Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-08-24 / 34. szám

Jól sikerült a tervkiválasz­tás, az épület nemcsak szemre tetszetős. Az emeleten helyez­ték el a hnb hivatalos helyi­ségeit, a másik szárnyban elő­adóterem, öltözőkkel, mellék- helyiségekkel. A színpad a legigényesebb színtársulatnak is megtelel. A földszinten van a bevásárlóközpont és ven­déglő. — A választási program teljesítésében — folytatja az elnök — a község utcáinak teljes portalanításában va­gyunk lemaradva. Anyagi kér­dések gátolták a munkák el­végzését. ígéretet kaptunk a járási szervektől, hogy még ebben az évben megkapjuk a tervezett hozzájárulást. A falu utcáit járva, meglep a régi házak rendezettsége, jólesik betekinteni a tiszta ud­varokba. A település közvet­len a magyar határ mentén fekszik. Szántóföldjei, legelői, erdősége a Hosszúszói (Dlhá Vés) Egységes Földművesszö­vetkezethez tartoznak, a falu munkaképes lakosságának egyharmada ott dolgozik. A többiek a járás ipari üzemei­ben, Gömörhorkán (Gemerská Hörka), Pelsőcön (Plegivec), Rozsnyón (Roüűava) találtak alkalmazást. A község egyik magaslatán megállva gyönyörködöm a te­lepülést körülölelő vidékben. — Igen, nagyon szép — mondja kísérőm, Ambruzs Ist­ván —, a múltkor járt fa­lunkban egy geológus, ő mondta, hogyha valaki itt kö­rülnéz, annak nem kell Jugo­szláviába mennie karsztot csodálni. Igaza van a geológusnak és az elnöknek is. Jobban körül kell néznünk itthon, hogy megtaláljuk a szépet. Míg Ke­cső kanyargó útjait járjuk, hogy felkeressük az iskola igazgatóját, az elnök kulcso­kat vesz elő, mondva — most megmutatom legnagyobb büsz­keségünket, a most létesített óvodát. Jogosan büszke az elnök. Most létesült az első óvoda Kecsőn. Az egységes földmű­vesszövetkezet támogatásával született meg ez az intézmény 210 ezer korona beruházással. Harminc kecsői apróság kap itt elhelyezést, iskolai előkép­zést. — Egy családi házat vet­tünk, a járási és egészségügyi szervek irányításával alakítot­tuk át. — Tökéletes berende­zés, külön játszóterem, háló, ebédlő, pöttömnyi emberek­nek szánt mosdók. Terven kívül létesült az óvoda, be nem tervezhető lel­kesedéssel, szeretettel, aka­rással. Kecsőt tréfásan „nó­tagyárnak“ is nevezik a kör­nyéken. Az elnevezés pontos magyarázatát itt sem kaptam meg, egy azonban tény: nótát, munkát szerető nép lakik e hepe-hupás gyönyörű tájon. Ezt bizonyítja az éneklő cso­port több éves sikere, és Lő- rincz József né, a zselizi (2e- liezovce) népművészeti feszti­válról tavaly hazahozott első díja is. Ezekről az eredmé­nyekről tájékoztat Szcsuka József, a két tanerős magyar tanítási nyelvű alapiskola igazgatója is. — Vannak gondjaink — mondja az igazgató —, de vannak eredményeink is. Ke­vesen vagyunk, így egy-egy emberre több hárul. A falusi pártalapszervezetnek hét tag­ja van, de a pártonkívüli kép­viselőkkel együtt aktivizálni tudjuk a lakosságot, legjob­ban a CSEMADOK-szervezet működik, Tóth Miklós, az énekkar vezetője, és Ambruzs Gyula a rugói községünk kul­turális munkájának. Vannak nehézségeink is. Itt a gyönyö­rű termünk, de nincs reflek­tor. ígéretet kaptunk a járás részéről, de ez nem világít — mondja keserű humorral az igazgató. Kecső volt az első község a rozsnyói (Roáiíava) járásban, mely felszabadult. Meghatóan, az évfordulóhoz méltóan ün­nepeltek. Nemcsak ezért, ha­nem elért eredményeiért, la­kosainak becsületes munkájá­ért érdemli meg, hogy „ref­lektorfénybe“ kerüljön! FECSÖ PÁL A SZOCIALISTA MUNKA HŐSE MIÉRT TISZTELIK ÉS SZERETIK? Türelemre van szüksége annak, aki Josef Vopickát keresi. Ha nincs a munkahelyén, ak­kor az éjszakai műszak fáradalmait piheni ki a Kladnótól egy kőhajításnyira levő vinaficei otthonában. Feltéve, ha ezt számos társadalmi kötelezettsége megengedi. — A családi ügyek intézése is sok időt vesz igénybe — mondja —, de hát nem hagyhatok mindent az asszonyra, így is sok teendőtől megkímél. Pedig ő is dol­gozik: a helyi óvoda étkezdéjének vezetőjeként a legkisebbek ellátásáról gondoskodik. Gyer­mekeinket is jóformán egyedül nevelte fel. A fiú középiskolás, a lány pedig már a külke­reskedelemben dolgozik. Így aztán csak a hét végét tölti együtt a család. FŐISKOLA HELYETT A KOHÚT VÁLASZTOTTA Josef Vopiéka főolvasztár több mint három évtizede erőssége a kladnói kohónak. Az évek során megszerette ezt a mesterséget, bár az­előtt nem volt színültig tejfel a kohászok élete. A nagyolvasztónál tüdőgyulladást kapót, a rendszertelen táplálkozást megsínylette a gyomra, a sok füst és gáz légzőszerveit is meg­támadta. Középiskolai érettségi bizonyítvánnyal a ke­zében Josef Vopiéka a kohászati főiskolára ké­szült. Már a felvételi vizsgát is letette, de mert még nem töltötte be a 18. életévét — novem­berben született — a kladnói Poldi Kohóban vállalt egy évre munkát. És jól tette. Elégedett volt, megszokta a környezetet. Elhatározta, hogy feladja főiskolai terveit s végleg itt ma­rad, hiszen mindenki nem lehet mérnök. De őszintén szólva, a pénzre is nagy szüksége volt. Tudta, hogy az emberek a nagykohóban jól keresnek. Meg aztán meg akart állni a sa­ját lábán. Ennél is fontosabb volt azonban, hogy társai körében jól érezte magát. A kol­lektíva befogadta, az idősebbek: fosef Stibal, Láda Pék, Tonda Tichy és a többiek embert faragtak belőle. Alig telt el egy esztendő s Josef Vopiőka már az akkori főolvasztár második segédje­ként teljesítette kötelességeit. Ma négy cso­port munkáját irányítja. Szocialista munkabri­gádjának teljesítménye példaként szolgál az üzemben. Nem véletlen tehát, hogy Josef Vopiéka a szakszervezet vállalati bizottságának a tagja, számos állami és vállalati kitüntetés tulajdo­nosa, akinek az idén, május elsején, a prágai várban, Gustáv Husák elvtárs, a Szocialista Munka Hőse címet adományozta. TÖRŐDÖM ÉN IS A FIATALOKKAL — Ugyanolyan gondoskodásban részesítjük a fiatalokat, amilyenben kezdökoromban nekem volt részem — mondja. És hogy ennek az .elv­nek az érvényesítése bevált, arról — az elavult nagyolvasztó ellenére — a kollektíva eredmé­nyei tanúskodnak. A kollektívában több újító is dolgozik. Egyi­kük Josef Vopiéka. Elmondja, hogy bár igazi feltalálók nincsenek közöttük, de a jó ötletek is sokat segítenek. Ennek köszönhető például, hogy az 1974-ben négy százalékot kitett selej- tet 1,7 százalékra csökkentették és az acél minősége is lényegesen javult. A korábban gyakran megrongálódott légkondicionáló beren­dezést is megjavították. Josef Vopiéka, a Szocialista Munka Hőse (J. Tachezy — CSTK felvétel) Ez azonban nem jelenti azt, hogy ma már minden rendben van náluk. Ha ugyanis odakint csökken a légnyomás, a füst — ahelyett, hogy felszállna — közvetlenül a nagyolvasztó fölött megreked. A köhögő, krákogó emberek ezért Vopiékáékat teszik felelőssé, pedig nekik nincs módjukban megoldani ezt az égető problémát. A FEGYELEM MEGSZILÁRDULÁSÁVAL JAVULT A MINŐSÉG Ezt bizonyltja, hogy míg 1969-ben 53 ezer tonna nemesacélt gyártottak, tavaly ez a meny- nyiség már 71 ezer tonnára emelkedett. Figye­lemre méltó az is, hogy a termelés növekedé­sével megszilárdult a fegyelem, az emberek tudatára ébredtek felelősségüknek s ezzel is magyarázható, hogy jóformán megszűnt a mun­kaerő-vándorlás. Akit ugyanis Josef Vopiéka szocialista mun­kabrigádja befogad, az kétségtelenül megtisz­teltetésnek tekinti ezt a bizalmat. Példa erre Milan esete. A fiatalember elsősorban a jó ke­reset reményében jött ebbe a kollektívába. Egy alkalommal azonban megfeledkezett magáról, ügyét a rendőrség vizsgálta. A brigádvezető nehezen viselte el a szégyent. Haragjában rá­kiáltott a fiúra: — Börtöntöltelékeknek nálunk nincs keresnivalójuk. Ha még egyszer előfor­dul ilyesmi, kitesszük a szűrödet, nem marad­hatsz a csoportban ... Erre szerencsére nem került sor. A brigád tagjai felkarolták Milant, többet foglalkoztak vele, mindenben a segítségére voltak. Eskü­vőjén mindannyian részt vettek, a vendégeket saját gépkocsijukon szállították el. Milan nem szívesen beszél éretlen éveiről. Munkájával régen jóvátette a botlást. Lelkiis­meretesen teljesíti tisztségeit a SZISZ-ben és a CSSZBSZ-ben, tagja a népi milíciának. A vér­adók sorába lépett és a balesetek megelőzé­sére törekedve, munkájában Baszov módszerét érvényesíti. És ami ugyanilyen fontos: szak- képzettségét is állandóan növeli. Ez a kedvező változás is Vopickáék érdeme. — Mindenkinek vannak hibái, fogyatékosságai — mondja. — A legfontosabb azonban!, hogy kötelességeinket kedvvel, érdeklődéssel telje­sítsük és örüljünk eredményeinknek, amelyek elképzelhetetlenek a kollektívában uralkodó baráti légkör és a körültekintő munkaszervezés nélkül. Akinek problémái vannak, annak a se­gítségére sietünk. Nemegyszer bebizonyosodott ugyanis, hogy a fiatalok nevelése, a róluk való gondoskodás nem kárba veszett fáradság. Ez a meggyőződése Josef Vopiékának. Főleg ennek köszönheti tekintélyét és népszerűségét az egész üzemben. KARDOS MARTA 1980. 'III. 24. ugyan mennyiségileg nagyon szép eredményeket mu tat fel a jogi felvilágosítás, de ezzel a célszerű nö­vekedéssel nem tart lépést a jogi propaganda közért hetősége, színvonala, hatékonysága. Külön fejezet a névtelen panaszok. Sok gondot okoznak, rengeteg időt, energiát emészt fel kivizs­gálásuk, nem is beszélve annak költséges voltáról, de mégsem fogadhatjuk el az olyan nézetet, hogy a névtelen beadványokkal nem kell foglalkozni. Tény ugyanis, hogy tavaly a négyezret meghaladó ilyen panasznak jóval több mint az egyharmada igaznak bizonyult és nem egy esetben nagyon komoly társa dalomellenes fonákságokat tárt fel. Gyakran ugyan szinte nevetséges, hogy egyesek miért is félnek alá­írni beadványukat, annyira nem „rázós“ a témája, de vannak nemegyszer elfogadhatóaknak minősülő indí­tékok is. Ilyen mindenekelőtt az, hogy a levélíró ok­kal tart a megtorlástól. Ez tehát továbbra is megkí vánja, hogy minden szervben és szervezetben — ki­vétel nélkül — megteremtsék a fogyatékosságok nyílt bírálatának feltételeit, beleértve természetesen a bí­ráló személyének védelmét is, amennyiben célja nem becsületes, lelkiismeretes emberek meghurcolása és rágalmazása. Igen sok kívánnivalót hagy hátra a megállapítottan jogos panaszok alapján a megfelelő következteté­sek levonása. Nemcsak arról van szó, hogy orvo­soljuk a bajokat. Ez többnyire meg is történik. In­kább arról, hogy olyan esetekben, amikor ezt az ügy jellege megköveteli, éljünk a törvényes szánk ciókkal is. Márpedig ebben a vonatkozásban inkább visszalépés tapasztalható, mint fejlődés. Elég meg­említeni, hogy a tavaly teljesen vagy részben indo­koltnak bizonyult több mint tizenötezer panasz ki­vizsgálását csak 5533 esetben követte szankció, mi­közben ezen belül is csökkent a szigorúbb fegyelmi intézkedések száma. MIRE VOLT A LEGTÖBB PANASZ? A listavezető — nagyjából az előző évekhez hason lóan — a közellátást, a kereskedelmet, a lakossági szolgáltatásokat kifogásoló panasz. Számuk elég jelen tősen növekedett, ami arra utal, hogy távolról sem sikerült még kiküszöbölnünk egyrészt az e területen hatásukat éreztető objektív nehézséget, másrészt e szféra dolgozóinak szubjektív hiányosságait. A pa­naszok tárgya egyes árucikkek választékhiánya, rossz minősége. (Szlovákiában például tavaly csak a Prior áruházak árucikkeinek minőségét mintegy tizennyolc ezer esetben reklamálták, döntő többségükben ered­ményesen.) A bolti hálózat dolgozóinak egy részére vonatkozik pedig az a bírálat, hogy nem tartják meg a munkaidőt, pult alól árusítanak, nem készsé­gesek, nem ügyelnek a higiéniára stb. A szolgáltatá­sok kifogásolható minősége, a határidők meg nem tartása, a tisztítók hanyag munkája ellen is sok a panasz. Igen sokan emelnek szót az egyes szervekben és gazdasági szervezetekben uralkodó elfogadhatatlan viszonyok, a szocialista tulajdon megkárosítása, a tisztségviselők minősíthetetlen magatartása ellen. Az ilyen panaszok a ranglétra második fokán állnak. Az ok többnyire a rendszeres és következetes ellenőr­zés elhanyagolása s nem kevésbé az e területen dol­gozók hézagos nevelése. Amennyiben ebben a két vonatkozásban többet tennénk, nyilván ritkábban for dúlna elő nemcsak a jogtalan haszonszerzés, hanem az is, hogy egyes tisztségviselők elhanyagolják hiva tali kötelességeiket, sőt, visszaélnek helyzetükkel. Végül harmadik helyen említjük meg a lakásgaz dálkodással összefüggő panaszokat. Jóllehet érvényes az, amit már kifejtettünk, vagyis elvitathatatlan tény. hogy itt csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a ta­karónk ér, előfordulnak ezen a területen szubjektív okokkal magyarázható szabálysértések, a munkaköri kötelességek nem éppen példás teljesítése s érzéket­len magatartás is. Egyszóval itt is van min és lehet is javítanunk. JAVULÓ ÜGYINTÉZÉS Az ügyintézés általában javult. Mégis, vannak olyan különböző szintű nemzeti bizottságok, illetve alájuk rendelt szervezetek, amelyekben nem fordí­tanak elég gondot arra, hogy a panaszos ügyeket pél­dásan nyilvántartásba vegyék, helyesen kivizsgálják, idejében és felelősségteljesen megválaszolják. Ennek azután egyik következménye, hogy növekszik azok nak a panaszoknak a száma, amelyekkel közvetlenül a felsőbb szervekhez fordulnak. Az SZSZK Népi Ellenőrzési Bizottságának jelenté se alapján, tehát összegezve megállapítható, hogy az illetékes szerveknek, de ezen túlmenően az egész társadalomnak, lényegében két fronton kell har colnia. Az egyik oldalon — és ez a lényeg — min den vonatkozásban és mindenütt jobban, eredménye­sebben kell dolgoznunk, hogy kevesebb okunk legyen a panaszra. A másik oldalon az irányító és ellenőrző szerveket a lakossági panaszok, közérdekű bejelen­tések és javaslatok viszonylatában nem szabad hogy elringassa a vitathatatlan tény: munkájuk az utób­bi években színvonalasabb lett. (gály) Kis község - nagy fejlődés A domicai cseppkőbar­lang felé haladva dim- bes-dombos a vidék. A szer­pentinekkel teli út mentén li­getes erdők húzódnak. Az út állandó meglepetésekkel szol­gál az itt ismeretlen gépko­csivezető számára. A barlang­tól nem messzire balra irányít az útjelző tábla, egy gömöri kisközség — Kecső (KeCovo) felé. A helyi nemzeti bizottság új épületét könnyen megtalá­lom. — Ez az épület községünk büszkesége — mondja Amb­ruzs István, a hnb elnöke. — Z-akcióban építettük mintegy másfél millió korona költség­gel. Valódi értéke meghaladja a három milliót. Kis község vagyunk, lakosaink száma öt­száz körül mozog, ezért az épület tervét úgy kellett kivá­lasztanunk, hogy több célt is szolgáljon.

Next

/
Thumbnails
Contents