Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-07-13 / 28. szám

VASÁRNAP 1980. július 13. A NAP kel — Kelet-Szlovákia: 4.45, nyugszik 20.34 Közép-Szlovákia: 4.53, nyugszik 20.42 Nyugat-Szlovákia: 5.01, nyugszik 20.50 órakor A HOLD kel — 6.03, nyugszik 21.23 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük JENŐ és MARGITA nevű kedves olvasóinkat 1895-ban halt meg Petko Racsov SZLAVEJKOV bolg&r kfiltfi (szül. 1827) • 1975 ben halt meg Ladislav CER- Ní hegedűművész és zene­pedagógus (szül. 1891). AZ ÚJ SZÓ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TART ALMÁBÓL A valóságos humanizmus Irta: Vladimír Grulich Gál László riportja ^észségiigyiink elismerése Kardos Márta interjúja Szárnyashajóval a Dunán Flórián Márta írása A rózsaszín ruhás nő Marguerite Yourcener elbeszélése Amerikai erőösszevoiras az Indiai-óceánon Vlagyimir Koszin cikke IVegyipari vásár ...) Aranyérmet kapnak cso­dálatos tisztítószerek, de ennél jóval több azok száma, amelyek szinte mindent tudnak — leg­alábbis a reklámok sze­rint. Nagy dilemmában vagyok: ilyen hosszú len­ne az út a vegyipartól a szolgáltató iparig?! I Illusztrációk — még mielőtt bárki is azt hin­né, hogy morfondírozá- som szándékos akadékos­kodás. Íme három pél­da:] (Pech...) Barátom leitta magát, mert lehordta a felesége. Barátomat azért hordta le a felesége, mert tisz­tításra szánt fehér velúr­kabátját nem adta be a tisztítóba. Nem mintha elfelejtette volna, csak a kabát „törzskönyvezése" után a tisztítóban egy papírt nyomtak elébe, hogy írja alá. A papíron az állt, hogy amennyi­ben előzetes figyelmezte­tés ellenére igényt tart a tisztításra, akkor nem kö­vetelhet kártérítést, ha a fehér velúrkabát megká­rosodik ... Előzetes fi­gyelmeztetés nem volt ugyan, de drága holmi esetében ez így szo­kás/! ). Pech, hogy bará­tom felesége mindezt meg se hallgatta.1 Ügy látszik, nem elég találé­kony ... (Két f olt helyett sok...) Ismerősöm jól öltözkö­dik. Ráfizetett, mert egy vendégségben jókat evett, és elegáns világos ballon öltönye két zsír- folttal gazdagodott. Egé­szen kis két zsírfolttal. Bevitte a tisztítóba, szó nélkül elfogadták. Ö per­sze nem fogadta szó nél­kül, amikor két hét múl­va egész sereg nagy szí­nes foltokkal ,4íszítve“ látta viszont csaknem új öltönyét. Hosszas huza­vona után kitisztították, de ma már csak nap­nyugta után veszi fel va­sárnaponként, ha a ku­tyáját sétáltatja... (Íme hasznos hobby.) A tisztí­tó kártérítést nem fizet, ugyanis papírt nem ír alá, amelyben garantálná a hibátlan munkát... (Gyorsaság...) Világos nadrágom ko­rosodásával párhuzamo­san vesztette el eredeti színét. Gondoltam befes­tetem feketére, legalább lesz egy „új" nadrágom. Tíz nap múltán érte men­tem, de a tisztító alkat mazottja közölte velem, hogy feketére sajnos nem festettek, nem is fognak, de mit szólnék, ha barna nadrágom len­ne?! Legyen, döntöttem, azonnal, de elképedni sem volt időm, mert a hölgy benyúlt a pult alá és kivette nadrágom — barnán. Ügy látszik elő­legezték maguknak (ne­kem? ) a bizalmat... Hazafelé sanda gya­núm támadt: lehet, hogy a vegyszerek tényleg mindent tudnak, és a hi­ba valahol máshol van?! A barna nadrágomhoz egyébként vettem egy drapp dzsekit, és állító­lag nagyon jól festek benne. A múltkor egy kislány szaladt is utá­nam ... (Mellém érve azonban megállt. Ott ér­te utói a kutyáját.) VALAKI FEKSZIK A LÉPCSÜHÁZBAN Csak hallatlan hidegvé­remnek köszönhetem, hogy tegnap este nem estem rémületbe. A fel­vonóból kiszállva ugyan­is' egy férfiba botlottam a lépcsőházban. Szeren­csére nem tapostam rá. Mivel emeletünkön nem világít a lámpa, csak az alattunk levő emeletről szűrődött fel némi fény, melynél nem sokat lát­tam. Azt azért megálla­pítottam, hogy az illető lélegzik. Munkából jöhe­tett a szerencsétlen, mi­vel mellette hevert a tás­kája. Kilétére nem tud tam rájönni, de termete után a negyedik .emeleti szomszédra gyanítottam. Tudtam; cselekednem kell, de hogy mit, azt nem. Néhány pillanat múlva elhatároztam, hogy fölmegyek a negye dik emeletre és becsön­getek az illető lakására: hátha a családja tudta, mi a baja, s milyen első­segélyben kell részesíte­ni. Talán megfelelő gyógyszerük is van. Az illető nevét nem tu­dom (nemrég költöztünk a lakásba), de ráhibáz tam a megfelelő névre az ajtókon kifüggesztett névtáblák közt. Ugyanis miután becsengettem a lakásba, pontosan az az ember nyitott ajtót, aki­nek véltem a harmadik­emeleten mozdulatlanul fekvő ismeretlent. A meglepetéstől csak nagysokára jött ki hang a torkomon. Aztán elda­dogtam, mi járatban va­gyok. Hogy segítő szán­dékkal jöttem, mert ugyebár bárkit érhet rosszullét, meg a család, meg ... stb. Nem tudom pontosan, mi mindent he­begtem. A hatalmas szomszéd elmosolyodott, majd így szólt: — Én azért annyira ré­szeg még sohasem vol­tam. Aztán megnyugtatott, hogy ő is látta az ille­tőt, mert fél órával ez­előtt, amikor ő érkezett haza, már akkor is ott feküdt. Szerinte nem kell aggódnunk, semmi baja, csupán rendesen a pohár fenekére nézett. Nem n házunkban lakik, állító­lag a szomszéd utcából való. Legyek nyugodt, mondta, meglátom, ki- alussza magát, s „feltá­mad". Így is történt. Másnap reggel hűlt helye volt. Én mégis attól tartok, egy ideig alaposan a lá­bam alá nézek majd, ha liftből szállók ki. IDŐSZERŰ GONDOLATOK A nyolcvanas évek küszöbén a KGST ter­mékeny, sokoldalú, tartalmára és méreteire nézve egyre gazdagabb tevékenységének ne­gyedik évtizedébe lépett. Mi mindannyian tudjuk, olyan időszak lesz ez, amelyben szembe káli néznünk az új követelmények­kel, a gazdasági fejlődés lényegesen igénye­sebb feltételeivel. A tagországok és az egész közösség előtt új, fontos feladatok merülnek föl a gazda­sági fejlesztés intenzívebbé tétele, a nép­gazdaság hatékonyságának növelése, a fű­tőanyag-, az energia és a nyersanyagszük­ségletek kielégítése, a tudományos-műszaki fejlesztés, a termékszerkezet tökéletesítése, az emberek szükségleteinek kielégítése, a népgazdasági irányítás és szervezés tökéle­tesítése terén. Ezen a téren már nem keve­set tettünk, de országaink következő öt­éves terveinek feladatai megkövetelik, hogy tovább fokozzuk erőfeszítéseinket, még na­gyobb előrehaladást érjünk el, s további le­hetőségeket és tartalékokat tárjunk és használjunk fel. Mély meggyőződésünk, hogy e feladatok megvalósítása elválaszthatatlanul összefügg együttműködésünk fejlesztésével és elmé­lyítésével, a nemzetközi szocialista integrá­ció előrehaladásával, a gyártásszakosítás és a kooperáció meglevő és egyre növekvő le­hetőségeinek intenzivebb felhasználósával. Minél egységesebbek leszünk, minél sokol­dalúbbá, gazdagabbá, rngalmasabbá válik együttműködésünk, annál jobban szembe tu­dunk nézni a nyolcvanas évek feltételeivel és követelményeivel, előrehaladásunk annál sikeresebb lesz. Ennek döntő előfeltétele ma és a jövő­ben is az, hogy országaink marxista—leni­nista pártjai politikájukban következetesen egybekapcsolják népeink és országaink nemzeti és internacionalista érdekeit. Ez szilárd, elvi alapot teremt a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsának mindennemű tevékenységéhez, az előttünk állé összes kérdés megoldásához. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság párt- és állami szervei nagyra értékelik a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának, valamint a KGST-tagországokkal kifejtett két- és többoldalú együttműködésnek a sze­repét gazdasági életünk stabil fejlesztésé­ben. Véleményünk szerint jelenleg és táv­latilag is ez az együttműködés a csehszlo­vák népgazdaság hatékonysága növelésének pótolhatatlan és egyre fontosabb tényezője, pártunk XIV. és XV. kongresszusa irányvo­nala, szocialista társadalmunk fejlesztése programja megvalósításának legfontosabb előfeltétele. (Gustáv Husák elvtársnak a KGST XXXIV. ülésén részt vevő küldöttségek tiszteletére rendezett fogadáson mon­dott beszédéből) Munkahelyére érkezve te­kintetét végighordozza az üzleten, majd afelől érdek­lődik, hogy megérkezett-e a megrendelt áru. Néhány négyzetméternyire irodájá­ban először a telefon után nyúl. Sürgeti a fagylaltot, a péksüteményt. Bejelenti mi­ből mennyit hozzanak, mire van szüksége a vágsellyei í (Sala) csemegeüzletnek. — Hatan voltunk testvé­rek, korán megszoktam a munkát — mondja, amikor leteszi a telefonkagylót. — Nyolc évig a gép- és trak torállomáson dolgoztam, majd három évig gyermek- gondozási szabadságon vol­tam. A véletlennek köszön­hetem, hogy üzletbe kerül­tem, de nem bántam meg. Egy életre megszerettem. Hecse Ferencné Vághósz- szúfalun (Dlhá nad Váhom) áHt először a pult mögé. Négy év múlva csak azért mondott búcsút szülőfalujá­nak, mert Vágsellyén elké­szült a szövetkezeti laká­suk. Az egyik élelmiszerüz­letbe került, majd a Jedno ta fogyasztási szövetkezet járási vezetőségének javas­latára 1968-ban átvette a csemegeüzlet vezetését. megvalósítaniuk, erről töb­bek között az is tanúskodik, hogy míg 1968-ban az egy­hónapi kiskereskedelmi for­galom 180 ezer korona volt, ma már egymillió koroná­nál is több. jó munkájukról, igyekezetükről beszél az is, hogy a 23-tagú — ketten anyasági szabadságon van­nak — kollektíva nemcsak elnyerte a szocialista mun­kabrigád címet, hanem Nem mindegy, milyen osztályzatot kapunk Hogy itt Is megállta a he­lyét, azt az is bizonyítja, hogy eddig még nflnden év­ben teljesítették a kiskeres­kedelmi forgalom tervét. — Amikor ide kerültem, nem volt ilyen széles áru­skálánk, mint ma — foly­tatja. — Megfigyeltük, fel­jegyeztük, hogy a vásárlók mit keresnek a leggyakrab­ban és Igyekeztünk eszerint összeállítani a megrendelést. Ma már az alap árufajtákon kívül konzerveket és cukrot is tartunk. Mindent megte­szünk azért, hogy a vásár­lók elismerését kiérdemel jük. Célkitűzéseiket sikerült 1976-ban az aranyfokozatot is megkapta. — Ha az áru minősége jobb lenne, bővülne a vá­laszték, akkor az eredmé­nyeink is jobbak lennének — összegezi véleményét. — Egy vérbeli kereskedőnek bosszúságot okoz, ha a vá­sárló elégedetlenül, a kért áru nélkül távozik. Mindent elkövetünk, hogy ez nálunk minél kevesebbszer fordul­jon elő. Hecséné már az előbbi munkahelyén is ismert volt szorgalmáról, arról, hogy a hétfői szabad napon is nyit- vatartott, hogy a szombat­ról felmaradt tej és kenyér ne vesszen kárba. Igyeke­zetére, lelkiismeretességére a felettesei is felfigyeltek. Megkapta a Szocialista munka úttörője kitüntetést, majd később beválasztották a fogyasztási szövetkezetek szlovákiai központi bizottsá­gának elnökségébe. Az idei májusi ünnepségek alkalmá­ból a Kiváló munkáért ki­tüntetést vette át. — Noha én részesültem kitüntetésben, úgy gondo­lom, hogy az eredményeim elismerése mellett az egész kollektívának szól — mond­ja. — A jövőben is csak közös erővel érhetünk el még jobb eredményt. Beosz­tottjaimnak gyakran hang­súlyozom, hogy a pult mö­gött minden nap vizsgázunk. A vásárló állítja ki rólunk a bizonyítványt, s számunk­ra nem lehet közömbös, hogy milyen osztályzatot kapunk. Nagy az elfoglaltsága, ke­vés a szabad ideje, de bár- honnét is tér haza, az első útja az üzletbe vezet. So­hasem számolja, hogy hány órát dolgozik, hanem arra törekszik, hogy jól menjen az üzlet. Megérdemelten kapta meg a kitüntetési. Hecse Ferencné valóban az élenjárók közé tartozik. NEMETH JANOS 1980. VII. 1 ÚJ SZÓ SZ OLGÁLTATÁSOK „FELSŐFOKON"

Next

/
Thumbnails
Contents