Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-10 / 32. szám
UJSZO i 19 80. « — Mondhatna valami közelebbit a kísérletek műszaki vonatkozásairól? — A műszív lényegében nem más, mint szívpumpa. Olyan anyagokból kell készíteni, amelyek elsősorban nem idéznek elő ereket eltömő, élet- veszélyes vérrögöket. Ilyen ideális anyag egyelőre nincs. Viszonylag nagyon beváltak azonban a poliureta- nok, a plexiüvegek. A szerkezet terveit és prototípusait mi magunk készítjük, a kivitelezésből azután nagy részt vállal a brnói Egészségügyi Műszaki Kutatóintézet, alszállítóként a náchodi Rubena vállalat és főleg a brnói Zbrojovka. Három típusunk közül a legújabb a TNS — Brno — III. szintén poliuretanból készült. Viszont a Haszánnal folytatott kísérletnél a szívpumpa alapanyaga polimetilme- takrilát volt. Az Ilyen szerkezet elkészítésénél szigorúan ügyelni kell a Világszerte — főleg a fejlett országokban — szív- és vérkeringési betegségek következtében halnak meg a legtöbben. Döbbenetes tény, hogy erre a sorsra jut mint több viszonylag fiatal is. Orvosi szakkörök megerősítik, ha ez így folytatódik, akkor nincs messze az az idő, amikor a harmincéveseket fogja úgy ritkítani modern korunknak ez a kórja, mint manapság a hatvanasakat. Van-e kiút, megoldás? Természetesen igen. A kutatómunka, a kísérletezés egyik fő medre e betegség okainak, mechanizmusának teljes felderítése és ennek alapján a betegség megelőzése. Ez elengedhetetlen és legfontosabb tennivaló, viszont nagyon bonyolult és sok időt igénylő folyamat. A munka másik része a közvetlen küzdelem a betegség ellen, más szóval a gyógyítás, az életmentés. Kezdve a klasszikus gyógyszeres és sebészeti módszerektől, az elégtelen szívműködés tehermentesítésétől, egészen a szívátültetésig, amelynek úttörője volt 1988-ban Christian Barnard professzor, s végül a biológiai szív helyett a műszív beültetéséig. □ Fumijou amerikai bikaborjú, a műszíves túlélés csúcstartója, 221 nappal Cl — Milyenek a kilátások embergyó gyászati szempontból? — Derűlátó vagyok. Szerintem a klinikai gyakorlatban három-négy éven belül elérhető lesz a műszív alkalmazása a biológiai szívátültetés életmentő elő)okozataként, amennyiben a transzplantálással, illetve a műszív alkalmazásával kísérletező élvonalbeli kutatócsoportok kölcsönösen gyümölcsöztetni fogják tapasztalataikat. Meg kell mondjam, az orvosi szakirodalom számon tart egy olyan esetet, amikor a páciens teljes hatvannégy órán át élt műszívvei, majd 32 órával azután halt meg, hogy mell kasába biológiai szívet ültettek. Ez utóbbival kapcsolatban nálunk is kísérleteznek, egyelőre állatokkal. Dr. jaromír Vasku professzornak, a brnói J. E. Purkyné Egyetem Kórélettani Tanszéke vezetőjének első emeleti dolgozószobájában ipari tévékészülék képernyőjéről figyelhetem meg az 1974 decembere óta sorrendben immár 51. kísérleti alanynak, a műszívvel ottlétem idején hatodik napja élő, háromhónapos, hetvenhat kilogramm súlyú Dalibor bikaborjúnak minden mozdulatát. Csak így a képernyőn, mert a kísérleti állatot óva óvják a fertőzés minden veszélyétől. — Nemrég lapunk is közölte a hírt, hogy Tokióban 222 napot éít műszívvel egy kecske, ami mindmáig a legjobb eredmény ... — Nos, nem egészen — csattan az ellenvetés. — Ebben az esetben ugyanis Atsumi professzor a műszív mellett meghagyta a biológiai szivet is. A műszívvel való teljes szívhelyettesítés világranglistája élén — 221 napos túléléssel — még ma is a Fu- mijou nevű amerikai bikaborjú áll. Ez a siker az Egyesült Államok Salt, Lake City városában dolgozó, holland származású J. W. Koljj professzornak, a műszívkutatás legjelentősebb úttörőjének nevéhez fűződik. A második legjobb eredményt — 196 nappal — Nyugat-Berlinben érték el. A harmadikat pedig itt nálunk. A májusban belső vérzés miatt elhullott Haszán nevű bikaborjúnk teljes 150 napot élt műszívvei. Most a Daliborral kísérletezünk és erről önök tudósíthatnak elsőkként. — Tulajdonképpen milyen küldetése célja van ezeknek a kísérleteknek? — Alapvető kutatásról van szó, amelynek eredményei később kétségtelenül hasznosíthatőak lesznek az embergyógyászat gyakorlatában. Először is a műszív felét felhasználhatják majd ún. by-pass-ként, vagyis „elterelő áthidalásként“. Erre akkor kerül sor, ha felmondja a szolgálatot a bal szívkamra, s annak munkáját kell helyettesíteni egészen addig, amíg a biológiai szív regenerálódva ismét teljesítheti funkcióját. A másik esetben, amikor az eredeti szív állapota már nem teszi lehetővé ezt a lépést, szükségessé válik a szívátültetés. Barnard óta sok ilyen transzplantáció valósult meg világszerte, többkevesebb sikerrel. Jelenleg a legjobb eredményeket Norman Sohumway professzor éri el az amerikai stan- fordi egyetemen. Szívátültetéses betegeinek 23 százaléka a műtétet több mint öt évvel túléli, s van páciense, aki már 9 éve él más ember szívével. Csakhogy ezzel kapcsolatban — eltekintve más nyitott kérdésektől és D Jaromír VaSku professzor a kimúlt állat szöveteit vizsgálja, hogy megállapítsa az elhullás okát □ buktatőktől — igen nagy, s valószínűleg nehezen elhárítható probléma, hogy sok az elnyűtt szívű beteg és kevés a számításba jövő transzplan- tátum, vagyis felhasználható emberi szív. A Stanford! egyetemi klinikán évente mintegy húsz beteg hal meg azért, mert idejében nem áll rendelkezésre megfelelő szív. Csak az Egyesült Államokban, nem is beszélve az egész világról, százezrek számára jelentené a szívátültetés az élet kisebb- nagyobb meghosszabbítását. Ezzel összefüggésben kínálkozik a műszív alkalmazásának további lehetősége. Arról van szó, hogy a biológiai szív helyettesíthető lesz vele addig, amíg nem áll rendelkezésre a megfelelő emberi szív. Nyilvánvalóan életmentő szerepet töltene be. A szívátültetéseknél továbbá a legnagyobb veszély, hogy a szervezet tiltakozik az idegen fehérje ellen és az új szívet „kiveti“. Ekkor ismét felhasználhatnák a műszívet. A cél azonban az, hogy a biológiai szívet teljesen és végérvényesen helyettesítsük műszívvel. Jómagam is ennek vagyok a híve. Persze ennek érdekében még nagyon sok, egyrészt műszaki, másrészt kórélettani problémával kell megbirkózni. Ezért folynak manapság nagyon igényes és nehéz állatkísérletek a világ tizenkét kutatóközpontjában. Közülük három szocialista országban fejti ki tevékenységét, nevezetesen Moszkvában, Rostockban és itt, Brnóban. technológia, a csaknem abszolút portalanság, sterilitás követelményeinek megtartására, hiszen a legkisebb mulasztás is végzetessé válhat. Megjegyzem, hogy Haszán boncolása kimutatta, a kimúlás oka teljesen független volt a szerkezettől, annak műszaki kivitelezésétől. Ennek legjobb bizonyítéka, hogy ma Dalibor szügyében Haszán műszíve dobog. Hadd szóljak még a műszív konstrukciójáról. A világ kísérleti központjaiban alkalmazott egyes típusai szerkezetüket tekintve rokonváltozatok. Ennek magyarázata, hogy azonos anatómiai és élettani követelményekhez kell igazodni. Az állat szügyébe beoperált tulajdonképpeni műszív különben, az esetek zömében alkalmazott pneumatikus vezérlésű szívpumpáknál, csövekkel kötődik a testen kívül elhelyezett hajtó- és vezérlő- egységhez. A szerkezet összsúlya nagy, mintegy huszonöt kilogramm. Ezen túlmenően a cső testbe illeszkedésének módja fertőzésveszélyes. Ezért oly fontos feladat miniatürizálni, kisebbíteni az egész berendezést, hogy a hajtőrendszert is beoperálhassuk a mellkasba, Utahban már sikerült kikísérletezni egy olyan műszív- rendszert, amelynek súlya mindössze 426 gramm. Ez természetesen nemcsak az infekció veszélyét szüntetné meg, hanem jelentősen csökkentené a mozgáskorlátoltságot is. Jaromír VoSku professzor vezetésével — aki különben egyik tanítómesterének tekinti a Montrealban dolgozó Sellye János, a komáromi származású professzort, a stress-elmélet világhírű magyar kutatóját, akinél a hatvanas évek elején egy évig dolgozott ösztöndíjasként — eredményes, hasznos tevékenység folyik. Mintegy 90 orvos, kutató, mérnök, ápoló és egyéb segédszemélyzet („rendkívül áldozatkészen dolgozó, minden elismerést megérdemlő, nagyszerű kollektíva ez“) — hangsúlyozza a professzor — most azon fáradozik, hogy Dalibor minél hosz- szabb életű legyen és túltegyen a szakkörökben világhírűvé vált — a brnólak sikeréhez minap írásban Kolff professzor is gratulált — 50. kísérleti alanyon, Haszánon is. S amikor a professzor a tévékészü lékhez kapcsolt mikrofon közvetítésével felkéri a kísérleti alany mellett szolgálatot teljesítő orvost, hogy állítsa talpra Dalibort, s a képernyőn látom, hogy a bikaborjú nemcsak talpra áll, hanem az eléje erősített jászolból hozzáfog a széna jóízű rág- csálásához is, remélni merem: sikerülni fog. Talán ez a kísérlet is, de ami ennél jóval fontosabb, azok fáradozása, akik világszerte a műszívre esküsznek... " GÄLY IVÄN 9
