Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-09-21 / 38. szám

1 L880. — Lényegiben csak annyi, bogy ma már nem kézzel, ha­nem géppel kötözzük az újság­csomagokat. Ez viszont igen nagy segítség, mert bizony a nagy, 400 lapot is tartalmazó csomagokat nehéz volt kézzel átkötözni úgy, hogy tartson is a kötés. (A 10—12 kilót nyo­mó kötegek emelgetését még így is ők végzik.) Alattunk felhangzik a rotá­ciós gépek zúgása. Anna Po- laSková az órájára néz és meg­állapítja, ma korábban kezdték a nyomást, nem kell „hajtani“ a csomagolással. A két futószalagon* két-két sorban fut az újság. Négyen szedik le százanként — min­den századik lap szélét kijjebb tolja a gép — s a százas kö- tegeket egymásra keresztbe rakva, stószolják az újságot. A stószokat ketten továbbítják a három sor asztalra. Az egyik asztalsoron a külföldre szállí­tandó példányokat csomagol­ják, a másodikon a kisebb, a harmadikon a nagyobb csoma­gok készülnek. A munkafolya­mat ugyanaz: a címkéken fel­tüntetett adat szerint — pél­dául Ágcsernyő (Cierna nad Tisou) 227, Fülek (Fifakovo) Kovosmalt 373 — megszámolt újságot kétrét hajtják, a köteg tetejére ráragasztják a címkét, majd átkötik s az asz­talsor végébe állított targon­cára rakják. Mindezt szinte boszorkányos gyorsasággal. Két óra alatt készülnek el a teljes példányszám csomagolásával. — A legfelelősségteijesebb az irányító munkája — mond­ja Anna Polaáková.. — Az Oj Szót ugyanis nyolc irányba szállítjuk. Neki tudnia kell, melyik csomag melyik irányba induló szállítmányba kerül. Ér­sekújvár például a 4-es irány, Zvolen a 8-as. Az irányszám­mal jelzett szállítmányokat a kocsikísérőnek is ismerni kell, hogy a bratislaviai főpá­lyaudvaron a megfelelő helyen, a megfelelő szállító kapja meg. A targoncáikról a csomagok egy újabb futószalagon a be­járatnál várakozó teherautóra kerülnek, innen pedig a pálya­udvarra. Lapunk a pályaudvar­ról autópostával, vonattal foly­tatja útját, a Kelet-Szlovákiába indított példányok pedig egy újabb autóval a repülőtérre ke­rülnek. (Kelet-Szlovákiában — főleg ősszel és télen — gyakran pa­naszkodnak olvasóink, hogy késve kapják a lapot. Ennek oka legtöbbször, hogy a rossz időjárás miatt nem indul a postát szállító repülőgép, s ilyenkor oda is vonattal „uta­zik“ az Oj Szó. Ez viszont már hosszadalmasabb, s a többszöri átrakodás is késlelteti a szál­lítmány megérkezését.) REGGEL A POSTÁN A lap éjszakai útját nem követtük tovább, másnap reg­gel viszont utána néztünk, ho­gyan érkezett meg az érsek­újvári (Nővé Zámkyj járásba. — A napilapok, köztük az Oj Szó is, autópostával jutnak el hozzánk — tájékoztat La- dislav Zúlelák, az érsekújvárl 2-es számú posta részlegveze­tője. — Az autóposta menet­rend szerint 3.20-kor érkezik ide, s a komáromi járás és Párkány számára is hozza az újságokat. Innen öt postakocsi szállítja tovább meghatározott útvonal szerint a járás egyes postáira és újságárus standjai­ra a napi sajtót. Mire a posta­busz Bratisiavából Érsekújvár­ba ér, a szállítmányt a buszon dolgozó három alkalmazottunk útvonalak szerint rendezi, s itt percek alatt átrakódnak az öt postakocsiba. Röviddel hét után a járási központtól legtá volabbra eső postán is meg­kapják a napilapokat. Az elhangzottakat igazolta, hogy mire pár perccel fél nyolc előtt a tardoskeddl (Tvrdoéovce) postára értünk, a postásak már körzetük szerint el is osztották az Oj Szót. Még néhány perc, amíg a le­veleket és többi küldeményt is rendezik, és máris indulnak a körútjukra — mondja Horváth Vince, a posta vezetője. — Je­lenleg 357 előfizetőnek kézbe­sítjük az Oj Szót. Régebben itt a postán is árultunk napilapo­kat, amióta azonban a szom­szédunkban megnyílt az újság- árustand, már csak az előfi­zetők vannak a gondjainkra bízva. — Elsőiként kapja kézbe a napi sajtót, mikor jut rá ide­je, hogy el is olvassa? — kér­dem Durík Rozália postásnőt. — Bizony arra már csak ott­hon, miután befejeztük a kör­utat. Az évek során az embe­rek már megszokták, tudják, körülbelül mikorra várhatják a postát, s meg is jegyzik, „ma később jött Rózsika“, ha vala­mi miatt kések. Mind az öten igyekszünk hát, hogy minél előbb az olvasókhoz juttassuk a napilapokat, mert azt várják legjobban. Sajnos, valahol vé­geznünk is kell, így van, aki már nyolc után olvashat, van akihez csak kettőkor érünk el. Eddig tart, míg bejárjuk a kör­zetünket. AZ OLVASD Csikós Ferenc meglepődött, hogy nyolc után már a kapu­jukban kiabált a postás, jóvol- tunkból történt, mert az 0] Sző egyik legrégibb falubeli előfizetőjével szerettünk volna beszélni. — Feri bácsi már akikor rendszeresen járatta az Oj Szót, amikor még hetente csak egyszer jelent meg — mondja nevetve Durík Rozália. — Ma is első dolgom, hogy amint megkapom, nekilátok az olvasásnak. Azelőtt először csak átlapoztam, az alaposabb olvasás estére maradt. Most már nyugdíjas vagyok, a dolog várhat. Így hát olvashatok. A politikai hírekkel kezdem, mert az érdekel a legjobban, mi történik a világban. S aztán sorra veszem az oldalakat. — Sok olyan hűséges olvasót kívánok az Oj Szónak, mint amilyen Feri bácsi — búcsú­zott tőlünk a postásnő, nehogy mások szemére vessék a ké­sést. Szerkesztőségi kollektívánk számára aligha kívánhatott volna értékesebbet. flórian marta A futószalagról százával emelik le a friss példányszámokat (Gyökeres György felvételei! Még néhány perc és indul a rotációs gép Az éjszakai kiadásvezető közli a gépmesterrel a pél­dányszámot, beállítják a példányszámolót, s teljes „gőzre" kapcsol a rotációs gép. Az ólomba öntött gon­dolatok végleges formát kapnak, nyomják a holnapi Oj Szót. Az ügyeletes szer­kesztő még egyszer átnézi a kész lapot, nem csúszott-e be a korrektúra ellenére valami hiba — képcsere, címelírás stb. — s a maku­latúrába kerülő első „pisz- kozatpéldányok" után a két futószalagon lapunk elindul az olvasóhoz vezető útjára. nyitó ellenőrzi és osztályozza a Postai Hírlapszolgálattól ka­pott címkéket, amelyeken fel­tüntetik a címet és a példány­számot; ellenőrzik a kötöző­gépeiket, előkészítik a spárgát, a targoncákat stb. Figyelem az asszonyokat. Az állandó éjszakai műszak jár a fejemben. Hogy lehet azt bír­ni? Ezt kérdezem elsőként Apolónia Mandákovától, aki nemcsak korát, hanem az itt ledolgozott éveinek a számát — 21 év — tekintve is a rang­idősek közé sorolható. — Ez csak megszokás dol­ga, most már fel sem veszem. Igaz, nekem már annyival könnyebb a dolgom, hogy fel­nőttek a gyerekek, több Időm marad napközben a pihenésre. Annak idején miattuk vállal­tam az éjszakázást (nem ő az egyetlen, aki ezért vállalta ezt a munkát), mert jobbnak lát­tam, hogy otthon legyek, ami­kor indultak és megjöttek az iskolából. A 21 év alatt a részlegen elsajátított minden munkafo­lyamatot, és amikor szükséges, a részlegvezetőt is helyettesíti. — Változott-e valami mun­kájukban az évek során? nEhAny műhelytitok — Milyen hibát lehet még közvetlenül a gép indítása előtt, illetve már közben kija­vítani? — kérdem Jozef Mo- fovsky gépmestertől. — Ha nem „slusszol" (későn zár) a szerkesztőség vagy a nyomda, tehát időben kezdjük a nyomást, akkor az esetleges javítás nem okoz gondot. Hiányzó ékezetet pótolni pél­dául nem nagy probléma. Ha azonban újra kell kalandereztet- ni az oldalt (újra készítetni a rotációs gép hengerére Illesztett ólomba öntött újságoldalt) az már időbe telik, s az idővesz­teséget nekünk és az expedl- ciós részleg dolgozóinak kell behozni. A lényeg, mindent el kell követnünk, hogy az újság Időben eljusson a menetrend szerint induló szállítóeszkö­zökre. Az 0] Szót két gépcsoporton nyomják egy-egy gépmester és két-két segédgépész közremű­ködésével. Szavakkal élve „si­ma napon“ (nincs javítás, nem szakad a papír, egyenletes a festékréteg stb.) egy óra húsz perc alatt készül el a közel 90 ezres napi példányszám. Állandó Éjjeli műszak —*-------------------------------­Az olvasóhoz vezető út első állomása az expedíció. Egyet­len, nagynak nem Is nevez­hető termet illet ez az elne­vezés. A bejárati ajtóval szemben levő végében a pad­lóból bukkan elő a két futó­szalag, melyeken a rotációs gépekről kígyóként tekeregve egyemeletnyi távolságot, ide érkezik a frissen nyomott újság. Este kilenc óra. A rotációs gép még hallgat, az expedí­cióban dolgozóik ilyenkor kez­dik a munkát. — Huszonegyen dolgozunk itt állandó éjjeli műszakban, s csak két férfi van köztünk — mondja Anna Polaiková részlegvezető. — Amíg a nyo­mást megkezdik, elvégezzük az előzetes teendőket, s szinte „ugrásra készen" várjuk, hogy indnljon a futószalag. Az előzetes teendők: az lrá Rotációs géptől Megjött az Üj Szó — Csikós Ferenc és Durík Rozália

Next

/
Thumbnails
Contents