Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-08-17 / 33. szám

ÚJ szú

Ca

rter elnök a hidegháború szellemét újjáélesztve, elrendelte néhány árufajta exportjának leállítását a Szovjetunióba, valamint az Egyesült Államok és a Szovjetunió közti tudományos-műszaki csere befagyasztását. Az amerikai kormány ugyanakkor megpróbálja bevonni ebbe a politikába a nyugat-európai szövetségeseit is.

E

gyes nyugati tömegtájékoztatási szervek ezeket a lépéseket kommentálva felettébb pesszimista hangokat ütnek meg a szocialista és a kapitalista államok közti együttműködés fejlesztésének lehetőségeit illetően. Ezt a véleményt azonban nem támogatják a Nyugat józanul gondolkodó politikusai, a nyugati üzleti körök képviselői, akiknek volt alkalmuk meggyőződni arról, hogy a szocialista világgal fenntartott gazdasági és tudományos-műszaki kapcsolatok mindkét fél számára kézzelfogható előnyökkel járnak.

Az élet azt mutatja, hogy a szocialista közösség országai és a nyugati országok közti kölcsönösen előnyös együttműködés minden ellenfelének mesterkedései ellenére továbbfejlődött, és ma is fejlődik. A KGST-tag- államok áruforgalma Nyugat-Európá- val 1978-ban meghaladta az 50 milliárd dollárt. Az áruforgalom növekedésének üteme 1976—1979 között, még a viszonylag lanyha nemzetközi konjunktúra körülményei között is 9 százalékos szinten volt, a Szovjetunió esetében pedig 10 százalék fölé emelkedett.

A KGST-országok és nyugati partnereik között ma több mint másfél ezer hosszú távú ipari kooperációra vonatkozó egyezmény van érvényben. A nyugati piacokon sikeresen tevékenykedik mintegy háromszáz vegyes- társaság és bank a szocialista országok pénzügyi részvételével. Fokozatosan kialakul a közös európai infrastruktúra, amelynek egyik fontos eleme a transzeurópai gázvezeték, amelyen jelentős mennyiségű szovjet földgázt szállítanak nemcsak a kelet- európai országokba, haneip Ausztriába, Olaszországba, Franciaországba és az NSZK-ba is.

A Kelet- és a Nyugat-Európa közti gazdasági kapcsolatok bővülése nem konjunkturális jelenség. Az európai államok objektív adottságai teszik szükségessé, az a történelmileg kialakult helyzet, hogy a gazdasági struktúrák kölcsönösen kiegészítik egymást, továbbá a jelenkori nemzetközi munkamegosztásban ható mély tendenciák, a tudományos-technikai haladás világméretű jellege, a partnerek hosszú távra szóló érdekei.

A szocialista országok egyre aktívabban kapcsolódnak be a világgazdasági cserébe. A hetvenes években számottevően nőtt és erősödött exportpotenciáljuk, bővült a külgazdasági kapcsolatok köre, nőtt az export részesedése a nemzeti jövedelmükben.

Viszont az is nyilvánvaló, hogy a Nyugattal fenntartott kereskedelmi és más kapcsolatok, noha lényegesek, mégis csupán kiegészítő tényezők a KGST-országok gazdasági fejlődésében. Saját növekedési lehetőségeik, szoros együttműködésük, a szocialista gazdasági integráció előnyei, együttes gazdasági potenciáljuk szilárdan

biztosítja a szocialista országok gazdasági és műszaki függetlenségét, bármilyen fordulat is álljon be a nemzetközi helyzetben. A Szovjetunió esetében például a bruttó nemzeti termékének legfeljebb 1,5 százalékát teszi ki a fejlett tőkés országokból származó . import. A pártatlan megfigyelő tisztában van azzal, hogy ez az import nem határozza és nem határozhatja meg országunk társadalmi-gazdasági fejlődésének általános távlatait.

ségletének jelentős részét. Szovjet megrendelések tették lehetővé, írja a Business Week, az amerikai üzleti körök lapja, hogy Franciaország 1975- től 1979-ig háromszorosra növelje a francia—szovjet kereskedelem volumenét.

A nyugat-európai üzleti és politikai körökben leplezetlen aggodalommal fogadták az Egyesült Államok kormányának a béke és az együttműködés ellen irányuló ellenséges akcióit. A Forum International című francia újA Szovjetunió 1975—1979 évi külkereskedelmi forgalma (milliárd rubelben)

•xport

import

1*75

1*7«

1*7*

A Szovjetunió kereskedelmének növelése az 1975—1979-es években a fejlett tőkés államokkal (milliárd rubelben)

AmiMn

•xport

import

1*75 1*7« 1*7*

A nyugati országok és a szocialista világ közti gazdasági együttműködés korántsem jótékonyságból fakad, ahogy ma a washingtoni politikusok megpróbálják feltüntetni. Ez az együttműködés a Nyugat számára nem kevésbé előnyös, mint a szocialista országok számára. Sok nyugat- európai ország számára a KGST-országok megrendelései tették lehetővé, hogy enyhítsék a hetvenes évek közepén kialakult válság hatását. Ezek a megrendelések ma Nyugat-Eurőpá- ban körülbelül kétmillió ember foglalkoztatását teszik lehetővé. Ez semmiképpen sem lebecsülendő, amikor a munkanélküliek száma újból hat és fél millióra emelkedett. Az NSZK-ban például a KGST-országokkal folytatott gazdasági cseréből tartja fenn magát több mint 6000 cég, amely 400 ezer embernek ad munkát.

Az NSZK a kelet-európai országokból kapja a nyersanyagszükségletének 11 százalékát, a földgáz 15 százalékát, az ásványolaj 2 százalékát és a kőszén 3 százalékát. Néhány más nyugat-európai állam is a KGST-or- szágokból fedezi energiahordozó-szükság például azt írja, hogy a Carter- kormánynak a szovjet—amerikai kereskedelmi-gazdasági kapcsolatok korlátozásáról hozott döntése dezor- ganizálja a nemzetközi piacot. Az angol Times szerint „az amerikai tilalom katasztrófába sodorhat" több olyan nyugati céget, amely számítógépek, elektronikus berendezések és automatikus szerkezetek gyártására szakosodott.

Nyugati partnereink mindenképpen érdekeltek a KGST-tagállamokkal folyó együttműködésben, hiszen ez teszi lehetővé a foglalkoztatottság további növelését, a termelő kapacitások nagyobb kihasználását. Más szóval a szocialista országok hatalmas megrendelései, a többi között a Kámai Autógyár — vagy az Oszkoli Elektromos Kohómű megrendelései az ipari és műszaki haladás komoly előfeltételei a nyugati cégek számára.

Az európai szocialista és kapitalista országok közti kereskedelmi-gazdasági kapcsolatok révén csökkenhet több európai ország energia- és nyers- anyagmérlegének feszültsége. A Szovjetunió vagy például Lengyelország

potenciális lehetőségei ezen a téren igen nagyok. A szocialista országokból származó ásványolaj és olajtermékek, földgáz, szén, színesfémek, króm, mangán, vegyipari nyersanyagok, gyémánt, nemesfémek és más termékfajták exportja igen fontos szerepet tölt be a nemzetközi kereskedelemben.

A józanul gondolkodó nyugati körökben fokozódik az érdeklődés a KGST-országok óriási tudományostechnikai kapacitása, a tudomány és a technika számos korszerű ágában elért eredményei iránt. A Szovjetunió, állapította meg nemrég a Foreign Policy című amerikai folyóirat, ma a Nyugat előtt jár olyan fontos területeken, mint a hegesztési technika, a szintetikus gyémánt előállítása, az elektromágneses mezőben történő fémöntés stb. A mai körülmények között, amikor Nyugat-Európa új fundamentális technikai megoldásokat keres, az európai szocialista és kapitalista országok közti munkamegosztásban és kölcsönösen előnyös együttműködésük fejlesztésében rejlő előnyök kihasználása a tudományos és a technikai haladás egyik alapfeltétele.

Nyilvánvaló az európai szocialista és kapitalista országok kölcsönös érdekeltsége abban is, hogy több nagy horderejű, egész kontinenseket érintő problémát megoldjanak az energia- termelés, a közlekedés, az űr- és világóceán-kutatás, az egészségügy, a környezetvédelem terén. Az első lépés az volt, hogy a Szovjetunió javaslatára összeurópai kongresszust rendeztek a környezet problémáiról.

A gazdasági kapcsolatok hosszú távra szóló, programszerű megközelítése világosan kifejeződött abban a 25 évre szóló egyezményben, amelyet Leonyid Brezsnyev NSZK-beli látogatása során, 1978 májusában írtak alá a két ország gazdasági és ipari együttműködésének fejlesztéséről. Ugyanezt mondhatjuk arról az 1979 áprilisában elfogadott, 1980—1990-re szóló programról is, amely előirányozza a Szovjetunió és Franciaország között a gazdasági, ipari és műszaki együttműködés elmélyítését. A szovjet—francia program előírja a többi közt a munkamegosztás további elmélyítését és az intenzív cserét oly perspektivikus ágazatokban, mint az energiaipar, az elektrotechnika, a gépipar, a kohászat, a vegyipar és a petrolkémia, a gépkocsi és repülőgép- ipar, a tévégyártás, az építőanyag- ipar, a könnyű- és az élelmiszeripar.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy az Európa keleti és nyugati része közti kapcsolatokban nincsenek olyan problémák, amelyek ne lennének megoldhatók, ha persze a partnerekben megvan a jóakarat az együttműködésre, ha továbbra is az enyhülés anyagi alapját kívánják erősíteni.

NYIKOLAJ SMELJEV PROFESSZOR

19HII. III. 17.

Expressz az óceánon

A Szmirnov kapitány nevű gázturbinás hajó

A Szmirnov kapitány nevű új, nagyterhelésű gázturbinás hajó berakodásnál már a progresszív vízszintes berakodási módszert alkalmazhatják. A hagyományos, függőleges módszerhez képest, amikor a munkát a daruk végzik, a munkaműveletek intenzitása ötszörösére növekszik. A hajó befő gadóképessége 15 ezer tonna.

A gázturbinás hajó külseje meglehetősen szokatlan. A konstruktőrök a hajó hátsó részén, a taton megszüntettek minden fedélzeti nyílást, eltávolították a teherhajóknál szokásos darugémeket, darukat. Az egyik fe délzetre rámpát terveztek. Hidraulikus berendezés segítségével a feljáró szétnyílik, mint a harmonika, és sajátos hidat alkot, amely a rakodóteret összeköti a rakparttal. Ezen az „úton" mintegy tíz különféle gép gyorsan szállíthatja a hajótérbe a konténereket, a gépkocsikat és egyéb rakományokat. A rakodótér össz-befogadóképessége 60 ezer köbméter.

A Szovjetunióban már több éve építenek olyan hajókat, amelyek a szállítóflottánál szokatlanul, gázturbinával működnek. Megépült az első hazai gyártmányú, kísérleti gázturbinás hajó, a Párizsi Kommün, amely a Fekete-tengeri hajózásban sikeresen túlesett a kísérleti üzemi próbán. A tudósok és a konstruktőrök ellenőrizték, hogy miként „viselkedik" a gázturbina a szállítóhajóban, tanulmányozták műszaki jellegzetességeit. Majd a Szmirnov kapitány nevű hajó részére még tökéletesebb, ötvenezer lóerős berendezést javasoltak.

Huszonöt tengeri mérföld — ekkora a sebessége a gázturbinás hajónak. Ez annyit jelent,, hogy óránként csaknem ötven kilométert tesz meg, valóságos óceáni expresszhajó.

Az új gázturbinás hajót Szmirnov- ról, a híres balti-tengeri kapitányról nevezték el, aki a Nagy Honvédő Háborúban hősi halált halt.

(ÁTVÉVE A MOSZKVAI PRAVDÁBÓL)

AZ ENYHÜLÉS ANYAGI