Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-07-06 / 27. szám

► CSÚCSFORGALOM Cicvarek lélekszakadva ro­han a városi busz után. Az utolsó pillanatban még sikerült fölkapaszkodnia. A sofőr mo­solyogva mondja: — Uram, nem értem, miért szállt föl. Ilyen iramban hama rabb eléri a célját, mint mi! EGY SZERELEM RÖVID TÖRTÉNETE Áradozik a férj: — Drágám, honnan vetted ennek a csodálatos gombás mártásnak a receptjét? — A tegnapi esti krimiben mondták ... OKTATÁS — Fiam, jegyezd meg, az boldogul az életben, aki becsü­letes és óvatos. — Mit jelent az, hogy becsü­letes? — Azt, hogyha valamit meg ígérsz, azt teljesíted! — És mi az, hogy óvatos­ság? — Az, hogy soha senkinek semmit sem ígérsz! JÓ TANÁCS Cicvarekné érdeklődik: — Mondd, Manci, mit tegyek, a férjem állandóan lányok után rohangál? — Vegyél neki egy számmal kisebb cipőt. FONOK Az osztályvezető kiabál: — Cicvarek, ha maga olyan hülye, hogy mindent elfelejt, akkor jegyezze föl a tenniva­lóit, úgy, mint én! BRATISLAVÁBAN Egy sérült, jajgató férfit visz­nek az egyik bratistavai kór­házba. — Ha jól hallottam, magát az autóbusz alól húzták ki! — Nem, kérem. Az autóbusz­ból. Csúcsforgalom idején... ÁLDÁS — Azelőtt a feleségem zon­gorázott, de mióta megszüle­tett a gyermekünk, nem ját­szik többé. Mire a szomszéd felsóhajt: — Mindig mondtam, hogy nagy áldás a gyermek! NEM TUDJA A csinos Marikát meg kérdi az egyik kollégá ja. — Mondd, Marika, mit tettél a főnökkel, hogy emelte a fizetésedet? — Hiába mondom meg, te úgyse tudsz olyat tenni. FESTŐK — Mit szólsz a Földrengés című festményemhez? — Jó a elme. Kész katasztró fa __ GY EREK — Pistike, véghezvittél ma már valami jótettet? — Igen, mama. Ráuszítottam a kutyámat egy bácsira, hogy elérje az autóbuszt! SZÁLLODÁBAN Az ifjú házasok megérkeznek a szállodába. A szolgálatkész portás átadja a szobakulcsot és megkérdi: — Hány órakor ébresszem fel önöket? Az ifjú menyecske csillogó szemmel mondja: — Egykor, háromkor, ötkor és hétkor! HIRDETÉS Brahováczhoz benyit egy nő: FELESLEGES — Mondja, szomszéd, nem fél attól, hogy a madarak megeszik a vetőmagot? Szerin­tem jobb lenne, ha madárijesz­tőt állítana föl. — Fölösleges. A feleségem legtöbbször úgyis a kertben tartózkodik! Bonyolult beszéd (Krokogyil) VENDÉGLŐBEN A vendég megkérdi a pin cért: CslpK£L(5Dő Néhány üzletben - ágy látszik — túlbuzgó­ságból másfél órával tol­ták előre az órát. Ezért húzzák le a rolót hat óra helyett — fél hat­kor ... Leérettségizett. A gim­náziumban tanult fizi­kát, biológiát, matemati­kát, idegen nyelveket és sok minden mást. Lehet, hogy az egyetemen meg­tanul — köszönni is? ... Azt mondja a barátom, hogy néha egy-egy kriti­kát olvasva — sírni sze­retne. Nem értem őt. £n amióta kritikákat olva­sok — nem járatom a vicclapot... mmm Néha már annyira el­képesztően beszélünk magyarnl, hogy úgy gon­dolom: a Kazinczy Nyelv­művelő Napok helyett — Kazinczy Nyelvművelő Eveket kellene tarta­nunk __ — Mit kaphatok enni? — Sajnos, minden ételünk elfogyott. — Akkor hozzon legalább sört. — Elnézést, sört csak étel mellé szolgálunk föl. A hét vicce- Ez a mi új anyagbeszerzőnk csodalatos ember! Nincs olyan alkatrész, amit be ne tudna szerezni.- Mi a legjobb tulajdonsága?- Az, hogy feledékeny. Minden vállalatnál, ahol valamire szüksége van, az asztalon felejt egy üveg márkái uait, vagy egy borítékot. — Kérem a hirdetésre je­lentkezem. ön csinos, intelli­gens és fiatal nőt keres. Nem tudom, nem késtem el? Mire Brahovácz: — De igen. Legalább tizenöl évet... N-ben diszkóval egybe­kötött író—olvasó talál­kozót rendeztek. Az író— olvasó találkozó fél órá­ig tartott. A diszkó haj­nalig. Ezek után merje valaki azt állítani, hogy nem érdeklődünk eléggé — az irodalom iránt.. A papának szigorú ne velési elvei vannak. Szó sem lehet róla, hngy a sikeres érettségiért Sko­dát vegyek a gyereknek — mondogatta már hó­napokkal az érettségi előtt. Állta is a szavát. Nem vette meg a Sko­dát. Egy Ladával lepte meg a gyereket — SÁGI TÖTH TIBOR MIROSLAV SVANDERLÍK Jt Sirfdqgdég titka — Hát ez hajmeresztő — mondtam. — Azt hiszem, csakugyan nem tudlak meg­érteni benneteket, mai fia­talokat. Amikor én valami­kor régen randevúra jártam a mamáddal, mindig talál­tunk beszédtémát. Egyetlen percig sem unatkoztunk. Hát ti? A ti találkozásaitok legfőbb tartalma: a táska­rádió. Csevegés, vélemény- csere helyett órák hosszat hallgatjátok a gügye da­locskáitokat. És még azt ál­lítod, hogy ez normális dolog? — Miért ne’ volna? — csodálkozott Vera lányom. — Emlékezz csak vissza, hogy te miről beszéltél an­nak idején anyával. No, hál akkor még nem volt az anyám ... Amennyire is­merlek titeket, a ti bájcse­vegésetek sem lehetett a szellemesség netovábbja ... Mérget veszek rá, hogy csu­pa elcsépelt közhely volt, vagy primitív, se füle, se farka duma. A ti fecsegése­tekkel egyetlen problémát sem oldottatok meg. De térjünk vissza hozzám meg az én Jóskámhoz. Mi nem fecsegünk a vakvilagba, ha­nem rádiót hallgatunk. Tá­jékozottak vagyunk minden ről, ami a popzene világá­ban történik. A közös ér deklődés pedig közelebb hoz minket egymáshoz, mint a ti nyavalygástok. Bennün­ket a közös érték tudatost tása fűz egybe! — Egy szép napon majd nem kaptok elemet — je­gyeztem meg gúnyos mo­sollyal —, és akkor fuccs annak a híres közös érdek Iődésteknek. — Tévedsz, apa — ellen kezett nyugodtan Vera. — A popzene: olyan alap, amely' re igazi kapcsolat építhető. Tartós fundamentum. Ne­künk évek múltával például egyre ... kevesebb lesz a beszédtémánk. Sőt mi több, ti belesüppedtek a banali tásba, meg á vulgáris prak ticizmusba; a mi perspektí vánk pedig a legrózsásabb. A régi slágerek idővel per sze megfakulnak, de az el­csépelt dalokat újak váltják fel. Az izgalmas zenei be­nyomásoknak se vége, se hossza, s ezért kölcsönös érzelmeink heve sohasem hűl ki! Olyan lelkesen es meg­győződéssel beszélt, hogy én csak felsóhajtottam, és kénytelen-kelletlen bead­tam a derekamat. Három héttel beszélgeté­sünk után Jóska faképnél hagyta Verát. Lányom ke­servesen zokogott, ez azon­ban nem gátolta abban, hogy a visszautasított sze­relemről szóló, bús dalocs­kákat keresgéljen az éter hullámain. Volt imádójára mégsem haragudott. — Teljesen megértem Jós­kát — mondta csüggedten —, hiszen megismerkedett Blankával... Neki pedig csodálatos kazetta és le­mezgyűjteménye van. Én semmi ehhez foghatót nem adhattam neki... És bekapcsolta a táskará­diót. Érzéseinek maradékát arra pazarolta, hogy Demis Russos után epekedett. Szegény lány, gondoltam, bizony nem alaptalan a ré­gi francia mondás: a leg­szebb lány sem adhat töb­bet a férfinak, mint amije van ... GELLÉRT GYÖRGY fordítása ISBO. VII. ■. ► ÚJ SZÓ

Next

/
Thumbnails
Contents