Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-10-26 / 43. szám

A mák betakarításában sokat érő segítséget nyújtottak a Magyarnándori Állami Gazdaság kombájno- sai, Poroszka János és Fehér Vince (A szerző felvétele)

Az idén imár szeptember tizediké táján beköszöntött az ősz a Dobrá Níva-i Csehszlovák—Szovjet Barátság Egységes Földmfivesszö- vetkezet több mint hétezer hektáros határában. Előbb csaik alig észrevehetően hűvösödtek, de az elmúlt héten egyszeriben dider- gősebbek letteik a hajnalok. Fél hat előtt, amikor a környező utcákból egyre gyakrabban hozza sietős léptek kopogását az erejét próbálgató októberi szél, metszőén friss ízű a levegő. Minden egyes mélyebb szippantás jégkockák szo- pogatására emlékezteti a koránkelőket.

A gépeskői iroda udvarán munkaelosztásra gyülekeznek a traktorosok. A fázósabbak hamar a szélárnyékot adó folyosóba húzódnak. A falak mellett itt-ott cigaretta parázslik az ujjak közül. Közben, amíg a csoportvezetőt várják, keveset beszélnek. Jobbára csak a kézfogásokat, vagy a sapkához emelkedő ujjakat kísérő hangos „Jó reggelt“-ek ismétlődnek.

Kurta negyedóra múlik el így. Szinte percenként nyílik, csukódik az ajtó, aztán felébred az egész udvar. A sorjában beinduló hatalmas motorok dübörgése az utolsó zugból is pillanatok alatt kiszorítja a hajnalvégi csendet.

Az irodában javában tart a munkaelosztás. Stefan Heiko csoport- vezető gépesítő asztaláról gyorsan fogynak a hétfői dátummal jelölt, névreszóló munkalapok.

— Mi íródik majd a mai rovatokba? — szólítom meg az egyik őtvenkörüli, éppen továbblépő traktorost, Stefan Kyseft.

— Burgonyafuvarozás lesz a dolgom — válaszolja némi rossz- kedvűséget sejtető hangon.

— Talán másra, könnyebb munkára számított?

— Előre tudtam a feladatot. Inkább az bosszant, hogy még mindig a műhelyben vesztegel a Ze- torom. Hüvelyezni, gyűrűzni kell a motorját, de a sebességváltóval is van egy kis baj. A mostani alkatrész-ínségben pedig könnyen elhúzódik a javítás. Legutóbb két Skoda száznyolcvanassal voltunk így, de azok már .szerencsére elindultak. Nekem most még jó pár napig egy régi Super 50-essel kell beérnem.

— Nagy hátrány ez?

— Nem is annyira hátrány, de a jól megszokott nyeregben nyu- godtabban, vidámabban érzi magát az ember. No, meg az is jelent valamit, hogy az erősebb géppel fürgébben térülök-fordulok a mezőn — szól vissza az ajtóból.

A csoportvezető megértőén bólogat. Többet persze nem is igen tehet. P\z anyagbeszerzés, alkatrész- ellátás gondja másokra tartozik.

— Negyvenhét traktort és tíz tehergépkocsit küldtem ki a földekre — mondja .aztán. — Harmadik hete tart az általános, őszi terménybegyűjtés. Még sok dűlőben rengeteg a munka. A zvoleni járás burgonya termésének kereken egyötöd részét mi adjuk. Silókukoricából 400 hektár levágása volt a feladat, szemes .kukoricát, pedig 530 hektáron termesztettünk. Ezenkívül 1350 hektáros területen az őszi vetések alá készítjük gyors ütemben a talajt, hogy továbbra is folyamatos maradjon a vetők munkája.

— Hogyan győzik a megsokasodott tennivalóikat?

— A iközép-szlovákiai kerület legnagyobb mezőgazdasági vállalata a miénk — veszi át a szót Józef Vavák mérnök, az efsz főag- ronómusa, aki szinte minden reggel a gépesítői udvarban kezdi a napot. — Ennek megfelelően igen magas fokú az összes növénytermesztői munka gépesítettsége is. Összesen több mint 140 erőgépünk, vontatónk van a kilenc közösen gazdálkodó faluban. Például az egyik legkomolyabb feladatot jelentő burgonyabetaikarí- tást már valamennyi parcellán korszerű kombájnok végzik. Mindössze harminc .asszonynak ád munkát a géppel el nem ért, vagy elhullajtott gumók felszedése. Évek óta a kukoricatöréssel sem fáradunk sokat. Az idei őszön eddig csak a mákaratáshoz kellettek a szorgos kezek százai. Szövetkezetünk ugyanis 220 hektárral .az ország legnagyobb máktermesztő gazdasága. Bizony voltak olyan napok, amikor egyszerre 1500-an is serénykedtek a mákföldeken.

— Tehát erre a munkára még hiányzanak a megfelelő gépek?

— A máktermesztés gépesítését illetően, bár nagyot léptünk előre az utóbbi években, van még pótolni valónk. Barátaink, a Magyarnándori Állami Gazdaság szakemberei, akiktől a legtöbb segítséget kaptuk a mák termesztéséhez, már kombájnnal aratnak. Mi csak az ezt megelőző munkafolyamatokat bízhattuk teljesen a gépekre. Rostáikat cserélve az E—512-es gabonakombájnokon megpróbáltuk ugyan a gépi betakarítást, de végül mégis inkább a segítő kezeket választottuk. Mellettük csak az a speciális adaptérral felszerelt betakarítógép dolgozik tökéletesen, amelyet a magyarnándoriak hoztak magukkal.

Az először kölcsön kapott kombájn teljesítményét már nagyon sokan megcsodálták a szövetkezetből. Kezelőik, Poroszka János és Fehér Vince óránként ugyanannyit vágnak le, mint a tábla másik felébe állított idénymunkások közül körülbelül ötszázan együtt.

— Milyen a termés?

— Hektáronként 600 kilogramm első osztályú mákot csépelünk ki

— számol utána a főagronómus.

— A teljes [mennyiségből 120 tonnát értékesítettünk, ami több mint kétmillió 700 ezer koronás bevételt jelent majd a szövetkezetnek. Közben persze nagy erővel dolgozunk a többi dűlőben is. Most, hogy a vegetációs késés miatt összetorlódtak a feladatok, a meglevőnél több szállítójárműre lenne szükségünk. A központi szervek nemrégi felhívása értelmében a Zvoleni Járási Nemzeti Bizottság feladatul adta az ipari vállalatok vezetőinek a tehergépkocsik átengedését. A jnb döntése alapján naponta tíz helyről összesen 14 autót kellene kapnunk. Ezidáig viszont csak a Buőina nemzeti vállalat, az útépítő vállalat zvoleni üzeme és az erdészek teljesítik következetesen erre szóló kötelességüket. A többi vállalatból csak egyszer-kétszer küldtek egy-egy autót, sőt olyan partnerünk is van, ahonnan még csaik kimagya- rázkodnü sem jöttek ...

Miközben ezt panaszolja a főagronómus, az udvaron lassan tetőzik a kora reggeli csúcsforgalom. Az utolsónak feldübörgő traktor ihét óra tíz perckor gördül ki a szélesre tárt kapun. A hosszúnak ígérkező műszak a földeken folytatódik.

LALO KAROLY

BŐ TERMEST TAKARÍTANAK BE

ÜJ TERMESZTÉSI MÓDSZEREKET ALKALMAZNAK

A map erőtlen sugaraiban fürdik a határ. Dombok tetején, völgyek mélyén emberek és gépek dolgoznak. Gyűjtik az ősz gazdag termését, művelik a földet, hogy a következő évben is teremjen. Mankoviczky István a filri (Ruban) Vörös Csillag <Ejsz elnöke kora reggel óta fáradhatatlanul irányít, szervez, hogy minél gyorsabban menjen a munka, mert az idő sürget. Mulasztás, késés miatt jelentős károk keletkezhetnek. A vezetőség és a tagság minden lehetőséget felhasználva igyekszik csökkenteni a veszteségeket. Újítások alkalmazásával, a gépeken végzett módosításokkal gyorsítják, korszerűsítik á termelési folyamatokat.

— A naponta végzett határszemle alapján határozzuk meg a másnapi munkaprogramot — mondja az elnök. — Menetközben is átcsoportosítjuk a munkaerőket és a gépeket. Amikor dolgozni lehet, szövetkezetünkben nincs ünnepnap, a nagyobb erejű gépeket éjjel is üzemeltetjük. Kevés a gép, és emiatt is meg kell nyújtanunk a munkaidőt. Három eke hiányzik, tízéves vetőgépekkel dolgozunk. Ha lenne rá módunk, több járművet vásárolnánk. Még szerencse, hogy a .Banská Bystrica-i Híradástechnikai Vállalat két teherautóval segít a szállításban. Az Érsekújvári (Nővé Zámky) Magasépítő Vállalat szintén ugyanennyi teherautót ígért. Az őszi idényben az érsekújvári mozdonyjavító műhely löt szakembere dolgozik szövetkezetünkben.

Az elnöknek sietős a dolga, ezért Pócs Ambrus segéd- agronómussal nézünk szét a határban. Az Egészhely dűlőben Jávorka Nándor traktoros Horváth Istvánnal és Dékány Józsefjei már a silókukorica helyére veti a Solaris búzát. Dolgozhatnak a gépek, mert a silókukoricát idejében lesilózták a gépesített betakarító csoportok. Jávorka László a Skoda 180-as traktorral simítózza a földet. Az agronómus magyarázatot fűz munkájához, a gép 'jó kihasználásához:

— Szlávik Gyulával felváltva, éjjel-nappal üzemeltetik ezt a gépet. Szántják a kemény, nehezen művelhető földet. A komplex csoportnak ugyancsak meg kell dolgoznia, hogy a földet jól előkészíthesse vetés alá.

A Zálogos dűlőben Kliment Mihály, Porubcsan József, Sebők István és Sebők József két Kolosz kombájnnal aratja az LG—5-ös korai kukoricát. Betakarítását már megkezdték, bár még a nedvességtartalma elég nagy. A szovjet Kuzbasz szárítókkal azonban lecsökkentik. Villognak a kombájnok jelzőlámpái, telnek a pótkocsik.

A cukorrépatáblán rövid ebédszünet után újra indulnak a répafejelő és kiszántó gépek. Komár Dezső csoportvezető irányítja a munkát. Ügyel, hogy a négy gyalogmunkás minden elmaradt cukorrépát a felszedő gép elé rakjon. Szerinte ezen a parcellán úgyszólván alig lesz veszteség. Több miint 400 mázsa cukorrépát takarítanak be hektáronként. Az agronómus, egyetértve a csoportvezetővel, így nyilatkozik:

— A jampoli és prostéjovi felhívásra válaszolva nemcsak arra törekedtünk, hogy a répa elég sűrű legyen, hanem egyidejűleg megteremtettük a lehetőségeket a lehető legkisebb veszteséggel járó betakarításhoz. Betartjuk a cukorgyár agronómusaival kidolgozott betakarítási tervet is.

Az egyik dombháton SZK—4-es kombájn halad a lu- cernatáblám. Zubár Dezső vezeti. Amint mondja, eddig még a gép nem hibásodon meg. A betakarítás módszeréről, a tábla szélén álló Pánisz Lajos szerelő beszél:

— Társaimmal együtt a dobkosarat lemezzel fedtük be és kisebb lyukú rostákat helyeztünk a gépbe. Amint látják, jól kicsépeli a magot. Bevált masina ez. Nyolc évvel ezelőtt én hoztam, a motorja kitűnő és a teljesítménye is megfelelő. Vigyázok rá, nehogy kiselejtezzék.

A szőlő a szüretelők tréfálkozásától hangos. Mihalik György szőlész is jókedvű. Nem csoda, hisz amint mondja, az átlagos hektárhozam száz-száztíz mázsa lesz. Egyes parcellákon még annál is több. Persze, meg keltett küzdeniük a termésért. Kilencszer permetezték a szőlőt, a gyomot vegyszerrel és mechanikus módon teljesen kiirtották.

Fürtökkel terhes szőlőlugast láttunk mindenfelé. A szőlész egy kis magyarázatot is nyújt a termesztési módszerekhez. Talajminták elemzése után számítástechnikai berendezések segítségével határozzák meg a szőlőfajták tápanyagszükségletét. A műtrágyát a kívánt mélységbe talajlazító géppel juttatják a földbe. Felkeltette érdeklődésünket a szőlő kettős-függönyös módszerrel való termesztése. Magyarországon szerezték meg a bevezetéséhez szükséges tapasztalatokat. Amint magyarázza, ennek a termelési módszernek az az előnye, hogy a fürtök több napfényt kapnak, kevesebb kárt tesz a szél, és nem kell annyit bajlódni a szőlő kötözésével.

A határ bő termése a jól szervezett szakszerű munkát dicséri. Felső- és középfokú iskolát végzett agro- nómusok, csoportvezetők — közülük többen a Komáromi Mezőgazdasági Műszaki Középiskolában végeztek — számolnak be újabb terveikről, a termesztési módszerekről. Elégedettek a vezetőség munkájával, amely színvonalas irányítással ki tudja használni a szakembereket. Az összehangolt munka eredménye, hogy jól zárják az évet. Ezt bizonyítják az elnök szavai is.

— Még a fűszerpaprikánk is beérik, mert fóliasátrak alatt neveltük a palántákat. A tervezettnél több káposztát és más 'zöldséget adunk el. Ilyen jó minőségű dohányt még nem termeltünk a határban. Számításom szerint a növénytermesztésben teljesíthetjük a bevétel tervét.

A Nap lassan nyugovóra tér, alkonyodík. A szövetkezet határában azonban teljes ütemben dolgoznak tovább. Később reflektorfények jelzik, hogy éjjel is folyik a munka. BÁLLÁ JÓZSEF

19M

X. 21