Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-29 / 26. szám
MÉG A BRONZÉREM IS CSILLOGÓ Talán éppen ez a gól ütötte el Csehszlovákia együttesét az idei EB-döntóbe jutástól. Rummenigge fejel Netoliőka hálójába. Kár, hogy most nem a döntőben találkozott a két csapat ... A hatodik labdarúgó Európa- bajnokság már futballtörténe- lem. Először bonyolították le az e sportban olyan sokat jelentő földrész bajnokságát nyolc válogatott részvételével, tehát a sorozat elődeivel összehasonlítási alap híján nem mérhető, így sem állíthatjuk, hogy izgalomban túltett négy évve) előbbi elődjén, mert ott legalább meghosszabbított találkozókra is sor került, ott minden erőpróbán valakinek győznie kellett. Olaszországban az előzetes hírek szerint óriási érdeklődésnek kellett volna mutatkoznia a kontinens-bajnokság iránt, s bizony a summá- zásnál csak azt állapíthatjuk meg, hogy ennyi néző sokkal kisebb országban is akadt volna. Többen nem csupán a labdarúgás szépségének elmaradásában, a túlzott taktizálásban látják az okot, hanem egyrészt a nagy esélyesnek kikiáltott olasz együttes gólszegénységében, valamint a nagyon is mutatós televíziós adásokban, amelyekhez sok esetben nem Is volt szükséges a különösebb kommentár. Ma már a szurkolók annyira értik e nagy játé kot, hogy egy-egy kommentá tor nyelvbotlása, téves megállapítása enyhén szólva nevetségessé lesz számukra. Mindenki másképp látja Igen, a végén mindent másképp lát az ember, az eredmények ismeretében alkot véleményt, s a találkozók filmjét visszapergetve könnyen el tudja képzelni, hogy sok minden másképp is történhetett volna... A hagyomány szinte teljes mértékben az olaszokat tette az Eurőpa-bajnokság esélyesévé. Maga az olasz együttes a látszat szerint szerette volna feledtetni a közelmúlt jellegzetes olaszországi megvesztegetési botrányait, s talán közönsége is könnyebben tért volna napirendre azok fölött, ha nem végez együttese csak a negyedik helyen. Az eddigi hat EB közül ilyen szerény helyezést csak a francia és a jugoszláv válogatott ért el, mint most az olasz, amely előbb a harmadik EB házigazdájaként aranyérmes lett... Előnye nagyobb volt, mint amilyet bármelyik elődje, az EB döntők eddigi rendezője magáénak mondhatott. Egyedül ennek a csapatnak nem kellett selejtezőcsoportban szerepelnie, amikor magának ítéltette a házigazda szerepet, máris a nyolctagú döntő-mezőny tagja volt. A csoportbeqsztásnál is gyanús körülmények között jutott közös csoportba az előző, a jugoszláviai EB első három helyezettje, Csehszlovákia, az NSZK és Hollandia. Ráadásul az olaszok ismervén a júniusi déli nap nagy erejét, minden EB mérkőzésüket este játszották, 20,30 órakor kezdték. Azt sem mondhatják el magukról, hogy a játékvezetők velük szemben szigorúbbak lettek volna, sőt sok esetben szemet hunytak olykor kíméletlen belemenéseik felett. Minden más ténynél ékesebben beszél viszont az a tény, hogy az olasz csapat négy mérkőzésén mindössze két gólt lőtt, s ebből a szemszögből ítélve még a negyedik hely sem túlzottan lesújtó. Hogy legyőzőre nem talált, az más eset. Európában annyira kiegyenlítődtek az erőviszonyok, hogy csak villanásnyi különbségek dönthettek a kivételes testi-szellemi erőnlét, a jó idegállapot és még sok más tényező kedvező egybe- hangzása, együtthatása segítségével. A bajnokról, futtában Kétségtelen, hogy az NSZK válogatottját jó előre az esélyesek egyikének kiáltották ki, s az ellenfelekre kissé bénítólag hatott az új főedző, Jupp Der- wall együttesének előző siker- sorozata. Ű maga ég együttese leginkább éppen Csehszlovákia csapatától tartott, {fordítva is így volt), s azután nem csoda, hogy az EB döntők nyitánya nem a legszerencsésebb hangadó lett, ilyen nagy sorozat mintamérkőzésének nem tekinthettük. Az az l:0-ás győzelem mégis magabiztosabbá tette ezt az együttest, amelyben ugyan nem találtunk Maierhez, Beckenbauerhez, Bonhofhoz fogható egyéniségeket, de keretében akadtak teljes értékű olyan játékosok, akiket nyugodtan lehetett a találkozó bármelyik pillanatában bevetni. A hollandok elleni gyors vezetés után ugyan visszaesés következett, a görögökkel szembeni találkozón viszont az önmaguk túlzott kímélése következett. így is lehet tartalékolni a döntőre, de nem kell, hogy mindig kifizetődő legyen. Az ilyesmi ritmusából is kizökkentheti az együttest. Kétségtelen, hogy a döntőben szerencsés tényezőnek bizonyult a gyors vezetés, izgalomfokozó- nak az egyenlítés, s amikor már a hosszabbítás veszélye fenyegetett, a mintaszerű Rum- meningge—Hrubesch akció még a rendes játékidőben pontot tett az 1980. évi labdarúgó EB után. Ha a mérleg két ellenkező serpenyőjébe tesszük, ami dicsérhető, illetve kifogásolható, a nyugatnémet válogatott első helyét az adott körülmények ismeretében nem lehet meg nem érdemeltnek minősítenünk. A belgák dicsérete A belga együttes ugyan vereség nélkül küzdött olyan EB selejtező-csoportban, amelyben Ausztria, Portugália és Skócia is szerepelt, s győzni tudott a mindig forró skót pályán, a nyolcas döntő csoportbeosztásának elkészítése után nemcsak az olasz és az angol, de jobbára a spanyol csapatnál is mérsékeltebb képességűnek tartották. Ez őket nem bántotta. Szakvezetői és játékosai „hosszú, méla lesben“ figyelték, mit tudnak az ellenfelek és azután azokat sorban kiválóan alkalmazott lestaktikával, a gyors, s valóban meglepetésszerű ellentámadások vezetésével, az ellenfél védelmének álladó foglalkoztatásával kiváló küzdőszellemmel lepték meg. Bírták a meleget, a keménységet, úrrá lettek az idegen környezet minden hátrányán, s ha mindezek ellenére sem adtak nekik sok esélyt a döntőben, annak izgalmas lefolyásáról nagy mértékben ők is gondoskodtak. Mindent egybevetve, az 1980. évi labdarúgó EB legnagyobb meglepetése volt ez a csapat, amely végre elkerülhette a számára jobbára kellemetlen szembesítést örök vetélytársával, Hollandia együttesével. „Csak“ bronz A csehszlovák labdarúgó-válogatott szakvezetés^ alaposan tanulmányozta az EB-döntőbe jutott csapatok játékstílusát, majd amikor ismeretessé vált a csoportbeosztás, a megfigyelés érthetően elsősorban a nyugatnémetekre és a hollandokra irányult. Az NSZK-ban elég gyakran megfordultak élvonalbeli klubcsapataink, mégpedig nem csupán barátságos vagy előkészületi mérkőzéseken, hanem elsősorban kupatalálkozókon. Azonkívül nagyon sok olyan mérkőzést láthattunk a tv-ben, amelynek egyik küzdőfele nyugatnémet együttes volt. Mivel az NSZK klubcsapatai különösen ezúttal szerepeltek kimagaslóan mindhárom klub kupában, s a nyugatnémet válogatott az új szakvezető irányításával eddig legyőzőre nem talált, talán a túlzottnál is nagyobb lett Derwall legénységének a tekintélye a csehszlovák válogatott szakvezetésénél és tagjainál. Tudtak annak összeállítási gondjairól, mert Maier, Bonhof, hogy másokat ne is említsünk, hiányát nemcsak ez az együttes, de más csapat sem tudná egykönnyen pótolni. Tudtuk, hogy csatárai közül Rummenigge a legveszélyesebb, tehát adva volt, kit kell elsősorban kikapcsolni a játékból. Taktikai húzás volt, hogy éppen ellenünk nem szerepeltette Derwall a tank Hrubescht, a futballóriást, akiről nem egy külföldi megfigyelő egyöntetűen megállapította, hogy a légitérben világklasszis, egyébként közepes képességű. így a legveszélyesebben fejelő csatár ellenünk nem játszott, s védőink nem kerültek magasság- hátrányba az ellenfél támadóival szemben. A végén mégis fejesgólt kaptunk (Rummenigge). — Itt jegyezzük meg, hogy a jobbára alacsonyabb termetű görögök is fejesgóllal terhelték meg hálónkat, az olaszok is fejesből egyenlítettek a harmadik hely rangadóján. A summázás óhatatlanul ezt az ironikus megállapítást juttathatja eszünkbe: „Késő bánat EB gondolat.“ A látottak alapján a nyitómérkőzést nem kellett volna elveszteni, de kevés volt az önbizalom, pedig az ellenfél is túlontúl tartotty tőlünk, s amint azt már előbb is megjegyeztük, közvetlenül a büntetőterület közeléből annyiszor jutottunk szabadrúgáshoz, hogy az azokból elérhető gólokkal több mérkőzést is meg lehetne nyerni. A nyitány vereségével lépéshátrányba jutott együttesünk, s azután már egy célt tűzött ki maga elé: legalább a harmadik helyért küzdeni. A görögök csak a találkozó kezdetén ijesztettek rá együttesünkre, azután erejük fogytán már nem bizonyultak túl nagy ellenfélnek. A hollandok elleni helyosztó csatában szerencsére az ellenfél idegei mondták fel a szolgálatot, s a taktikai ütközetben a szerencse sem fordított hátat dr. VengloS legénységének. Kétségtelenül jót tett csapatunknak, hogy a csoportmérkőzéseket egy nappal előbb fejezhette bé, mint az olasz, amely- lyel a bronzéremért kellett megküzdenie. Az olasz mentalitást ismerve könnyen elképzelhetjük, hogy Itália csapatának a döntőből való távolmaradása nyomasztólag hatott Bear- zot játékosaira. A nápolyi találkozón a mieinknek nem volt vesztenivalójuk. Jurkemik végire parádés góllal igazolta, hogy Zoff kapuját is be lehet venni, s talán még nagyobb figyelmességgel el lehetett volna kerülni azt a bizonyos fejesből esett egyenlítő gólt is. Mindkét félnek jót tett, hogy nem kellett hosszabbításra sornak kerülnie, bár a jelek szerint azt együttesünk talán jobban bírta volna testi és szellemi erővel is, mint ellenfele. A négy évvel előbbi döntőben hosszabbítás után mutatkozott meg, milyen jól tudják a csehszlovák játékosok végrehajtani a 11-esek rúgását, most pedig ezt hatványozott mértékben láthattuk. Kevés csapat tudná ezt utánozni: kilenc mezőnyjátékosa, az idegek csatájában sorra a hálóba talál a 11-es pontra letett labdával. Ez előtt is le a kalappal. Európa nyolc legjobb csapatának viaskodásából a harmadik legjobbként került ki együttesünk, maga mögött hagyva például Hollandia és Anglia, de Spanyolország és Görögország csapatát is, s ez a kontinens futballjának általános színvonalát, meg a világ labdarúgásának játékerejét tekintve is nagyon rangossá teszi tizenegyünket, amely kellemetlen rajt után elsősorban fegyelmezett taktikájának, töretlen küzdőszellemének köszönve, eredményeivel megörvendeztette szurkolóit és labdarúgásunk szakvezetését. ZALA JÓZSEF Ceulemans nemcsak a belgák, hanem az egész EB-mezőny egyik legjobb csatára volt. Ilyen helyzetből talált a nagy esélyes angolok hálójába Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Szsrksszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Dr. Rabay Zoltán. CSc. Helyettes főszerkesztők: Szarka István és Csető János. Szerkesztőség 893 38 Bratislava, Gorkého 10. Telefon: 309, 331-252, 332-301, főszerkesztő: 532-20, szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308. Pravda — Kiadóvállalat Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdavállalota — Pravda, 02-es Nyomdaüzeme, Bratislava. PRÖBANYOMAS. Magánszemélyek a kővetkező címen adhatják fel hirdetéseiket: 893 39 Bratislava, Jirásková 5., telefon: 577-10, 532-64. A szocialista közü- letek a hirdetéseket erre a címre küldjék: 893 39 Bratislava, Vajanského nábrezie 15/11., telefon: 551-83, 544-51. Az Oj Szó előfizetési dija — a vasárnapi számmal egyOtt — 14,70 korona. Az Oj Szó vasárnapi számának külön előfizetése negyedévsnként 13 korona. Terjeszti: a Postai Hfrlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden sostai kézbesítő. Külföldi megrendeléseket: PNS — Űstredná expedíció a dovoz tlaCe, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo námestle 6. A SÜTI regisztrációs száma 5/2. 6 ÚJ SZŐ Index: 48 097
