Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-09-07 / 36. szám

VITALIJ MELIK-KARAMOV AZ ŐRJÁRAT JELENTÉSÉRŐL Érdekes, olvasmányos a jelentés, melyet a diószegi (Sládkoviöovo) pionírház osztályvezetője, Kurinec Vil­mosáé ad a kezembe, hiszen egyik fejezetében ez olvas­ható: „Nem szól már a fák lombjai közt az embert ke­rülő szürke kakukkmadár. Az öregek július első és má­sodik, a fiatalok a harma­dik és negyedik hetében, egyenként vagy kettesével, hármasával útrakeltek, hogy átteleljenek a Földközi-ten­ger partvidékének zöld er­dőiben.“ Alig teszem le, másik je­lentést kapok, melyben pe­dig ez olvasható: „Az ártéri erdőből útra kelt a nagyfü­lemüle, amelynek kevésbé dallamos a hangja, mint az énekes fülemülének. Néhány sarlófecskét is láttunk, melynek egyébként semmi köze a fecskéhez, csupán alakja, szárnyszabása hason­lít hozzá. Különben a kolib­rik rokona. Ismereteink sze­rint a sarlőfecskék Észak- és Közép-Afrika országaiba szoktak költözni.“ Miféle jelentések ezek? őszi árpát. Felfigyeltek arra is, hogy a mezőkön már nem hallatszott a fürj pitypalaty- tyolása, az örvös galamb turbékolása. Persze, a pio? nírház igazgatójától, Pavel Macura elvtárstól, meg az osztályvezető elvtársnőtől tájékoztatást kaptak: a fürj keveset repülve elgyalogolt, délkeleti irányba, a Közel- Keletre vagy Egyiptomba, Szudánba, majd február tá­ján visszatér költőhelyére, az itteni mezőkre, és az ör vös galamb is elvándorolt, apró csapatokban. Később, augusztus harma­dik hetében a kedves mada­rak, a gólyák búcsúzkodását is megfigyelték. Nagy körö­ket írtak le a mezők fölött, a fiatalokat az idős gólyák a kék ég magasába csalták, és repülőpróbákat tartottak ve­lük, azután elindultak dél­keleti irányba. Ez is bekerült a jelentés- ba Utolsó fejezet gyanánt. Most, szeptember 8-a, az úgynevezett Kisasszonynap táján kelnek útnak a fecs­kék. Ezt már nem őrjáraton figyelik az ifjú természetvé­Ha megzavarta az őrjáratok rendjét a nyári esőzés, meg a zivatar, társasjátékokat vettek elő (A szerző felvétele) Nos, arról van szó, hogy a pionírház vezetői megszer­vezték az ifjú természetvé­dők őrjáratát. Két 7-tagú őrs tevékenykedett az idén nyáron. Tagjai a szlovák és a magyar tanítási nyelvű alapiskolák pionírjai voltak. Juraj Jalec volt a „száraz­földi“ őrs vezetője, a „vízi" őrs vezetője pedig Bende Klaudia. Az egyik őrs terü­lete a Vince erdő és a Fe­ketevíz menti erdő volt. A másiké pedig stílusosan: a Vince erdő melletti halastó és a Feketevíz holt ága. Megfigyeléseiket feljegyez­ték, a jelentésben részlete­sen leírták. Megfigyelték, hogy a se­regélyek augusztus elején vonultak el. A hazai seregé­lyek. Megérkeztek ellenben helyettük az északi országok seregélyei, és szinte falták a napraforgót, a takarmány­magvakat, a rozsot és az dök, de figyelik ahogyan a villás farkú, világos hasi tol­lazatú madarak kis seregbe verődve, „égbe szállva“ bú­csúznak a tájtól, ahol köl­töttek. És azt is tudják az őrsök tagjai, hogy amikor számukra megkezdődött az iskolába való vonulás, meg­kezdődött a legnagyobb ma­dárvonulások időszaka, ha­zánkból mintegy 120-fajta madár költözik szeptember­ben, októberben. Erről már nem írnak je­lentést, de jövőre, tavasz­kor, nyár elején, ha !smét terepre vonul majd az őrjá­rat, találkozni fognak a ha­zaköltöző madarakkal. Ad­dig pedig az őrsök dolga, mint a többi pioníré is: a tanulás. Bár igaz, ami igaz: az ifjú természetvédők a nyáron is sokat tanultak. || HAJDO ANDRÁS A világ legfiatalabb sakknagymestere — Ez a rendkívül rokon­szenves fiatalember, igazán kiváló nagymester — csu­pán ennyit mondott Anato- lij Karpov világbajnok, ami­kor felkérték, nyilatkozzék Harrt Kaszparov 17 éves is­kolás fiú eredményéről, aki a nemrég Bakuban rende­zett, nemzetközi sakkverse­nyen aratott győzelmével e legmagasabb sakkcím világ­szerte legfiatalabb birtokosa lett. Salo Flór nagymester részletesebb jellemzést adott az ifjú sakkmesterről. — Szeretnék párhuzamot vonni Kaszparov és Robert Fischer között. Ügy vélem, tizenhét éves korában Fi­scher sem játszott erőseb­ben, mint Harri manapság. Ez a fiú már két év óta az érett nagymesterek szintjén játszik, ma pedig talán a vi­lág tíz legerősebb sakkozója közé tartozik. Kaszparov legutolsó ered­ménye nem túl meglepő, hi­szen a nagymesterek hozzá­szoktak ahhoz, hogy a kis Harrit „maguk közé tartozó­nak“ tekintsék. Tizenhatodik évét sem töltötte be, amikor az országos bajnokság első osztályában a megtisztelő kilencedik helyre került, és 14 nagymestert utasított maga mögé, köztük Petrosz­jan volt világbajnokot. A Szovjetunió következő baj­nokságán pedig bronzérmes lett. Az 1980. január 1-i hely­zet szerint Kaszparov egyé­ni eredménye már igen jó volt: 2534 pont. A bakui ver. seny után, ahol tizenöt játszma közül nyolcat meg­nyert és hetet döntetlennel végzett, s emellett legyőzött vetélytársai között számos nemzetközi nagymester is volt. Édesanyjának, Klara Kasz parova mérnöknek az a meggyőződése, hogy csoda­gyerekek nincsenek, min denkiben születésétől fogva különleges képességek rej lenek, csak ki kell találni, hogy milyen. Kaszparov tízéves kora óta azon a levelező sakkis­kolán tanul, amelyet Mihail Botvinyik szervezett Moszk­vában. A szovjetország kü­lönböző városaiban lakó, te­hetséges fiatal sakkozók évente kétszer összegyűl­nek, és a volt világbajnok gyakorlati foglalkozást tart számukra, azután pedig mindegyik tanítványának fél évre szóló feladatot ad, s figyelemmel kíséri, ho­gyan birkózik meg vele. Eb­ből az iskolából került ki Anatolij Karpov világbajnok, furij Balasov, Jurij Razuva- jev nagymesterek, és még néhány kiváló sakkozó. Bakuban Harri edzőtársa Alekszandr Sakarov sakk­mester, a Szovjetunió ifjú­sági sakkválogatottjában pe­dig főedzője Alekszandr Nyikitin. A versenyek miatt sokat mulaszt az iskolában, már­pedig a tizedik osztály a legnehezebb. Mégis csupa kitűnő osztályzata van, s aranyéremre pályázik. Ho­gyan stkerül ez? — Nagyon egyszerűen — mondta Harri, amikor egy verseny véget ér, visszaülök az iskolapadba, egy időre megfeledkezem a sakkról, és könnyen pótolom a mu­lasztottakat. Szükséges, hogy kipihenjem a sakko­zást amikor valaki túl sokat foglalkozik vele, hamar rá­un. A történelem a kedvenc tantárgya. Sőt az a szándé. ka, hogy az iskola elvégzése után az egyetem történelmi karára iratkozik be. — A moszkvaira? — Nem, a bakutra. Szere­tem szülővárosomat. Szóval, ilyen a világ leg fiatalabb sakknagymestere. Fordította: GELLERT GYÖRGY Jól felkészültek Az idén is megrendezte saját hatáskörében a hagyományos, vágparti táborozást a vág- sellyei (Sala) alapiskola pionírcsapatának tanácsa. Izsóf Zsuzsanna csapatvezető volt a táborparancsnok. Sportoltak, barangoltak, fürdőztek, gombáztak a pajtások. Akik otthon nyaraltak, azok sem unatkoztak, hiszen az iskolában szinte minden héten rendezett sportdélutánt a csapattanács. Egyébként he­A könyvespolcra ajánljak Nagy, nyári élményünk volt a Moszk­vában megrendezett XXII. Nyári Olim­piai Játékok. Szórakozva tanultunk ami­kor a tv-készülékek előtt ülve végignéz­tük a közvetítéseket. Megtudtuk azt is, többek között persze, hogy az olimpiai játékok legnehezebb versenyszámaként a maratoni futást tartja számon a tör­ténelem ... És nemrégiben a Madách Könyv- és Lapkiadó gondozásában meg­jelent Az indián futó című kiadvány, amely többek között arról is tudósítja az olvasót, hogy 1927-ben, a tarahumara in­diánok részére megrendezték „a mara­toni futások maratoni futását“, melynek távja 144 km volt. Nem puha füvön, ha­nem forró, áttüzesedett országúton fu­tottak, s valamennyien célbaértek. Sőt, 1932-ben a törzs egyik harcosa 72 óra alatt 560 km-et futott, ami 13 maratoni távnak felel meg... A könyvet lapoz­gatva megtudjuk azt is, hogy a nők tel­jesítménye csaknem ugyanolyan hihetet­len volt, mint férjeik és fivéreik teljesít­ménye: sokszor több mint 50 km-es tá­vot futottak, s bokáig érő, hosszú ruhá­ban ... A szerző, Miloslav Stingl, elkalauzol bennünket Mexikóba, a Sierra Madre hegygerincei között élő indiánok biro­dalmába, tájékoztatást kapunk az indiá­nok sportjáról, megtudjuk, hogy mi az a végnélküli futás, a golyófutás, a gyep­hoki, a hajítóverseny, a karikafutás. Sportpályáik- méreteiről, a versenyek le­folyásáról, a játékszabályokról is tájé­koztatást kapunk. Megtudjuk azt is, hogy mi volt a győzelem díja. A könyv, melynek ára 12 korona, és D. Sidó Ágnes fordításában jelent meg, a tarahumara törzsön kívül a maják, az aztékok, a toltékok, az almékok és más indián törzsek sportjáról is érdekes is­mertetést ad. PÉNZES ISTVÁN tente, egymást váltva, két-két pionír gondoz­ta az iskolakertet, és állandó szolgálatot is tartottak az iskolában a pionírok. Nyaraltak, üdültek és pihentek, ugyanak­kor azonban felkészültek a tanévre. A csapat­tanács tagjai részt vettek azon a tanfolya­mon, melyet a járási törzskar rendezett. Az új és fiatal tisztségviselők számára pedig a csapattanács rendezett tanfolyamot, melynek az volt a célja, hogy a résztvevők bővítsék is­mereteiket, értsék meg a vezetés feladatait, magabiztosabbak, határozottabbak legyenek. ECSI ERZSÉBET TÖRD A FEJED! I. Hány kört ábrázol a rajz? II. Ki volt a nagy palőc? III. Ki volt a száguldó riporter? ( B. M.) A megfejtések beküldésekor kérjük megírni azt is, hogy a beküldő hányadik osztályos »tanuló. Az augusztus 24-én közölt rejtvény helyes meg­fejtése: I. Napsütés, köd, hó ,eső, II. Gül Baba, III. Mátyás király — 31 megfejtés érkezett. Sorsolással könyvjutalomban részesülnek: LadDs Iván, 3. oszt. Losonc (Luéenec), Csókás Gabriella, 7. oszt. Zselíz (Zeliezovce), Gecse László, 2. oszt. Nagykövesd (Velky Kamenec), Mészáros Ferenc, 8. oszt. Orosz­ka (Pohronsky Ruskov), Lezsaj Renáta, 4. oszt. Lo­sonc (Luéenec).

Next

/
Thumbnails
Contents