Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-15 / 24. szám
ÚJ szú 19 80. VI. 19. E 09 e 1 c 05 •fi >o :o £ 2 e mb •a ►> &o 09 .tf 'O fl co fa 05 JC 09 ** 50 c 09 £* a 2, 2 -g '® 09 .* -15 oü a, as -a B '09 > ♦J" W O « sf ff c Sí® Üres kenyérpultok egy stockholmi élelmiszerboltban egyáltalán nyitva voltaik — a nagykereskedelem nem tudott árut szállítani, nem volt kenyér, liszt, cukor, tej, sör, sztrájkoltak a kórházak is, meg szűnt a benzinkutaknál a kiszolgálás, leállt a vasút, az autóbusz-, a villamos- és a metróközlekedés. Sztrájkoltak a pilóták és a repülőtéri forgalomirányítók, Brommán, Stockholm repülőterén napokon át mély csönd honolt■) A világsajtó egyik érdekes híre volt, hogy a király osaik úgy tudott elutazni Tito elnök temetésére Belgrádija, hogy a szakszervezet közbenjárását kérte: arra az időre, amíg gépe elindul, függesszék fel a repülőtéri sztrájkot... A válasz pozitív volt, XVI. Gustáv Károly gépe fel- szállhatott.) Az egymiiilliónyi dolgozó sztrájkjának első napjain a lapok — már ameddig megjelentek — megírták, miként kell otthon „hadikenyeret“ sütni, emlékeztettek arra, hogy kerékpárral akárhová el lehet jutni... A kárt okoz a tőkéseknek. Ekkor már engedékenyebbek lettek, a miniszter- elnök második, harmadik meghívására már jobb válasszal érkeztek a tőkés-szövetség, a SAF küldöttei. Gun- nar Nilsson, az LO egyik vezetője mondotta el, hogy „csak fogcsikorgatva döntöttek minden százalékról“, különösen akkor, amikor az LO megbízottai tájékoztatták a miniszterelnököt: a munkások sztrájkkasszájában még 10—12 hétre elegéndő pénz van. Ekkor aztán sikerült olyan javaslatot kapni a SAF-tól, amely elfogadhatónak látszott: különböző munkás- és alkalmazotti kategóriák szerint 6,8—7,3 százalék az emelés. De ez csak az egyik része az eredményeiknek, ugyanis Fálldin miniszterelnök azt is közölte, amikor bejelentette a sztrájk május 12-i befejezését, hogy a kormány május 15-ével feloldja a március óta érvényben lévő bérbefagyasztási rendelkezést... A tőkéseik hírmagyarázói azt állítják: mivel nem 11,5 százalék az emelés, végül is „a gyáripar győzött“. A szociáldemokrata ellenzék vezetője, Palme, aki egy május elsejei nagygyűlésen azt követelte: dolgozzon ki a kormány egy új, a dolgozók érdekeit figyelembe vevő gazdasági tervet, a sztrájk befejezése után kijelentette: „Ennek a kormánynak a közvetítő tevékenysége rossz komédia, semmi egyéb. Jó lesz ha a kormányzat alaposan felkészül a következő hónapok harcaira.. Valóban: a parlamentben jelenleg 175—174 a jobboldal javára szóló mandátumarány — egyetlen mandátum a többség. Fálldin koalíciós partnerei, Bohmann és Ullsten, amúgy is keserűen veszik naponta tudomásul, hogy azzal a politikussal együtt (sőt, vezetése alatt) kell kormányozniok, aki olyan zavaros, ellentmondó nyilatkozatokat tett legutóbb, a népszavazás napjaiban az atomerőművek kérdésében. (Fálldin előbb a nukleáris erőművek szilárd ellenfele volt, később kompromisszumra lépett, csakhogy megakadályozza az atomerőművek építését sürgetve követelő baloldal mellé állni szándékozó liberálisok — jelenlegi koalíciós partnerei — balszárnyánaik térnyerését.) Mind többen állítják: az 1976-os, majd 1979 szeptemberi szociáldemokrata vereség óta most, a sztrájk napjaiban kaptak először erőre a baloldal szervezetei és valószínűleg hamarosan képesek lesznek kivívni, hogy újra soron kívüli választásokra kerüljön sor. Alkkor pedig feltehető, hogy szociáldemokrata-liberális koalíció alakul. A szociáldemokraták és a liberálisok azonos nézetet képviselnek a nukleáris erőművek kérdésében: azt vallják, hogy a mai olajszűkében Svédország nem engedheti meg magának, hogy lemondjon az atomerőművek termelte áramról. A politikai matematika emberei kiszámították, hogy Fálldin kormányának bukása után egy Pa íme-ve zette szociáldemokrata-liberális kormánynak mindenképpen nagyon kényelmes, könnyen pedig abszolút többsége is lehet a Riksdagbao. GARDOS MIKLÓS A SZTRÁJK ÉS A KIZÁRÁS POLITIKAI LÉPÉS IS VOLT • TŰZOLTÓK A SVÉD FŐVÁROS ELŐKELŐ NEGYEDÉBEN • A KIRÁLY KÉRELME A SZAKSZERVEZETEKHEZ • LESZ-E IDŐ ELŐTTI VÁLASZTÁS? * A KÖVETELT ÉS A MEGKAPOTT BÉREMELÉS Régen volt, mondhatná bárki, elbukott, tehetné hozzá: nincs tehát különösebb értelme annak, hogy a májusi svédországi sztrájk történetét felidézzük. Azt felelhetjük: időben talán távolinak tűnik a közel egymillió svéd dolgozó sztrájkja a hallatlan tempóiban pergő világpolitikai események között; mégis mai kérdés, hiszen hatása továbbgyűrűzik a skandináv ország mindennapjaiban. S idekapcsolódik a második probléma is. Elbukott, de nagyon könnyen lehet, hogy ez az elbUkottniak is minősíthető bériküzdelem — mer this zen mégiscsak elért bizonyos béremelést, tehát csak a jobboldal állítja, hogy értelmetlen volt — politikai változást hoz majd a nem is olyan távoli jövőben Olaf Palme, a szociáldemokraták vezetője, az egykori miniszterelnök először azt mondta: nem nyújt be bizalmatlansági Indítványt. Aztán, a sztrájk közepe táján kifejtette: a küzdelem felébreszti majd a szociáldemokrata szavazóikat s ha kell, könnyebb lesz elérni a változást... A sztrájk végén éppen ő volt az, aki vitázott a „bukásról“ szónokló jobból daliáikkal ... Maga a munkabeszüntetés története tömören összefoglalva sokat elmond arról, milyen ellentmondások feszülnek abban a valóban gazdag országban, amelyben hetvenegy éve, a század első évtizede óta nem volt hasonló méretű munkásmegmozdulás. (Nem egészen pontos a megfogalmazás: a munkát először mintegy 25 ezer állami tisztviselő hagyta abba, ők voltak az első sztrájkotok.) A közlekedés dolgozói voltak a következők, május első napjaiban — egy szokatlanul erőteljes, egységes képet mutató május elsejei felvonulás után — előbb 865 ezer, majd közel egymillió dolgozó szüntette be a munkát, illetve ennyi volt a munkáltatók által kizártak száma. A szakszervezetek útján összefoglalt munkásköve telések (és tisztviselőigények) egyformán annak a hivatalos statisztikai megállapításnak hitelét vitatták, hogy az infláció csak a múlt év végén kezdett komolyan hatni. A szakszervezetek szerint az ősz óta nyolc-tíz százalékkal romlott a svéd korona és éppen ezért egységesen, 11,5 száza lék béremelést követeltek. Ekkor, első feleletként rendelt el a SAF, a gyáriparosok szövetsége munkáskizá- rásökat jó néhány nagyüzemben. A SAF vezetői arra hivatkoztak: be bizonyosodott, hogy végül maguk a szakszervezetek is rádöbbennek: a sztrájk ^károkat okoz a munkásságnak“. Felemlegették, hogy 1969-ben, amikor az állami bányavállalatok ötezer dolgozója 57 napon át sztrájkolt (és ki is vívta követelései teljesítését), a szakszervezet nem állt melléjük, „vadásztrájknak“ inevezte a munkabeszüntetést, akárcsak 1975-ben az erdőmunkások sztrájkját. Az LO, a szakszervezet* központ azonnal visz- szautasította a munkaadók szervezetének rágalmait: leszögezték, hogy bár mindkét esetben az LO szerveit megkerülve kezdődött a sztrájk, teljes támogatást adtak a harcoló munkásoknak. Május első hetében a sztrájk és a kizárás megbénította Svédország mindennapi életét. Az üzletekben — amíg Spiegel beszámolt a stockholmi Lützengatan 10. számú ház tűzriadó- járől: litt, az elegáns és gazdag öster- malm negyedben a központi fűtés kazánja mellett tárolt egy ideges és kapzsi autótulajdonos hordókban és vödrökben 900 liter benzint. Akár fel is robbanhatott volna a ház, ha az egyik lakó nem érez elviselhetetlen benzinszagot és nem hívja ki sürgősen a tűzoltókat... A SAF a szakszervezetek 11,5 százalékos követelésére azt felelte: csak 2,3 százalékot tudnak adni. Svédországban 1938 óta kötelező az állami közvetítés minden bérvitában; akkor, 42 évvel ezelőtt Saltsjöbadenben, az elegáns és drága Stockholm melletti üdülőhelyen határozott így a LO és a SAF akkori vezetősége. Thornbjörn Fálldin miniszterelnök ezen az alapon közvetített — eilőször teljesen eredménytelenül. Aztán kiderült, hogy a sztrájk naponta félmilliárd svéd korona, azaz százmillió dollár ELŐREPILLANTÁS A SVÉD SZTRÁJK UTÁN EGVMILIIIAHIIIION, CSŐM U aZBKSHBNMOKMII f 1
