Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-31 / 35. szám
szültünk a számunkra oly közel került eseményre. Szinte biztosak voltunk abban, hogy ott leszünk az olimpián, hiszen ha talán egyéniben nem is, de a csapatban tisztes, pontokat érő helyezésre számíthattunk. Amikor ugyanis 1972-ben véglegessé vált, hogy a müncheni olimpián nem indulunk, annak ellenére, hogy már az egyenruháink is készek voltak, a szövetség plénumán ama véleményemnek adtam kifejezést, hogy ha nem me gyünk Münchenbe, akkor Montrealba biztosan nem jutunk el. — Ezért szorgalmaztam, hogy mivel elég idő áll a rendelkezésünkre, igyekezzünk minél jobb feltételeket biztosítani a válogatott tagjainak az eredményes moszkvai szereplés érdekében. Sajnos a közben eltelt hét esztendő alatt csupán annyi történt, hogy két versenyzőnk Pecháőek és gaslőan szerepelni, de ennek több oka volt. Meghívtak nyugat-európai lovasokat, akik nálunk néhány osztállyal jobbak, a parkúr pedig olyan nehéz volt, hogy még a világ élvonalába számító külföldi lovasok közül is többen feladták a versenyt. Az olimpián, a negyedik helyen végzett magyar válogatott vezető edzője, Dr. Kollár Kornél például, amikor látta, milyen veszélyt rejt a pálya, nem engedte rajtolni azokat, akik az olimpiai kiküldetésnél számításba jöttek. — Ehhez csupán annyit fűznék még hozzá, hogy szövetség felelős vezetői helytejenül cselekedtek, amikor a parkúr kijelölését, épí.ését egyetlen emberre és nem bizottságra bízta. A pályának ugyanis olyan volt a vonal- vezetése, hogy a rövid nekifutok, éles fordulók következtében az akadályok vétele a szokásosnál sokkal nehezebbé vált, így eleve le kellett mondanunk a tisztes szereplésről. Végignéztem az olimpiai versenyeket, s nyugodtan kijelenthetem, hogy a moszkvai parkúr a prágainál lényegesen könnyebb volt. Kár a távol maradásért, hiszen az olimpiai — esetleg sikert hozó — szereplés hozzájárult volna e sport további népszerűsítéséhez. Talán tévedünk, de nem szabadulhatunk attól az érzéstől, hogy Csehszlovákiában kevesebb figyelmet szentelnek a ló sportnak, mint a többi szocialista or szágban, hiszen az olimpián a szovjet, lengyel és magyar versenyzőkön kívül a bolgár és a román lovasok is értékes helyezéseket értek el. A krnóikás feljegyzéseiben lapozva sok érdekeset tudunk meg. A lovas sport története évezredekre vissza- nyúlik és ami a legérdekesebb, már az ókorban is arra törekedtek, f ogy a lovaglás kellemes, biztonságos és gyors legyen. A ló alkalmazása a harcban fellendítette az őskor lovassportját. Egyre fontosabbá vált a lo vas és ló kiképzésének kérdése. A belovaglás művészete nem fejlődött gyorsan, kialakulásához évezredek kellettek. Ennek első tudományos el méleti műve'ője a görög Xenophon, aki mintegy 2300 évvel ezelőtt írla meg kiváló munkáját a lovaglásról és megállapításai azóta is helytállnak. Európában a lovaglásra gyökeresen átformáló hatással volt a keleti lovas népek, köztük- az ősmagyarok lovastudománya, s ez a. hatás mind a lovas kiképzése, mind a ló belovaglásn terén döntő változásokat eredményezett. A XVI. században Nápoly lett a lovassport központja és az akkori lovasvilág találkozó helye. A XVIII. század közepén Seydlitz porosz tábornok a magasiskolát, mint a lovaglóművészet koronáját szinte tökélyre fejlesztette. Az ő munkássága eredményezte, hogy a harci lovaglás és a sportlovaglás évezredeken át szorosan egymásba fonódó fonala véglegesen elvált egymástól. Ezután a lovassport gyors Iramban fejlődött, a versenyek rendezését a lovas egyesületek vették kezükbe. Magyarországon az első idomító versenyt és ugratást 1873-ban Pozsonyban rendezték meg. Fejlődött a sportlovaglás, rendszeressé váltak a versenyek. A lo vassport nemzetközi irányítására és egybehangolására 1921-ben megalakult a Nemzetközi Lovas Szövetség a FEI (Federation Equestre Internatio nale). A lovaglás sokáig „úri“ sportnak számított s a nemzetközi élvonalba az angol, francia, német, olasz és spanyol lovasok tartoztak, sőt mindmáig ott vannak a világ élvonalában. Azonban a Szovjetunió és a népi demokratikus államok versenyzői is egyre jelentősebb szerepet löltenek be a nagy versenyeken. Erről tanúskodtak az idei olimpia összecsapásai is. A lovaglás iránt az utóbbi években az egész világon fokozott érdeklődés nyilvánul meg, olyannyira, hogy az egyesületek sok helyütt nem tudják az igényeket kielégíteni. Nyugaton — mint általában — ebben a sportágban is az anyagi érdekek játsszák a főszerepet, a szocialista országokban azonban — most már jó ideje — a lósport is hathatós támogatásnak örvend, ami azután meglátszik az eredményeken is. A moszkvai olimpián az érmek többségét a szocialista tábor lovasai szerezték és kitűnő szereplésük értékét nem csökkenti, hogy a világ élvonalába tartozó lovasok közül néhányan nem lehettek jelen a nagy eseményen. A díjlovaglás egyéni versenyét az osztrák Elisabeth Theurer, a háromnapos versenyt az olasz Federico Euro Roman, a díjugratást a lengyel Jan Ko- walczyk nyerte. A csapatversenyek során mindhárom számban a Szov jetunió válogatottja szerezte meg az aranyérmet. Az olimpián a háromnapos verseny (military) a díjlovaglás és a díjugratás szerepelt műsoron. Elöljáróban felsoroltuk az aranyérmeseket, de nemcsak ebből, hanem a további he lyezésekből is nyilvánvalóvá vált, hogy a csehszlovák lovasoknak lett volna „keresnivalójuk“ az olimpián! Maradjunk a díjugratóknál. A győztes Kowalczyk, valamint honfitársa Harmann, a magyar Ákos — akinek lova megsérült és nem indulhatott a versenyen — Hevesi, Balogi és a többiek neve egyáltalán nem ismeretlen előttünk és a csehszlovák versenyzők előtt sem, akikkel évek óta nemes vetélkedést folytatnak a hazai és külföldi rendezvényeken, amelyeken sohasem játszottak alárendelt szerepet, ellenkezőleg, az említetteknek méltó ellenfelei voltak. Bizonyára nem lett volna ez másként az olimpián sem. Vajon miért nem utaztak Moszkvába, tettük jel á kérdést a legilletékesebbnek Dr. Juraj Hanulay érdemes sport mesternek, aki 1961 óta tagja a csehszlovák válogatottnak, de ezúttal immár a negyedik olimpiáról maradt le külömbözö okok miatt. Érhetően keserű szájízzel válaszolt: — Ezt a kérdést mi sem tudjuk megválaszolni. Nem csak én, hanem Pecháőek, Glatz is szorgalmasan kéGlatz a múlt év végén két lovat kapott. A felkészülést figyelemmel követő szakemberek véleménye szerint még így is a siker reményében indulhattunk volna az olimpián. Akárhogy szemléljük is a történteket; ha a csa patot nem akarták indítani Jirí Pe- chácek és Ondrej Glatz érdemes sportmestereknek — akik a múltban megrendezett nemzetközi versenyeken ismételten bebizonyították kivételes képességeiket, tudásukat, jó küzdő- szellemüket — ott kellett volna lenniük a jelentős eseményen, s hogy nem vallottak volna szégyent, az az olimpiai versenyek eredményeiből is visszatükröződik. Mikor és kik határoztak arról, hogy nem indulnak csehszlovák lovasok Moszkvában? — Mi az utolsó pillanatig reménykedtünk a részvételben. Az illetékesek a spartakiádverseny után döntöttek a részvétel ellen. Igaz, a nemzetközi összecsapáson nem tudtunk kima— Nem azt nem mondhatnám, hogy nálunk kevesebb figyelmet szentelnek ennek a sportnak, mint másutt, és az érdeklődés a fiatalok körében, mint az egész világon, Csehszlovákiában is nagyon megnövekedett a lósport iránt. Ezt annak is köszönhetjük, hogy a túlmechanizált élet nem elégíti ki a fiatalok érzelmi világát. Ezért fordulnak a természet, az állatok felé, figyelmükkel, szeretetükkel elárasztják a kutyákat, macskákat és természetesen a lovakat is. A gyermekek, akik bejutnak az istállóba, érvényesíthetik a lovak iránti vonzalmukat és ezért a nagy érdeklődés a lósport iránt. — Más a kérdés, miért nincs nálunk a lovassport a megfelelő világ- színvonalon. Ennek egyik főoka, hogy a lótenyésztők — a gépkocsit gyártó üzemekkel ellentétben — nem tudatosítják — talán nem is akarják —, hogy azokat, akik „gyártmányaikat“ képviselik, a legjobbal, kell ellátni. Tehát versenyzőinknek feltétlenül kitűnő képességű lovakat kellene kapniuk. Sajnos a lótenyésztők a legjobb paripákat külföldön bocsátják áruba, pedig ha mindent egybevetünk, nem is csinálnak valami jó üzletet. Végül pedig itt az ideje, hogy az illetékesek fontolóra vegyék, vajon nem kellene-e a lovasszövetséget olyan tisztségviselőkkel felfrissíteni, akiknek haladó elképzeléseik vannak e sportágat illetően. v íme a szakember véleménye, melyből kiviláglik, hogy a lovak, illetve a lósport iránt támasztott követeimé nyék lényegesen megváltoztak. Egykor a lovassport támogatói a kereskedők és hadvezérek voltak, ma a szövetség átgondolt irányításával a lótenyésztők és az egyesületek összefogásával Csehszlovákiában is megjelelő szintre emelkedhet ez a mind népszerűbbé váló sport, s akkor a sikerek sem maradhatnak el. KOLLAR JÓZSEF Dr. Juraj Hanulay, érdemes sportmester 1961 óta állandó tagja a csehszlovák díjugrató válogatottnak Jirí Pecháőek évek óta Csehszlovákia legjobb lovasai közé tartozik (Vojtíiek felvételei) Index: 48 097 Kmd|o Szlovák-a Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti o szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Dr. Rabay Zoltán, CSc. Helyettes főszerkesztők- Szarka István és Csető János. Szerkesztőség 893 38 Brotislova, Gorkého 10. Telefon: 309, 331-252, 332 301, főszerkesztő: 532-20, szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29 gazdasági ügyek: 50G-39. Távíró 092308. Pravda — Kiadóvállalat Bratislava, Volgogrodská 8. Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdavállalato — Pravda, 02-es Nyomdaüzeme Bratislava PROBANYOMAS. Magánszemélyek a következő elmen adhatják fel hirdetéseiket: 893 39 Bratislava Jirásková 5„ telefon: 577-10 532 64. A szoclallsto közü- letek a hirdetéseket erre a címre küldjék: 893 39 Bratislava, Vajanského nábrezie 15/11., telefon: 551-83, 544-51. Az Oj Szó előfizetési dfjo — o vasárnapi számmal együtt — 14,70 korona. Az Uj Sző vasárnapi számának külön előfizetése negyedévenként 13 korona. Terjeszti- a Postai Hírlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendeléseket. PNS — Ostrednő expedíció a dovoz tloőe, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. A SÜTI regisztrációs száma 5/2. Jan Kowalczyk a tavalyi spartakiád díjugrató versenyen is tanúbizonyságot tett kitűnő képességeiről. Néhány héttel ezelőtt pedig olimpiai bajnokságot nyert
