Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-20 / 3. szám
ozsrn * * 1980. I . 20. vallás pozíciójának általános meggyengülése mellett a jelenkori világban észrevehetően aktivizálódik a vallási intézmények és szervezetek tevékenysége. Mefgigyelhe- tő ez bolygónk különböző területein, a különböző társadalmi-politikai rendszerű államokban, melyek eltérő történelmi hagyományokkal és kultúrával rendelkeznek. A különböző vallási közösségek és szervezetek (iszlám, katolicizmus, buddhizmus stb.) vezérei a jelenlegi élet legkülönbözőbb problémáinak — békés egymás mellett élés, a közös fejlődés útja, antimilitarista harc, az állampolgárok lelkiismeretének és személyes felelősségének az útja stb. — saját megoldásait szorgalmazzák. A vallási szervezetek, különösen azoknak a tevékenysége, amelyek emberek tízmillióit befolyásolják, s amelyek hatalmas és szerteágazó propagandagépezettel s a tömegek befolyásolásában évszázados tapasztalatokkal rendelkeznek, elkerülhetetlenül magukra vonják a társadalomtudományok művelőinek, a politikusoknak és másoknak a figyelmét. 'Mert ma is aktuális a kérdés: milyen célokra irányulnak e szervezetek lehetőségei, milyen eszmények nevében tevékenykednek? 1 Az élet azt mutatja, hogy a vallási szervezetek tevékenységének társadalmi hatása és politikai következményei távolról sem egyirányúak, sőt, olykor egymással ellentmondók. Ugyanannak a vallásnak (pl. az iszlámnak) a hivői bár azt lehet mondani, ugyanazon vallási dogmák és kategóriák felé orientálódnak, az osztálybarikád eltérő olda- - lain állnak: egyes esetekben imperia- llstaellenes magatartást tanúsítanak, részt vesznek reakciós rendszerek megdöntésében, más esetekben együttműködnek az újgyarmatosttókkal, nemzetellenes politikát folytatnak. Az iráni forradalom iszlám jelszavakkal kezdődött és folyt le, ám á hívők és az ország muzulmán papsága között, akik eltérő társadalmi erőket képviselnek, lényegbevágó eltérések vannak. Ezek az ellentmondások régiek. A vallást, ennek dogmáit és parancsolatait a reakciós erők azért tudták és tudják ideológiai fegyverként használni, mert a hívők különböző szociális csoportokat és rétegeket, osztályokat és szociálpolitikai mozgalmakat képviselnek. Ha érvekkel akarunk válaszolni a kérdésre, milyen a vallási közösségek és szervezetek viszonya a társadalmi haladáshoz és a tömegeknek e haladás megvalósításáért vívott harcához, elemeznünk kell a konkrét politikai és osztályerőket. Napjainkban, amikor a tömegmozgalmakba (mind az imperialistaellenes és általánosan demokratikus, mind pe dig az antikapitalista, szocialista mozgalmakba) a dolgozóknak egyre nagyobb tömegei kapcsolódnak be, köztük a hívők széles rétegei is, az egyoldalú hozzáállás e problémák megértéséhez és megoldásához már tévesnek, politikailag károsnak bizonyult. A jobboldali revizionizmus képviselői ignorálják a vallás komplex tudományos elemzését, csak abból a tényből indulnak ki, hogy a hivők bekapcsolódnak a haladó mozgalmakba, és elkerülhetetlenül idealizálják a vallási világnézetet. Azokkal sem érthetünk egyet, akik "nem akarják megérteni a különböző országok tömegmozgalmai tudatosodásának ösz- szetételét és színvonalát ennek teljes ellentmondásosságában és bonyolultságában, és hajlamosak e mozgalmak résztvevőit, amennyiben ezeket vallási jelszavakkal szervezik, mechanikusan a politikai reakciósok táborába sorolni. A vallás szerepét korunk eszmei politikai életében a vallási szervezeteknek a jelenlegi eszmei és politikai harc alapvető kérdéséihez való viszonya határozza meg. Természetesen, ez nem egyértelmű. Az egyes egyházak orientációja és rendezvényeinek aktív volta, amint azt már megállapítottuk, a történelmi tapasztalatoktól, az adott szervezet sajátosságaitól, annak az országnak és térségnek a sajátosságaitól stb. függ, melyben tevékenykedik. Az an- tagonista társadalom uralkodó osztá lyai — nyíltan vagy burkoltan — a vallást reakciós célokra igyekeznek felhasználni. A tőkés rendszer védelme módjainak keresésében a reális szocia lizmus és a kommunista ideológia elleni harc felerősítésében a jelenlegi imperializmus propagandagépezete, politikai vezetői a klerikalizmus felhasz nálásához folyamodnak. Sőt, maguk is szüntelenül a vallás, az isten, a vallás védelme szavakat hajtogatják, s úgy próbálják megrajzolni korunk alapvető osztályellentmondásait, hogy azt harc a vallási elvek iránti hűség és az „istentelen kommunizmus“, a hit és a hitetlenség, az erkölcs és az erkölcstelenség között... A klerikalizmussal szemben azonban nem ritkán maguk a hivők is fellép nek, sőt a papság egy része Is, akik nem hajlandóak azonosítani a vallási kérdéseket a politikai kérdésekkel, az egyház érdekeit az uralkodó osztályok érdekeivel. Az antikommunizmus dicstelen történelmi színpadán különböző időkben erősen harcoltak a különböző vallási szervezetek képviselői. Marx és Engels az akkori urakat már a Kommunista Kiáltványban a kommunizmus esküdt ellenségeiként jelölték meg. Az elmúlt időszakban a kommunizmus vitathatatlan sikereket ért el, de a katolikus szervezetek jobboldali képviselőinek lázas igyekezete nem csökkent e harcban. A szocializmus bírálata és rágalmazása a vallás leple alatt vallási prédikációkban és különböző jobboldali muzulmán vezetők társadalmi-politikai gyakorlatában történik. A szocializmust és a kommunizmust elítélve kiforgatják a Szovjetniónak a vallási és a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos politikáját. Azzal, hogy megakadályozzák a hivőket abban, hogy megértsék, ki az ő barátjuk és szövetségesük és ki a nemzeti felszabadító mozgalom ellensége, kárt okoznak a nemzett felszabadító mozgalomnak, igyekeznek megzavarni a szocialista országok, valamint a fiatal ázsiai és afrikai államok barátságát és együttműködését. A cionisták politikai machinációikban aktívan felhasználják a judaizmust. A cionista szervezetek már évtizedek óta a vallásos érzületet a burzsoá nacionalizmus és a szovjetellenesség terjesztésére igyekeznek felhasználni. Ehhez különböző kitalálásokhoz folyamodnak, elferdítve ábrázolják a zsidók helyzetét a Szovjetunióban, „érdekeik“ megkárosításáról stb. szónokolnak. An- tikommunista és szovjetellenes kampányt folytatnak jobboldali evangéliumterjesztők, az úgynevezett külföldi orosz pravoszláv egyház is, amely időről időre hamis adatokat terjeszt a hivők „üldözéséről“ a Szovjetunióban, a vallás adminisztratív „kiirtására“ vonatkozó kitalált „tervekről“ stb. A klerikális rádióadások és más propagandaanyagok elemzéséből vonhatjuk le ma ezt a következtetést. A jelenlegi viszonyok között, amikor az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott és XXV. kongresszusán továbbfejlesztett békeprogramot következetesen bevezetjük az életbe, amikor bolygónkon harc folyik a további enyhülésért és a nemzetközi együttműködésért, s amikor a Szovjetunió és az egész szocialista közösség tekintélye szüntelenül növekszik, osztá.lyellenségeink ideológiai diverziójuk megvalósítására törekedve egyre gyakrabban folyamodnak spekulációkhoz a vallási problematikában, meghamisítják a kommunista párt és a szovjet állam viszonyát a valláshoz és az egyházhoz. A klerikálisok a szocialistaellenes propagandájuk okául a kommunisták ateizmusát jelölik meg. Figyelmüket azonban általában nem a világnézeti kérdésekre, hanem a társadalmi rendszer, az államigazgatás lényegére összpontosítják, vagyis arra a rendszerre, amelyet a szocialista országok valamennyi lakosa — hivők és ateisták — szabadon választott. Nyilvánvaló, hogy ezekben az esetekben a demarkációs vonal nem a különböző világnézetek, hanem a társadalmi-politikai rendszerek között húzódik; a vallásnak ez esetben a propagandisztikus köpönyeg szerepe jut. Napjainkban nem ritkaság, hogy a papság és a hivők széles tömegei a kapitalizmussal szemben, a nemzeti ős demokratikus szabadságjogok védelmére, a békéért, a demokráciáért és a társadalmi haladásért harcoló erők támogatására lépnek fel. Természetes, hogy a politikailag haladó, ilyen vagy olyan vallási körök . álláspontjai nem közömbösek a marxisták, a demokrácia és a szocializmus erői számára, főként akkor nem, amikor olyan országokról van szó, ahol nagy tömegekben élnek hivők, amely tömegekre még az a feladat vár, hogy bekapcsolódjanak egyrészt a kapitalizmus elleni harcba, másrészt az aktív szocialista építésbe. Felmerül a kérdés: hogyan egyeztethető össze a vallás konzervatív funkciója és a vallási szervezetek részvétele a társadalmilag haladó mozgalmakban? A marxisták—leninisták mindig abból indulnak ki, hogy semmiféle ideológiai erő, semmiféle tanítás, legyen az bármilyen kicifrázott vagy rafinált, nem képes elnyomni a dolgozó ember természetes, elfojthatatlan törekvését arra, hogy megvédje saját méltóságát, megjavítsa életének anyagi feltételeit, harcoljon saját érdekeiért és jogaiért. A tömegek harca gazdasági és politikai érdekeiért olyan fontos számukra, hogy a vallási és hasonló motívumok, amennyiben ezek érdekeikbe ütköznek, másodrendűkké válnak. Itt a társadalmi tudat vallási forrná jának azt a sajátosságát is tekintetbe kell venni az antagonisztikus osztálytársadalomban, amelyről Marx beszélt: a vallási nézetek egyrészt a kizsákmányolok rendszere valódi nyomorának kifejezői, másrészt tiltakozás ez ellen. Az elégedetlenség, a természetes törekvés, megszabadulni a súlyosan rájuk nehezedő járomtól, sajátos kifejezést kap a hívőknél, helytelen formátlan nyilvánul meg náluk, összefügg ez magával a vallásideológia sajátosságával, mely ideológia a „cselekvés helyér“, a „cselekvés módját“ és motí vumait természetfölötti szférákba viszi át. Ezzel gyengülnek az embernek, intellektusának erői és lehetőségei, a tömegek forradalmi átalakító tevékenysége. Természetesen abszurd lenne minden mozgalmat, minden akciót vagy megnyilatkozást reakciósnak minősíteni csak azért, mert vallásos emberektől származnak. Ennek a magatartásnak semmi köze a jelenségek objektív, marxista elemzéséhez. A marxizmus— leninizmus klasszikusai mindig elítélték és elvetették azokat a balos kísérleteket, amelyek arra irányulnak, hogy egyesek megpróbálnak elszigetelődni és „kiválasztott“ forradalmárok szűk kis csoportjaiba bezárkózni, akik nem bízzák az öntudatra nem ébredt tömegre a világ gyakorlati átalakítását. A társadalom építése — akár már a forradalom kohójában vagy ennek győzelme után a szocialista építésben — a lakosság abszolút többségének érdekeit érinti, és annál következetesebben és gyorsabban megy végbe, minél több ember vesz részt ebben a történelmi folyamatban. A Szovjetunió és a többi szocialista ország gyakorlata meggyőzően bizo nyitja annak a marxista—leninista tételnek az igazát, hogy lehetséges és elkerülhetetlenül szükséges a dolgozók, az ateisták és a hivők közös tevékenysége a régi világ forradalmi átépítésében. A nép politikai egységét, a vallásra vonatkozó eltérő nézetektől füg getlenül, a szocialista közösség orszá gaiban a marxista-leninista pártoknak a vallási kérdéseket is érintő helyes politikájával biztosítják. A történelem folyamán első ízben valósul itt meg az igazi lelkiismereti szabadság, törvények tiltják a hivők vallásos érzületének megsértését, polgárjogaik korlátozását, a törvények minden állampolgár számára elismerik azt a jogot, hogy szabadon gyakorolják vallásukat. Például a Szovjetunió alkotmánya biztosítja az állampolgárok jogát, hogy bármiféle hitet valljanak és vallási szertartásokat végezhessenek, vagy hogy semmiféle valláshoz se tartozzanak és ateista propagandát folytassanak. Az egyház és az állam, az iskolák és az egyházak különválasztása azt jelenti, hogy az állam és szervei nem avatkoznak be a hivők és szervezeteik tevékenységébe, a vallási szervezeteknek viszont nem szabad beavatkozniok az állam -ügyeibe. Ugyanakkor azonban a kommunista pártok, abból kiindulva, hogy a vallási tevékenység közvetlenül összefügg a személyiség szocialista tudatának fejlődésével és kulturális látókörének bővülésével, úgy szervezik és irányítják a tudományos és népművelési szervezetek tevékenységét, hogy segítsenek a hívőknek megszabadulni az évszázados tévedésektől és eljutni a dialektikus materialista világnézethez. A párt emellett ezeket az intézményeket olyan irányba vezeti, hogy használják fel a nevelés, a meggyőzés és a művelődés különböző, de minden körülmények között következetesen tudományos és demokratikus humanista eszközeit. A kommunisták nem lépnek fel a hivők ellen, hanem érdekükben, azért, hogy tudatukban legyőzzék a hazug és illuzórikus elképzeléseket, amelyek akadályozzák sokoldalú fejlődésüket és szel lemi gazdagodásukat. A tőkés országokban működő kommunista testvérpártok Lenin szavainak szellemében, miszerint „megteremteni a paradicsomot a földön számunkra fontosabb, v mint a proletariátusnak az égben levő paradicsomról alkotott el képzelései egységesokoldalú együttműködést szerveznek a hivők tömegei vei a nép, a demokrácia és a szociális haladás védelmére, a monopóliumok a háború és a fasizmus veszélyével szembeni közös fellépéseken. Nemegyszer beszéltek erről a kommunisták nemzeti és nemzetközi fórumain, egyebek között az 1969. évi moszkvai nemzetközi értekezleten vagy az európai kommunista és munkáspártok 1976. évi berlini konferenciáján. Annak szükségessége, hogy a dől gozók szövetségét és akcióegységét függetlenül a valláshoz való viszonyuk tói, az összes demokratikus és béke szerető erő együttműködését szilárdítani kell, különösen fontos ma, amikor sürgetően felmerül a globális problémák megoldásának, a tartós békéért, a leszerelésért folyó harc kibontakoztatásának szükségessége. Leonyid Rrezs- nyev elvtárs a világ békeerőinek moszkvai kongresszusán elhangzott be szédében részletesen megindokolta azt a gondolatot, hogy sem a béke, sem az enyhülés biztosítása nem történik önmagától: ezt csak a különböző béke szerető erőknek és szervezeteknek, köztük a különböző világnézeti beállítottságú embereknek is fáradhatatlan és közös harcával lehet elérni. A kommunisták jól tudják, hogy a béke megmentéséért küzdő összes erők nek vannak azonos érdekszféráik és meggyőződésük, hogy ezek az erők együttműködhetnek. Ez a következtetés fontos politikai és erkölcsi érv a béke szerető és haladó erők együttműködésének kibővítése javára, tekintet nélkül a világnézetükben meglevő súlyos különbségekre. M. MCSEDLOV, a bölcsésztudományok doktora A VALLÁS A MAI VILÁGBAN 3 ^ 020002020100020023534823485323020000535353532348230100535323232353535323020048484853535353230002010102022302003044000202024889232348484848485323530101000202020248480202010101010200000200000000234848484853484848232353234823
