Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-10-05 / 40. szám

HOHOB — Volt egy üveg asztali és egy üveg asztal alatti borom ... (Elek Tibor rajza) FÉLMILLIÓ — Tegnap egy antikvárium­ban megvettem a „Hogyan le­hetek milliomos?“ című köny­vet. Hazaérve azonban észre­vettem, hogy az oldalak felét kitépdesték belőle ... — Semmi vész, félmillió Is jól jön neked! — nyugtatja meg a felesége. VÄLÖOK — Milyen vélóokot tud mon­dani? — Kérem, a feleségem gyak­ran felébred éjjel, és Ilyenkor rám szól: siessek hazai NYOMÖS OK A kamionsofőr felhívja a cé­gét: — Főnök, a jobb tükröm el­tört. — Akkor cseréld ki! — hang­zik a válasz. — Nem lehet, mert egy sze­mélyautó fekszik rajta! TAPASZTALATLANSÁG A bíró megkérdezi a 70 éves vádlottól: — Hogyan lehetséges, hogy magát a fiatalkori tapasztalat lanság juttatta a rács mögé? — Az ügyvédem még nagyon fiatal volt, bíró úr! — hangzik az önérzetes válasz. FELEDÉKENYSÉG — Doktor úr, az utóbbi idő­ben nagyon feledékeny vagyok. Mondja, tud valami hatásos gyógymódot ez ellen? — Igen, kölcsönözzön pénzt a barátainak! SÁR Kovácsné rászól a férjére: — Lajos, miért nem veszed fel az új nyakkendődet? — Ugyan szívem — feleli Kovács —, ebben a sáros idő­ben a régi is jó lesz. Szigorú mikrofon (Eulenspiegel j| A hét vicce A csinos ifjú hölgy megígéri a személyzeti osztály vezetőjének:- Ha elintézi, hogy a főnök titkárnője legyek, akkor gondoskodom róla, hogy az esküvőm után ön azonnal jelentős fizetésemelést kapjon! KÉK FOLT Cicvarek nagy kék folttal az arcán jelenik meg munkahe-, lyén. Barátai kérdésére vála­szolja: — Ráfizettem emberbarátsá­gomra. Egy fiatal leányt húz­tam ki a vízből. Éppen akkor ért oda a feleségem, aki az egé­szet félreértette és pofon vá­gott. — És hol történt mindez? — A fürdőszobánkban .. . EMLÉKEZÉS A légymama a kis léggyel egy öregember kopasz feje búbján sétál. — Hiába — sóhajt fel —, hogy múlik az idő! Azelőtt itt keskeny ösvény volt. RÉMTÖRTÉNET Az utasszállító gép nagy ma­gasságban repül, amikor leáll az egyik motorja. A gép ráz­kódni kezd, majd megjelenik a pilóta, hátán ejtőernyő. így szól az utasokhoz: — Kérem, maradjanak nyu­godtan. Leugrom a szerelőért! SZIPORKÁK AZ EULENSPIEGELBÖL Az önkritika olyan folya­mat, melynek során úgy fe­ketítjük be magunkat, hogy végül egy folt sem marad rajtunk. Ma sok író olcsóbb, mint a könyve. • • • Kétségtelen, hogy a Föld forog. Hallom, ahogy csiko­rog. • • • Ha egy nő minden nap önmagára hasonlít, akkor reménytelenül lemaradt a divattól. * • • Mai mese: belépett az üz­letbe, meglátta, lefizette — megkapta. Mondd meg, ki a barátod, és én megmondom, mit tud szerezni. • • m A hintaszéket azoknak az embereknek találták ki, akik nem szeretnek dolgoz­ni, de nem tudnak nyugod­tan ülni, és minduntalan zajt akarnak csapni. • • • Olyan gyorsan beszélt, hogy már ő sem tudta, mit mond. • • • Változnak az idők. Vala­mikor az ember keresett munkát, most sokszor a munka keresi az embert. A vasárnapban legrosz- szabb a hétfő reggel. Sz. ]. fordításai ÉLETUNT Kovács és Szabó a vendég­lőben ül és ebédel. Azt mond­ja Szabó: — A vegetáriánus konyha a legjobb a világon! Ez az egyet­len mód, hogy az életet meg­hosszabbíthassuk. Kovács ámulva néz rá: — Te beszélsz? Hiszen már a harmadik húsadagot eszed. — Az más — feleli Szabó. — Én meguntam az életemet. IDŐJELZÉS Kovács megkérdi a vendéglá­tójától: — Mennyi az idő tulajdon­képpen? — Nincs órám, de mindjárt megtudhatjuk — felel a házi­gazda, azzal leül a zongorához és tüzes indulót szaporáz a billentyűkön. A szomszéd azon­nal átdobol a falon és ezt or­dítja: — Hagyja már abba ezt a zenebonát, éjjel fél három vanl FIZETÉS HELYETT — Ügy tudom, a fiam még tartozik önnek azért az öltö­nyért, amelyet három éve ké­szített neki. — Igen, kérem — mondja a szabó —, az igaz. ön most vé­gül ki óhajtja fizetni az össze­get? — Dehogyis kérem — feleli az apa —, csak azt szeretném megérdeklődni, hogy nem tud­na-e nekem is ugyanilyen fel­tételekkel öltönyt varrni! I. DVINSZKIJ — E. SZMOLIN: ÖSSZEFOGÁSBAN AZ ERŰ Megnőtt a répa, óriásira megnőtt. Eljött a szedés ideje. Húzza az apóka, nem jön. Nosza, szól anyókának. Húzza az apóka, húzza az anyóka, nem jön. Szólnak a legénnyé serdült unokájuk­nak. Húzza az apóka, húzza az anyóka, húzza a legény unoka ... Együtt elcsentek a szövetkezet földjéről nyolcvan mázsa répát. MINDEN TUDOMÁNYT NÉLKÜLÖZŐ FANTASZTIKUS TÖRTÉNET Leereszkedtem a legköze­lebbi csillagra, az Alfa Cen- taurira. A szállodában kö­zölték velem, hogy minden szoba foglalt. Leültem a csarnokban, s kisvárthtva látom, hogy belép egy is­merős Marslakó. — Üdvözöllek — nyújtja a csápját. — Nos, Yeoe, mit láttál a kék bolygón? — Répát, csodálatos ré­pát — válaszoltam, és a helyi szokásokhoz híven a csápját az orrom lyukába dugtam. — Termelését teljesen au­tomatizálták. Senki sem ön­tözi, senki sem trágyázza, senki sem kapálja, nem tö­rődik vele senki sem. — Fantasztikus — hitet­lenkedik a Marslakó, és szabad csápjával kékes-vö­rösen villogó tarkóját vakar­ja. — Es a répa ennek el­lenére nagyra, óriásira nőtt...? — Ördögöt — feleltem. Picire, picikére. BARÁTNŐK EGYMÁS KÖZT — Ha tudnátok, mi tör­tént velem tegnap a hiva­talban — mondja Szvetlána, majd a kíváncsi tekinteteket látva folytatja. — Megszó­lított Peter Szergejevics. Tudjátok, az a fiatal, ma­gas, vállas, jóvágású osz­tályvezető. Hogy: Mit csi­nál ma este, Szvetlána? — és közben átfogta a dere- kamát. Ma este? — kérdem. Semmit. Nincs programom. — jó — mondta Peter Szergejevics, és eleresztette a derekamat. — Akkor el­megy répát kirakni a vas­úti kocsikból. Fordította: PALÄGYI LAJOS 198«. X. 5. • 1 < ÚJ SZÚ

Next

/
Thumbnails
Contents