Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-24 / 34. szám
A z idei londoni nyár vitatémái közül akad politikai, gazdasági, társadalmi egyaránt — és ahogy az East Side öreg és elhanyagolt utcáiban a szegényember (nem kis részben színesbőrű műn- kásember) beszélgetési témája, gondja, más, mint mondjuk az elegáns Harrods-áruház vidékének fi- l om embereié — tulajdonképpen minden kérdésben vizsgálgatni kell, hogyan érinti a folyamat, a döntés, a belátható jövendő az egymással szembenálló osztályokat. Egészen bizonyos például, hogy Michael Shea sajtónyilatkozata munkások és kis fizetésű alkalmazottak körében nem keltett különösebb izgalmat. Mr. Shea a királyi ház szóvivője és ezúttal, mint a királynő, II. Erzsébet személyes véleményének egyik tolmácsolója jelent meg az újságírók előtt. Közölte: nincs és nem is volt olyan terv, amely szerint a walesi herceg feleségül vanné Marie Astrid luxemburgi hercegnőt. Ennek a mostani szokatlanul pontos cáfolatnak fura magyarázata van: a királyi család el akarja kerülni, hogy egy 279 évvel ezelőtt hozott törvény megváltoztatásáról, vagy egyáltalán a törvényről szó essék a parlamentben. Az „Act of Settlement“ 1701-ben született és megtiltja, hogy valaha is kafo- likus ember üljön az angol trónra, sőt még az sem lehet uralkodó a szigetországban, akinek katolikus felesége van. Ha tehát a 31 éves Károly, a walesi herceg beleszeretne a 26 éves Marie-Astridba, a IIIHétköznap a londoni Cityben Hivatalosan 150 ezer, egye szakértők szerint 250 eze újabb munkanélküli xemburgi hercegnőbe, választania kellene a trónról való lemondás és a házasság között. A trónörökös esetleges házasságának kérdése azonban mégis valószínűleg a parlament elé kerül majd: Humphrey Atkins, az ész ik-ír ügyek államtitkára ugyanis állítólag valamikor júniusban beszélgetett az egyik legszélsőségesebb protestáns szervezet vezetőjével, bizonyos Thomas Orr úrral és megígérte neki, hogy amennyiben a házasság kérdése egyáltalán felmerülne „a kormány tárgyalni jog a kérdésről a protestáns szervezetek embereivel“. Egészen bizonyos: vallási viták a trónörökléssel kapcsolatos kérdések könnyedébben megoldha tők beszélgetésekkel, kompromisszumokkal, mint azok a kérdések, amelyek mélyebben érintik a szigetország lakosságát. Ezek mindenek előtt gazdaságiak. Az idei nyár legkeservesebb ténye a munkanélküliség emelkedése. Január és május között az iparban hivatalos adu tok szerint 150 000, egyes szakértők szerint azon ban legalább 250 000 ipari dolgozó veszítette el munkahelyét Angliában. (A tavaly novembertől az idén májusig tartó hat hónap alatt Nagy-Britannía iparának termelése 5,6 ezer, ezen belül a gyáriparé 6 százalékkal esett vissza.) A fejlett tőkés országok Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezete, az OECD a minap kiadott Angliáról szóló elemzésében azt szögezi le, hogy a jelenlegi helyzet ismeretében 1981 nyaráig romló konjunktúrát kell előre látni Angliában. A munkanélküliek száma a szakértők szerint a jelenlegi valamivel több mint másfél millióról feltétlenül kétmillió fölé emelkedik, a társadalmi össztermék pedig legalább 2,3 — 2,5 százalékkal lesz kisebb, mint az idén, holott már 1980-ban is csökkent az 1979 eshez képest... július első napjaiban a brit gyáripari szövetség alelnöke Sir John Greenborough -nyilatkozott az el ső negyedév eredményeiről és azt mondotta: visz szaesett a brit iparvállalatok és kereskedelmi cégek brutto profitja (csak az északi-tengeri olajkitermeléssel foglalkozó vállalatok számolhattak be növekvő haszonról) és szinte minden területen csökkent a forgalom. A kiskereskedelemben volt a legmeglepőbb az esés: havonként legkevesebb egy százalékkal csökkent a forgalom — ha ez így megy tovább, az esztendő végére a növekvő inflációval együtt minimálisan 13—21 százalékkal kevesebb lesz az egy-egy átlagos családra eső fogyasztás. Egyébként a csődök száma is gyorsan nő, a Fo- dens-cég Anglia legnagyobb teherautó-gyártó vállalata július derekán jelentett csődöt a British Airways pedig járatainak ritkítását és gépparkja egy részének eladását hirdette meg. A legriasztóbb az acélipar helyzete. A British Steel elnöke, lan MacGregor, aki július 1-én lépett hivatalba, máris azzal a nehéz feladattal kerüli szembe, hogy eldöntse: a hatalmas vállalat mein üzemed zárja be és körülbelül hány dolgozót bo esásson el. (Egyes lapok 14 000, mások 35 000 dől gozó elbocsájtásáról írnak.) Az új elnök minden , esetre komoly támogatást kapott Sir Keith Joseph iparügyi minisztertől: bejelentették, hogy az 1980— 81 -es pénzügyi évre 450 millióról 850 millióra eme lik a vállalatnak adott állami segélyt. (A British Steel kapacitása 21,5 millió tonna előállítására lenne elegendő, de 1974 óta az akkori 20 milliós tér melésről állandóan lejeié halad a termékek összsú Iga, 1980—81-re 15 millió tonna acéltermeléssel számolnak és azzal, hogy az 1974—75-ben még 144 mii lió fontos nyereség helyébe legalább 450 millió fon tos veszteség lép. 1974—75-ben még 228 000 munkása volt az óriásvállalatnak, 1979—80-ban 170 000 — s éppen az előbb esett szó az elbocsájtások ról...) A munkahelyek száma nem, csak a kiadások növekednek meg annak a bejelentésnek a kapcsán, amelyet július derekán tett az alsóházban Margaret Theatcher kormánya. Fegyverzetjejlesztési programról volt szó, olyan programról, amelyet felháborodva fogadott a közvélemény és a sajtó egy aiant. A Times felteíie a kérdést: vajon a gazdasá gi gondokkal egyre nehezebben megbirkózó ország megengedhet-e magának ilyen költekezést, amikor tulajdonképpen minden közkiadást alaposan meg kell nyirbálni. A Guardian kereken megvádolta a konzervatív kormányt, hogy elképzeléseivel tönkre teszi az országot. A lapok részletesen ismertették a konzervatív kormány döntését, amelynek az a lényege, hogy a következő 15 évben, azaz 1995-ig öt- milliárd font sterling költséggel korszerűsítik a szí gemrszág atomhaderejét, mindenekelőtt a nukleáris stratégiai fegyverzetet. Francis Pym hadügyminiszter a parlamentben el m áldotta, hogy az elképesztő kiadásokkal járó fegy verze.-korszerűsítés első lépése az lesz, hogy az Egyesült Államoktól tengeralattjáróról kilőhető Trident rakétákat vásárolnak. (Ezek nyolcrobbanójejes rakéták; egy-egy rakétáról egymástól függetlenül cyo'c különböző célpontra irányítható a lövedék. A rakéta hatótávolsága 4600 mérföld.) A Trident rakétákat az amerikai Lockheed-cég gyártja — az angol hadügyminiszter a Temze parti p ilótában azt is elmondotta, hogy a jelenlegi tervek szerint hatvannégy darab rakétát vásárolnak. Ennek a 64 rakétának a mai ára 2,5 milliárd dollár, de számolni kell az ár emelésével. A tengeralattjá rókát, amelyeknek fedélzetére felépítik a kilövő-ál- lúsi, angol hajógyárak gyártják majd. Ennek költ sógeit csak hozzávetőlegesen tudják megállapítani — egy azonban bizonyos, a hajómegrendelések nem jelentenek új munkahelyeket, a jelenlegi, csökkentett létszámmal is képesek a gyártásra a hajóépítő ipar nagyüzemei. Amikor a nukleáris stratégiai haderő hallatlanul költséges korszerűsítésének kérdését bejelentették, egyúttal azt is közölték a parlamentben, hogy a Rajna térségében állomásozó brit csaftalok — a NATO európai haderejének egyik igen fontos része ez — felszerelésének felújítására külön 1,3 milliárd fontot fordít a következő két és fél évben a kor mány. Bár az ellenzéki munkáspárt a fegyverzelfej- lesztési program miatt erőteljesen tiltakozott, aligha kétséges, hogy Margaret Theatcher kormánya — ha hivatalban marad a következő esztendőkben — keresztülviszi a szuperfegyverkezési elképzelést. Károly herceg házassági tervének cáfolata éppen csak néhány napra tereli el a figyelmet az igazi bajokról, amelyeknek lényege a munkanélküliség növekedése, az inflációs spirál forgása és a gazda sági pangás állandósulása. GÄRDOS MIKLÓS 4 A southamptoni hajógyár. Öt- milliárd (ont sterling költséggel korszerüsftik az atomhaderőt Nyári képeslap Londonból
