Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-07-06 / 27. szám

ÚJ szú 19 B0 vii. a. „Már régóta tokozott figyelemmel kfaérte az afga­nisztáni eseményeket. Tavaly július éta lázadás szitá­sával sebezhetőnek vélte a baloldali rendszert. Mindig előszeretettel tett megjegyzéseket arra vonatkozőan, hogy az DSA titokban segíti ezeket a lázadókat — ha­bár nyílt utalás sohasem történt.“ — Ezt irta január 14-i számában a Time cimő hetilap Zbigniew Brzezins- kiről, az amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanács­adójáról. A nyugatnémet Stern szerint Carter egyetlen miniszterre, sem más tanácsadóra nem hallgat annyira szolgain, mint rá. Ezért érdemelte ki a Fehér Ház szőrke eminenciása nevet. Szélsőséges álláspontinga- dozásai nyomán Washington külpolitikájában is hason­ló irányváltozások, fordulatok tapasztalhatók, s fő „érdeme“ van abban, hogy az USA áttért az enyhülés­ről a szembenállás politikájára. megbízhatnának, s Brzezinski nek az emberi Jogokról szóló fejtegetései éppen jókor jöttek. Brzezinski már ekkor is a szavak mestere, sőt új kifeje­zéseket is „felfedez“. Tőle ered az ún. válságív elnevezés. Etió pia, a' Jemeni Népi Demokrati­kus Köztársaság, Irán és Afga­nisztán különböző feltételek között a nemzeti függetlenség útjára lépett. Mikor Brzezinski a térképen megállapította, hogy ezek az országok egymás­hoz közel terülnek el, bátor vonással meghúzta a válság­ívet. Megvolt tehát az ív, s már csak a hozzá tartozó politikai koncepciók megalkotásán volt a sor. reakciós nézetektől. A könyv 1968-ban jelent meg, s akkor­tájt diákzavargásokra került sor a Columbia Egyetemen. Brzezinski az egyetem vezető­ségétől kemény beavatkozást sürgetett, s úgy vélte, erőszak kai kell biztosítani a mozga­lom elfojtását. Határozott in­tézkedéseket szorgalmazott, hogy a mozgalom később — élén ugyanazokkal a vezetők kel — ne üthesse fel ismét a fejét. Szélsőséges javaslatá­ért sok bírálatban volt része, s azóta kissé óvatosabban fogal­mazza mondanivalóját. Céljai Befolyása Külpolitikai hírmagyarázói gyakran feltették a kérdést tulajdonképpen ki irányít/a c washingtoni külpolitikát: az el múlt hónapban lemondoi Vance külügyminiszter — aki nek egyébként kormányfunk ciójából eredően ez hatásköré be tartozott —, avagy Brzezins ki? Nem a két politikus jel lembeli különbségeiből indul tak ki, hanem inkább az alap vető külpolitikai kérdésekbei elfoglalt álláspontjuk megíté léséből, elsősorban a szovjet- amerikai kapcsolatokról alko tott véleményükből. Általános volt az a nézet, hogy a tanács adó homlokegyenest ellentétes filozófiai felfogást vall, min Vance. Ezért a legtöbb ameri kai kommentátor kétfejű lény ként emlegeti a Fehér Há: külpolitikáját, amely nem tut dönteni, hogy melyik fejre hallgasson. Tény, hogy Brze zinski maradt a győztes, hi szén Vance — ha tiltakozásul az iráni kommandóakció miatl nem mond le májusban — Car ter újraválasztása esetén sen: vállalta volna a külügyminisz téri tárcát. Vance távozást után Washingtonban feltétele zik, ha győz Carter, Brzezinsk, lesz az új külügyminiszter. Brzezinski a washingtoni po litikai színpad főszereplője — írta a New York Times, s en nélfogva álláspontja egyrt gyakrabban elemzések témája Maga erről úgy vélekedik, hogy azoknak a „kapcsolókara“ akik a tényleges hatalom birto kosai. Saját maga tette hozzá hogy pontosan kikre gondol „azokra, akik ellenőrzik a mi nisztériumokat, a bankokat, £ fő társaságokat.“ Egyszóval: c monopóliumok védnöke. Karrierje Diplomatacsalád gyermeke ként 1928-ban Varsóban szüle tett, a burzsoá Lengyelország ban. Apját Lengyelország ka nadai főkonzuljává nevezték ki, aki a háború után nem téri vissza hazájába. Brzezinsk: Montrealban szerzett egyetem; diplomát, majd a Harwarc Egyetemen szeretett volna elő adni. De megelőzte őt egy fia tál professzor — az a Henry Kissinger, aki Brzezinski előti volt elnöki főtanácsadó. A Co lumbia Egyetemen helyezkedik el, ahol 1961-től a kommuniz mus kérdéseivel foglalkozó újonnan alakult kutatóintézel igazgatója lett. Ettől kezdve ne ve gyakran szerepelt a sajtc hasábjain, rendszeresen jelen tek meg cikkei a Newsweek ben, könyveket írt, egyszóval állandóan az érdeklődés közép pontjában akart lenni. Egykori kollégája, az őt jól ismeri Stanley Hoffmann professzoi mondta róla, hogy a tudomá nyos tevékenységet elhanya golta, s tehetségét elfecsérelte a hatalomért vívott harcban Sőt, idézte Brzezinskit, aki egyszer kijelentette: „Az em bér nem engedheti meg magá­nak, hogy szórakozott profesz szőrként, élve eltemessék az egyetemen.“ Brzezinski karrierjében az 1973-as év fordulatot jelenteti. Ekkor alakult meg az ún. tri laterális bizottság, az a kor mányon kívüli szervezet, amely a monopóliumk és bankok képviselőit, tudósokat, jogászé kát tömörítette. Vezetésével a már akkor is a szovjetellenes- ségéről hírhedt Brzezinskit bíz ták meg. A bizottság célja az volt, hogy kialakulóban levő szociális válságokat jó előre leleplezzen, és programokat dolgozzon ki felszámolásuk ér dekében. Lényegében tehát az intézmény a történelmi hala dás fékezésére, a monopoltőke uralmának megőrzésére szol gált. (A trilaterálisnak azért nevezték, mert az USA, Japán és Nyugat-Európa képviselőit tömörítette.) A bizottságban az amerikai Dél farmereinek érde­keit egy bizonyos James Carter, Brzezinski úgy játszik a sza vakkal, mint a gyerek a koc­kával; látszólag szilárd elmé leti rendszereket épít, amelyek valójában nagyon is ingatag légvárak. Egyik fő elméleti si kerének tartja arra vonatkozó elméletét, hogy a világ a Jechnotronikus korszakba“ lé­pett. Erre vonatkozó elképze­léseit a „Két kor határán“ cí­mű könyvében fejti ki: „nap jaink társadalma transzformá­lódik a technika és az elektro nika rohamos fejlődése követ­Mint már rámutattunk, filo­zófiai hitvallása tele van el­lentmondásokkal, egy tekintet­ben viszont egyértelmű az ál lásfoglalása. Joseph Craft hír- magyarázó találóan jegyezte meg róla: „Gyanakvó, kifeje­zetten ellenséges a Szovjetunió­val szemben, s ez mindig jel­lemző volt rá.“ Brzezinski 1975-ben kijelen­tette: „Az enyhülés realitás, a folyamaton belül azonban vál­takoznak a csúcsok és a mély­pontok.“ Napjainkban úgy irá Georgia állam kormányzója képviselte. Az akkor még név­telen Carter többször dicsérte Brzezinski rátermettségét, aki ezt azzal viszonozta, hogy al­kalmat adott Carternék a gya­kori nyilvános szereplésre, s így Amerika fokozatosan meg­ismerkedhetett az addig isme­retlen georgiaival. Jelenleg Carter az elnök, Brzezinski a főtanácsadója. Egyébként a tri- laterális bizottság tagjai az al- elnök, a külügyminiszter, a hadügyminiszter, és Brzezins- kin kívül a bizottság 12 további tagja kapott fontos funkciót a Carter-kormányban. Nézetei keztében, s a hatalom azok kezében összpontosul, akik uralják az információkat. Ilyen társadalomban az ideológia alárendelt szerepet játszik, mert az emberek tudatát teljes mértékben ellenőrzik.“ Néhány elnevezés eredeti csupán ebben a fejtegetésben, míg az elmé letrendszer plágium: ismétli mindazt, amit a kapitalista rend védelmezői korábban ki agyaltak. Könyvének bírálói sem tudtak lényegi különbsé­get felfedezni az ún. „posztin dusztriális társadalom“ és az általa emlegetett „technotroni- kus korszak“ között. „Forradalom és ellenforrado lom“ című könyve hemzseg» a nyitja az amerikai külpoliti­kát, hogy a mélypontot szeret­né állandósítani... Hogy mennyire a szovjet-amerikai kapcsolatok befagyasztására törekszik, azt legkézzelfogha- tóbban a kereskedelmi kapcso­latokon bizonyíthatjuk. A Fo­reign Affairsben megjelent cikkében azzal ijesztgette a szovjetekkel kereskedő ameri­kai üzletembereket, hogy „szi­lárdítják a Szovjetunió politi­kai rendszerét“. Vagy a legfri- sebb példa napjainkban: Afga­nisztán ürügyén kiásta a csa­tabárdot, meghirdette a gabona és a modern technika eladásá­ra vonatkozó embargót. De nemcsak gazdasági „büntető akciókat“ gondolt ki. Az 1965- ben megjelent ,A megosztás alternatívája“ könyvében elis­merte, hogy a Nyugat „politi kai akcióval nem tudja felszá molni a kommunista rezsimé két". De valamiképpen „le kell számolni“ velük ... Hatásos fegyverként ezért a bomlasz- tást, a gyengítést, a szocialista országok szembeállításának politikáját javasolta, párhuza­mosan az evolúciós változások ösztönzésével. Mint jellegzete­sen megrögzött konzervativis- ta, bármely világeseményt le­szűkít a szovjet amerikai konfrontáció sémájára. Ha An­gola, Etiópia vagy Afganisztán függetlensége, megvédése cél- iából szovjet támogatást kér, Amerikának ezt szükségszerűen ..geostratégiai" kihívásként kell felfognia. Brzezinski részben elismeri a változások törvény Tanulságos idézni a Foreign Policyben 1976-ban megjelent tanulmányát „Amerika az el­lenséges világban“ címmel. A folytatásokban közölt sorozat­ban az Egyesült Államok elszi­getelődéséről ír, s óva intette a kormányt attól, hogy „Ame­rika a liberális demokrácia mintapéldája legyen.“ Ezzel párhuzamosan már írta Carter választási beszédeit, s mind­egyikben kitért az emberi jo gokra. Tisztában volt azzal, hogy a vietnami háború és a Watergate-botrány erkölcsi fér tője után az amerikaiak meg akarnak tisztulni, ismét olyan vezetőket szeretnének, akikben szerűségét, viszont nem képes letérni a kitaposott elméleti ösvényről, s minden változás­ban „Moszkva kezét“ látja. Nyíltan fellép a nemzeti fel­szabadító mozgalmak ellen, s azt állítja, hogy meg kell fé­kezni a „szovjet expanzioniz- must“. Nem csoda tehát, ha lelkesen támogatja a pekingi vezetés irányvonalát. 1978-as kínai látogatása után a nem­zetközi helyzet pekingi elemzé­sét egyenesen „mesterinek“ nevezte. Mint tudjuk, a maois­ták krédója, hogy a világhábo rú elkerülhetetlen... Nem két séges, akkoriban nemcsak azért járt Kínában, hogy az amerikai—kínai diplomáciai kapcsolatok helyreállítását előkészítse, hanem egyúttal az­ért, hogy kipuhatolja: milyen mértékben számolhat a kínai kártyával a Szovjetunió ellen, Mindenesetre látogatása után kijelentette, hogy Washington és Peking „bizonyos alapvető érdekei egybeesnek“. Később Teng Hsziao-ping washingtoni tartózkodása idején is a ven­dég és vendéglátó ugyanazon húrokat pengette. Sőt, mint tudjuk, a látogatás után rövid­del Kína megtámadta Vietna­mot (s nem kétséges, hogy az USA erre áldását adta), Brze­zinski kijelentette „nem lát okot ■ arra, hogy Kína katonai lépése miért hátráltatná a két­oldalú kapcsolatok kibontako zását“. Brzezinski antikommunista és szovjetellenes nézetei mel­lett feltétlenül szólnunk kell oroszellenességéről. Egyik könyvében a jelenlegi szovjet külpolitikát a cárizmus politi kája folytatásaként jellemzi Féktelen szovjet- és oroszelle nessége ismeretében joggal me­rül fel a kérdés, hogy Brzezin­ski Carter elnöknek képes-e oh jektív, elfogulatlan külpolitikai ajánlásokat adni. Jelleme Az őt közelről ismerők véle ménye megegyezik abban, hogy a tárgyalásokon lenézően el utasítja a másik fél érveit, vagy egyszerűen nem vesz róluk tu­domást, ha nem fértek meg az ő elképzeléseivel. Brzezinski azonban mindenekfölött rend kívül hiú, ahogy a Time írta: „botrányosan hiú". A vélemé­nyek ugyancsak megegyeznek abban, hogy lobbanékony tér mészetű. David Butler a New- sweekben egy kongresszusi kül­ügyi képviselőt idézett: „Tár gyalási stílusa azt a benyomást kelti, hogy nem előrelátó. Olyan élő ágyú, amely képes bármikor, bármilyen irányban eldördülni.“ Butler ezt saját véleményével is kiegészíti: „Annyira robbanékony, hogy helytálló a hasonlat: olyan, mint egy irányíthatatlan ráké ta.“ Tavaly egy „szigorúan titkos“ memorandumot állított össze az elnök számára, amelyről ké­sőbb *a Washington Post azt írta, hogy „ez a program nem más, mint a hidegháború fel­élesztésére vonatkozó terv.“ Vance, az akkor még hivatalban levő külügyminiszter is úgy vé­lekedett, hogy „Brezinski prog­ramja felszámolja az utóbbi 25 év amerikai diplomáciájának eredményeit“. A számos bírálat ellenére Carter elnök mégis e program szerint irányítja a Fe­hér Ház külpolitikáját. Az előbb idézett Washington Post a tervre vonatkozó értesülé­seit 1979. december 13-i szá­mában közölte, ami azt bizo­nyítja, hogy a Carter-kormány- zat már jóval az afganisztáni események előtt a szovjet— amerikai kapcsolatok befa gyasztására tett lépéseket. Te­hát az ún. afganisztáni kérdés nem okként, hanem ürügyként szolgált az enyhülési folyamat megtorpedózásához. Gus Hali­nak, az Egyesült Államok Kom­munista Pártia főtitkárának ag­godalma nem volt alaptalan, amikor kijelentette: „A világ népei, beleértve az amerikaia­kat is, mindaddig nem aludhat­nak nyugodtan, amíg Brzezin ski Washingtonban megmarad rendkívül fontos funkciójában.“ GENNAGYIJ GERASZIMOV (Lityeraturnaja Gazeta) Brzezinski elődje: Henry Kissinger As elnök ... ... és tanácsadója m</ifa eminwcidACt,

Next

/
Thumbnails
Contents