Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-10-12 / 41. szám

B1B p^ AUTÓSOK vJ MOTOROSOK A nyár nem igen kényezte­tett el bennünket mele­gével, az ősz pedig általában meglepetéseket tartogat szá­munkra. Nem feltétlenül szük­séges azonban, 'hogy ezek a meglepetések váratlanul érje­nek bennünket. Persze, ennek van egy feltétele, mégpedig a tervszerű felkészülés az őszi üzemre, többek között számol­nunk 'kell az időjárás szeszé­lyeivel és az útviszonyokkal is. Az éjszakák már hűvösebbek, ennek következtében gépko­csink szélvédői és ablakai reg­gelre bepárásodnak. A tisztítás nem okozhat különösebb gon­dot: jő szolgálatot tesz a CLA- R1N törlőrongy vagy az ARKT- VEL tisztítószerrel átitatott más textildarab, és ha netán ezek közül egyik sem lenne kéznél, megjárja az újságpapír is. Az igazi „meglepetés“ azon­ban útközben érhet benünket: egyes vidékeken — főként fo­lyók közelében — ebben az időszakban gyakori a köd, ami a vezetés szempontjából nem­csak kellemetlen, hanem veszé­lyes is. A gyakorlott gépkocsi- vezetők figyelmét erre nem szükséges külön felhívni, ám ebben az időszakban gyakori a frontális összeütközés, ami egyesek türelmetlenségére vall. Bár a gyorsabb haladáshoz nincsenek meg a feltételek, kockáztatnak, (sűrű ködben is előznek, holott kocsijukon nincs köd fényszóró, ami bizonyos mértékben segíti a jobb látást, s a ködfényszóróval felszerelt gépjármű könnyebben észreve­hető. A közúti járművek forgalom­ban tartásának műszaki feltété leit tartalmazó 90/1975 Tt. szá­mú hirdetmény 51. §-a értel­mében minden gépjárművet fel szabad szerelni fehér vagy sárga fényt kibocsátó ködfény- szórőval és piros fényt kibocsá­tó hátsó helyzetjelző ködlám­pával. A ködfényszőrókat elöl, a jármű hosszirányú függőle­ges felezősíkjához szimmetri­kusan, azonos magasságban kell elhelyezni, és azonos fény- erősségűeknek Ikel'l lenniük. A gépkocsikra két, a motorkerék­párokra egy ködfényszóró sze­relhető fel, és külön kapcso­lóval kell működtetni. A köd­fényszóróval együtt a helyzet­jelző lámpának és a hátsó rendszámtáblát megvilágító lámpának is világítania kell. A ködfényszóró bekapcsolt ál­lapotát a szerelvényfalon fel­szerelt zöld vagy narancssárga fényt adó visszajelző lámpának kell jeleznie. A ködfényszóró átvilágított felületének külső széle a jármű legszélső pontjá­tól 400 mm-nél távolabb, felső széle a tompított fényszórót át­világított felületének felső szé­lénél magasabban, alsó széle az úttest szintjéhez 250 mm-nél alacsonyabban nem lehet a jár­mű tehetetlen állapotában. (Legjobb, ha a megengedett legalacsonyabb szintet választ­juk, mert a köd közvetlenül az úttest fölött a legritkább, s a ködfényszóró hosszabb útsza­kaszt világíthat meg előttünk.] Az említett hirdetmény ér­telmében minden gépjárművet és pótkocsit fel szabad szerel­ni egy vagy két (piros fényt kibocsátó hátsó helyzetjelző ködlámpával. A lámpa átvilágí­tott felületének alsó széle — a jármű terheletlen állapotában — az úttest szintjéhez 250 mm- nél közelebb, felső széle 1,00 méternél távolabb nem lehet. A hátsó helyzetjelző' ködlámpa és a féklámpa átvilágított fe­lületének határos szélei között 100 mm-nél kisebb távolságnak nem szabad lennie. Ha a 'két vagy több nyomon haladó jár­művet egy hátsó helyzetjelző ködlámpával akarjuk felszerel­ni, a lámpát a jármű hátsó bal oldalán kell elhelyezni. A hátsó helyzetjelző ködlámpát külön kapcsolóval kell működ­tetni, és a helyzetjelzö lámpák­kal, valamint a hátsó rend­számtáblát megvilágító lámpá­a val együtt kell kivilágítani. A hátsó helyzetjelző ködlámpa bekapcsolt állapotát az 1977. január 1 előtt forgalomba he­lyezett járművek szerelvényfa­lán zöld vagy narancssárga, az 1977. január 1 után forgalomba helyezett járművek szerelvény­falán narancssárga fényt kibo­csátó visszajelző lámpának kell jeleznie. Az egy nyomon hala­dó és hátra megfelelő kilátást lehetővé tevő nyílt vezetőfül­kéjű gépjárműveken a piros fényt kibocsátó hátsó helyzet­jelző ködlámpa bekapcsolt ál­lapotának visszajelzésére ele­gendő a kapcsoló állása. (Meg kell azonban jegyezni: a köd- fényszórót és a hátsó helyzet­jelző ködlámpát csak ködben, hóesésben vagy sűrű esőben szabad használni — 100/1975 Tt. sz. hirdetmény 24. §-ának 4. bekezdése). A jármű szabályos kivilágí­tása a legalapvetőbb feltétele annak, hogy ködben is arány­lag biztonságosan közlekedhes­sünk. A már említett türel­metlen, kockázatos magatartá­son kívül (és még ilyen idő­járási viszonyok közt is) gyak­ran találkozunk olyan szembe­jövő gépkocsival, amelynek csupán az egyik fényszórója világít, és így könnyen felcse­rélhető az egy nyomon haladó járművel. Nagy felelőtlenség a fényszórók ellenőrzésének el­mulasztása — az esetleges kö­vetkezményre gondolni is rossz. Ködben rendszerint jármüosz- lopok alakulnak ki. Ha a köd olyan sűrű, hogy valóban csak néhány méterre van jő kilátás — mondjunk le az előzésről! Ne előzzünk egy kocsit sei Minden ilyen kísérlet hazárdjá­ték, amelyben nemcsak a sa­ját, hanem mások életét is kockáztatjuk. Ilyen körülmé­nyek között — ha már úntat vagy bosszant a vezetés — in­kább álljunk meg közúton kí­vüli területen, s pihenjünk né­hány percet. Jót tesz! Haladás közben általában a középső választóvonal vagy a szegély- vonal szerint tájékozódunk. Ajánlatos, hogy figyeljük az úttestet teljes szélességében is, mert az út szélén kivilágítat- lan kerékpárosok haladhatnak, gyalogosok közlekedhetnek vagy közúti akadály lehet, s ezek kései észlelése tragikus balesetet okozhat. Utazásunkat megkeserítheti esős-sáros időben a mezőgaz­dasági területekről felhordott sár. Az ilyen útszakaszok rend­kívül balesetveszélyesek, mert az úttest csúszós, az egyébként hibátlan fékek hatástalanok, s a kormánykerékkel is óvatosan kell bánni. Ha tehát ilyen sá­ros útszakaszt észlelünk, se­bességünket már jóval előtte csökkentsük. Időszerű azonban felhívni a figyelmet a közleke­dési szabályzat 17. §-ának 3. bekezdésére is, amely a mező- gazdasági munkagépek és szál­lítóeszközök forgalomban tar­tásával kapcsolatban megszab­ja: A közútra ráhajtó járműve­ket előbb meg kell tisztítani, hogy az úttestet ne szennyez­zék be. Ha ennek ellenére sor kerül az úttest beszennyezésé­re, ezt haladéktalanul köteles megtisztítani a járművezető vagy az a szervezet, amely a beszennyezést okozta — vagyis a jármű forgalomban tartója. A tapasztalatok alapján meg kell jegyezni, hogy e köteles­ség teljesítését is hasznos len­ne szigorúbban ellenőrizni a biztonságos őszi közúti közle­kedés érdekében. KEREKES ISTVÁN 1980. X. 12. P ontosan 1850. szeptember 19-én Ignác Sustala kopfivnicei bog­nár elkészítette első olyan kocsiját, amelyről inem is sejtette, hogy ezzel világhírű gépkicsigyár alapjait rakta le. A kis műhely ugyanis néhány év­tized leforgása alatt vagon- és villa­mosgyárrá fejlődött, s 1897-ben már elkészült itt az első automobil. A kö­zönségnek azonban még egy egész évig kellett várnia ahhoz, hogy meg­ismerhesse ezt a terméket. Ez volt a ma is híres Präsident, amely nagy teljesítményre volt képes: meg tudta tenni a Bécsbe vezető 324 kilométeres utat nagyobb hiba és bal­eset nélkül. A Präsident megnyitotta az utat a Kopfivnicében gyártott má­sodik gépkocsinak, amely még ugyan­abban az évben elhagyta a gyár ka­puját; ez teherautó volt. Ezzel lerak­ták a további termelés alapjait, amely világszínvonalon személy- és teher­autók gyártására terjedt ki. Persze, a kopfivnicei gyár továbbra is piacra vitt hintókat, villamosokat és vagonokat, de a gépkocsigyártás is el­kezdődött. Egy évvel az első világhá­ború befejezése után jelent meg a Koprivnicében gyártott személygépko­csikon ívötös mezőben a Tatra felirat, bizonyos gesztusként az új csehszlovák állam szerves része, Szlovákia felé. A kopfivnicei Tatra Vállalatnál kez­dettől fogva hozzáértő vezető szakem­berek és szakmunkások dolgoztak. Ilyen volt H. Ledwinka vezető konst­ruktőr, s így nem csoda, hogy 1923- ban új személykocsi-modell futott ki a gyár kapuján, ennek alakja évtize­deken át ismert volt. Az új gépkocsit Tatra—11-nek nevezték, el, motorja is új koncepció szerint készült, tökéletes léghűtéssel. Az új motor egyszerű és eredeti megoldású volt, de megbízható és az akkori árakhoz képest olcsó, ami lehetővé tette gyors elterjedését. Köz­kedveltségéről talán az tanúskodik legjobban, hogy a gyár e típus soro­zatgyártása céljából szerelte fel a mai értelembe vett első gépsort, melynek segítségével három év alatt 3540 gép­kocsit állított elő. Ezt követte a Tat­ra—12 modell, amelyből több mint 7500 készült. Ezek közül még mindig akad néhány a Veteran Club tagjainak tulajdonában. Ahogy teltek az évek, a kopfivnicei gyár újabb és újabb személyautótípu- sokkal jelentkezett a piacon, a Tatra jelzésen kívül valamennyinek közős volt még a léghűtéses motorja, akár két-, akár négyhengeres volt. Ezek voltak a Tatra 30, a Tatra 54 és a Tatra 75, aztán a Tatra 70 és a Tatra 75 modellek. 1933-ban á gépkocsiipar világában a Tatra újabb elsőséget vívott ki magá­nak mégpedig a Tatra 77 típus prog­resszív megoldásával. A továbbra is léghűtéses motor a jármű hátsó ré­szébe, egészen a hátsó tengely mögé került. iEz volt az a típus, amely hosz- szú időre meghatározta a gépjárművek aerodinamikus alakját, ilyenek voltak a Tatra 78 és 97 modellek, valamint a második világháború után is sorozat­ban gyártott Tatraplán modell. Ez a gyártási sorozat egészen a Tatra 603 modellig folytatódott, csak e modellt követően változtatták meg a karosszé­ria alakját, mint például a közismert és reprezentatív Tatra 613 modell ese­tében. Már annyira megszoktuk közútjain­kon a Tatra személygépkocsikat, hogy alig vettük észre: a kopfivnicei Tatra termelési programját módosították, a gyár nehézteherautók gyártására állt át. Ezen a téren a legnagyobb hír­névre nálunk a Tatra 111-esnek elne­vezett típus tett szert. Ez a jármű a felszabadulás óta sok hazai és külföldi építkezésen nélkülözhetetlen volt. A Tatra gépkocsik eljutottak a Szov­jetunióba, a Tatraplán bejárta Afrikát és Amerikát, a régi gépkocsik kedve­lői Tatra 11-sel megjárták a Kauká­zust sőt teljes hosszában az Egyesült Államokat egészen Alaszkáig. A vál­lalat megalapításának 130. évfordulója alkalmából meg kell emlékezni ezek­ről a sikerekről. A gyár gazdag törté­netét mutatja be a kopfivnicei műsza­ki múzeum, amelynek gyűjteménye újabb Tatra jelzésű gépkocsikkal gaz­dagodik. MIROSLAV VODÉRA 130 ÉVES A TATRA A Tatra 813-as 17 Korlátozott látási viszonyok közt a járműveket ki kell világítani. Megítélésében azonban nem min­den esetben találkozik a járművezetők véleménye... (A szerző felvétele) ; ™ \ ■ v \ ... | i ;; í \ .. r.-/ fim f í-sí?' ** f V W-

Next

/
Thumbnails
Contents