Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-11-02 / 44. szám

A közép-szlovákiai kerület ipari termelését irányító párt- és állami szervek hosszú időn át a sereghajtók között tartották szánton a füleld fFilakovo) KOVOSMAI.T nemzeti vállalat dolgozóit. Nem ok nélkül volt ez így. A nagy múltú gyárban szinte szűnni mein akaró módon sorra vesz teséges mérleggel zárultak az évek.

Az elmúlt évtizedben számos bonyolult körülmény nehezítette itt a termelést. Régen elavult a műhelycsarnokok jelentős része, de korszerűtlenné vált a gépek, a berendezések nagyobbik fele is, ami törvényszerűen kedvezőtlen hatást gyakorolt a dolgozók munkahelyi közérzetére, főleg a teljesítményekre. Ezenkívül a nyersanyagok, illetve a félkész termékek leggyakrabban „készen kapott“, kifogásolható, vagy kimondottan rossz minősége, valamint a belső munkaszervezés gondjai és hiányosságai vezetlek végső soron az egymást érő lemaradásokhoz és a füleki gyártmányok .minőségének lényeges leromlásához.

ÜJ KERÉKVÁGÁSBAN

Kedvező változást ígérő fordulat csak az elmúlt évben történt a gyárban. A 3300 dolgozót foglalkoztató gyár

1979-ben, a januári energíagondok miatti újabb, nem kis termeléskiesés ellenére, nemcsak mennyiségi vonatkozásban teljesítette — sőt egymillió koronával túl is telejsítette — a tervet, hanem ugyanakkorra meghozta első gyümölcseit a gyártmányminőség fokozatos megjavításáért és ezzel együtt az elvesztett jó hírnév visszaszerzéséért indított küzdelem is. Ez utóbbit illetően kimagasló sikernek számított, hogy tavaly már négy termékfajta áll ta ki az első minőségi osztályba való besorolás szigorú próbáját. Ugyanak kor egyetlen olyan árudarab sem került le a szerelőszalagokról, munkapa dókról, amelyet a korábban igencsak gyakori legrosszabb, harmadik minőségi osztályba kellett volna besorolni.

—■ Mi mindent kellett tenni ezért? Kiknek köszönhető az örvendetes irányváltás? Van-e és lesz e folytatása az első biztató sikereknek?

A gyár kommunista és párton kívüli dolgozóival beszélgetve keresem a válaszokat.

— A közelmúltban, több új szakember, köztük fán Becher mérnök személyében új és sokat tapasztalt igazgató került a KOVUSMALT nemzeti vál lalat gazdasági vezetőségébe — magyarázza Darabos fózsef, a vállalati pártbizottság elnöke. — Első lantos közös feladatunk egy átfogó konszolidációs terv kidolgozása volt. Pontról pontra elemeztük az utóbbi években összegyűlt bonyolult problémákat. A gazdaságirányításban új szervezeti felépítést határoztunk el és hajtottunk végre, amely a termelés, a műszaki ellátottság, a minőségszabályozás és ellenőrzés valamennyi szakaszára, folyamatára vonatkozik.

— Milyen szerepet vállaltak ebben a gyár kommunistái?

— A kommunistáktól természetesen mindig sokkal többet várunk az alapvető kötelességek teljesítésénél. A konszolidációs programból eredő feladatok és. a tavalyi tagköny vcsere kapcsán minden alapszervezulben megnövekedtek a párttagok és a tagjelöltek példamutató munkájával szembeni elvárások. Az egyes gyárrészlegeken kivétel nélkül szigorú elbírálás alávettünk minden olyan fogyatékosságot, amely a tervfeladatok mennyiségi teljesítésével, a gyártmányok minőségével, gyáron belül az egyes részlegek, illetve műhelyek közötti kooperálással és a nyersanyagszállításokkal kapcsolatban adódott. Vállalati pártbizottságunk és a tíz pártalapszervezet több mint 520 tagja rendkívül aktív agítá- ciós és tömegpolitikai tevékenységet végzett annak érdekében, hogy a párton kívüli mesterek, majd pedig rajtuk keresztül a munkások ds már a konszolidációs program megvalósításának első lépéseitől kezdve komolyan vegyék és tudatosítsák: kizárólag C9ak a következetes tervteljesítéssel és a termékminőség színvonalának lényeges emelésével szerezhető vissza a füleki KOVOSMALT korábbi jó hírneve.

SZIGORÚBB

KÖVETELMÉNYEK

Tavalyelőtt a legsürgetőbb műszaki és gazdasági kérdésekkel foglalkozó vállalati konferencián a vezetőség a vállalati bizottság kezdeményezésére

felhívással fordult a gyár valamennyi dolgozójához. A gyártási tervek meny- nyiségi és minőségi mutatóinak egyaránt következetes teljesítésére mozgósító, „Tettekkel bizonyítsuk a gyárhoz és a szocializmushoz való viszonyunkat!“ jelszóval kezdődő felhívás nagy visszhangot keltett. Annál is inkább, mert akiknek címezték, a kommunisták és döntő többségükben a párton kívüli dolgozók korántsem csak hangzatos, ünnepi deklarációként értelmezték. A felhívás megfogalmazói nem féltek a kemény szavak súlyától. Kertelés nélkül tudatták: „Aki nem tart velünk a soron következő időszak szigorú követelményeinek megfelelő, minden eddiginél igényesebb munkában, annak el kell búcsúznia a gyártól“. Erre a kitételre még azok is felfigyeltek, akik netán csak egy újabb és eleve kudarcra ítélt, hasztalan próbálkozásnak hitték a vállalati pártbizottság és az újonnan, kinevezett gazdasági vezetőség jól átgondolt és kellően megalapozott konszolidációs programját.

— Természetesen korántsem fogadta mindenki lelkesedéssel vagy egyértelmű tetszésnyilvánítással az (új, szigorúbb rendet — (mondja később ,Ján Becher mérnök, a gyárigazgató. — Voltak olyan próbálkozások, törekvések, hogy lehetőleg imár a kezdet kezdetén minél nagyobb konfliktusuk keletkezzenek a vállalati pártbizottság és az új gazdasági vezetők között. A pártbizottság azonban mndenben támogatta elképze- seink és komoly terveink megvalósítását. A pártbizottság oda is tudott hatni, hogy e törekvések kezdeményezőinek pletykákkal, légből kapott híresztelésekkel és rágalmazásokkal ne sikerüljön aláásni a gazdasági vezetőség új tagjainak tekintélyét, és ilyen módon elvonni a dolgozók figyelmét a termelési feladatok teljesítésének fontosságáról.

A MINŐSÉG A FONTOSABB

A vállalat vezetői két évvel ezelőtt helyesen ítélték meg, hogy a füleki gyártmányok minőségének célul kitűzött lényeges megjavítása jóval több és igényesebb munkát követel majd mindenkitől, mint a mennyiségi tervmutatók teljesítése. Akkor ugyanis még aránylag sok terméket kényszerültek besorolni a harmadik minőségi osztályba, ami nagy-nagy anyagi veszteségeket jelentett a gyárnak, és végső soron maguknak a dolgozóknak is. Sürgősen változtatni kellett azon a gyakorlaton is, hogy a minöségellen- őrök ugyanannak a mesternek tartóz

nak felelősséggel és engedelmességgel, aki az adott munkaszakaszon a termelést irányította. így fordulhatott elő, hogy a minőségi ellenőrök némelyike „felsőbb utasításra“ a mennyiségi mutatók teljesítéséért járó prémium érdekében kisebb-nagyobb tételekben olyan gyártmányokat is jónak minősített, amelyek nemritkán még az elfogadható legrosszabb minőségi osztály kritériumainak is csak alig-alíg feleltek meg.

— Vállalatunk gazdasági vezetőségének és személyesen a gyárigazgatónak az az elve, hogy inkább ne termeljünk, mintsem csak selejtet gyártsunk — közli Alexander Mihók, a reklamációs osztály vezetője. — Egyetértünk ezzel. Tavalyelőtt még összesen 2 500 000 koronára rúgott a megrendelőktől a gyártmányaink feltüntetett minőségére küldött reklamálások miatti újabb veszteség. Azért újabb, mert a másod- és harmadosztályú árukért nekünk is lényegesen kevesebbet fizetnek a vásárlók, mint a kiváló minőségű termékekért. Az elmúlt évben viszont azt követően, hogy külön, független munkacsoportot alkotva, felelősségteljesen végzik munkájukat a minőségi ellenőrök, alig 610 ezer korona veszteséget jelentett a reklamált tér mékek együttes értéke. Az idén további jelentős javulás várható, hiszen az első negyedévben már csak 79 ezer koronát kelleti megtérítenünk a kifogásolt minőség miatt. Azóta pedig még jobbak lettek az eredmények.

Visszatekintve az elmúlt két évre, a gyárban mindenütt egybehangzóan beszélnek arról, hogy mennyire nem volt könnyű az idáig vezető út. Paoel Bálái, az újonnan szervezett minőségellenőrző osztály vezetője, a vállalati pártbizottság tagja ennek bizonyítására a következőket mondja:

— A (korábbi években, amíg nálunk általános volt az a nézet, hogy meny- uyiségben minél többet termel egy-egy munkás, annál nagyobb keresetre tarthat igényt, a gyakorlatban alig-alig volt döntő szavuk a minőségi ellenőröknek. Ha rossznak véleményeztünk valamilyen árudarabot, gyakran megtörtént, hogy utánunk egyszerűen lekaparták a másod-, vagy harmadosztályú minőséget jelző színes pontot. Tavalyelőtt azonban, az új gazdasági vezetőség első munkaértekezletén ismét a minőségi ellenőröket megilletően teljes jogkörrel ruházott fel bennünket az igazgató. Új módszereket kezdtünk alkalmazni és szigorúan aprólékossá vált a munkánk. Többek között lényeges változást jelent, hogy a szerelőszalagokon most már egy munkalap kíséri végig a gyártmányokat, amelyről pontosan leolvasható, ki milyen műveletet végzett rajtuk. Ha bármilyen hibát találunk, ugyanahhoz a dolgozóhoz kerül vissza a termék, aki személy szerint felelős a kontár munkáért. A hibás darabot pedig a munka díjazása nélkül kell kijavítani.

SZANKCIÓKKAL IS

Persze nemcsak ennyi a hanyag munka ára. Amint valamelyik műhelyben — még ha csak átmenetileg is — harmadosztályúra romlik a gyártmányminőség, megvonják az ott dolgozók, elsősorban a mesterek prémiumát. Legutóbb a fürdőkádkészítő részlegen volt erre példa. Három hónapig a mesterek „kitapinthatóan“ vékonyabb borítékot kaptak a fizetési napokon.

Fontos célkitűzésük, hogy mindenki a saját munkájának legyen első és egyre szigorúbb ellenőre — fűzi ehhez Stefan Koyoree mérnök, a gyár minőség szabályozó részlegének vezetője. — Ennek elérése érdekében szükség esetén a szankciók alkalmazásától sem tekinthetünk el. Tavalyelőtt még a reklamálásokból eredő anyagi veszteség mindössze 1,2 százalékát — mintegy 78 ezer koronát — (térítettek meg a hanyagságukért felelősségre vont dolgozók. Az elmúlt, évben már 15,5 százalékra emelkedett ez az arány. Nem eredménytelenül. Azóta jelentősen csökkentek a reklamálások.

A KOVOSMALT nemzeti vállalat jelenlegi húsz, rendszeres minőségellenőrzésre köteles gyártmánya közül négy felel meg a kiváló, exportképes ipari árukkal szemben támasztott hazai követelményeknek. Az idén legyártandó termékek együttes mennyiségének 37,4 százalékát képezik a legjobb minőségi osztályba való besorolást már kiérdemelt FIKOTERM-sorozatú villanykályhák és a FIKO—90 típusjelzésű hagyományos konyhai tűzhelyek.

— Vállalatunk kommunistái egyre újabb konkrét pártfeladatokat teljesítenek az Iptóbbi 'két év nem kis vívmányainak megőrzése és továbbfejlesztése érdekében — mondja befejezésül Darabos József. — Komoly munkáról van szó, de a közös cél sem akármilyen. Azt akarjuk, hogy gyárunkat többé ne a sereghajtó vállalatok között emlegessék a .járás és a kerület vezetői. Bízunk az erőnkben.

LALO KAROLY

Nehéz körülmények között is helytállnak a KOVOSMALT kommunistái

........................................ • ' p _____________________ ______________1_________________________

AZ EREDMÉNYES TERMELÉS ALAPJA

JÓ POLITIKAI-SZERVEZŐ MUNKA A MÉHÉSZI (VÖELÄRE) MÉSZKŐBÁNYÁBAN

4

A hatvanas években a Szlovák Érchegységben több kisebb ércbánya üze meltetése gazdaságtalanná vált, ezért beszüntették az üzemeltetésüket. Erre a sorsra jutott a lúeiabányai (Lucia Bahaf részleg is. A bányászok azonban nem maradtak munka nélkül, hiszen Szlovákia iparosodása ezekben az években volt a legerőteljesebb. A Kelet-szlovákiai Vasmű létrehozásával több testvérüzemre lett szükség. így jött létre Méhészen a mészkőbánya, mely a vasolvasztót látja el az olvasztáshoz nélkülözhetetlen mészkővel.

Ebben az időben került az üzembe Stefan Zalcer is. Bányászcsalád gyermekeként megismerte a bányászélet nehézségeit, része volt a nélkülözésekben, de megtanulta a bányász-szolidaritást, a közösség iránti felelősségérzetet. A hagyományok köteleznek. Ez vonatkozik Zalcer elvtársra is. A környezet, amelyben felnőtt, nevelt belőle elkötelezett embert, szilárd meggyőződésű kommunistát. Ez a múltból hozott örökség tette a szocializmus lelkes építőjévé és párttaggá. Azt a tényt tudatosítva .magában, hogy a szocializmust nem csak építeni, hanem védeni is kell, lett tagja a népi milíciának. Tizenkét éve az üzemi pártszervezet elnöke.

Az üzem és a pártszervezet munká járói érdeklődöm Zalcer elvtárstól.

— Mint ismeretes — mondja a pártelnök —, üzemünk a Kelet-szlovákiai Vasművet látja el a vasérc olvasztásához szükséges mészkővel. Felszíni munkát végzünk, de ez a munka szakképzett bányászokat követel. Nem könnyű dolog a mészkő kitermelése, a hegy faragása. Üzemünknek kitűnő a munkáskollektívája, ezt tükrözik a munkaeredmények és a' terv teljesítése is. Több mint kétszáz dolgozója van üzemünknek, közülük negyven párttag és kettő tagjelölt. A párttagok túlnyo mó része munkás. Én mint gépkocsi- vezető dolgozom, harminctonnás szovjet kocsival hordom a mészkövet a törőkhöz. Az üzem vezetősége és a párt szervezet között jó az összhang, s minden téren érvényesül a párt vezető szerepe. Erre most különösen nagy szükségünk van, mert a jövőben a

kommunistákra nagyon komoly felada tok várnak. Már most megkezdtük az évzáró taggyűlés előkészítését. Az a célunk, hogy bizonyos részben fiatalítsuk a vezetőséget. Az évzáró taggyűlésen értékeljük a vezetőség és a tagság munkáját, pártunk XV. kongresszusának .teljesítését és felkészülünk a hete dik ötéves terv feladatainak teljesítésére. Saját feltételeinknek és lehetőségeinknek megfelelően feldolgoztuk pártunk Központi Bizottsága 15. ülésének irányelveit. Ennek határozata szerint legfontosabb feladatunknak tekint jük az ideológiai munka fokozását, nemcsak a párttagok, hanem a párton kívüliek között is. Meggyőződésünk, hogy gazdasági terveinket csak a jó és egyre fokozottabb propagandatnun kával érhetjük el. Ezért olyan csoport- vezetőket választottunk, akik megfele lóén tudják tájékoztatni dolgozóinkat a teljesítésre váró feladatokról, pártunk irányvonalának és célkitűzéseinek he lyességérőt. Lehet, hogy egy időben nem értékeltük kellőképpen az ideológiai -nevelést. Ennek fontosságára

hívta fel a figyelmet a Központi Bizottság 15. ülése, s ezért elméleti és gyakorlati munkánkban állandóan visz- szatérünk erre a kérdésre. Szorosan ehhez a témakörhöz tartozik az ifjúsággal való foglalkozás is. Üzemünkben nincs külön ifjúsági szervezet, mert két műszakban1 dolgozunk, s huszonnyolc községből járnak be a dolgozók a munkahelyükre. Ütőképes, jól működő szervezetet nehéz volna összehoznunk. Ezért az üzemben dolgozó fiatalok lakóhelyükön kapcsolódnak be az ifjúsági szervezet munkájába. Párt- szervezetünk vezetősége időnként beszélgetésre hívja össze a fiatalokat, ahol beszámolnak az ifjúsági szervezetekben végzett munkájukról, problémáikról, s mi erőnkhöz mérten igyekszünk nekik segíteni. Természetesen kapcsolatot tartunk fenn az egyes községekben működő ifjúsági szervezetek vezetőségeivel. Meggyőződésem, hogy csak egységes, jó összhangban dolgozó kollektívával tudjuk az előttünk álló feladatokat teljesíteni.

FECSŰ PÁL

I9M.

XI. 2.