Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-09-21 / 38. szám
uw. 1. 21. A KOMMUNISTA SAITO ES AZ IDŐK SZAVA (Folytatás az 1. oldalról j legdicsőbb napjának minősítette, és ezt a megállapítást a fejlemények a legnagyobb mértékben igazolták. A kommunista sajtó története elválaszthatatlan a kommunista mozgalom fejlődésétől. Nélküle elveszítette volna nemcsak létének értelmét, hanem a kor jeladására sem adhatott volna helyes választ. S az idők szava mindig ott szerepelt valamennyi kommunista újság fejlécében: Világ proletárjai, egyesüljetek! Természetesen, sem a Tubochnai kongresszus számos küldöttje, sem az első kommunista újságírók akkoriban még nem sejtették, milyen göröngyös úton haladnak. Vártak rájuk az uralkodó burzsoázia és népellenes politikája ellen, a szociális szempontból igazságos társadalmi rendszerért folytatott ádáz harc évei, a fasizmus ellen, a nemzeti felszabadulásért vívott küzdelem ével, a háború pusztította ország helyreállításáért kifejtett igyekezetnek, a társadalom szocialista átépítésének évei. A kommunista sajtó hasábjain előremenetelt a győzelmes nemzeti demokratikus és a szocialista forradalom. A kommunista sajtó történeténeik külön fejezete a Szlovák Nemzeti Felkelés, amikor további jelentős harcostárssal, a felkelés folyamán kiadott Nővé slovoval bővültek sorai. Immár sárguló oldalai nemcsak a nép által a nemzeti felszabadulásért folytatott igényes küzdelemről tanúskodnak, hanem mai életünk alapköveinek lefektetéséről is. Hatvan esztendő elteltével joggal állapíthatjuk meg, hogy ez az út — minden nehézség és buktató ellenére — elvezetett a győzelemhez. Igazolást nyertek Klement Gottwaldnak az említett cikkben leírt szavai: „A proletariátus érti az idők szavát, s ezért övé a jövő.“ A tisztelet és Inély hála érzésével emlékezünk meg a kommunista újságírók áldozatkész munkájáról, azokról, akik segítséget nyújtottak a párt egyik leghatalmasabb fegyvere, sajtója fejlesztésében. Ebben az ösz- szefüggésben nagyra becsüljük Eduard Urx, Laco Novomesky, Peter Jilemnicky, Julius Fuéík és sok más kommunista újságíró publicisztikai tevékenységét. Az ilyen úttörők közül néhány nem érhette meg azoknak az eszméknek a megvalósítását, amelyekért a kommunista újságok és folyóiratok hasábjain harcolt. Elestek a küzdelemben, de a korparancsot kifejező szavaik és tetteik ma is élnek. Milyen mély kommunista meggyőződésről és forradalmi merészségről tanúskodik Július Fucík hősiessége, aki a Gestapo börtönében sem tette le a tollat, hanem a jövő nemzedékei számára megírta hagyatékát! Jellemző, hogy senkinek soha, még a legkegyetlenebb üldözés és elnyomás pillanataiban sem sikerült elhallgattatnia a kommunista sajtót. Ezt bizonyítják a kommunista sajtónak az antifasiszta harc éveiben illegálisan megjelent példányai. A „Kladivo“' (Kalapács) című illegális .kommunista folyóirat nem hagyott nyugtot a fasiszta uraknak, és kemény csapásokkal zúzta szét népellenes politikájuk álarcát. A kommunista sajtó hatvanesztendős története a tanulságok gazdag tárháza. Közülük talán a legfontosabb, hogy a sajtó küldetését csupán akkor teljesítheti és teljesíti, ha szoros kapcsolatban van a párttal, ha aktív harcosa a forradalmi munkás- és kommunista mozgalom céljainak, eszméinek. Klement Gottwald a CSKP KB 1945. decemberében megtartott ülésén hangsúlyozta, hogy a pártsajtónak éles fegyvernek kell lennie. Ennek a fegyvernek élét képezték és képezik továbbra is azok az alapelvek, amelyeket V. I. Lenin hagyott örökül a párt sajtójára. Éppen ezek az alapelvek jelentik a kommunista sajtó erejének és hatékony befolyásának forrását, és szavatolják küldetésének sikeres teljesítését. A tapasztalatok igazolják, hogy osztályellenségeink és eszmei ellenfeleink pártellenes támadásainak mindig velejárója volt a sajtója, elsősorban annak osztály- és pártos jellege ellen irányuló támadás. A történelmi tanulságok e tekintetben is időszerűek. A világ imperialista erői a „sajtó- szabadság“ jelszava jegyében éles harcot folytatnak a szocialista újságírás alapelvei ellen. Az ő értelmezésükben csak az „szabad“, ami a haladó forradalmi erőik elleni küzdelemben a reakciót szolgálja. Nem más a helyzet a művészet „szabadságával“ vagy ^például a „szabad“ szakszervezetekkel kapcsolatos jelszavakat illetően sem. A tőkés sajtó gyakorlata szembeötlően bizonyítja osz- tályfeltételezettségét és a burzsoá pártosságot. Az embereket olcsó szenzációkkal tömi, megtévesztő információk özönével igyekszik őket meggátolni abban, hogy helyesen tájékozódjanak korunk világában, és támadja a haladó erőket. A fejlett tőkés országokban a tömegtájékoztató és a propagandaeszközök jelenlegi rendszerének szembeszökő vonása az antikommunizmus. Bizonyítja ezt a burzsoá lapok, rádió és televízió gyalázatos kampánya a Lengyelországban nemrég lezajlott eseményekkel összefüggésben. Tapasztalataink az 1968—69-es évek válságos időszakából egyértelműen megerősítik, hogy a jobboldali és a szocialistaellenes erők a „sajtószabadság“ jelszava jegyében alattomos módon támadták a szocialista társadalom alapjait. Az osztályszemlélet és a pártosság a kommunista sajtó legértékesebb hagyományai közé tartozik, és napjainkban is életadó alapelve a szocialista társadalom újságírásának, amelyet nemcsak a szemünk fényeként kell óvnunk, hanem szüntelenül szilárdítanunk is. Ennek híján nincs semmilyen „szabadság“, csak más, burzsoá pártosság. Korunk osztályszem- pontből megosztott világában, amelyet az éles ideológiai harc jellemez, nincs helye az újságírók valamiféle „semleges“ vagy „pártfeletti“ magatartásának. Senki sem állhat egyidejűleg a haladás és/ a reakció pártján. A tapasztalatok megerősítik, hogy századunkban a „szabadság“ fogalmával a leggyakrabban éltek vissza, és a reakciós erők nemegyszer megkísérlik, hogy ebből eszközt kovácsoljanak a naiv emberek megtévesztésére. A kommunista sajtó úttörői időszerű hagyatékához tartoznak mindmáig a kommunista újságíró olyan tulajdonságai (amilyen a munkásosztály és a párt ügye iránti hűség, amely a szakmai tudással együtt munkája magas fokú hatékonyságának feltétele. Jelenünkben is rendkívül időszerű a kommunista újságíró személyiségének egyik vonása — a hűség. A tapasztalatok igazolták, hogy a múltban számos kiváló újságíró politikailag és erkölcsileg csődöt mondott, mivel képtelen volt hű maradni és rendíthetetlenül követni azt az utat, amelyre hajdanában a párt soraiban tért rá. Megtörték őket a nehézségeik, az akadályok, a problémák, behódoltak az eszmei megtévesztésnek, s néhányan közülük elsodródtak azoknak az eszméknek elárulásáig, amelyeknek hűséget ígértek. Napjainkban sincs a kommunista újságírók útja rózsákkal teleszórva. Erkölcsileg fel kell készülniük arra is, hogy nehézségekkel, problémákkal néznek majd farkasszemet. A bonyolult helyzet az a katalizátor, amely próbának teszi ki az erkölcsi tulajdonságokat, s az igazi forradalmároknak, a holnap úttörőinek egészséges áramlatát elválasztja a társutasoktól. A kommunista sajtó alapelveire és hagyományaira épül napjainkban a tömegtájékoztató és propagandaeszközök szerteágazó rendszere. Szerves része lett társadalmi életünknek, és igényes feladatokat teljesít. A múlthoz hasonlóan ma sem csupán a kor tükre, hanem elsősorban a további forradalmi változások cselekvő harcosa. Az újságok hasábjain, a tévé- készülékek képernyőin, az éter hullámain harc folyik a fejlett szocialista társadalom felépítéséért. A kommunista sajtó történetének új, fényes fejezetét írja. Társadalmunk további szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval együtt jelenleg alapvető stratégiai feladatot teljesít, amikor a társadalmi termelés magas fokú hatékonyságára és a munka jó minőségére törekszik. A pártsajtónak és a tömegkommunikációs eszközök egész rendszerének is fő feladata,, hogy részt vegyen ebben a történelmi küzdelemben. A szocialista újságírónak mindenütt jelen kell lennie, ahol ezt a hőskölteményt írják — az üzemekben, műhelyekben, építkezéseken, a földeken, a kutatóintézetekben és más munkahelyeken. Hiszen az újságírók nemcsak tájékoztatnak, hanem egyben népszerűsítik is a haladó tapasztalatokat, és szervezik a mumkaigyekezetet. A hazai és a szovjet ésszerűsítők új, haladó munkamódszerei terjesztésében a sajtó részvételén lemérhető, hogy az újság, a tévé- vagy a rádiókészülék milyen hatásos eszköze a haladásért kifejtett igyekezetnek. A tudományostechnikai forradalom megvalósításáért vívott küzdelem egyidejűleg harc az e forradalmat megvalósító emberek gondolkodásmódjának megváltoztatásáért. Ez annyit jelent, hogy következetesen kell leküzdeni a helytelen nézeteket, hangulatokat, és magatartást is, perbe szállva a gondolkodásmód elmaradottságával, megcson- tosodottságával, a kitaposott utak követésével. A szocialista újságírónak az élet sűrűjében, forgatagában és nem a peremén kell állnia. A jelen építőmunkája megkívánja a tömeges hírközlő eszközökben a bírálat következetes fejlesztését is. Hiszen a bírálat a fejlődésünket fékező különféle visszás jelenségeik elleni harc egyik leghatásosabb eszköze. Természetesen az éles- bírálat nem mindig talál megértésre, s nem egy újságírónk a saját tapasztalatai alapján meggyőződött róla, hogy olyan harc résztvevője, amelyben nemegyszer kemény csapásokat is el kell viselni. Az ilyen csapások és ellencsapások nélkül azonban nincs előrelépés. Az új mindig nehezen, úgymond, fájdalmas vajúdással születik. A CSKP XV. kongresszusa nagy elismeréssel szólt a sajtó, a televízió és a rádió dolgozóinak népünk országépítő sikereiben szerzett érdemeiről. Társadalmi életünknek nincs olyan területe, amelynek fejlesztéséből jelentős mértékben ne vették volna ki a részüket. A kommunista sajtó fontos hagyományai közé tartozik, hogy nem szabad megelégedni a már elérttel, sohasem szabad megrekedni. Ezt az elvet el kell sajátítania és tovább kell fejlesztenie a szocialista társadalom tömegkommunikációs eszközei egész rendszerének. Hiszen az élet nem torpan meg, és szüntelenül új, igényesebb feladatokkal jár. Ez a legnagyobb mértékben vonatkozik minden szerkesztőségre, minden újságíróra. A gazdasági életből vett szokványos fogalommal élve, azt mondhatjuk, mind sürgetőbb feladatunk mozgósítani a munka minősége és hatékonysága javításának erőforrásait és tartalékait. Nem kétséges, hogy a további társadalmi előrelépésnek ezek a tényezői minden szerkesztőségben megtalálhatók. A szerkesztőségi kollektívák kezében például mindmáig csekély mértékben forgatott hatásos eszköz a vezércikk, amely széles körű lehetőségét nyújtja a lapok és a folyóiratok aktívája helyes orientálásának és mozgósításának. Nem helytálló az az ellenvetés, hogy nem mindenki olvassa el a vezércikket. Amennyiben időszerű és színvonalas, minden bizonnyal segíti a vezető kádereket, a lektorokat és az aktivistákat, és felkelti az érdeklődésüket. A tömeges hírközlő eszközök dolgozói munkája színvonalát hosszú távon ösztönző gazdag kútforrást képeznek a CSKP KB 15. és az SZLKP KB áprilisi ülésének határozatai. A munkakollektívák és az egyes szerkesztők becsületbeli ügye, hogy a so- ron Jajvetkező időszakban minden igyekezetükkel törekedjenek következetes megvalósításukra. Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára a CSKP Központi Bizottsága 15. ülésén mondott zárszavában hangsúlyozta, hogy az új feladatok megkívánják az ideológiai hatásgyakorlás valamennyi eszköze, főleg a sajtó, a rádió és a televízió eredményességének lényeges növelését. Ezzel összefüggésben előtérbe kerül az ideológiai front valamennyi dolgozójának magas fokú felelősségtudata és igényessége is. Minden szocialista újságírónak mély felelősséget kell éreznie munkája eredményeiért. Hiszen munkájával befolyást gyakorol igen sok ember, például a televízió nemritkán milliók tudatára és cselekedeteire. Az újságírás jellegéből következik, hogy egyetlen szerkesztő sem állhat korunk világa éles osztályharcának peremén, hanem annak középpontjában kell állnia, akár tudatosítja ezt a követelményt, akár nem. Az újságírói tevékenység magas színvonaléért kifejtett igyekezet elválaszthatatlanul összefonódik az eszmeiség kérdésével. Ennek híján nincs színvonalas újságírás. Az eszmei töltet minden cikk vagy rádió- és tévéműsor társadalmi jelentőségének döntő mércéje. A jelen feltételei között fontos, hogy a kultúra és a művészet területén dolgozó szerkesztőik gátat emeljenek az ún. „kismértékű“ liberalizálás törekvéseinek útjába, amely eh kendőzi az eszmei engedményeket látszólag jelentéktelen kérdésekben, például színmüvek, filmek, irodalmi vagy tudományos alkotások értékelésében. A tapasztalatok igazolják, hogy az ilyen kompromisszumok csapást mérnek arra az ideológiai sorompóra, amelynek eltávolításával megnyitnák a társadalmi viszonyok szocialista társadalmi rendszer alapjai ellen irányuló valamiféle „nagy“ liberalizálásának kapuit. Ebben az esztendőben megemlékezünk a CSKP KB 1970 decemberi ülésének 10. évfordulójáról. Ezen az ülésen két jelentős dokumentumot fogadtak el: A CSKP XIII. kongresz- szusa után ia pártban és 'a társadalomban bekövetkezett válság (tanulságait és a ipártegység- ről iszóló határozatot. A CSKP KB ez év márciusában megtartott 15. ülésén hangsúlyozta, hogy a Tanulságokban nem láthatunk levéltári dokumentumot, hanem teljes mértékben fel kell használni ihlető erejét a jelen problémáinak megoldására. Pártunknak és sajtójának története világosan bizonyítja, hogy a jobboldali opportunizmus mindig a fő veszély volt. Korunk imperializmusa terveiben továbbra is a trójai faló szerepét tölti be, amelynek feladata, hogy megingassa a szocialista társadalmi rendszert. A tömeges hírközlő eszközök valamennyi dolgozójának fontos feladata, határozottan szembeszegülni a jobboldali opportunizmus képviselőinek új taktikai manővereivel. Ezzel összefüggésben emlékeztethetünk arra, egyáltalán nem vált be a jobboldal 'és az imperialista propaganda képviselőinek hazánk társadalmi viszonyai konszolidálása idején elhangzott kuvikoló jóslata, hogy sajtónk — pártos eszmei tartalmának megújítását követően — az emberek számára érdektelenné válik. Az újságok és a folyóiratok példányszáma, a rádió és a telvízió hallgatóinak, illetve nézőinek tábora az elmúlt évtizedben szüntelenül gyarapodott, s a hírközlő eszközök történetében a legmagasabb szintet érte el. Ez arról tanúskodik, hogy a magas fokú eszmeiség nem akadálya, hanem ellenkezőleg, fontos feltétele a dolgozók tömegkommunikációs eszközök iránti nagyfokú érdeklődésének. Tömegkommunikációs eszközeink rendszerének fontos feladatai közé tartozik a szocialista demokrácia fejlesztése azzal, hogy mind több dolgozó vesz részt a társadalom irányításában. Ezzel kapcsolatban továbbra is időszerű Lenin gondolata, hogy mindenki, aki a sajátjának tekinti a sajtót, ne csak olvassa, hanem írjon is. Bővíteni kall az újságok és a folyóiratok külső munkatársainak és levelezőinek körét. Demokráciánk továbbfejlesztése szempontjából nagy jelentősége van a fontos társadalmi problémák megvitatásának a sajtó hasábjain. A CSKP KB 15. ülése hangsúlyozta a pártsajtó példájának helyettesíthetetlen jelentőségét a tömegkommunikációs eszközök rendszerében. A pártsajtóban minden szónak jóval nagyobb jelentősége van, mint más újságokban és folyóiratokban. A kommunista újságíró tekintélye elsősorban az elvszerűségre, az érvelés érthetőségére és mélységére épül, amely kifejezi szilárd eszmei meggyőződését és a párt iránti hűségét. A sajtó, a rádió és a televízió idei napja számunkra jelentős alkalom, hogy a tömegkommunikációs eszközök minden dolgozójának, a szerkesztőknek, a munkatársaknak, a technikai dolgozóknak és másoknak munkájukban sóik sikert kívánjunk. Meggyőződésünk, hogy továbbra is méltóképpen emelik magasba nálunk a kommunista sajtó úttörőinek zászlaját.
