Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-09-28 / 39. szám

UJSZO *

B

ev

allom, vannak gyengéim nekem is. Ml több, az egyik nemrégi lelki nagytakarításom közben azt is kénytelen voltam megállapítani, hogy bizony szép számmal. Ilyen például a, krimi vagy a sci-fi; olykor még a leg gyermetegebbek Is el tudnak vonni — mondjuk Tolsztojtól. És ilyen a ke resztrejtvényfejtés is; a friss hetilapok megvételekor még a legsürgősebb mun kámat is hajlamos vagyok a sutba dobni miatta. Ám mégsem kívánok most ennek okán, s kicsit a saját mentségemre is hosszú értekezésbe bocsátkoz ni a keresztrejtvények értelméről, hasznáról. Hiszen nyilvánvalóan hasznos dologról van szó; a jó keresztrejtvény elszórakoztat, csiszolja az elmét, s olykor-olykor még új ismereteket is ad hat illetve ösztönözhet ezek megszerzésére. Elvitathatatlan helye van tehát a lapokban; miért ne közölnének akkor a csehszlovákiai magyar hetilapok is keresztrejtvényeket? Persze csak módjával, s lehetőleg minél színvonalasabbakat. Na és természetesen eredetieket, hazai magyar „gyártmányúnkat“. Ezért talán nem lesz teljesen hiábavaló, ha legalább egy röpke pillantást vetünk arra, hogy milyen is a — bocsánat a kifejezésért — csehszlovákiai magyar keresztrejtvény?

Ennek a kérdésnek nemzetiségi kultúránkban — tudomásom szerint — nincs irodalma. Mint ahogyan ennél sokkal fontosabb kérdéseknek sincs. Miért is lenne hát éppen ennek? Szinte már hallom is az ellenérvelők szavát: pitiáner egy dolog ez az egész, nem oszt és nem szoroz, szót sem érdemes rá vesztegetni. Holott a kereszt- rejtvény — fentebb már utaltam rá — fontos és aligha elhanyagolható művelődéspolitikai feladatot teljesít. És a keresztrejtvény is lehet tükre önmagunknak: a csehszlovákiai magyar keresztrejtvény sajátosságai egybeesnek nemzetiségi életünk, közéleti gonddlko“ dásunk sajátosságaival. S végül, noha nem utolsó sorban, a kontármunkának, a felületességnek-felelőtlenségnek is jó talaja lehet: az olvasó legföljebb csak bosszankodhat a keresztrejtvény-készítő által megadott esetleges, ügyetlen, sőt néha hibás feladatokon; publicistáink és kritikusaink érdeklődésén is kívül esik ez a terület; a szerkesztő ellenőrző figyelme is rendszerint alábbhagy a keresztrejtvény előkészítésénél... Minekután pedig — mint (említettem volt — keresztrejtvényeink milyenségét vizsgáló, kritikailag elemző írásokra nem támaszkodhatok, saját rejt- vényfejtői tapasztalataim alapján tennék az alábbiakban néhány általánosabb megjegyzést, amit végül egyik hetilapunk egyetlen keresztrejtvényének furcsaságai közötti szemelgetéssel egészítenék ki.

Milyen is tehát a csehszlovákiai magyar keresztrejtvény?

Először is: szembetűnő, hogy menynyire nem (vagy csak alig) csehszlo

vákiai magyar. Kevés benne a sajátosan helyi vonatkozás, utalás, a mélyebb önismeretet feltételező és mélyebb önismeretre késztető feladat. Egy két délszlovákiai magyar helység- és földrajzi nevet, néhány csehszlovákiai magyar irodalmi utalást (író nevét, mű címét) leszámítva — szinte semmi. Szerepelnek benne színészek nevei, de hogy valaha is csehszlovákiai magyar komédiás neve lett volna a megfejtés, arra nem emlékszem. Ugyanígy vagyok képzőművészeink és .sportolóink névé vei is. S még nagyon sok példát hozhatnék fel, amelyek fontos művészet- és művelődéstörténeti, történelmi és münkásmozgalomtörténeti meg egyéb vonatkozásaikkal önmagunkról való ismereteink gyarapodását és erősödését segíthetnék. Általában ugyanazok a semlegesnek minősíthető feladványok ismétlődnek hétről hétre, csupáncsak más-más összeállításban.

Aztán: a csehszlovákiai magyar ke resztrejtvény itt-ott pontatlan is. Nemegyszer előfordult már, hogy hibásan ~volt megadva a feladat, is így egysze rűen megoldhatatlanná vált. Továbbá' megtörténik, hogy nem éppen szabó lyos. Egyszer, régebben, olvastam egy írást a keresztrejtvény-készítés (írott vagy íratlan?) törvényeiről, etikájáról. A részletekre már nem emlékszem, de rémlik, hogy a keresztrejtvény-készítőnek szigorú regulák szabják meg a holt, tehát a fekete kockák, a zárt betűk, az előre megadott betűk vagy betűcsoportok, az idegen szavak, a rövidítések és a személynevek maximálisan megengedhető előfordulási arányát.

Mifelénk azonban — megengedhető arány ide, megengedhető arány oda — igencsak kedvelt elemei ezek a kereszt- rejtvényeknek. S lássunk még egyel a sajátosságok közül: a mi feladványainktól nemigen élesedhet az elme. jobbára bárgyúk, igénytelenek.

Hadd írjak ide néhányat az említett keresztrejtvényben hemzsegők közül: ... óra, neu. cirkáló — három betű. Névelő — egy betű. (Itt könnyítésként el lehetett volna árulni azt is, hogy mássalhangzóval kezdődő szavak előtt álló határozott névelő a megoldás.) Rajzot készít — hat betű. ... van belőle, unja — öt betű. Baj kezdete és vége — két betű. Norvég autók jlz. — egy betű. Forr.

Szoksz. Mozg. szlov. röv. — hár. bel. Kinek tulajdona — ugyancsak bárom betű. Föléje — nem négy, hanem mindössze csak két betű. Nem sorolom tovább, de még jónéhány hasonlóképpen „nehéz“ feladvány ide kívánkozna ebből jaz egyetlen feladványcsoportból. Fantáziátlanságra, képzeletszegénységre vall egyebek közt az Ék., továbbá a kétbetűs Rangjelző, a hárombetűs Lárma és a Száz Jele is. Kérdés, hogy a keresztrejtvényfejtők vagy a keresztrejtvény-készítők igénytelenségével, infantilizmusával állunk-e szemben az ilyen feladatok láttán? Valószínűleg az utóbbival.

De, íme, megesik, hogy igazi fejtörést igénylő, logikai csapdákat rejtegető feladatokra is rábukkanhatunk olykor. Visszaveté! — így a rejtvény, felkiáltójellel. Na, itt valami agyafúrt dologról van sző — figyelmeztetem magam. Veté, veté, veté — forgatom magamban a szót, próbálom megkeresni a jelentését, hogy aztán a négybetűs szinonimáját is megtaláljam, ám nem kevés töprengésembe kerül, mígnem megvilágosodik: mindössze a vetni ige áll előttem régies hangalakjában. S már itt is van a szomorú felismerés: becsaptak, átejtettek jnegint; a feladat korántsem olyan bonyolult, amilyennek mutatta magát. A keresztrejtvény-ké- - szítőnek csupáncsak egy é-re, egy téré, egy e re és egy vé-re volt szüksége, s minekután az étev-be sehogyan sem bírt tiszta értelmet, világos jelentést belemagyarázni, ezért hát e szörnyszülötthöz folyamodott segítségért. — Más. Abba még csak-csak belenyugszom, hogy a Sérülés hárombetűs megfejtéseként valaki á Sebet kényszeríti rám, .noha e két fogalom nem egészen pontosan fedi egymást. Azt azonban már nem és nem tudom megemészteni, hogy a Hordómérő pálca megfejtéseként sehogyan sem lehet a keresztrejtvénybe belezsúfolni az Akolóját. Egyszerűen nincs rá elegendő hely. Csak a szó első négy betűje fér (az üresen hagyott négyzetekbe. Holott az Akol valami egészen mást jelent, mint a Hordómérő pálca. A biztonság kedvéért azért még felütöm a a Magyar Értelmező Kéziszótárt is: akol1 fn nép 1. Juhok istállója. Legelőn a jószág körülkerített helye. 2. táj Varsákkal elkerített hely. (szláv) akol2 ts ige (t. n. is) rég (Hordó űrtartalmát, ill. hordóban levő folyadék mennyiségét) meghatározza. Igen, így tudtam én is. De vajon mit tehet ebben az esetben az (újból átejtett keresztrejtvényfejtő? Eszi, nem eszi — nem kap mást? Annak, aki keresztrejtvény-készítésre adja a fejét, elsősorban magával a nyelvvel, a nyelv törvényszerűségeivel, a szavak jelentésével, árnyalataival kellene tisztába jönnie. Leg alább olyan mértékben, mint a költőnek szükségeltetik a vershez. — A legszebb azonban, még mindig ugyanannál az /egyetlenegy keresztrejtvénynél maradva, a következő feladat volt: KoSicén laknak. Megpróbálom beírni a megoldást: koSiceiek. Nem megy ez sem. De hogyan is mehetne, amikor a keresztrejtvény készítője, amint az utólag mégiscsak kiderült, a kassaiakra gondolt. Akkor viszont mért nem fogalmazott félreérthetetlenül: Kassán laknak. Mi ez? Rejtvény a rejtvényben? Ködösítés? Nyelvvizsga? Identitászavar? Netán-tán, s én erre gyanakszom: nyelvkeveredés?

Elég a bosszankodásra okot adó példák sorolásából. A találomra kiragadottak így is önmagukért beszélnek. De talán elmondanak valamit a keresztrejtvény- készítők és -szerkesztők felelősségéről is. Mi több, egyúttal talán másról, ennél sokkal fontosabbaknak megítélt dolgokról, összefüggésekről is vallanak.

TÓTH LÄSZLÖ

I8B.

Rubik Ernő fiatal építészmérnök, főiskolai tanár alkotását, a bűvös kockát, amely meghódít kicsit és nagyot, háziasszonyt és természettudóst egyaránt, nevezhetnénk az évszázad legérdekesebb rejtvénytalálmányának. A kocka érdekessége, hogy matematikai természetű kérdéseket vet föl könnyed, közérthető formában. A szakembereket lenyűgözik a kockában rejlő matematikai törvényszerű ségek (bizonyos forgatások változat lan ismétlésével visszajutunk a kiinduló helyzethez stb.).

A budapesti Iparművészeti Főiskola tipografika-tervezés tanszékének fiatal tanára az oktatás során megfigyelte, hogy az általános és középiskolát végzett tanulók többsége képtelen térben gondolkodni. Látásmódjuk kizárólag síkban mozog és ez nehezíti a tanárok munkáját. Egy kocka alakú, minden irányban elfordítható, szétszedhetetlenül összetartozó kostrukciót szerkesztett, amely játékos iskolai segédeszközként a térlátást és térszemléletet kívánta fejleszteni. A kocka modelldarabja 1975- ben készült el. A föltaláló tudta, hogy merőben újat, semmihez sem hasonlót alkotott.

Az új magyar „agycsiszoló“ egy 5x5 centiméteres élű műanyag kocka, amely összesen 27 további kis kockából áll, függőleges, valamint vízszintes irányban elforgatható. Eredeti formájában —- ahogy a játékboltokban kapható — egyik oldala fehér, a másik vörös, a harmadik narancs, a negyedik kék, az ötödik zöld, a hatodik pedig sárga színű. Néhány elforgatás után a kocka azonban tarka lesz és előfordulhat, hogy soha

többé nem sikerül visszaforgatni az eredeti azonos színű oldalakat.

Egyáltalán meg lehet-e oldani a kockarejtvényt? Az alkotónak alig ötven elmozdítással két percen belül sikerül. Könnyű neki — mondhatnánk —, ám van más is, ami elgondolkodtató. Több 18 éven aluli fiatalnak sikerült színre forgatni a bűvös kockát öt, sőt három percen belül. Bármely oldal elforgatható a közép- tengelye körül, az oldalt alkotó kis kockákkal együtt. A középső kis kocka a helyén forog. Mivel ezek nem vándorolnak el a helyükről, emlékeztetnek bennünket az oldal kezdeti színére.

A bűvös kocka csavargatásaiban a következő alapművelet Ismétlődik: a hat oldal egyikének az óramutató járása irányában 90 fokkal való elforgatása. A helyrecsavargatásra többféle módszer létezik. Törekedhetünk arra, hogy először egy réteget hozzunk rendbe, vagy hogy először az élkockákat, azután a csúcsokat stb. Egyelőre nem ismerünk olyan módszert, amely minden esetbem a legkevesebb elforgatással érne célhoz.

Ha számba vesszük, hogy háromféle kockatípus található a bűvös kockán (8 a sarkokon, 12 az éleken és 6 a közepeken), vigasztalja a

csüggedőket, hogy az éleken levő 12 kocka összesen 4 790 016 000 módon mozdítható el maga körül, mert az említett 90 fokkal való elforgatáson kívül 120 és 360 fokos fordulatokkal lehet dolgozni, az óramutató járásával megegyező és azzal ellentétes irányban is.

A bűvös kocka nemzetközi bemutatkozása az 1978-as budapesti nemzetközi vásáron volt. A külföldi megrendelések azóta elárasztották az exportáló vállalatot. A titokzatos kocka elterjesztésétől sokan lelkesedtek, köztük a tudósok, a matematikusok, pedagógusok, elsősorban azért, mert fölismerték és fölhasználhatónak találták a játék logikai értékét.

A bűvös kockának sok-sok titka van. Ezek megfejtésén szakemberek (matematikusok) és amatőrök fáradoznak Immár világszerte. A kocka alkotója különben időközben elkészítette — a hasonló elven alapuló — könnyebb és bonyolultabb változatokat: a 3x3x3 centiméteres kockákból álló bűvös dominót és a kezdőknek szánt 8 kockás kis bűvöst, amelyen az alapmozgatást lehet elsajátítani. Lesz majd forgatható oktaéder is, de ez már nem derékszögű koordinátákkal.

—hgy-