Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-09-28 / 39. szám
/ VASÁRNAP 1980. szept. 28 A NAP kel — Kelet-Szlovákia: 6.29, nyugszik 18.19 Közép-Sziovákia: 6.37, nyugszik 18.27 Nyugat-Szlovákia: 6.45, nyugszik 18.35 órakor A HOLD kel - 21.14, nyugszik 11.20 órakor Névnapinkon szeretettel köszöntjük VENCEL levő kedves olvasóinkat 1565-ben született Alessandro TASSOM Dlasz író és költő |+ 1635) • 1895 ben balt meg Louis PASTEUR neves francia kémikus és bakteriológus (szül. 1822) • 1910-ben született Ciril KOSMAC szlovén író. AZ ÚJ SZÓ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Kitartó munkára és fegyelemre van szükség írta: Oaniel Sedo professzor Vásári gépmozaik Mészáros János riportja Sikeres harc a tuberkulózis ellen Kardos Márta cikke „Doktor néni, már nem félek" Flórián Márta riportja A nemzetiségek kultúrájának fejlődése Csehszlovákiában, a szocializmus építésének időszakában, I. rész Or. Jozef Mravík, az SZSZK kulturális miniszterhelyettesének cikke Ezüstkazetta Szabó Béla elbeszélése Ötéves kislányom lelkendezve közli velem, hogy az óvodában reggelente tornászni jognak, s az óvó néni megmondja, mi is kell ehhez a művelethez. Valóban megtudom, hogy sima jehér TORNÁSZNA trikóra, kék tornanadrágra s Jarmila nevezetű tornacipőre van szüksége a gyereknek. Kissé szkeptikusan bevásároló körútra indulok. Az első három üzletben nem járok szerencsével. Az elsőben van ugyan jehér trikó, de nagy, viszont csinos piros tornanadrág hivalkodik a pulton, zsebén kis kék lóhere. Megkísért ugyan a gondolat, mi lenne, ha lányom a piros bugyiban ugrándozna meg bukfencezne, de gyorsan észbekapok: rendnek kell lenni, a kislányok kék bugyiban, a fiúk pirosban. A másik üzletben csak rózsaszín trikó volt, tornanadrág semmilyen, a harmadikban van jehér trikó, nagyságra. jó is lenne, viszont van „szépséghibája", lyukacsos. A GYEREK A negyedik üzletben végre van sima trikó. Sőt: van kék tornanadrág is. Nem a lányom mérete ugyan, de mit számít az, hogy lötyög a gyereken! Az a fő, hogy kék. Másnap riasztom a többi anyukát is, aki még nem szerzett tornanadrágot, az most lohol és vesz. Este azután mindenki jejt, alakít, ne nézzen ki a gyerek úgy, mint aki az idősebb testvéréét vette jel __ Mo st már csak a tornacipő van hátra. Meglepetésemre az első üzletben kapok, boldogan viszem haza, jelpróbáljuk, s akkor nyúlik meg a képem, mert kénytelen vagyok megállapítani, hogy a lányom lába a nyári szünidőben többet nőtt, mint az enyém az utóbbi tizenöt esztendőben. Nosza, viszem másnap kicserélni. Már nincs, sőt, tíz napig áru sem jön. Gondterhelten töprengek. Mit csináljak? Vágjam ki a vadonatúj tornacipő orrát, míg majd nagyobbat kapok? Adjak a lányomnak teniszcipőt, míg kicserélem? Tegyem félre „far milát“, míg belenő a kisebbik? Könnyen lehet viszont, hogy addigra már nem Jarmila tornacipő után kell kajtatnia a szülőnek, hanem Lujza, Regina vagy Nedviga nevezetű után ... Kao /is ENYHE VIGASZ! Akik nem viselnek szemüveget, nem is tudják, mit mulasztanak el. A barátnőm tudja. A minap elvitte meg- tisztíttatni a szemüvegét. Persze ez nem megy ilyen egyszerűen: elviszem és megtisztítják. Inkább így: elviszem, s miután visszakapom és kifizetem, észreveszem, hogy hozzá se nyúltak. S mikor visszaviszem, két- percnyi hangoskodás után a pult mögötti hölgy rájön, hogy valóban tévedett, — a szó- banforgó szemüveget még be se vitték a műhelybe. „De nyugalom kérem, tíz perc múlva meg is lesz — mondja — addig üljön le!" Jó, jó, leülnék, de nincs szék a teremben. Na, nem baj, azt a tíz percet ki lehet bírni állva is. A tíz perc alatt, melyből végül is fél óra -lett, érdekes dolgok történtek. Most éppen egy idősebb férfi kerül sorra, aki bizonytalanul forgatja kezében az okulárét. Felpróbálja — nem jó. Rosszul lát az üvegen át. Közli is ezt a kiszolgáló hölggyel. — A szemorvosnál kellett volna gondolkoznia! — csattan a felelet. — Mondom, hogy ez nem az én szemüvegem. — Bizonyára olvasáskor kell használnia. — Nem, ez nem az enyém. Nincs más megoldás, meg kell nézni, nem tévedés-e az egész. De menynyire hogy az! Apró kis tévedés. Csupán kicserélték a mellette lévővel. Semmiség, könnyen megoldható. A férfi megkapja szemüvegét, s „elégedetten" távozhat. Most egy nő következik. Neki is „tíz perc múlva" lesz kész a pápaszeme. Addig is nyugodtan leülhet. Hogy nincs szék a teremben? Na nem baj, a pápaszem rögtön kész lesz. — A következő! — Kérem tisztelettel, mindig le akar esni a szemüvegem, tág a keret ... Közben „meglisztítta- tott" a fél órája várt szemüveg. Barátnőm fel- lélegzik, örül, hogy szabadulhat a nyomasztó légkörből. Hogy mi vigasztalja? Talán az, hogy a kiszolgálónő ugyanezt a durvaságot visszakapja a zöldségesnél vagy éppen a cipőboltban? Hm . ..! h'odLh. du**; IDŐSZERŰ GONDOLATOK A máit a tanulságoknak, a lelkesedésnek és a derűlátásnak gazdag tírhisa. De még a legnagyobb sikerek sem vezethetnek elégedettségre, gondtalanságra, s nem válhatunk tőlük kótyagosakká. Feladataink ma és holnap jóval nagyobbak, még több áldozatkészséget, merészséget és megfontoltságot követelnek. Lenin gyakran figyelmeztette a kommunistákat, bogy ne rekedjenek meg, mind igényesebb célokat tűzzenek maguk elé, s nehezebbekkel váltsák fel a könnyebb feladatok teljesítését. Ennek híján nincs haladás. Aligha kételkedett bárki is abban, hogy ez a lenini hagyaték teljes egészében jelenünkre is vonatkozik. Minden előrelépésnél új problémák, áj feladatok merülnek fel, amelyeket rugalmasan meg kell oldani, magas fokú politikai felelősségtudatot tanúsítva a munkás- osztály és egész társadalmunk jövőjéért. Nem reális tervek kitűzése, a megvalósíthatatlan ígérgetése, az el nem végzett, vagy rosszul végzett munka jntalmazása, a készből élni — ez nem a munkásosztály, a dolgozó ember érdekeit szolgáló politika. A magas fokú gazdaságosság, a munka-, a technológiai-, a párt- és az állami fegyelem, az üzemnek jő munkája, a rendes közlekedés, az iskolákban a jó oktatómunka, a kórházakban a színvonalas gyógyítás, az áldozatkész emberek munkája elértéktelenítésének megakadályozása, az a törekvés, hogy a társadalomnak elegendő anyagi forrása legyen az idős emberek biztosítására, a gyerekek és az ifjúság egészséges fejlődésére, hogy szilárdaljon a szocializmus minden értéke, hogy szavatolt legyen az állam biztonsága, hogy rend legyen és biztonságtudat — ez az igazi munkáspolitika. Minden ezzel ellenkező objektíve a munkásosztály és a dolgozó nép érdekei ellen irányul. Pártunk központi bizottzága már évek óta emlékeztet arra, hogy a szocialista társadalom továbbfejlesztésének igényes feladatait jóval bonyolultabb nemzetközi politikai és gazdasági feltételek között kell megoldanunk. A gazdaságunknak szükséges, mind nehezebben és drágábban beszerezhető nyersanyagok és alapanyagok, a külföldi piacokon az élesebb konkurrencia- harc, egyes tőkés országok részéről a különféle megkülönböztetés, a fejlődő országok változó gazdasági struktúrája — ez néhány olyan fontos objektív tényező, amely kifejezetten kényszerít bennünket hazánk további szociális és gazdasági fejlesztési terveinek reálisabbá tételére. Ebből fontos feladatok következnek az ideológiai munkára is. Ezeket a feladatokat ez év márciusában hagyta jóvá Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának 15. ülése. (Vasil Btlak elvtársnak a Rudé prá- vo megjelenésének 60. évfordulója alkalmából mondott beszédéből) SUMMÁIM Kiss János közvetlenül a mezőgazdasági szaktanintézet befejezése után vezető beosztásba került. Akkoriban még a Csicseri (Ciéa- rovce) Egységes Földművesszövetkezet híján volt olyan dolgozóknak, akik a közös gazdálkodás kezdeti éveiben szerzett tapasztalataik mellé iskolában gyűjtöttek tudnivalókat. Ő pedig ezek közé tartozott. Mielőtt iskolába ment, már dolgozott a szövetkezetben. Földműves családból származik, tanulásra azonban csak a katonaság letelte után nyílt lehetősége. így hát amiatt sem kellett aggódnia senkinek, hogy éretlen még a vezetésre. -A gépesítési részleget bízták rá. A hatvanas évek elején ugyan még kevés gépe volt a szövetkezetnek, de azután a géppark egyre bővült, s vele együtt gyarapodott az ő munkája is. Ekkorra azonban már annyi tapasztalattal rendelkezett, hogy a megsokasodott tennivalókkal is velebírt. A kitartó, szívós, következetes munkájával kivívta a vezetőség és a tagság elismerését, szókimondásáért, őszinteségéért is tisztelték. Amikor a hatvanas évek közepén egyesült a három szomszédos Kiss János átveszi az újításért odaítélt elismerő oklevelet (Milan Korytár felvétele) szövetkezet, őt találták a legalkalmasabbnak a kibővült közös gazdaság gépesí- tői részlegének a vezetésére. Azóta Is ebben a beosztásban dolgozik. A közelmúltban Nyitrán (Nitra) az Agrokomplex ’80 országos mezőgazdasági Kiállításon találkoztunk. Itt értékelték a mezőgazdaság területén született legjobb újításokat. Az ünnepségre természetesen az újítások szerzőit is meghívták. Az egyik figyelemre méltó újításnak ő a szerzője. Javaslatot terjesztett be, arra vonatkozóan hogy miként lehet gabonavetögépet szója vetésére is alkalmassá átalakítani. — Szövetkezetünkben nagy területen, kétszáz hektáron termesztünk szóját — magyarázta. — Ennek a termését lehetetlen kézzel betakarítani. Gépi betakarítással pedig (tetemes a veszteség, mert a növényzet alján elhelyezkedő legértékesebb hüvelyek a földön maradnak, felettük vágja el a szárat a gép. — Ha a betakarítás jelent problémát, akkor miért a vetési eljárást változtatták meg? — Mert a mag helytelen földbejutása révén kel ki úgy a növényzet, hogy nem lehet maradéktalanul betakarítani mindazt, ami megtermett. Kiss János újítása alapján most már úgy vetnek, hogy a vetőgép után elmaradó sorok kissé magasabban vannak mint a sorközök. Bonyolult lenne leírni milyen változtatásokat eszközölt a gépen, a lényeg azonban az, hogy a módosított géppel vetett szója, miután szárába szökken és termést hoz, magasabban helyezkedik el, így a kombájn vágószerkezete könnyebben nyúl alá és tőből levágja. Az eredmény, hogy a szövetkezet szójából magasabb terméshozamot ér el. Az újítás koronában mérhető haszna tavaly 283 325 koronát tett ki. Kora ifjúságától kezdve a gépek birodalmában él, innét az alapos gépismerete Elmondotta, hogy a szaklapok, szakkönyvek is mindig jó segítőtársnak bizonyultak. A gyakorlat és az elmélet együttesen bővitette szakismeretét. Sokszor e két tényező összehangolásával találta meg egy-egy bonyolult művelet megoldásának a módját. Nem ez az első eset, hogy újított. Számtalanszor keresett és talált megoldást mindennapi gondok kiküszöböléséhez. Csak azelőtt ezt nem tartották számon. Néhány éve azonban a felsőbb szervek buzdítják a mezőgazdasági üzemeket az újítási mozgalom szervezésére, sőt számon is kérik tőlük, hogy milyen eredményeket érnek el e téren. Hogy azután közre adhassák, közkinccsé tehessék azt, amire rájöttek az okosan gondolkodó emberek. Olyanok, mint amilyen Kiss János is. KOVÁCS ELVIRA OKOS TETTEKKEL UK ix. : •• ozsrn M M
