Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-06-15 / 24. szám

VASÁRNAP 1980. június 15. A NAP kel — Kelet-Szlovákia: 4.30, nyugszik 20.39 Közép-Szlovákia: 4.38, nyugszik 20.47 Nyugat-Szlovákia: 4.46, nyugszik 20.55 órakor A HOLD kel — 7.18, nyugszik 22.49 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük JOLÄN és ViT nevű kedves olvasóinkat 1790-ben született Francois Chrétien GAD német szár­mazású építész és archeo­lógus (t 1814) • 1845 ben született VÉGH János zene­szerző, az akadémikus-ro­mantikus irányzat kiváló magyar képviselője ( + 1918). AZ ÚJ SZÓ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL .A : A mezőgazdaság szolgálatában Kovács Elvira cikke Ideológiai harc nemzetközi szintéren Nyikolaj Kejzerov professzor írása Új elnök Athénban Gárdos Miklós írása Próbaüzemeltetés az atomerőműben Marián Fusek cikke A legmelegebb földrész hófedte csúcsain Gazdag József írása Évforduló Zuzka Zguriska novellája Olajváros a tajgában Kulcsár István riportja HIBAIGAZITÄS Az Cj Szó legutóbbi vasárnapi számának 12. oldalán hibás címmel je­lent meg Kovács József elbeszélése. A cím helye­sen: Az utolsó pintér. A szerző és az olvasók szi­ves elnézését kérjük. Az óligeti lakótelepről még nehéz véleményt mondani. Még épülőfél­ben van. De néhány he^ Igen — a lakók legna­gyobb örömére — már elültették a fákat, dísz­cserjéket, füvesítették az úttest és az autóparkolók közti területeket. A Lu­mumba utcai megállónál öröm (volt/ kiszállni. Karcsú jócskák hajladoz­nak, zöld fű hullámzik a szélben. Sajnos, a napok­ban megváltozott a kép. Ki tudja kinek a szemét bántotta az egyhangú zöld pázsit? Hozzáfogott a „dekorálásához“. Nem kell jóra gondolni, nem ültetett virágot. Dehogy­is! Néhány napja a zöld füszónyeg egyhangúságát hófehér füzetlapok, zize­gő celofánzacskók, bájo­san libegő fóliadarabok élénkítik. Itt-ott tömö­rebb, szemcsés szerkeze­tű polisztirol hablemez­törmelék is hozzájárul az esztétikai hatás emelésé­hez. Hogy a megálló körüli tér „dekorálásában“ a gyermeküket sétáltató fiatal apukák, vagy a be­vásárlószatyrokkal cipe- kedö háziasszonyok len­szirtid Mimii nének ludasok — kétlem. Nem gyanúsítok senkit. De lenne egy ötletem. A nyáron Rychnov nad Kfiéinou-ban jártunk. Kisváros, járási székhely, a kelet-csehországi kerü­letben. Nemcsak a leve­gője tiszta — tiszta, ren­dezett ott minden. A parkja csodálatos. Ottjár- tunkkor tinédzser korú fiúk és lányok hajladoz­tak a virágágyak körül, gereblyézték a lekaszált füvet. Beszédbe elegyed­tünk velük. Barátságosan, kedvesen elmondták, a városban az a rend, hogy a parkot, a virágágyáso­kat a város öt iskolájá­nak tanulói tartják rend­ben. Nemcsak most. Már az anyukájuk-apukájuk is itt ültette a virágokat, gyomlált, gereblyézte az utakat, szóval meglett mindent, hogy szép le­gyen a park. ök is meg­tesznek hát mindent. Ez már tradíció. Ezt látni is, a park helyettük beszélt. Nem tanulhatnánk tő­lük? A Lumumba utcai megálló közelében van egy kilencéves iskola. A környék kisdiákjai láto­gatják. Szép és tartalmas pionírmunka lenne, ha el­vállalnák a házak közötti zöld területek gondozá­sát. Nem nagy területről van szó. De a gyerekek magukénak éreznék a su­dár jócskákat, a fejlődő bokrokat, az aszfaltten­gerben meghúzódó zöld szigeteket. Teremtsünk tradíciót — itt az ideje! Váljon hagyománnyá az utca, a városnegyed, az egész főváros tisztasága. Ne fe­ledjük, hogy tradíciót te­remteni nemcsak neve­léssel, példamutatással is lehet.-4 Az egzisztencialisták nemrégiben elhalálozott tanítómestere, Jean Paul Sartre ezt mondta volna: néan. P. Howard, a Csont­brigád írója bizonyára így nevezte volna meg: A Valami Ami Nincs. A modellezők boltjának el­árusítója azonban nem fi­lozofált, ezzel a rút szó­val illette: hiánycikk. Két banándugóról, meg félméternyi, vékony hu­zalról van szó, melyekre a vasútmodellező gyerek­nek van szüksége, hogy beszerelhesse az ajándék­ba kapott aprócska so­rompót a terepasztalra épített vasúthálózatba. Filléres dolgokról, ame­lyek azonban a legfonto­sabb gyermeki tevékeny­ség, a játék szempontjá­ból éppoly jelentősek, mint a politechnikai ne­velés szempontjából. Az apát persze filozó­fiai hajlandósága nem vezette tévútra, irodalom- szeretete sem tévesztette meg. Sőt, az elárusító szavának sem hitt. Sorra IMPORTÁLNI KELLENE? járta az üzleteket, ahol feltételezése szerint áru­sítanak banándugót, hu­zalt. Tapasztalatairól így számolt be: — A két banándugó három korona és szerdán délután négyórás körút. A huzal olcsóbb, csak negyven fillér és csak kétórás járkálás csütör­tök délután. Egyik sem hiánycikk. Megkérdeztem tőle: — Akkor tehát töröl­hetem ezeket a tételeket a hiánycikk listájáról? — Várj még a törlés­sel — mondta. — Arról van szó, hogy ezek az árucikkek kaphatók, vá­sárolhatók, de nem min­dig, nem ott, ahol éppen keresik... Ha azonban tőrlöd a listáról, írj a vé­gére másik két tételt. — Mit? — Az áruelosztáshoz való hozzáértést, meg a vásárlók megbecsülését. Es nevetve tette hozzá: — Nem is kellene messzire menni étté, a szomszédos, baráti, szo­cialista országokban már található. Jó volna né­hány vagonnal importál­ni belőle, ha a hazai ka­pacitásból nem futja. IDŐSZERŰ GONDOLATOK A munkatermelékenység további jelentős növelése, a gyártmámyminöség javítása, a választék bővítése, a munkaerők hiányának leküzdése, a népgazdaság gyarapítása el­képzelhetetlen a tudomány és a technika eredményeinek a termelési folyamatban va­ló gyorsabb alkalmazása nélkül. Feladatai teljesítésére képtelen lesz az a vezető dol­gozó, aki — az irányítás bármely fokán — ezt nem érti meg. A népgazdaság irányítá­sának és tervezésének tökéletesített rend­szere minőségileg nagyobb követelménye­ket támaszt az emberek képesítésével és öntndatosságíval, az irányítás színvonalá­val szemben, s megkívánja minden munka- kollektiva alkotó erejének a lehető legna­gyobb mérvű kibontakoztatását. Ideológiai arcvonalonknak és minden részének jól fel kell készülnie arra, hogy képes legyen érthető módon megmagyaráz­ni, mit várunk el minden egyes dolgozótól, milyen lesz konkrét feladata az irányítás tökéletesített rendszere megteremtésében. Ideológiai munkánk döntő fontosságú fal­adatainak egyike megmagyarázni a gazda­sági fejlődésünk külső és belső feltételei­ben bekövetkezett mély válságok okait, jel­legét és következményeit, megmagyarázni azt, hogy ebből mi következik a nyolcvanas években fejlődésünkre és munkánkra vo­natkozóan, hangsúlyt helyezni annak elke­rülhetetlenségére, hogy tevékenységünk minden területén növelnünk kell az igé­nyességet és a teljesítményt ás magasabbra kell emelnünk a mércét az eredmények és az emberek értékelésében. Az új intézkedések gyakorlati megvaló­sítása, ami következményeiben sok esetben a munka és a gondolkodásmód megszokott formáinak és módszereinek, a rutinnak és az operativ irányításban a rugalmatlanság­nak feladását fogja jelenteni, merészséget és következetességet követel. A számos vál­lalatban próbaképpen bevezetett, hatékony­ság- és minőségszabályozási kísérlet ismét igazolja a régi tapasztalatot, hogy a munka új módozatait választó emberek konfliktus­ba kerülnek mindazokkal, akik kényelem- szeretőek és magelégednek a már elérttel. Ezért jóval jobban, mint bármikor a múlt­ban, sokoldalúan támogatnunk kell az újí­tókat, akik ajtót tárnak a kollektívák szé­lesebb körű aktivitása és mnnkakezdemé- nyezése előtt. (Vasil Bilak elvtársnak a CSKP KB 15. ülésén mondott beszédéből] gtLBMlM Nehéz eldönteni, mit ne­vezzek a szakmájának, mert Györög Tibor nem is egyfé­le szakképzettséget vallhat a magáénak. Egy ponton azonban mindegyik közös ne­vezőre hozható: közvetve, vagy közvetlenül a kereske­delemhez kapcsolódik. — Parasztcsaládiból szár­mazom, de engem nem von­zott a gazdálkodás annyira, hogy ezt választottam volna szakmámnak. A szomszé­dunk hentes volt, s annyit sündörögtem körülötte, míg végül úgy döntöttem, én is hentes leszek — emlékezik vissza az ötvenes évek ele­jére. Pár év kivételével, amikor „friss“ szakmunkáslevéllel a zsebében vágóhídon gya­korolta a mesterségét, a Jednota fogyasztási szövet­kezet dolgozójaként a keres­kedelemhez kötődik. — Már tizenkilenc éve — számol utána pontosan. — Dolgoztam hentesüzletben, mozgó húsboltban, nyolc évig vezettem kocsmát és kifőzdét, egy évig raktáros­ként működtem, 1976-ban pedig üzletet bíztak a gond­jaimra. — (Közben esti ta­A BIZALOM ES A10 ÜZLET TITKA gozaton leérettségizett So- morján [Samorínjj, szak­vizsgát tett pincérkedésből, üzletvezetésből, azt tartva, hogy amit csinál, ahhoz szakmai szempontból tökéle­tesen értsen is.) Az üzlet a dunaszerdahe- lyi (Dunajská Streda) fél­készáru bolt, melynek nem­csak a városban, hanem a környéken is jó a híre. Sok háziasszony kedvelt bevá- sárlóhelye. — Üzletvezetőként elég messze került a hentesszak­mától — jegyeztem meg. — Ez csak a látszat, ma is sokat és szívesen dolgo­zom húsáruval. Nemcsak ak­kor, amikor átveszem a szállítmányt — mosolyodiik el. — A feldolgozásnál Is szívesen segítek. Még min­dig akkor érzem magas iga­zán elememben, ha könyö­kig zsíros, húsos vagyok. Itt pedig valóban lehet „játsza­ni“ a hússal. Ezt persze úgy értem, minél több újdonsá­got készíteni a vásárlóknak. — S hogyan fogadják a vásárlók az ismeretlen fél­kész árukat? — Most már örömmel, mert megnyertük a bizalmu­kat. Hogy példát Is említ­sek: a fasírt ismert húsétel, eleinte mégis tevés fogyott belőle. Aztán, amikor meg­győződtek róla, hogy ízletes és friss, egyre töibbén vásá­rolták. Ma már 300 darabot is eladunk belőle a forgal­mas napokon. S ez minden­nel így van. Én szeretem a jó ételt, s ezért nemcsak el­adói szemmel, az ínyenc szemével is nézem a kínált árut. -Ezt tartom a bizalom és a jó üzlet titkának is. Maradandót itt az embeT nem nagyon tud alkotni, a mimikánk örömét az adja, ha ízletes falatokat kínálha­tunk sokak számára. Györög Tibort nemcsak a vásárlók ismerik, mert gyak­ran találkozhatnak vele a pult mögött, amikor a kol­lektíva valamelyik tagját he­lyettesítve maga kínálja ké­szítményeiké t. Ismerik a du- naszerdahelyi Jednota ven­déglátóipart és kereskedel­mi részlegeinek dolgozói is, ugyanis szakszervezeti bi­zottságuknak ő az elnöke. Ott-jártamkor éppen a szak- szervezeti üdülések elosztá­sán törte a fejét, mert ezt még el tellett intéznie, mi­előtt másnap kéthetes szov­jetunióbeli útra indult a ba­rátságvonattal. A jutalom- utat becsületes, önmagával szemben mindig igényes munkájával érdemelte ki, ugyanúgy, mint a Szocialis­ta munka úttörője kitünte­tést és a Jednota fogyasz­tási szövetkezetben végzett sikeres tevékenységért járó elismerést. FLÓRIAN marta

Next

/
Thumbnails
Contents