Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-09-07 / 36. szám
ÚJ szó 19 80. IX. 7. Ziaul Hak ás Bhutto 1971 decemberében Pakisztán és India között fegyveres konfliktus tört ki. A felszabadító mozgalom csapatai — amelyeket az indiai hadsereg alakulatai támogattak — megverték a pakisztáni csapatokat, amelyek december 16-án Dacodban letették a fegyvert. Másnap a nyugati országrészben is megszűntek a hadműveletek, és 48 órával később lemondott Jahja Khan tábornok. A hatalom Zulfikar Ali Bhutto kezébe került — az új vezető 1972 áprilisában megszüntette a hadiállapotot, ideiglenes alkotmányt nyújtott be a nemzetgyűlésbe, amely Pakisztánt iszlám köztársasággá nyilvánította. Nem szükséges itt a később kivégzett Bhutto politikáját értékelni, de meg kell említeni, hogy az 1977 márciusi általános választásokon Bhutto pártját 17 millió választó közül több mint W millió támogatta. Az ellenzék Agha Sahi pakisztáni külügyminiszter Fájdalmas tény, de tény: Pakisztán külpolitikájában — mint ez már a múltban is nemegyszer előfordult — felülkerekedik a szomszéd államokkal, elsősorban, az Indiával és Afganisz tánnal való kapcsolatok kiélezésének irányzata. A taiindössze harminckét esz tendő óta független ország (az angolok Indiából való távozása után alakult meg az Indiai Köztársaság és Pakisztán) viharos történetében az egyik legnehezebb időszak az 1970—71-es, két- esztendős szakasz. Ekkor tartották az első általános közvetlen választást is itt — és Ali Bhuitto későbbi miniszter- elnök igen jelentős győzelmet aratott. Ám fahja Khan tábornok katonai kor mánya semmibe vette az ország nyugati részéről több órányi repülőútra fekvő Kelet-Pakisztán népének autonó mia-követeléseit, és így a mozgalom függetlenségi harccá nőtt át. Megalakultak a felszabadító erők osztagai, és 1971 márciusában kikiáltották Banglades Népi Köztársaságot. A katonai kormányzat — háta mögött az Egyesült Államokkal és Pekinggel — lemondott az Indiában lévő kelet-pakisztáni menekültek problémájának politikai rendezéséről, és elképesztő gyorsasággal éleződött ki a két ország viszonya. a kormányt a szavazási eredmények meghamisításával vádolta, és viharos körülmények között növekedett a bel sö konfliktusok veszélye az országban. 1977. július 5-én újra a hadsereg jutott hatalomra Pakisztánban . . . Bevezették a hadiállapotot, feloszlatták a törvényhozó szerveket, elmozdították a központi és tartományi kormányokat, felfüggesztették az alkotmány érvényességét. Az iszlám köztársaságban gyakorlatilag minden hatalom egyetlen ember kezébe került: a még Bhutto által 1976-ban kinevezett vezérkari főnök, Ziaul Hak tábornok kezébe. Hak egy katonai tanácsot szervezett a há rom haderő vezetőiből, kinevezte magát annak elnökévé valamint főkormányzóvá, és úgy döntött, hogy belő. Pakisztán a fiatal államok között a legutolsó helyek egyikét foglalja el, bár titokban, irtózatos költséggel atombomba gyártására törekszik, elmara dott agrárország maradt. Az ENSZ statisztika szerint az egy lakosra jutó jövedelem évente kevesebb mint 200 dollár. Az 1977-es katonai hatalomátvétel óta az ország gazdasági életében a magánszektor gyors fejlesztése zöld utat kapott. Több államosított vállalatot visszaadtak az egykori tulajdonosoknak. A kohászatban, a nehézgépgyár tásban, a vegyi-, a petrolkémiai és a cementiparban, amelyben Bhutto idején kizárólag állami vállalatok voltak, most engedélyezték a magántőke fellépést. A katonai hatóságok véleménye Bangladesi harcosok A Nation című amerikai folyóirat a minap állapította meg: ,,a katonai rendszer népszerűtlensége a pakisztü niak körében egyre nyilvánvalóbbá vá lik". Nincs ezen semmi csodálkozni va Az atunikutató intézel épülete Islamabadban IWU Banglades születése • 1977. július 5.: katonai hatalomátvétel • 1978 áprilisa: Bhutto kivégzése • Egy amerikai vélemény: ,,a rendszer népszerűtlen“ • A Gulf Oil és társai növekvő profitja • Az afgán ellenforradalom támaszpontjai és kiképzőtáborai töltetlenül hagyja a miniszterelnöki tisztséget. Rendkívül érdekesen, tömő ren foglalja össze az ezután történte két egyik legutóbbi számában a moszkvai Mirovaja Ekonomika i Mezsduna rodnija Otnosenyija című folyóirat: „Az új hatóságok legelső lépéseiktől kezdve a politikai szabadságjogok elfojtására, a helyi és külföldi nagytőkéhez való közeledésre törekedtek, támadást indítottak a dolgozók létjogai ellen. Az ilyen politika végzetes ha fással volt az ország politikai és társadalmi-gazdasági légkörére. Ziaul' Hak rendszere, a néptömegek fokozódó elé- gedetdlenségének elfojtására törekedve, megtiltotta a gyűlések és tünteté sek, sztrájkok rendezését. 1979 októbe rében betiltották valamennyi politikai párt tevékenységéi. Főhadiszállásaikat lepecsételték, bankszámláikat pedig befagyasztották. Szigorú sajtócenzúra bevezetését, számos újság és folyóirat megszüntetését jelentették be. Tisztogatást hajtottak végre az államappará tusban. Sok politikust letartóztattak, elsősorban a Pakisztáni Néppárt funk cionáriusait. 1979 áprilisában, egy 1974- ben végrehajtott politikai gyilkosságban való részesség vádjával kivégezték Bhuttót ... A legfőbb bírói szervek jo got kaptak arra, hogy érvénytelennek minősítsenek minden olyan törvényt, amely véleményük szerint ellentétben áll az iszlám rendelkezéseivel. Beve zették a nyilvános testi fenyítést, a kéz levágását lopás miatt; közönséges je lenség lett a rendszer politikai ellen feleinek és a kritikai cikkeket író új ságíróknak nyilvános megvesszőzése." szerint „Pakisztánnak jó a külföldi tő ke megjelenése“ — így aztán például a mezőgazdasági jellegű ország oly fontos mütrágyagyártási kapacitások 90 százaléka és a dohányipar fele az amerikai tőke kezébe került. Angol és * nyugatnémet cégek jutottak uralkodó helyzetbe a háztartási vegyiparban és a vegyipar több más ágazatában. Megjelent és uralkodó szerepet foglal el több nemzetközi olajtársaság — a Shell, az Aramco, a Gulf, Oil és az Occidental amerikai részvénytöbbségű több nemzetiségű olajtársaságok szinte ingyen kaptak korlátlan kutatási en gedélyeket és valószínűleg ők aknáz zák ki az olajlelőhelyeket. Csak egy tény a sokból: 1978—79 ben az amerikai cégek bevétele az elő ző esztendőkének nyolcszorosára emelkedett. Még a kormánykörökhöz közelálló Pakisz'án Times is azt írja, hogy fájdalmas az infláció és a drágaság ro hamos növekedése, a termelés pangása és a munkanélküliség fokozódása bizonyos iparágakban. 1979 végén a költségvetési hiány 20 milliárd rúpiára no vekedett, és az ország külföldi adós ságt'erhe elérte a 8 milliárd dollárt. 1980-ban az elképzelések szerint leg alább kétmilliárd dollár újabb külföldi kölcsönt kell felvenni. A már említett szovjet folyóirat a Mirovaja Ekonomika i Mezsdunarodnija Otnosenyija írja: „Nyomban az afganisztáni áprilisi forradalöm után, Pa kisztán területén, az afgán határ köz vetlen közelében, a »menekültek« úgynevezett táborai létesültek, s ezeket az amerikai és kínai speciális szolgálatok segítségével az Afgán Demokratikus köztársaságba küldött zsoldosok tobor zásának, felfegyverzésének és kiképzésének központjaivá változtatták. A pakisztáni hatóságok elnéző magatartása folytán az afgán ellenforradalmi szervezetek a támaszpontok és a fegyver raktárak széles körű hálózatát hozták létre az országban. Az afgán belügy minisztérium közlése szerint, ott jelenleg legalább 50 támaszpont és 20 speciális »bázis« van, ahol az afgán ellenforradalmárok fegyveres alakultainak kiképzését pakisztáni katonai ok tatók végzik, amerikai és kínai »ta nácsadók« irányításával. Csupán 1978 júniusától 1979 novemberéig ezeken a támaszpontokon 30 000 fegyveres zsol dost képeztek ki — ezek alkották az Afganisztánba behatoló erők magvát. Ugyanitt húzták meg magukat, szerve ződtek át és kaptak új felszerelést az Afganisztán területéről kivert zsoldos bandák.“ A pakisztáni vezetők nem csupán minden eszközzel támogatják a diver- ziós banditaosztagokat, hanem tényle gesen is az Afgán Demokratikus Köztársaság ellen irányuló felforgató akciók szervezői A pakisztáni hatóságok, miután országukban mindenféle politikai tevékenységet betiltottak, ugyanakkor pártfogolják a területükön mű ködő afgán ellenforradalmi szerveze teket. Az afgán csoportok vezetőinek hivatali és lakóhelyiségeket bocsátót tak rendelkezésre Peshawarban, La hőre ban és más városokban; ezeknek lehetőségük van arra, hogy szabadon mozogjanak az országban, uszító kijelentéseket tegyenek. A hatóságok két nagy hatósugarú rádióállomást bocsá toltak az afgán ellenforradalmárok rendelkezésére Peshawarban és Quet iában. Beleegyezésükkel Pakisztánban nyomtatják ki és innen juttatják el az Afgán Demokratikus Köztársaságba a „Halál a hitért“ és a „Hube-iszlam“ című ellenforradalmi újságokat. Ez év- januárjától kezdve minden korlátozási megszüntettek a Pakisztán területén működő afgán emigráns szervezetek tevékenységével kapcsolatban, Ziaul Hak elnök pedig még „különleges el nöki alap“ létrehozását is bejelentette a „menekülteknek", pontosabban mondva, azoknak a banditáknak a segélyezésére, akik fegyveres harcol folytatnak a szomszédos mohamedán nép ellen. A pakisztáni hadseregparancsnokság segítséget nyújt az afgán reakciós egységek katonai szervezeté nek létrehozásához, biztosítja a diver záns terrorista csoportok átdobását az Afgán Demokratikus Köztársaságba, gondoskodik tevékenységük általános irányításáról, a fegyver- és lőszerellá fásáról. Következésképpen, lényegében arra irányuló, nagyméretű akcióról van szó, hogy fegyveres erőket szervezzenek és szereljenek fel Pakisztán területén az Afgán Demokratikus Köztársaság elleni intervencióra, hogy Pakisztánt a területéről a független, el nem kötelezett, szomszéd állam ellen indított, leple zetlen agresszió gócpontjává változ tassák.“ Annak, aki ma a dél-ázsiai helyzet re pillant, ismernie kell a pakisztáni valóság tényeit is. GÁRDOS MIKLÓS