyik legsikeresebb előadásából, Gorkij Nyárspolgárok-jából készített tévéfilmet, erőteljesen alkalmazva a több kamerás megoldást, s igen szerencsésen érzékeltetve a színpadi mű bonyolult szerkezetét. A képernyő kifejezési lehetőségeit keresve érdekes utat talált egy másik neves színházi rendező, Anatolij Efrosz is. A Kedves hazug című tévéjátékot (a Bernard Shaw és Patrícia Campbell kapcsolatáról szóló, magyar színpadon is előadott darabot) a Moszkvai Művész Színház neves művészeinek közreműködésével játszatta el. A vallomástól az erkölcsprédikációig sok minden jelen van itt; az intimitás és a „nyílt“ hangvétel érdekes találkozásának — lehetünk tanúi. A színpadon rendkívül nehéz lenne eljátszani pl. azt a szituációt, melyben a hősök úgy tesznek, mintha nem látnák egymást. A film — a sajátos televíziós rendezői fogásnak köszönhetően — olyan érzést vált ki, mintha a szereplők nemcsak a pillantásukkal, 4« sorsukkal is elkerülnék egymást. Egy fontos kiegészítés azonban még ide kívánkozik. A kulturális programok összeállításakor természetesen figyelembe kell venni azt is, hogy a 260 millió szovjet álampolgár mintegy 130 nyelven beszél. Mivel a lakosságnak több mint háromnegyede tud oroszul, a központi tévé adásait ezen a nyelven sugározzák, a helyi stúdiók viszont az adott terület nemzeti nyelvén adják műsoraiknak mintegy felét. Összesen 60 nyelven/1) hallhatók tévéadások — s köztük művészeti programok — a Szovjetunióban. (APN — cikk alapján) BSSBSEEBESBSBBBBBBBBSBBBBBBEEBBBBBESBBBEBEBEIs VERS (ÉS SZÍNÉSZ) - MINDENKINEK A: — Itt a szerelmem! B: — Csak nem tetszik neked? C: — Én is bírom. B: — Menjetek a csudába! Én még nem 'láttam egy jó alakítást tőle. A: — Hogy mondhatsz ilyet?! Milyen szép volt abban az izében! Na, miben is? C: — Ttidom, emlékszem. Figyeld, milyen jó vonalú szája van. Meg hogy tud nézni?! B: — Csak játszani nem tud. 'Hiába jóképű, meg hiába forgatja a szemét, ha nem érzi a szerepet. A: — Mégis felkapott színész. B: — Ezt már ismerjük. A: — Nekem te beszélhetsz. Én szeretem őt, és kész. C: — Én is. Jó fej, akármit is mondsz. B: — Jó fej, jó fej. IMost a színészről 'beszélünk vagy a férfiről? A: — Mind a kettőről. Milyen aranyos volt abban az egyenruhában a múltkor? Meg tudtam volna csókolni. C. — Én is. Melyik filmben is volt az, amikor olyan szelíd fiút játszott? A: — Emlékszem. Abban játszott az is, akiről azt mondják, hogy a felesége. C: — Én azt olvastam, hogy nőtlen. B: — Jobb lenne, ha abbahagynátok és figyelnétek. A: — Hát nem azt csináljuk?! Figyeljük. Figyeld a fejtartását. Megnyerő, na! C: — Jaj, de kár, ihogy vége! A: — Hát nem csodálatosan mondta el ezt a verset is?! fb. gy.) 00000000000000000000000B000000000000BE000000J Egy filmcsoport hosszú útra indult. A valóságiKin és a muzsika birodalmában szegődött Bartók Béla nyoma Imi, hogy századunk egyik legjelentősebb zeneszerzője születésének közelgő centenáriuma alkalmából kétrészes magyar—kanadai közös alkotásban idézze fel a bartóki életút legjelentősebb állomásait. És nemcsak ezt: a család, a burátok, a tanítványok emlékezéseit is. A kétszer hatvan percesre tervezett produkció első ré sze az életutat vázolja fel Nagyszent- miklóstól New Yorkig. Nem egyszerű kronológia ez, hanem sajátos forrná jú zenés emlékezés, melyben az élet rajzi részletekbe mindig újra meg újra beleszövödík a bartóki zene, az egyes állomásokon született művek részletei, kiváló művészek tolmács» fásában. A forgatócsoport számos országban dolgozik. Többek között Ro mániában, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Ausztriában, az NSZK- ban, Svájcban, -az Egyesült Államokban és természetesen Magyarországon. A magas érzelmi töltésű első részben láthatóak lesznek mindazon régi dokumentumtól vételek, híradók, és hallhatóak mindazon régi hangfelvételek, melyek Bartókról készül tek, illetve, amelyeket részben Bartók készített. A nagy zeneszerzőről beszél a kamerák «lőtt, többek közöli felesége Pásztury Ditto, fia, ifjú Bartók Béla, Feruucsfck jános, Molnár Antal, a kiváló zeneesztéta, Doráti Antal, Benny Goodman a világhírű , jazz-muzsikus, Paul Henry Úriig, a világhírű amerikai zenetörténész és Bartók sok más kortársa, tanítványa, barátja. A film második részében él- sösorlxin a filmnek is címet adó „Concerto“ csendül fel Doráti Antal tolmácsolásában, de megszólalnak más művek is. A Vecsernyés János és Curtis Davis forgatókönyve alapján készülő atkotásivrn többek között felcsendül az 1. Zongora hangverseny Iván Kozsuhorov vezényletével Nagy Péter zongoraművész tolmácsolásául n. Doráti Antal, a világhírű magyar származású amerikai karmester a film kedvéért utazott Budapestre, Szimfonikus zenekara élén kel próba nap után elvezényelje Bartók „Concerto“ -ját. A felvételi szünet néhány percében Doráti Antal a 'következőket mondta: — Élményt jeleni ezzel a kiváló zenekarral dolgozni, mely valósággal újraéli Bartók nagyszerű alkotását. Egyébként igyekszem a Bartóktól hallottak szellemében dirigálni a müvet. Hosszú pályafutásom során sokszor találkozhattam Bartókkal, azl hiszem, valamennyi müvét vezényeltem már különböző koncerteken, melyekre gyakran a szerzőt is meghívtam. Ha hívták, Bartók mindig eljött, de magától sohasem ment et meghallgatni egy egy hangversenyt. Rendkívül csendes, de igen liatározott és szigo rú emlserként, kérlelhetetlen kritikus- kém emlékszem rá. Visszafogott dicséretei, életein legnagyobb művészi elismeréseit jelentig. Éppen ezért repültem most sok-sok ezer kilométert Vecsernyés János és a rendező Curtis Davis hívásiára, hogy a megismeri forgatókönyv alapján Bariókhoz nagyon is méltónak tűnő filmalkotásban néhány percen át én is segíthessem leiidézni zenéjének szépségéi... A nagy érdeklődéssel várt magyar —kanadai filmet, 1981-ben tűzi műsorára a Magyar Televízió és forgatókönyve alapján megvásárolta, több külföldi, közte a legnagyobb angol, a BBC, egy amerikai, holland, francia, nyugatnémet, televíziós háló zal. FENYVES GYÖRGY ISII. Sí. 2. 14
