Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-27 / 4. szám

Ml ÚJSÁG NÁLATOK? GÖCSEJ, A SKANZEN Magyarországon, Zala megyében neves helység Göcsej, a falumúzeum és skanzen. Az erdőkkel szegélyezett völgy­ben sajátos módon szinte érintetlenül megmaradt az év­századokkal ezelőtt kialakult népi építészet, népművészet. A mostoha környezet és életkörülmények kényszerítették erre az itt lakókat, vagy valami más, ez ma már mellékes. Lényeges az, hogy a nép művészetének megőrzői, a nép­művészettel foglalkozó tudományos dolgozók alkalmas helyet találtak, és itt nagyszerű falumúzeumot, skanzent létesítettek. Huszonnégy községből 46 épületet, létesítményt telepí­tettek ide, illetve építettek fel, természetesen eredeti for­májában, hogy a skanzen gyöngyszeme legyen a népi épí­tészetnek, a népművészetnek. A látvány csodálatos. A XVIII. században, Hencz község ben épített vízimalom kerekeit surrogva forgatja a patak vize. A kerekeket, meg a malom belső berendezésének zömét fából készítették. Közel a malomhoz áll a zsindel­lyel fedett harangláb, mely Budafa községből került ide. Innen háromfelé ágazik az út. Egyik a falumúzeum felé vezet. A másik a faragványokkal díszített házsor irányába. A harmadik pedig ahhoz a négy gazdasági udvarhoz, amely a skanzen legérdekesebb, népművészeti szempontból a leg­eredetibb része. Mintha mesében járnánk, mert hiszen a dédapák, a déd­anyák szemével látott világ tárul elénk. Igen, mert a ko­vácsműhely, a malom, legkevesebb 150 év óta működik. Mennyi csodálatos, ritka érdekesség látható ezen a há­rom hektáros területen! Bemegyünk a kálócfl gazda ud­varába, megnézzük a méhest, a kerekeskutat, meg a szé­rűt, de már csábít is tovább a Kávás községből idekerült ház sokszínű homlokzata. És belül mi minden látható! Kemence, faragott, festett polcok, bútorok. Szétnézünk az udvaron, bepillantunk az istállókba, majd a sövénykerítés mentén átmegyünk a szomszédba. Itt látható a Csőd köz­ségből ide telepített kerek kút, meg a hétszögletű kemen­ce. Azután megnézzük a zalalövői, egykori szegényparaszt házát. Szó szerint értendő: szenzáció, hogy megnézhetjük itt a felsőszenlerzsébeti lakóházat, hiszen nemrégiben még csak leírás alapján ismerték a népi építészettel foglalkozó szakértők is. Lám, most itt áll előttünk a többszáz esztendős ház a patak övezte sziget közepén. Átmegyünk a szigeten, majd észak felé fordulunk. Megállunk az emeletes raktá­rak, a pajták és kamrák sora előtt. Később, a hídon át a pincékhez, a présházakhoz jutunk. És itt látjuk meg a ritkaságszámba menő építményt, az olajütőt. Úgy érezzük, hogy elveszett fogalom az idő. Ha Magyarországon, Zalában jártok, Göcsej községet, a falumúzeumot és a skanzent nézzétek megl Érdemes. VIERA STITNICKA Robi, a szervező, meg a többiek A nagymegyeri (Calovo) alapiskola VI. A osztályában a tanév elején alakult meg az ifjú természetvédők kö­re. Tagjai: Szabó Nándor, Magyarlcs József, Szabó Vilmos, Görföl Attila, Bugái- Tibor, Halász Attila, Fatona Sándor, Vajlik József. Veze tőjük Robi, vagyis László Róbert az osztály egyik ta­nulója. Robi már kisgyermek ko­ra óta természetjáró. Olyan bogárgyűjteménye van, mely­ben ötszáz különféle bogár látható. Sok kitömött, pre­parált állatkája is van. Azon­kívül tengeri malacai, arany- hörcsöge, teknősbékája. Nyu- lakat és fácánokat is tart. És persze, Robi kiváló szervező. A tanév elején ma­ga köré gyűjtötte osztálytár­sait, elmondta nekik, hogy ő természetjáró, majd felszólí­totta őket: tartsanak vele. Az érdeklődőket, barátait meghívta, keressék fel ott­hon, nézzék meg gyűjtemé­nyét, állatait. Akik csatla­koztak hozzá, — az előbb említett pionírok, — lettek a szakkör tagjai, akikkel megkezdte a természetjá­rást. Hetente legalább egy­szer, gyakorta azonban két­szer is kijárnak az erdőbe. Felfigyeltek rájuk az er­dészek, Kiss Lajos és Berecz László elvtársak, s a pioní­rok meg az erdészek meg­ismerkedtek, összebarátkoz­tak egymással. Azóta a szak­kör tagjai velük beszélik meg a terveiket, a tenniva­lókat. Ök ugyanis nem csak jár­ják az erdőt, nem csak gyönyörködnek a természet ben, hanem védik is. Fel­szedik a csapdákat, melye­ket a rosszindulatú orvva­dászok helyeznek el az álla­tok elejtésére. Eleséggel töl­tik meg az etetőket. Saját pénzükért sót vásárolnak az erdőben élő állatok számára, szénát hordanak nekik, ma­dáretetőket készítenek. Osztályfőnökük, Eöllös Zsuzsanna tanítónő és isko­lánk pedagógusai már több­ször is megdicsérték őket példás tevékenységükért. Hogyne, hiszen különösebb irányítás, felnőtti beavatko­zás nélkül, csak Robi szer­vezése nyomán, az erdészek­kel kötött barátság alapján tevékenyek lök. Robi így beszélte el ne­kem legkedvesebb élményü­ket: — Mindent megfigyelünk. Egyszer, amikor az etetőbe szénát horditunk, azt figyel­tük, hogy észreveszik-e az állatok. Előbb egy őz ment oda. Nemsokára több is kö­vette. Kilenc őz gyűlt össze. Ilyen sokat együtt még éle­tünkben nem láttunk. Ritka élményben volt ré­szük. Gondolom, másoknak is elmondták élményüket, má­sok érdeklődését is felkel­tették. Maflák Katalin Kedves meghívásnak tet­tem eleget, amikor Érsek- új várott (Nővé Zámky) meglátogattam a magyar ta­nítási nyelvű alapiskolát, s a pionírok klubjában részt vettem azon a beszélgeté­sen, melyet a pionírtudósí tók rendeztek. Ebben az is­kolában két csapatvezető irányításával két pionírcsa­pat működik, hiszen a foga­dalmat tett tanulók száma 6'69, és persze tevékenyek a szikrarajok is. Plichta Ré­temé csapatvezető foglalko­zott a pionírtudósítókkal, akik közül hatodikosok Zemkó Róbert, Szalai Zsu­zsanna, Szabó Csaba, Szántó Angéla, hetedikes Chulla Tünde, nyolcadikos Lukács Ilona, Chvíla Beáta, Török Szilvia, kilencedikesek Kiss Ágnes és Natkai Ivett. Hí­reik, tudósításaik a mi la­punkon kívül a járási új­ságban, a gyermeklapokban szoktak megjelenni. A beszélgetés kezdetén el­mondták, hogy ők már Is­merik jól a hírek és tudósí­tások szerkesztésének szabá­lyait, tudják, hogy a szö­vegnek feltétlenül választ kell adnia ezekre a kérdé­sekre: Ki? Mit? Mikor? Miért? Hol? Hogyan? Meg­szokták már, hogy minél több nevet, pontos és meg­bízható adatot kell közölni a szerkesztőséggel, illetve A pionírtudósítók körének tagjai (A szerző felvétele) az olvasókkal. Gyakori problémájuk azonban, hogy nem mindig tudják: miről is írjanak. Tanácsot szeretnének kapni. És várták az útmuta­tást, a tájékoztatást. Az első pillanatban kissé elcsodálkoztak, amikor ma­gyarázat helyett megkérdez­tem tőlük: — Mi újság nálatok? Valaki közülük meglepet­ten kérdezte: — Erről írjunk? Ahogy folytattuk a beszél­Példáson tevékenyek A bősi (Gabfiikovo) József Attila Pionírcsapat veze­tője már hatodik éve Bölcs Veronika. Aránylag nagy létszámú a csapat, hiszen 56 szikra és 330 pionír a tagja. Már a tanév első heteiben megmutatkozott hogy a csapatvezető kiváló szervező, hiszen októbe végéig 508 tanuló 1020 órát dolgozott le társadalmi munkában. Eredményes volt gyűjtési akciójuk is. Legutóbb 9270 kg vashulladékot, 1426 kg papírt, 370 kg textil hulladékot gyűjtöttek össze. Legsikeresebb gyűjtők a VII/B osztály tanulói voltak. író-olvasó találkozót is szerveztek, melyre Dénes György költőt hívták meg A csapatvezető szerint a pajtások közül példásan te­vékenyek Demián Andrea, Csóka Ilona, Miklós Anikó, Nagy Zsuzsana, de az eredményes tevékenység annak is köszönhető, hogy az iskola igazgatósága, a rajve vezetők szívesen és mindig tettrekészen segítik szer­vezőmunkáját. Kertész Lídia getést, ahogy kérdés kér­dést, követett, válasz meg választ, úgy vált nyilvánva­lóvá, hogy csak az lehet új­ság, ami érdekes. Mégpedig nemcsak náluk, hanem a tá­voli, a kelet-szlovákiai Boly­ban (Bof) is, meg Csallóköz- csütörtökön (Stvrtok na Ostrove), ahol bizony szin­tén tevékenyek a pionírtu­dósítók, akik sok érdekesről írtak már. — Nem szívesen utánzók másokat — mondta az egyik. ' Helyes, állapítottuk meg közösen hozzászólalásé nyo­mán, és megvitattuk, sajá­tos, eredeti módon kell írni, még a hasonló akciókról is. Az egyik pionírtudósító még azt is megmagyarázta, hogy miként neves költőink tették, s egymással verse­nyezve ugyanarról a témá­ról más és más verset ír­tak. Szóba került néhány pn b- léma is. Az, hogy a pionír- tudósító — nem mindegyik, csak néhány figyelmetlen, — saját nevét, teljes nevét aláírja, de megfeledkezik arról, hogy hasonló módon illő a szövegben szereplők teljes nevét is megírni. A rajzokat illetően megbeszél­tük: nyomdatechnikai okok miatt a lapban csak tussal, tollal, illetve úgynevezett fekete-fehér technikával ké­szített rajzok kerülhetnek közlésre. Néhány rímfaragó, kezdő költő kérdése nyomán került sor szerkesztő bizott­ságunk határozatának értel­mezésére: a GYERMEKVI­LÁG rovatban csak költők verseit szokás közölni, a kezdő költők „szárnypróbál­gatásaival“ az ifjúsági és gyermeklapok szerkesztősé­gei szoktak foglalkozni. Ha azonban érdekes, ahogy mondani szokás: az életből ellesett történeteket írják meg, küldik/be píonírtudósí- tóink, szívesen foglalkozunk írásaikkal. A beszélgetés végén meg­kérdeztem: — Nos, mi újság nálatok? Így válaszoltak: — Megírjuk! Joggal számíthatunk tehát arra, hogy sok, érdekes hírt, beszámolót küldenek majd érsekújvári pionírtudósító­ink. H. A. Teadélutánt rendezett a dolgozók is­kolaköteles gyermekei számára Rozs­nyón (Ro2ftava) a Mezőgazdasági Ter­mékeket Felvásárló és Ellátó Vállalat üzemének szakszervezeti tanácsa. Aján­dékosztással ért véget a teadélután. Egyébként a szakszervezeti tanács ebben a tanévben kirándulást is rendezett a gyermekek számára. Hiczér Erika Dicséretet kaptak a dernői (Drnava) alapiskola pionírcsapatának legügyesebb gyűjtői, hiszen a csapat szép eredményt ért el, 2730 kg papírt gyűjtött össze. Legszorgalmasabbak a hetedikesek vol­tak (550 kg), közülük került ki a leg­ügyesebb gyűjtő Kocsis István (139 kg). Az ötödikes Erdős Attila (134 kg) is szorgalmas gyűjtőnek bizonyult. Molnár Béla Vörös szegfüvei és saját készítésű ajándékokkal kedveskedtek a község idős lakosainak a osiilizradványi (Cil. Radvaő) alapiskola pionírjai, amikor az iskola éttermében ünnepséget rendezett a polgári -ügyek testületé. Nagy Ernő tanító elvtárs, a testület elnöke köszön­tötte az ünnepségre érkezett idős lako­sakat, a napközi otthon diákjai pedig látványos műsor bemutatásával lepték meg a vendégeket. Fodor Margit I. A betürejtvény, meg a mellette látható kép­rejtvény megfejtése azonos. Ugyanaz a szó. Melyik az a szó? A T P • • • • • » • *, i o s o N N II. A „Swiat mlodych“ újság melyik ország pio­nírszervezetének a lapja? III. Hány kilométert fut versenykor a maratóni futó? (B. M.) A megfejtések beküldésekor kérjük megírni azt is, hogy a beküldő hányadik osztályos tanuló. A január 13-án közölt rejtvények helyes meg­fejtése: I. íjászat II. 1840-ben III. 32 — 38 meg­fejtés érkezett. Sorsolással könyvjutalomban ré­szesülnek: Trizna Péter, 4. oszt. Gesztete (Hostl- ce), Bednár Péter, 9. oszt. Losonc (Luőenec), Ju­hász Zsolt, 6. oszt. Tornaija (Safarikovo), Nagy Ildikó, 7. oszt. Dunaszerdahely (Dunajská Streda), Szúnyog Szilvia, 9. oszt. Kiráiyhelmec (Král Chlmec) 118B. I. 27. N m «

Next

/
Thumbnails
Contents