Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-24 / 34. szám
A CSKP KB 11. ülésén 1978-ban Husák elvtárs ismét világosan kifejtette a pártnak a káderpolitikával kapcsolatos álláspontját, amikor kijelentette: „A termelésben és a társadalomban gyökeres változások mennek végbe, amelyek nem engedik meg, hogy — főleg a káderkérdésben — megelégedjünk az adott helyzettel és meghátráljunk. Olyan emberekre van szükségünk, akiknél a magas fokú politikai öntudat jó erkölcsi tulajdonságokkal és magas fokú szakképzettséggel párosul, akik elkötelezték magukat a szocializmus ügyének, akik képesek megoldani a gazdaság és a kultúra fejlesztésével kapcsolatos kérdéseket, akiknek van érzékük az új, alkotó kutatáshoz, akik elsajátítják és érvé nyesítik az irányítás korszerű módszereit.“ Az irányítás színvonalának további emelése és ezzel együtt a népgazdaság tervszerű irányítási rendszerét tökéletesítő intézkedések hatékonysága döntő mértékben szubjektív tényezőtől, mindenekelőtt a vezető káderek irányító-szervező, eszmei-nevelő munkájának színvonalától függ majd. Ha nőnek az igények és követelmények a dolgozókkal szemben, akkor törvényszerűen növekedniük kell az igényeknek a vezető káderekkel szemben, kezdve a mestertől egészen a miniszterig, mert az ő munkájuk, politikai döntéseik nagymértékben befolyásolják a rájuk bízott munkakollektívák eredményeit. Napjainkban tehát rendkívül megnövekednek a vezető káderek szakképzettségével szemben támasztott igények. A gyakorlatban nemegyszer találko zunk a káderek szakképzettségének egyoldalú, nem komplex értelmezésével. A szakképzettséget nem az egymástól elválaszthatatlan és kölcsönösen pótol hatatlan, jó tulajdonságok összességeként értelmezi. A CSKP KB Elnökségének 1970. november 6- án a kádermunkával kapcsolatos határozata ismét világosan kimondja, hogyan értelmezi a párt a ká derek szakképzettségét. „A szakképzettséget a politikai fejlettség, az osztályöntudat, az elméleti ismeretek kívánt színvonala, a készségek és a szokások, az általános tájékozottság és műveltség, az erkölcsi tulajdonságok és személyes adottságok képezik A szakképzettség fontos részét alkotja a politikai dolgozók aktív álláspontjává váljanak. Ez megmutatkozik a CSKP politikai irányvonalának teljesítése során a társadalmi élet minden területén. Az irányítómunkában a politikum az adott munkaterület sikeres fejlesztéséért érzett személyes felelősségtudatban mutatkozik meg. Társadalmunkban minden vezető beosztású dolgozó a CSKP programjának megvalósítója, a reá bízott emberek szervezője, nevelője, mozgósítója. Tudatosítania kell, hogy nemcsak gépeket, berendezéseket irányít, hanem mindenekelőtt munkakollektívákat, embereket. Ezzel bizonyos társadalmi csoportban jelentős társadalmi tényezővé válik. Értékelése szempontjából ezért legfontosabb ismérv a politikai kritérium. El kell érnünk, hogy minden vezető tudatosítsa: az emberek és munkakollektívák vezetése elsősorban politikai munka. A kitűzött politikai irányvonal sikeres megvalósítása és a CSKP XVI. kongresszusán elfogadásra kerülő szociális-gazdasági program céltudatos megvalósítása nagymértékben attól függ majd, képesek-e a vezető dolgozók irányítani és megszervezni a tömegeket a feladatok teljesítésére, képesek-e kihasználni ügyességüket, aktivitásukat és kezdeményezöképességüket. A CSKP XV. kongresszusa és a CSKP KB ülései hangsúlyozták, hogy a pártszerveknek nagyfokú igényességgel kell értékelniük a kádereket, valóban az elért politikai és gazdasági eredmények alapján. Ez nem szubjektív elvárás, hanem törvényszerű követelmény, amellyel mindenkinek számolnia kell, dolgozzon bármilyen munkaterületen. Hiszen a mindennapi gyakorlat azt igazolja, hogy a párt politikájának és a gazdasági feladatok megvalósítása terén azért mutatkoznak különböző eredmények az állami szervek munkájában, mert a vezető dolgozóknak más-más a hozzáállásuk, eltérő a kezdeményezőképességük, határozottságuk, áldozatkészségük, pártfelelősségük. A politikai fejlettség attól is függ, hogy a vezető dolgozó munkájában mennyire veszi igénybe a párt- szerveket és a társadalmi szervezeteket, mennyire ismeri a párt politikáját, hogyan készül a 7. ötéves terv előkészítésére, hogyan gondoskodik az állami terv teljesítéséről: el tudja-e fogadni a néha nép19M VIII. 24. álláspont, a szocializmushoz, a CSKP marxista-leninista politikájához és a szocialista államhoz való hűség, valamint a Szovjetunióhoz fűződő barátság.“E dokumentumból, valamint a CSKP KB 14. és 15 ülésének határozataiból egyértelműen kitűnik, hogy a káderekkel szemben támasztott követelményekből nem szabad engedni, s nemcsak egységesen kell értelmezni azokat, hanem — főleg a gyakorlatban így kell alkalmazni. Ezért a komplex intézkedések ismét hangsúlyozzák, hogy a jó politikai, szakmai és erkölcsi tulajdonságok egységeként értelmezett és alkalmazott szakképzettség egyre jobban meghatározó szerepet játszik az irányítómunka stílusának és mód szerének megjavítása szempontjából, a koncepció zus eljárás elmélyítésének és a döntések minőségileg magasabb szintre emelésének szempontjából. A gyakorlatban nemegyszer találkozunk azzal, hogy lebecsülik a szakképzettséggel kapcsolatos le nini követelmények valamelyikét. Ezért legalább röviden rámutatok, hogyan értelmezi a kommunista párt a káderek szakképzettségét, s mi alkotja a szak- képzettség tényleges tartalmát. Hogyan kell értelmeznünk a káderek politikai profiljában a politikumot? Ennek alapja a marxis- sta—leninista elmélet ismerete. Ennek mély ismerete nélkül a vezető dolgozó nem tudhat helyesen tájékozódni társadalmunk belső életének és a nemzetközi osztálykapcsolatok bonyolult kérdéseiben. Ezt a követelményt a CSKP KB 15. ülése és az SZLKP KB ülése is megerősítette. Hangsúlyozták: a pártszerveknek és -szervezeteknek törődniük kell azzal, hogy a kommunisták elsajátítsák a marxizmust—leninizmust, mint alkotó tanítást, a gondolkodás elméleti alapját és módját. Hangsúlyozták továbbá: gondoskodni kell arról, hogy a vezető beosztásban levő kommunisták rendszeresen tanulmányozzák a marxizmus—leninizmus klasszikusainak műveit, hogy elsajátítsák a marxista—leninista gondolkodásmód alkalmazását a gyakorlatban. A politikai jelleg megítélésében nem csak arról van sző, hogy a vezető dolgozó ismerje a marxizmus—leninizmus tételeit, hanem arról, hogy hogyan alkalmazza ezeket az ismereteket az irányító és nevelő munka egész rendszerében. Épp erre irányul az ideológiai felkészülés rendszere, hogy az elméleti ismeretek szilárd kommunista meggyőződéssé, a fejlett szocialista társadalomban az irányító szerűtlennek tűnő intézkedéseket, amelyek viszont elengedhetetlenek a társadalmi érdekek szempontjából. A politikai fejlettség nem utolsósorban abban is megmutatkozik, hogyan tudja a vezető dolgozó kiválasztani a politikailag és szakmailag fejlett kádereket, munkatársakat, hogyan tudja vezetni, nevelni őket, hogyan tudja munkájukat értékelni, mennyire tud a példaképük lenni. A kádermunkában a politikai kritérium alapvető eleme az osztályszempont. A káderek kiválasztásakor és elhelyezésekor minden uralmon levő osztály figyelembe veszi az osztályszempontot. Egyik uralkodó osztály sem állít fontos beosztásba olyan embereket, akik nem védik érdekeit. Az osztályszempont elvét minden egyes egyén konkrét tevékenységében kell keresni: kinek az érdekeiért kötelezte el magát, kit képvisel, kit támogat és kit szolgál. A munkásosztályhoz való hűség attól függ, hogyan védi lényeges érdekeit, hogyan végzi mindennapi munkáját, tevékenységével hogyan járul hozzá a munkásosztály történelmi feladatának teljesítéséhez. A fejlett szocialista társadalom irányításának komplex jellege és a tudományos-műszaki haladás gyors üteme egyre jobban növeli az irányítás valamennyi szintjén dolgozó vezető káderek szakképzettségével szemben támasztott igényeket. Nagyon nagy igényeket támasztanak a káderekkel szemben az 1981 januárjában életbe lépő komplex intézkedések. A CSKP-nak az az érdeke, hogy az irányítás és a tervezés megfeleljen a kor követelményeinek. Az említett igényes feladatok megvalósítás^ során a párt joggal követeli meg, hogy a vezető káderek rendelkezzenek a szükséges szakmai tudással és ismeretekkel, ismerjék a tudomány és a technika színvonalát, megfelelő szintű képzettségük és gyakorlatuk legyen, ismerjék és sajátítsák el a szükséges pszichológiai és pedagógiai ismereteket. Ide tartozik mindenekelőtt a vezetés művészete. A gyakorlatban gyakran találkozunk olyan jelenséggel, hogy a szakképzettséget az iskolai végzettség foka és típusa szerint ítélik meg. A szakképzettséget nem lehet csak az elvégzett iskola foka és típusa alapján meghatározni. A jó káderek nemcsak az iskolákban születnek. A műveltség csupán az egyik elengedhetetlen feltétele annak, hogy a dolgozó megszerezze a te'Jes szakképzettséget. Az isko la bizonyos elméleti, technikai, gazdasági és más ismereteket nyújt, de a szervezőképesség, az emberekkel való bánás művészete a gyakorlati munkában, aktív részvétellel a társadalmi életben, valamint a fejlett szocialista társadalom építése során alakul ki és fejlődik. Lenin nagyon helyesen hangsúlyozta: ... „az irányítás művészete nem az emberrel vele született adottság. Tapasztalatokkal szerezhető meg.“ Ezért a kellő műveltség, a megfelelő gyakorlat és tapasztalat, az ügyesség — mindez a szakképzettség két oldala, amelyet a párt megkövetel a vezető káderektől. A következő évtized feladatait és céljait csak sokoldalúan felkészült káderekkel és emberekkel, jő szakemberekkel, szervezőkkel és nevelőkkel érhetjük el, olyanokkal, akik képesek céltudatosan vezetni és megszervezni a kollektívák munkáját. A gyakorlat azt mutatja, hogy a káderek poli tikai-szakmai felkészültségének alacsony színvonala ellentétben áll az irányítás tudományos jellegével, nem teszi lehetővé az önálló döntést, gyakran alibizmushoz vezet és előfordul, hogy a vezetők nagymértékben befolyásolhatók. Az irányítás alacsony színvonala az operatív munka nagyobb részarányát követeli meg, ami már megérett, és inkább foglalkozik kevésbé hatékony, operatív munkával Az ilyen irányitómunka módszere abban nyilvánul meg, hogy nagyon sok tanácskozást, tárgyalást és értekezletet tartanak. A vezető dolgozó gyakran eredménytelen tanácskozásoknak szentel nagy figyelmet, ahol a dolgos embereket is fenntartják. Ezzel nem akarom lebecsülni a tanácskozások és értekezletek szerepét, de következetesen kell élőké szíteni azokat, hogy elérjék a megfelelő hatást. A káderek szakképzettségének elválaszthatatlan részét alkotják a személyi és erkölcsi tulajdonságok Lenin rámutatott, hogy a káderek kiválasztása és elhelyezése során tekintetbe kell venni az emberek személyi és erkölcsi tulajdonságait is, mert bizo nyos körülmények között és bizonyos tisztségekben ezek a tulajdonságok pozitív, illetve negatív jelentőségűek lehetnek. Ez az állítás pártunkban és társadalmunkban is teljes mértékben beigazolódott. Lenárt elvtárs az SZLKP kongresszusán ezért hangsúlyozta: az élet megtanított bennünket, hogy a kommunista jelleme, erkölcsi profilja, odaadása a párt és a társadalom érdekei iránt — tisztsége betöltésének egyik döntő feltétele. Ezt kell szem előtt tartani, eszerint kell cselekedni! A kommunista párt a vezető káderektől mindé nekelőtt azt követeli meg, hogy példaképül szolgál janak más dolgozóknak, mind a munkában és a magánéletben, mind a viselkedésben — a szocialista erkölcs követelményeivel összhangban. A vezető dolgozónak becsületesnek, szerénynek, tisztességesnek kell lennie, bírálónak, határozottnak, elvhűnek, példásan kell viszonyulnia az emberekhez, bizalmasnak kell lennie, és igényesen kell teljesítenie a reá bízott feladatokat. Természetesen az emberek kel szembeni elvhűségnek és igényességnek semmi köze a durvasághoz, a beképzeltséghez, sem pedig a bürokratizmushoz és parancsolgatáshoz. „Vezetni a tömegeket, ez nem dirigálás, hanem meggyőződés és megnyerés“ — mondotta Element Gottwald. S ezt a módszert kell továbbra is alkalmaznunk. A CSKP KB 15. ülése ezért hangsúlyozta, hogy minden vezető nemcsak a reá bízott munkaszakaszért felelős, hanem az emberek neveléséért is. Ez azonban megköveteli, hogy meggyőződése mély és szilárd legyen, hogy minden jelenséget helyesen, osztályszempontból tudjon megítélni, védje a párt politikáját, és meggyőző szóval, személyes példával nyerje meg az embereket. A CSKP nemegyszer hangsúlyozta, hogy a tiszteletet és a tekintélyt nem azzal érdemli ki az embert, hogy valamilyen tisztségbe kinevezik. A tiszteletet és a tekintélyt mindenki becsületes munkával, tudásával, az új és a haladó iránti érzékével, valamint az emberek iránti példás kapcsolatokkal szerezheti meg. A CSKP kongresszusainak és a Központi Bizottság egyes üléseinek határozataiból kitűnik, hogy mindenütt határozottan kell harcolni a kispolgári nézetek, valamint a burzsoá megnyilvánulások ellen, azokat csírájukban kell elfojtani, és azokat a vezető dolgozókat kell felelősségre vonni, akiket ez érint. Mert így az a tisztségviselő, aki visszaél helyzetével, a becsületes és tisztességes emberek ezreire vet rossz fényt, hangsúlyozta a CSKP KB 15. ülésének határozata. Ezért minden pártszervnek és -szervezetnek, a szakszervezeteknek és az ifjúsági szervezetnek, minden becsületes tisztségviselőnek harcolnia kell azok ellen, akik valamilyen módon visszaélnek helyzetükkel. Mindig tartsuk szem előtt azokat a szavakat, ame lyek a CSKP KB 15. ülésén hangzottak el: Sokan a pártról, a szocializmusról, ideológiánkról és céljainkról alkotott elképzeléseiket aszerint alkotják, hogyan viselkednek, cselekednek és dolgoznak a párt, az állami szervek, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom és a nemzeti bizottságok dolgozói, valamint a vezető gazdasági dolgozók. Ezt mindenkinek tudatosítania kell, s eszerint kell döntenie és cselekednie. A XIV. kongresszus óta elért eredmények bizonyítják, milyen fontos, hogy az irányításban szakképzett emberek dolgozzanak. Ezért a jövőben is szem előtt kell tartani a szakképzettség komplex értelmezését, mint a politikai, szakmai és erköl esi tulajdonságok egységét, mert ezt alapvetőnek és elválaszthatatlannak tartjuk. Az említett lenini elvtől való eltérés és az opportunista megbékélés az 1968—69-es években súlyos hibákhoz, fogyatékosságokhoz és elhajlásokhoz vezetett. JÄN MACHYNIAK Értelmezzük komplex módon szakképzettségét