Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-10-12 / 41. szám
B1B p^ AUTÓSOK vJ MOTOROSOK A nyár nem igen kényeztetett el bennünket melegével, az ősz pedig általában meglepetéseket tartogat számunkra. Nem feltétlenül szükséges azonban, 'hogy ezek a meglepetések váratlanul érjenek bennünket. Persze, ennek van egy feltétele, mégpedig a tervszerű felkészülés az őszi üzemre, többek között számolnunk 'kell az időjárás szeszélyeivel és az útviszonyokkal is. Az éjszakák már hűvösebbek, ennek következtében gépkocsink szélvédői és ablakai reggelre bepárásodnak. A tisztítás nem okozhat különösebb gondot: jő szolgálatot tesz a CLA- R1N törlőrongy vagy az ARKT- VEL tisztítószerrel átitatott más textildarab, és ha netán ezek közül egyik sem lenne kéznél, megjárja az újságpapír is. Az igazi „meglepetés“ azonban útközben érhet benünket: egyes vidékeken — főként folyók közelében — ebben az időszakban gyakori a köd, ami a vezetés szempontjából nemcsak kellemetlen, hanem veszélyes is. A gyakorlott gépkocsi- vezetők figyelmét erre nem szükséges külön felhívni, ám ebben az időszakban gyakori a frontális összeütközés, ami egyesek türelmetlenségére vall. Bár a gyorsabb haladáshoz nincsenek meg a feltételek, kockáztatnak, (sűrű ködben is előznek, holott kocsijukon nincs köd fényszóró, ami bizonyos mértékben segíti a jobb látást, s a ködfényszóróval felszerelt gépjármű könnyebben észrevehető. A közúti járművek forgalomban tartásának műszaki feltété leit tartalmazó 90/1975 Tt. számú hirdetmény 51. §-a értelmében minden gépjárművet fel szabad szerelni fehér vagy sárga fényt kibocsátó ködfény- szórőval és piros fényt kibocsátó hátsó helyzetjelző ködlámpával. A ködfényszőrókat elöl, a jármű hosszirányú függőleges felezősíkjához szimmetrikusan, azonos magasságban kell elhelyezni, és azonos fény- erősségűeknek Ikel'l lenniük. A gépkocsikra két, a motorkerékpárokra egy ködfényszóró szerelhető fel, és külön kapcsolóval kell működtetni. A ködfényszóróval együtt a helyzetjelző lámpának és a hátsó rendszámtáblát megvilágító lámpának is világítania kell. A ködfényszóró bekapcsolt állapotát a szerelvényfalon felszerelt zöld vagy narancssárga fényt adó visszajelző lámpának kell jeleznie. A ködfényszóró átvilágított felületének külső széle a jármű legszélső pontjától 400 mm-nél távolabb, felső széle a tompított fényszórót átvilágított felületének felső szélénél magasabban, alsó széle az úttest szintjéhez 250 mm-nél alacsonyabban nem lehet a jármű tehetetlen állapotában. (Legjobb, ha a megengedett legalacsonyabb szintet választjuk, mert a köd közvetlenül az úttest fölött a legritkább, s a ködfényszóró hosszabb útszakaszt világíthat meg előttünk.] Az említett hirdetmény értelmében minden gépjárművet és pótkocsit fel szabad szerelni egy vagy két (piros fényt kibocsátó hátsó helyzetjelző ködlámpával. A lámpa átvilágított felületének alsó széle — a jármű terheletlen állapotában — az úttest szintjéhez 250 mm- nél közelebb, felső széle 1,00 méternél távolabb nem lehet. A hátsó helyzetjelző' ködlámpa és a féklámpa átvilágított felületének határos szélei között 100 mm-nél kisebb távolságnak nem szabad lennie. Ha a 'két vagy több nyomon haladó járművet egy hátsó helyzetjelző ködlámpával akarjuk felszerelni, a lámpát a jármű hátsó bal oldalán kell elhelyezni. A hátsó helyzetjelző ködlámpát külön kapcsolóval kell működtetni, és a helyzetjelzö lámpákkal, valamint a hátsó rendszámtáblát megvilágító lámpáa val együtt kell kivilágítani. A hátsó helyzetjelző ködlámpa bekapcsolt állapotát az 1977. január 1 előtt forgalomba helyezett járművek szerelvényfalán zöld vagy narancssárga, az 1977. január 1 után forgalomba helyezett járművek szerelvényfalán narancssárga fényt kibocsátó visszajelző lámpának kell jeleznie. Az egy nyomon haladó és hátra megfelelő kilátást lehetővé tevő nyílt vezetőfülkéjű gépjárműveken a piros fényt kibocsátó hátsó helyzetjelző ködlámpa bekapcsolt állapotának visszajelzésére elegendő a kapcsoló állása. (Meg kell azonban jegyezni: a köd- fényszórót és a hátsó helyzetjelző ködlámpát csak ködben, hóesésben vagy sűrű esőben szabad használni — 100/1975 Tt. sz. hirdetmény 24. §-ának 4. bekezdése). A jármű szabályos kivilágítása a legalapvetőbb feltétele annak, hogy ködben is aránylag biztonságosan közlekedhessünk. A már említett türelmetlen, kockázatos magatartáson kívül (és még ilyen időjárási viszonyok közt is) gyakran találkozunk olyan szembejövő gépkocsival, amelynek csupán az egyik fényszórója világít, és így könnyen felcserélhető az egy nyomon haladó járművel. Nagy felelőtlenség a fényszórók ellenőrzésének elmulasztása — az esetleges következményre gondolni is rossz. Ködben rendszerint jármüosz- lopok alakulnak ki. Ha a köd olyan sűrű, hogy valóban csak néhány méterre van jő kilátás — mondjunk le az előzésről! Ne előzzünk egy kocsit sei Minden ilyen kísérlet hazárdjáték, amelyben nemcsak a saját, hanem mások életét is kockáztatjuk. Ilyen körülmények között — ha már úntat vagy bosszant a vezetés — inkább álljunk meg közúton kívüli területen, s pihenjünk néhány percet. Jót tesz! Haladás közben általában a középső választóvonal vagy a szegély- vonal szerint tájékozódunk. Ajánlatos, hogy figyeljük az úttestet teljes szélességében is, mert az út szélén kivilágítat- lan kerékpárosok haladhatnak, gyalogosok közlekedhetnek vagy közúti akadály lehet, s ezek kései észlelése tragikus balesetet okozhat. Utazásunkat megkeserítheti esős-sáros időben a mezőgazdasági területekről felhordott sár. Az ilyen útszakaszok rendkívül balesetveszélyesek, mert az úttest csúszós, az egyébként hibátlan fékek hatástalanok, s a kormánykerékkel is óvatosan kell bánni. Ha tehát ilyen sáros útszakaszt észlelünk, sebességünket már jóval előtte csökkentsük. Időszerű azonban felhívni a figyelmet a közlekedési szabályzat 17. §-ának 3. bekezdésére is, amely a mező- gazdasági munkagépek és szállítóeszközök forgalomban tartásával kapcsolatban megszabja: A közútra ráhajtó járműveket előbb meg kell tisztítani, hogy az úttestet ne szennyezzék be. Ha ennek ellenére sor kerül az úttest beszennyezésére, ezt haladéktalanul köteles megtisztítani a járművezető vagy az a szervezet, amely a beszennyezést okozta — vagyis a jármű forgalomban tartója. A tapasztalatok alapján meg kell jegyezni, hogy e kötelesség teljesítését is hasznos lenne szigorúbban ellenőrizni a biztonságos őszi közúti közlekedés érdekében. KEREKES ISTVÁN 1980. X. 12. P ontosan 1850. szeptember 19-én Ignác Sustala kopfivnicei bognár elkészítette első olyan kocsiját, amelyről inem is sejtette, hogy ezzel világhírű gépkicsigyár alapjait rakta le. A kis műhely ugyanis néhány évtized leforgása alatt vagon- és villamosgyárrá fejlődött, s 1897-ben már elkészült itt az első automobil. A közönségnek azonban még egy egész évig kellett várnia ahhoz, hogy megismerhesse ezt a terméket. Ez volt a ma is híres Präsident, amely nagy teljesítményre volt képes: meg tudta tenni a Bécsbe vezető 324 kilométeres utat nagyobb hiba és baleset nélkül. A Präsident megnyitotta az utat a Kopfivnicében gyártott második gépkocsinak, amely még ugyanabban az évben elhagyta a gyár kapuját; ez teherautó volt. Ezzel lerakták a további termelés alapjait, amely világszínvonalon személy- és teherautók gyártására terjedt ki. Persze, a kopfivnicei gyár továbbra is piacra vitt hintókat, villamosokat és vagonokat, de a gépkocsigyártás is elkezdődött. Egy évvel az első világháború befejezése után jelent meg a Koprivnicében gyártott személygépkocsikon ívötös mezőben a Tatra felirat, bizonyos gesztusként az új csehszlovák állam szerves része, Szlovákia felé. A kopfivnicei Tatra Vállalatnál kezdettől fogva hozzáértő vezető szakemberek és szakmunkások dolgoztak. Ilyen volt H. Ledwinka vezető konstruktőr, s így nem csoda, hogy 1923- ban új személykocsi-modell futott ki a gyár kapuján, ennek alakja évtizedeken át ismert volt. Az új gépkocsit Tatra—11-nek nevezték, el, motorja is új koncepció szerint készült, tökéletes léghűtéssel. Az új motor egyszerű és eredeti megoldású volt, de megbízható és az akkori árakhoz képest olcsó, ami lehetővé tette gyors elterjedését. Közkedveltségéről talán az tanúskodik legjobban, hogy a gyár e típus sorozatgyártása céljából szerelte fel a mai értelembe vett első gépsort, melynek segítségével három év alatt 3540 gépkocsit állított elő. Ezt követte a Tatra—12 modell, amelyből több mint 7500 készült. Ezek közül még mindig akad néhány a Veteran Club tagjainak tulajdonában. Ahogy teltek az évek, a kopfivnicei gyár újabb és újabb személyautótípu- sokkal jelentkezett a piacon, a Tatra jelzésen kívül valamennyinek közős volt még a léghűtéses motorja, akár két-, akár négyhengeres volt. Ezek voltak a Tatra 30, a Tatra 54 és a Tatra 75, aztán a Tatra 70 és a Tatra 75 modellek. 1933-ban á gépkocsiipar világában a Tatra újabb elsőséget vívott ki magának mégpedig a Tatra 77 típus progresszív megoldásával. A továbbra is léghűtéses motor a jármű hátsó részébe, egészen a hátsó tengely mögé került. iEz volt az a típus, amely hosz- szú időre meghatározta a gépjárművek aerodinamikus alakját, ilyenek voltak a Tatra 78 és 97 modellek, valamint a második világháború után is sorozatban gyártott Tatraplán modell. Ez a gyártási sorozat egészen a Tatra 603 modellig folytatódott, csak e modellt követően változtatták meg a karosszéria alakját, mint például a közismert és reprezentatív Tatra 613 modell esetében. Már annyira megszoktuk közútjainkon a Tatra személygépkocsikat, hogy alig vettük észre: a kopfivnicei Tatra termelési programját módosították, a gyár nehézteherautók gyártására állt át. Ezen a téren a legnagyobb hírnévre nálunk a Tatra 111-esnek elnevezett típus tett szert. Ez a jármű a felszabadulás óta sok hazai és külföldi építkezésen nélkülözhetetlen volt. A Tatra gépkocsik eljutottak a Szovjetunióba, a Tatraplán bejárta Afrikát és Amerikát, a régi gépkocsik kedvelői Tatra 11-sel megjárták a Kaukázust sőt teljes hosszában az Egyesült Államokat egészen Alaszkáig. A vállalat megalapításának 130. évfordulója alkalmából meg kell emlékezni ezekről a sikerekről. A gyár gazdag történetét mutatja be a kopfivnicei műszaki múzeum, amelynek gyűjteménye újabb Tatra jelzésű gépkocsikkal gazdagodik. MIROSLAV VODÉRA 130 ÉVES A TATRA A Tatra 813-as 17 Korlátozott látási viszonyok közt a járműveket ki kell világítani. Megítélésében azonban nem minden esetben találkozik a járművezetők véleménye... (A szerző felvétele) ; ™ \ ■ v \ ... | i ;; í \ .. r.-/ fim f í-sí?' ** f V W-
