Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-22 / 25. szám
r ► ► * » A KOMOR DICSEKVÉS Az áruház igazgatója mondja: — Mi mindenben a vevő Igényeit elégítjük ki. — Például mivel? — Azzal is, hogy minden vevő külön panaszikönyvet kapl NŐI DOLGOK (RoháC] Mindent a vendégért A tíz HöummTE -.io’ A LElfeJP HŐHéDSéKLETE:^A SÖR R&mSBKLET£- 3o° ; * Én nem értem ezt a Jenőtl — Miért? — Egyszer azt mondja, hogy szeret, másnap meg esküdözik, hogy elvenne feleségül __ PÁRBESZÉ D — Hölgyem, nem jönne be velem egy kávéra? — Eltalálta. Sző sem lehet róla! — Gondolja meg, én ugyanis nem mindenkit hívok kávézni! . — Én sem utasítóik vissza mindenkit! TITOK — Mondd, Vera, tudsz te titkot tartani? — Ilgen, csak az a baj, hogy mindig azoknak mondom el, akik nem tudják tartani a szájukat ... A hét vicce Az egyik vidéki csapat vezetője áradozik:- Átigazoltunk egy csodalatos balszélsot!- Miért csodálatos? Olyan jól focizik?- Dehogy. Azért csodálatos, mert nem kert sem autót, sem lakást, sem állast, sót még pénzt sem az átigazolásért... BÍRÓSÁGON HALASZOK SZIPORKÁK LENGYEL LAPOKBÓL A legmárkásaibb autókat hétvégén láthatod — a szociális otthonok előtt. * * * A szerelem is éltet, de csak egy jő ebéd után. • * * Amikor csaknem mindenre képtelenek vagyunk, akkor mindenre képesek leszünk. * * * A gondolkodás még egyetlen főnöknek sem ártott meg. * * * A kiét nem között az is a különbség, hogy a nőknek szép lábuk van, a férfiaknak pedig illetlen gondolataik. * * * Ne mondd mindig azt, amit tudsz, de mindig tudd, mit mondasz! * * * A házasságban semmi sem forrősíthatja úgy föl a légkört, mint a hideg kapcsolatok. * * * Az a férfi, aki moralizál — képmutató. Az a nő, aki •erkölcscsősz — megöregedett. * * * Sok embernek nem az a lényeges, hogy dolgozzék. Sokkal fontosabbnak tartja, hogy másokat szüntelenül tájékoztasson awől, menynyit dolgozik. * * * A tények önmagukért beszélnék, ám sajnos, azok nem értik meg, akikhez szólnak. Sz. J. fordításai — Bíró úr, vegye figyelembe, hogy nagyon régen nem voltam büntetve 1 — Miért, mikor volt büntetve utoljára? — Tizenöt éve. — És hol dolgozott azóta? — Sehol. A börtönben töltöttem a büntetéseml ESKÜ — Ibi, esküszöm, hogy elveszlek feleségül, amint azt megengedi az anyagi helyzetem és a feleségem ... — Tudod, hány kilós volt a ponty, amit fogtam? — Tudom. A fele ... IJESZTÉS Az egyik futballcsapat vesztésre állt. A szünet után mintha megtáltosodtak volna, csodálatosan játszottak és megnyerték a mérkőzést. Megkérdi az egyik újságíró az edzőt: — Mondja, mit mondott nekik az öltözőben? — Azt, hogyha nem fognak hajtani, akkor holnaptól mehetnek dolgoznil ERDŰ Egy férfi és egy nő sétál az erdőben. Megkérdik az arra jövő vadászt: — Mondja, milyen messze van a falu? — Hát úgy fél éra és három óra közötti — Nem értem, minek mond ilyen nagy különbséget? — Ugyanis attól függ, hogy maguk házasok vagy szerelmesek ... HANGVERSENYEN Cícvarek rámordul a szomszédjára: — Nem értem, miért tapsol ilyen hosszasan. Magának talán tetszett, ahogy ez a férfi énekelt? — Dehogy. Azért tapsolok, hogy ne tudjon énekelni! — Kérem, «zámoljon gyorsabban, mert még képes fölkelni, és akkor visszaadja az ütést! (Pavlihaj HÉTVÉGE NYARALÁS Kiss megkérdezi Nagyot: — Hogy érettétek magatokat a hétvégi kiránduláson? — Szörnyen. Amikor kiléptünk az állomásiról nem találtuk a vendéglőt. Amikor meg kiléptünk a vendéglőből nem találtuk az állomást... LÉPÉS — Ma megtettem az első lépést a váláshoz! — Nem is tudtam, te nős vagy? — Nem, de ma eljegyeztem Mancit! Két barátnő beszélget: — Hot fogsz nyaralni az idén? — Hát ha rámharap a főmérnök, akkor a Balkánon. Ha nem, akikor a balkonon __ SZERVIZBEN A főnök dorgálja a beosztottat: — Mondja, képes volt elfogadni ötven korona csúszópénzt! Nem szégyellte magát? — Szégyelltem, de mit csináljak, nem adott többet... — Miről beszéljek? Harminckettőben, azon a forró júniusi éjszakán már mindent elmondtam neked! (Dikobraz) Bodzsór Gyula Rámutatni Kivétel nélkül minden dolgozó elemi kötelessége munkahelyén rámutatni az észlelt hibákra és fogyatékosságokra — igazgatónk gyakran buzdít Így bennünket a különféle alkalmakból rendezett üzemi összejöveteleken, gyűléseken, hogy a munkaértekezleteket ne Is említsem. Ezen felbuzdulva, több hónapos, alapos lelki edzés után határoztam úgy, hogy szeretett igazgatónk agitáló szavait a gyakorlatban is megvalósítom. Elsőként a rokkantságban megöszült portásunkat kaptam le alaposan. Ugyanis az utóbbi időben rendre elhanyagolja a beosztásával járó kötelességeit. Nem ellenőrzi például az üzemiből távozó dolgozók kapucédu'lált, a visszatérőket meg duplán nem kontrolálja. Nem csoda, hogy aztán egyesek a táskájukban, vagy a zakójuk alatt fiaskóval térnek vissza, így semmi esetre sem lehet elejét venni üzemünkben a munkaidő alatti piázásnak. Nem sokkal azután a takarítónőnket toltam le. Szörnyű egy matróna. Csak hébe-hóba takarít az iro* l dánkban. Az Íróasztalom csak hallásból ismeri a por- rongyot, annál inkább kabátom ujja a port. Az ablaküvegek olyan koszosak, hogy a szokásosnál előbb kell villanyt gyújtani. A függönyökről szőt sem ejtek, teljes gyászba borultak már. A fűtő sem úszta meg szárazon. No, az még egy lehetetlen teremtés. Kénye-kedve szerint fűt. Egyszer olyan forrók a fűtőtestek, hogy alsónadrágra kell vetkőzni az irodában, máskor meg olyan hideg van, mint a négyes fokozatra kapcsolt jégszekrényben. Egyszerű, érthető szavakkal adtam tudtára, hogy egyenletesen fűteön, meg hogy munkaidő alatt ne látogassa olyan sűrűn a közeli vendéglőt. Erre nagyképűen azt felelte, hogy hivatalosan jár oda ott is 6 a fűtő, másodállásban. Bátran kijelentem, főnököm viselt dolgai szintén nyomják a begyemet. Elégedetlen vagyok a magatartásával. Jó .lenne, ha neki is szólna valaki. Én már bíráltam eleget, bíráljon most más is ... * ) 1888. VI. 22. 1ÍJSZÓ
