Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-29 / 26. szám
* r LATIN Az üzemi orvos kivizsgálja Brahovíczot, aztán így szál: — Kérem, magának az a baja, hogy sokat iszik és legalább annyit dohányzik! Mire Brahovácz: — Doktor úr, ba megkérdi a feleségem, hogy mi bajom, legyen szíves ugyanezt mondja el neki latinul I MAI TÖRTÉNET Cicvarek hazaér a munkából, dúl-fúl mérgében. Felesége kérdésére kifakad: — Hogyne lennék dühös, hiszen nem kaptam prémiumot. Azt mondta a főnök, hogy azért, mert munkaidőben focimeccsen voltami — Ki árulkodott rád? — Senki. A főnök ott ült mellettem a stadionban ... Munkatársunkat, Elek Tibort megihlették a tanévzáró eseményei. Az idei iskolaév utolsó napjait elevenítette föl alábbi rajzaiban: Ballag már a vén diák ... — Papa, a második félévben jobban tanultunk, de azért matekból megbuktunk ... VENDÉGLŐBEN — Parancsoljon, itt az étel, de azonnal fizesse kil — Miért ilyen sürgős magának? — Azért, mert gombát kért ebédre... ORVOSNÁL — Doktor úr, kérem, segítsen rajtam. Borzasztó dolognak tartom, hogy rövidesen hetvenéves leszek, és állandóan a nők után szaladgálok! — Nincs min elkeserednie, sőt örüljön, hogy még mindig a nők után járl — Az igaz, de fogalmam sincs, hogy miért szaladgálok utánuk! LEVEL Az egyetemista fiú írja szüleinek: „Kedves szüleim, sok a dolgom, nem tudok hazamenni. Ti sem írtatok már rég, nem tudom, hogy vagytok. Küldjétek legalább egy ezrest s így legalább megtudom, hogy most is jól éltek ...“ Ez már több a soknál. Már a gyógyszergyár kéménye is szennyezi a levegőt! # * # LENGYEL VICCLAPOKBÓL Asztali bort ittak, amikor megismerkedtek — az asztal alatt. Kollégám öltönyein mindig a könyök kopik el legha marabb. # # # Egyre kevesebb a komikus opera és egyre több a tragikus esztrádműsor. Aki időben érkezik, arról nem tudnak pletykálni1 # # » * * # Főnökömnek erős oldala — a gyengesége. Sok olyasmink akad, amit legszívesebben elhajítanánk, de félünk, hogy más föl veszi. * • * * * » Mondd meg mennyit lógsz munkaidőben s megmondom, milyen a főnököd. Az embereket két táborra oszthatjuk. Azokra, akiket ismerünk, és azokra, akik nem ismernek bennünket. * * * Az alvás azért is egészséges, mert közben nem lehet dohányozni. IDILL Tópart. Holdvilágos nyári éjszaka. Megszólal a félszeg fiatalember: — Hölgyem, én rém zavarban vagyok. Ogy érzem, nem tudom önt meghódítani... Mire a nő: — Fel a fejjel fiatalember. Eddig még mindenkinek sikerült! KÉT HÓNAP — Képzeld el, a szegény Kovács szaki több mint két hónapja megsüketült! — Ez szörnyű. És mit szólt hozzá a felesége? — Semmit. Még nem vette észre! ZONGORA Veplacsekné duzzog: — Ogy érzem, már nem szeretsz, Jenő. Azelőtt olyan sokszor szorongattad a kezem ... — Ez igaz, de akkor még volt zongoránk! A hét vicce- Tudod, hogy miért nincs az utóbbi hetekben bárányfelhő az égen?- Miért?- Mert Farkas járt a világűrben... ŐSZINTE — Mond, miért nem vetted el Mártát feleségül? — Mert volt egy rossz tulajdonsága. — Micsoda? — Az, hogy nem bírt engem! HŐSÉG — Kénytelen vagyok hű lenni a férjemhez. — Miért? — Mert Géza bármikor hazajöhet, és ezekben az átkozott modern szekrényekben még egy férfi sem fér el! takarEkossAg — Mi, kérem villamos energiát takarítunk meg, jelentősen csökkentjük a géppark és az alkatrészek kopását. — Hogyan? — Ogy, hogy egy műszakban csak négy órát dolgozunk! ZÄPOR Villámlott, menydörgött, aztán zuhogni kezdett az eső. — Rögtön csuromvizesek leszünk. Be kellene húzódni egy kapu alá — javasolta Árpád a menyasszonyának. És lementek a kapu alá — harmadik emeleti lakásukból, amelynek mennyezetét még mindig nem javította' meg az Illetékes vállalat. NYÁron — Milyen volt a szabadságod? — Megszereztem a jogosítványt, vettünk egy új autót és külföldi kirándulásra indultunk. — És hol töltöttétek a nyarat? — Az egyik várnai kórházban ... bodzsAr gyula Rácz Pongrác alig néhány hónapja került vállalatunkhoz, ahol nem éppen valami nagy felelősséggel járó tisztséget tölt be. Már amikor felvételét kérte, az a hír terjedt el róla, hogy állítólag „fent“ komoly összeköttetései vannak. Rácz Pongrác magatartása csak megerősítette a róla szóló híreszteléseket. Aránylag rövid időn belül úgy ismerték meg vállalatunkban, hogy mindenkinek bátran megmondta a véleményét, a röpgyűléseken nyíltan rámutatott a különféle fogyatékosságokra, mi több, a vezető dolgozók egyikének- másikának is megmondta a magáét. Ki állhat mögötte? — ez a kérdés elsőként a személyzeti osztály vezetőjében (ő volt az első „áldozat“) merült fel a komolyabb utánjárás igényével. A vezér- igazgatóságunk azonos vezetéknevű főmérnökére gyanakodott, amit azonban Rácz közvetlen főnöke megcáfolt. Valamilyen minisztériumi pasast emlegetett, aki állítólag közeli rokonságban áll Ráczcal. Igazgatónk viszont rendíthetetlenül hitte, hogy Rácz a vezérigazgatóval áll valamilyen rokoni kapcsolatban, mert az is hasonlóképpen kezdte pályafutását, s lám, hogy felkapaszkodott a szamárlistán! Mi tagadás, engem is foglalkoztatott a kérdés, persze csak amatőr alapon. Egy alkalmas pillanatban megkérdeztem Rácztól, árulja el, miért olyan biztos a dolgában, ki áll mögötte. — Az égvilágon senki — válaszolta kelletlenül. — Nem hiszem el — mondtam gyanakodva —, lehetetlen. — Pedig így van — bizonygatta. Hosszas könyörgésemre aztán elárulta a titkot, erősen a lelkemre kötve, ne áruljam el senkinek. — Ödön bácsi, a portás áll mögöttem, ha már annyira' tudni akarod. — Mondd a drága anyádnak, ne nekem! — csattant fel a hangom. — Nem hiszed el? — Kérdeznem sem kellett volna. — Jő, akkor megmagyarázom. Ödön bácsi nagyanyám húgának a fia. Ű hí- resztelte el, saját kérésemre, hogy „fent“ összeköttetéseim vannak. Te is jól tudod, Ödön bácsi megbecsült ember a vállalatban, adnak a szavára. — Hihető — mondtam csalódva. — Egyébként mit akarsz ezzel elérni? Így akarsz feljebb jutni a ranglétrán? — Ha ezt akarnám, nem mondtam volna el. Csupán csak háttérnek szántam, hogy viszonylag nyugodtan rámutathassak a hibákra. Mert, ugye, mindenütt azt hallom, nyíltan rá kell mutatni a hibákra, meg kell mondani a konkrét és objektív igazságot. — Gondolod, hogy háttér nélkül nem megy? — Az előző munkahelyemen anélkül kísérleteztem .. . 1980. VI. 29. t ozsrn * M
