Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-10-26 / 43. szám

i 188». X. 28. V an, ami az embert az első lá­tásra érdekelni kezdi, foglal­koztatja. Még az épületek között is akad olyan, amelyikre oda kell fi­gyelni, mert egyedülálló, nem gya­kori. Kassán (KoSice) a Kovács utca 20-as számú háza kinézetre nem tar­tozik a különleges építmények csa­ládjába. Három emeletével, erkélyt, tornyokat és említést érdemlő díszí­tést nélkülöző homlokfalával, s ko­pár, déli és északi tűzfalaival fel­tűnés nélkül áll a százéves épületek sorában. Ha az ember elhalad előtte, csupán azt veszi észre rajta, hogy közvetlen szomszédjai közül az egyik­től három, a másiktól két emelettel magasabb, s hogy két kapuja közül az egyik állandóan zárt, a másik vi­szont többnyire sarkig nyitott. Az épület azonban csak kívülről szürke. A látogatót fogadó benti kép, a falak mögötti birodalom már nem az, s alighanem sokkal színesebb, szekrényeknek helyet adó szűk te­remben a jellegzetes papírszag is a gyűjtemény régiségéről árulkodik. Az iratok korát az üveg mögött so­rakozó irattartók évszámai szemlél­tetik. — Ez a legértékesebb — állt meg kísérőm az ablak melletti sarokban pihenő vasszekrény előtt, amelynél jó néhány percet elidőztünk. Hogy az nem akármilyen szekrény, az nem­csak abból derült ki, hogy sokat kel­lett forgatni zárjában a kulcsokat, amíg kinyílt, hanem Jozef Kirst ma­gyarázatából is: — Tulajdonképpen ennek a szek­rénynek köszönhető, hogy a XIII. századbeli okiratok és írásbeliségek aránylag jól, épségben élték túl a természeti katasztrófákat, a háború­kat és egyéb veszélyes eseményeket. Az itt található dokumentumok vol­tak a legféltettebbek, hiszen ezek igazolták a régi Kassa rangját meg­Ugyanakkor sok-sok a feldolgozatlan anyagunk. A városi tanács dokumen­tumai 1900-ig vannak összegezve, komplettizálva, s más szakaszon is megközelítettük a jelent, de, hogy tel­jesen utolérjük, az lehetetlen, annyi itt a munka. Ha kiselejteznénk a ren­geteg érdektelennek tűnő iratot, ak­kor szaporábban haladnánk, de nem tesszük mert minden írásbeliségnek van értéke. Előfordulhat, hogy a szö­veg semmi újat nem mond, és a nyomtatvány formája, a kivitelezés, a pecsét elárulhat egyet-mást. A papírrengeteget szemlélve felve­tődött bennem a kérdés, milyen fel­adataik vannak a levéltárosoknak. — Akit érdekel, annak élvezetes munka ez. Igaz, azonkívül, hogy va­laki szeret kutatni a régi iratok kö­zött, szüksége van arra is, hogy ért­se a nyelvet, amelyen íródtak az anyagok. — Itt például? A levéltár épülete sokkal gazdagabb, mint a város bár­melyik más épületében. Hogy miért? Egyszerű a válasz. Rengeteg olyan értéket őriz, amelyből csak egy van a világon, s amelyek részletesen megismertetik az utókormi a város történetét. Jozef Kirst, a Kassai Városi Levél­tár igazgatója szerint: — Az egyházi létesítmények, s talán a kórház ki­vételével egyedüli intézmény ez a vá­rosban, amely egy évszázada ugyan­ott dolgozik, s nem változott sem a neve, sem a munkaköre. A neve azért maradt a régi, mert hosszú időn át így volt ismert, így őrizte egykoron is az ország legjelentősebb városai közé tartozó Kassa emlékiratait, és ezen a néven érdeklődnek iránta a hazai, valamint külföldi történészek. — Sokan járnak ide? — Szép számmal. A külföldiek, köztük a magyarok, a németek és a lengyelek már a múltban is gyakori vendégek voltak, mert sok értékes anyag van itt számukra. A hazai tör­ténészek is be-benéznek, de a törté­nelemszakos helyi középiskolai, vagy főiskolai tanárok nem nagyon, pedig itt volna miből bővíteni a tanköny­vek és más szakirodalom alapján szerzett tudásukat, főleg a város tör­ténelmével kapcsolatban. Nehéz lenne részletesen leírni, hogy mi mindent lehet itt megtalálni, milyen érdekes és értékes kincset őriz a belváros hétköznapi épülete. Amikor az igazgató helyiségéből el­indultunk, hogy a dolgozószobákon át eljussunk a legdrágább, legféltetteb dokumentumokat őrző vasajtós irat- raktárba, csengőszó jelezte, hogy nyílt a kinti ajtó. Egy néni érkezett. •— ök a leggyakoribb látogatóink — jegyezte meg savanyú mosollyal az arcán. — Tudja, fölöttünk van a geo­déziai hivatal és így sokan hozzánk tévednek be, tőlünk kérnek telek­könyvi kivonatot. Bár ugyanilyen gyakran „tévednének“ ide a több év­százados múltra visszatekintő Kassá­val foglalkozó szakemberek. A kicsit homályos, könyvekkel, pa­pírdobozokkal zsúfolt polcoknak és határozó jogokat és kiváltságokat. Ezek az iratok mindig a titkos levél­tárba tartoztak és tartoznak, így ha tűzvész, vagy más elemi csapás pusz­tított, akkor mindig ezeket óvták a legjobban. A szekrényt soha nem volt egyszerű kinyitni, mert négy zárja van, s a kulcsok közül kettő a levél­tárosnál, kettő pedig a városházán volt. Még a levéltáros is csak akkor nyithatta ki, ha a -városatya bele­egyezett. Minden nyitásról és zárás­ról hivatalos jegyzőkönyv készült, így aztán a szekrény tartalma elég ritkán került a napvilágra vagy a ku­tatók kezébe. A szekrényben fiókok sora az abc betűivel jelölve, a fiókokban pedig az iratok mind külön borítékban. Itt ta­lálható V. István adományozó levele 1261-ből, mellyel a király Samphleben és Obi nevű személyeknek adomá­nyozza a Felső Kassának nevezett földterületeket, itt őrzik 1307-ből a szűcsök első céglevelét, s a 'Nagy Lajos által 1369-ben adományozott címerről szóló, bizonylat is itt pihen rengeteg más okmánnyal együtt. Ér­deklődve nézem, milyen anyagra ír­ták és festették; jól láthatók a szép, rajzolt betűk; s az is említésre méltó, hogy a gyűrődéseken kívül épek, nem foszladoznak a pergamenek és hosz- szú időt átélt papírok. — Az első levéltári nyilvántartás a XVI. század elejéről származik. Ogy látszik, már akkor is annyi fontos irat volt, hogy rendszerezni kellett — mondja az igazgató —, mert más­képpen nem pillanthattak vissza a múltba és nem tudták volna gyorsan, könnyen megtalálni a város legfonto­sabb jogait „rögzítő“ pergameneket. — Hogyan lehetne szemléltetni, mennyi anyagot tárol a levéltár? — Egyszerűen. Ha az iratokat egy­másra raknánk, akkor egy három ki­lométernyi vastag könyv keletkezne. A kérdés azonban mégsem olyan egy­szerű. Van ugyanis rengeteg egyedi darabunk és olyan is, amelyiknek nincs nagy jelentősége, mert mond­juk másutt is megtalálható. Az 1737- ig terjedő korból például több mint 30 ezer ilyen egyedi okiratunk van. — A mi levéltárunkban a latin, a német és a magyar nyelv ismerete nélkül nem boldogulna az ember. Né­ha még az is kevés, ha tisztában van az élőnyelvvel, ugyanis a nyelv so­kat változott és változik. Néha gon­dot okoz a korabeli rövidítések meg­fejtése, de az archaizmusokat is is­merni kell, mert mondjuk például a „marha“ valamikor kincset, vagyont jelentett. A levéltári szemle során újabb anyagok is előbukkannak, hiszen az élet nem állt meg. — Ma már csak megszűrve őriz­zük meg az írásbeliségeket, mert kü­lönben nem tudnánk hol elhelyezni ezeket — panaszkodott az igazgató, miközben a többi terem polcait néz­tük, A régi, „salátakönyvek“ mellett ép borítójú, szép, sértetlen lapokból álló, ám régi, évszázadokkal ezelőtti köny­vek is vannak, ami azt jelenti, hogy a Kovács utcai levéltárban nemcsak őrizgetnek, nemcsak válogatják és osztályozzák az írásos emlékeket, ha­nem törődnek azok felújításával is, elvégre a hagyatékot — kivált ha ilyen felbecsülhetetlen értékű — vé­tek lenne veszni hagyni. — Meggyőződésem, hogy a város emlékezőcentrumában, vagyis a le­véltárban nem teljes a gyűjtemény, s hogy naponta sok-sok olyan magán- tulajdonban levő levél, személyekre, egyletekre, intézményekre, cégekre vagy üzemekre vonatkozó iratok, va­lamint régi újságok, könyvek, képes­lapok és más levéltárba való dolgok vesznek kárba, amelyeket mi szíve­sen megvennénk, mert azok a kuta­tóknak nagy segítséget jelentenének munkájukban. Nem ártana, s ez nem­csak a kassaiakra érvényes, ha azok, akiknek vannak ilyen anyagaik, je­lentkeznének a levéltárban. A Kassát (említő első ismert okirat keltezésétől eltelt 750 év alatt a vá­rosban sok minden történt, sok min­den megváltozott, ám az elmúlt szá­zadokról semmi sem tud valósághűbb képet festeni, mint a helyi levéltár. GAZDAG JÓZSEF A vasszekrényben minden okiratnak külön borítója van (A szerző felvételei) i > 9 >> !:Í Í ■*- a : S.2, * E — P U N 3 X *3 C u i:or® Jozef Kirst Kassa károsának világszerte ismert, Zsigmond ko­rabeli ún. második címerlevele 1423-ből A két felvétel Kassa legrégibb, a XIV. századbői va ló könyvéről készült. Igaz nem egyszerre, mert az egyik az évszázadok során való használattól tönkrement könyvet, a másik a restaurálás utánit ábrázolja * A FALAK MÖGÖTT

Next

/
Thumbnails
Contents