Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-05-25 / 21. szám

V

ince hívta fel Andrea fi- figyelmét a szemben levő ablakra. Csak amúgy szórakozásból szólt oda a feleségének. Talán azért, hogy valamivel felvidítsa, mielőtt elutazik. Ilyenkor, mielőtt Vince szolgálatba indul, Andrea mindig egy kicsit szomorkás. Még akkor is, ha igyekszik leplezni hangulatát. Ezért is szólt oda Vince Andreának a konyhába: — Gyere, nézd meg a Legényt! Ogy látom, torta van az asztalán, meg valami ital. Alighanem születésnapja van. Ünnepel a Legény.

Andrea nem találta túl szellemesnek férje szavait. Oda se ment az ablakhoz, ahonnan láthatta volna az egyedül poh-a- razgató férfit.

— Születésnapja van a Legénynek — ismételte meg Vince, s mintha már számára se volna érdekes mindez, folytatta dolgát; tovább kefélte vasutasegyenruháját.

Legényt mondott, mert így szokta emlegetni a szomszédot, ha netán szóba került. Vincétől származott ez a megnevezés, s aligha fér hozzá kétség, hogy nemcsak szellemesség, de némi rosszmájúság is közrejátszott a létrejöttében, hiszen a szemben levő háztömb második bejárata második emeletének a lakója a koránál fogva inkább agglegény, s ráadásul tudják a nevét. Tehát semmi sem indokolja, hogy Legénynek csúfolják. Igaz, Vince még akkor „keresztelte el“, amikor ideköltözött. Vagyis körülbelül egy esztendeje. Ki az, aki a tanár helyére jön lakni? — kérdezte akkor Andrea a férjétől, amikor meglátta a bútorszállító kocsit. Egy legény — válaszolta Vince. Olyan negyvenöt éves lehet — tette hozzá. Hiszen akkor agglegény — nevette el magát Andrea. — Az is legény — fogta el a nevetés Vincét is.

Azóta persze ennél sokkal többet tudnak -róla. Kivált a hirbarang házimesternő jóvoltából, aki mindent -elmond a környék lakóiról. Talán még azt is, ami sosem történt meg velük. így aztán nem tudni, hogy azokat a szavait vonja-e kétségbe az ember, amelyek igazak, vagy -azt nem hiszi el neki, ami megfelel a valóságnak. Tőle hallották, -hogy Legény nem negyvenöt, hanem csupán negyvenhárom éves. Vincénél tehát három évvel fiatalabb, Andreá nál pedig kilenccel idősebb. A házmesternő arról is értesült, hogy az új szomszéd_ mérnök, sőt tüdős; s azért világít olykor hajnalig, mert a könyvöket bújja. Szüntelenül csak olvas, meg í-r. A iházmeste-rnő gyanúja szerint -vagy regényt ír, vagy (ez a valószínűbb) valamilyen tudományos munkán dolgozik. Persze elég -bolond — ez a megállapítás természetesen szintén a házmester-nőtől származik, aiki szerint a tudomány nem ilyen korú embernek való. Kivált nem Ilyen „jővágású- nak“.

Valóban csaknem mindig -késő éjszakáig világosság szűrődik ki a Legény -egyszoba összkomfortos lakása Andr-eáék ebédlője felé nyíló ablakának redőnye mellett. Kivéve azokat az estéket, amikor nem tartózkodik otthon. Hogy olyankor hol -tölti az éjszakáját, arra vonatkozóan a házmesterné nézetei elég eltérőek. Pontosabban szólva időről időre változnak. Legutóbb azt fejtegette, hogy szolgálati útra jár, előtte pedig -éjszakai -műszakról beszélt, azt megelőzően viszont nőismerősnél töltött éjszakákról. Az utóbbi feltevése azért látszik -valószínűtlennek, mert a lakására még senkii sem Iá tott nőt jönni. így hát a „könyvfa-lás“ tűnik a legelfogadhatóbb feltevésnek. Érthető, ho-gy Vince egyszer meg is jegyezte: Még feltalál valamit ez a Legény, és híres emberré válik. Lehet, ho-gy TÓla nevezik el majd az utcáinkat. Andrea viccesnek találta férje megjegyzését. Hát még a -következőt. Azt, hogy „Legény utcának“ kellene -elnevezni a majdani feltaláló tiszteletére a jelenlegi Győzelem utcát.

Egyébként nem sokat törődtek szomszédjukkal. Andreán

néha erőt vett a kíváncsiság, vajon mit olvashat. Olvas-e egyáltalán, vagy valami mással foglalkozik? Vagy éppen ír? Ha igen, honnan veszi a témáit? És hogy halad -a tudományos munkájával? Válaszokat persze nemigen talált -kérdéseire, hiszen amit hallott szomszédjukról, azt nem vehette komolyan, már C9ak -az állítások ellentmondásossága miatt sem. Tulajdoniképpen azt sem tudta, mivel foglalkozik. Azt azért minden este megleste, világít-e a szomszéd. Szinte szokásává vált, hogy valahányszor az utca felé tekintett, -arra a bizonyos második emeleti ablakra pillantott. Mintha valami titkos erőnek engedelmeskedve fordulna tekintete a redőny mellett kiszűrődő fény felé. Már- már rögeszmének kezdte válni ezt -a szokását. Csupán egyetlen magyarázatot talált az ablak szemmel tartására: unalmában teszi. Ám a magyarázat nem volt elég meggyőző, mivel csak azokra az esetekre illett, amikor egyedül maradt. Amikor férje szolgálatba ment.

FilLÖP IMRE

Vince a vasútinál elég sokféle szolgálatot teljesített. Tizenkét órásat, huszonnégy órását. Elment reggel, megjött este. Máskor este ment és este is jött. Hétköznap, ünnepnap ... minden a szolgálathoz igazodott. Az egész életük. Andrea ezt tartotta a mozdonyvezetői foglalkozás legnagyobb hátrányának. Ezt Vince is elismerte, aki imádta a munkáját, s el sem tudta képzelni, hogy bábki is akadna, aki nem találná mindennél érdekesebbnek azt, aimi a mozdonnyal, az utazással kapcsolatos. A -váltókkal és a szemaforokkal. A pályaudvarokkal, meg az utasokkal. Erről mindig szívesen beszélt. Hát még akkor, ha Andrea közben kérdezgetett is, afúi nem ment ritkaságszámba. Főleg megismerkedésük idején. De később sem. Tudott is Andrea mindent a vasútról, a mozdonyvezetésről. Még a szabályokat, előírásokat is. A különböző rendel-etek a, b, c pontjait. Erre Vince határozottan büszke volt. Néha meg i-s jegyezte: Te legalább -annyit tudsz, mint egy segédmozdonyvezető. Sőt, egyikmásik mozdonyvezetővel is bátran összemérhetnéd a tudásodat. Andreának jólesett az ilyen elismerés, de csak egy ideig. Aztán mintha elveszítette volna a hatását. Sőt, újabban már talán idegesítette is. Ez feltűnt a férjének, -aki nemrég ezt mondta egy hosszú útról visszatérve: Mostanában mintha nem érdekelne, amit a munkámról mondok. Andrea a megjegyzésre mosollyal válaszolt. De olyan mosollyal, amelyből nem lehetett tisztán kivenni, azt fejezi-e ki: minden változatlan, vagy azt-e, hogy azért más érdekesség is van a világon, nemcsak a vasút. Például az ő munkája. Annak a szépségei Vince számára rejtve maradtak. igaz, ő nem szokott a munkájáról áradozni. Néha ugyan elejtett egy-két szót a hivatalról, de jóformán semmilyen visszhangot nem váltott ki vele.

Mindig nehezen búcsúzott Vincétől. Ne félj, nem repülőt vezetek, hanem mozdonyt! — fordította tréfára a szót Vince —, -s ma a vonat a legbiztosabb közlekedési -eszköz. Egyszer majd minden más eltörpül mellette. Tudod mit írt Petőfi a vasútról? „Száz vasutat, -ezeret / Csináljatok, csináljatok! / Hadd fussák be -a világot, / Mint a testet az erek!“ Ez az egyetlen költemény, melyet Vince valaha is idézni szokott. Pedig a gimnáziumban rengeteg verset tanultak, öt mégsem érdekelte a költészet. Az irodalom sem. Sajnálta az idejét olyasmi olvasására, amit mások „kitaláltak“. De azért nem neheztelt, ha Andrea a könyveket bújta. Igaz, ez főleg akkor fordult elő, ha Vince szolgálatban volt. Nekem elég olvasnivaló az örökös tanulás. Meg kell vallani, egy mozdonyvezetőnek szüntelenül képeznie kell magát, mert minduntalan vizs gák előtt áll. Sokan ezért hagyják ott -a mozdonyt.

A szentben levő háztömb ú-j lakója mindig olvas. Vajon mit? ö is csupán a munkájával ösz- szefüggő könyveket? És azok vajon miről szólnak? Egész biztosan nemcsak előírásokról, új váltórendszere-k-ről, meg hasonló dolgokról — villant át Andrea agyán. Bosszantotta, ha azon kapta magát, hogy megint a redőny mögötti titkokat próbálja megfejteni. Mi -közöm nekem mindehhez?! — tett magának szemrehányást fantáziája szabad szárnyalásáért.

— Min töprengsz? — kérdezte -egyik alkalommal a váratlanul betoppanó férje.

Andrea zavarba jött, mert fogalma sem volt, mit is válaszoljon. Szerencséjére Vince átsegítette a nehéz percen.

— Csak nem azon, hogy ki kapja meg azt az új masinát, amit elsején hoznak a mozdonyszínbe?

— Talán te? — kérdezte megkönnyebbülve Andrea.

— Én bizony! — ölelte magához boldogan a feleségét Vince.

— Mi az, talán nem is örülsz?

— komolyodott el a hangja, miután a felesége elé tette vacsoráját.

— De — mondta az asszony. — Nagyon örülök. Egy vadonatúj mozdonyt vezetni, az egészen csodálatos érzés lehet. Nem adatik meg mindenkinek.

— Nem bizony — falatozott most már nyugodtan Vince. — Azt mondják, azért én kapom, mert -minden vizsgán én szerzem a legtöbb pontot. És mert énrám mindig lehet számítani. Soron kívül is készségesen vállalok szolgálatot. Ha kell, ünnepnapokon is.

Ha Andrea ellenezte a soron kívüli szolgálatvállalást, V-ince mindig három dologgal érvelt. Azzal, hogy a vasút, az tulajdonképpen hadsereg (a kék hadsereg), meg hogy jól megfizetik a soron kívüli munkát. A pénzre pedig szükségük van, hiszen kertes -házat szeretnének venni.

— De a -kertes ház is csak akkor érdekes, -ha egészség van hozzá — -ellenkezett Andrea.

— Nincs is semmi bajom!

— nevetett Vince.

— Azért keil kímélned magad, hogy ne -is légy beteg.

— Idősebb korában már nem hajthat egy ember — érvelt tovább Vince.

Andreának valahogy nem volt ereje a vitához, bá-r férje szavai semmiről sem győzték meg. Vagyis minden változatlan maradt: szolgálatok soron kívül is, egyedül töltött nappalok, esték, éjszakák. Olykor unalmas, olykor türelmetlen várakozások. Kibámulás -az ablakon, már órákka-l férje érkezése előtt, hogy jön-e már. Meg a szemben levő második -emeleti lakás ablakának kémlelése, mintha csak egy átok hatására tenin-é. Mintha ettől már sohasem tudna szabadulni. Az ablakban könyökölve -gyakran látja hazaérkezni Legényt. Olykor -nehéz táskát cipel. Vajon a vacsoráját, a másnapi kosztját -hozza? Vagy szellemi táplálékot: újabb és -újabb vaskos könyveket?

Milyen lehet az otthona belülről? — fogja el néha a kíváncsiság Andreát. Persze, nem a lakását gondolja, azt ismeri: az előző lakónál, a tanárnál (-akit szívinfarktus ragadott ki az élők -sorából) volt egy két alkalommal Vincével. Inkább arr.a kíváncsi, hogyan rendezte be -a lakását. Hogyan helyezte el a bútorokat? Szokott-e főzni? Mit tesz, ha hazaérkezik? Mivel telnek szabad napjai, délutánjai ... estéi?

Ma reggel új öltönyben ment el. Ehhez még -jobban illik az a mintás inge, melyet a szürke nadrágjával viselt. Kifogástalan ízlése van. És miilyen jól áll rajta a ruha! Nem csoda, hogy a házmesternő megállapította: „Jóképű“ férfi. Ez tagadhatatlan. Ennek meglátása -igazán nem vethető senkinek a szemére. Nyilván Vince se törődne vele, ha tudná, hogy ez nemcsak a házmesternőnek a véleménye.

Andrea -már -néhány inapj-a nem nézett ki az ablakon. így akarta büntetni saját magát a második emeleti lakás kémleléséért. Vagy inkább félelemből. Igen, félelemből, bár nem tudná megmagyarázni, mitől Is fél.

Vince közben elkészült. Szokása szerint még egyszer ellenőrizte, beletett-e mindent a táskájába, amire a -kétnapos szolgálat alatt szüksége lesz. Miután meggyőződött róla, hogy semmit sem felejtett ki, következett a megszokott búcsúzkodás. De mór sietnie kellett. így talán észre sem vette, hogy Andrea csókjának nem olyan volt az íze, mint máskor.

Amikor kitekintett -az ablakon, távozó férje után, csak sötétséget látott. Hosszasan bámult a -semmibe. Aztán a nyitva hagyott redőnyre esett a tekintete. A születésnapját egyedül ünneplő férfira. Hirtelen szédülés, majd remegés fogta el. Nagy-nagy félelem lett úrrá rajta. Egy mozdonyvezető érezhet ilyesmit a vonat kisiklásának pillanatában. Ogy érezte, ma este nem maradhat egyedül.

V

örösné, a Jókay család r a kapuban várja az isk< zatérő kis Erzsikét, és azzal a sággal fogadja, hogy a kis Lajc szajött a mennyországból. Az újs lóban a Lajos nevet kapta vol keresztszü-lők — szám szerint ti — nem tiltakoznak, mivel alig tendő alatt a család már két kis kísért ki a komáromi temetőbe tán a családfőnek, Jókay Józs< árvagyámnak kedvenc hőséről, szky Móricról keresztelték el — Károly és Eszter után — se harmadik gyermekét Móricnak.

Nagy is volt a tisztesség a i Mórlcoik közötti Lévén mindegyi szekeresgazda és hívő kálvinistc csatád három nap Ingyen fuva- a Jókay -családnak a Nagy Mii Szombaithy utca sarkán -épülő h Jókayné gyakran ellátogatott kezeshez, és ilyenkor a kis M magával vitte. Fel -is épült ham; ú] hajlék a szeretet szárnyán j-t séggel, és a kis Móric még kéti volt, amikor a család a Vá-rmeg' cai bérlakásból saját otthonába i Ez volt a kisfiú számára a b a gondtalan gyermekévek tanyá családi környezetben nőtt fel, jellemző volt a régi Komáromit: véget nem érő névnapok, a szí akaró disznótorok s a rokoni í telek szinte egyetlen nagy csal. rasatották a város lakóit.

Vály Mari, Jókay Eszter lány; emlékezik a múlt századi Komá riarohális hangulatáról: „A s; harc előtti időben rendkívül éléi élet virágzott Komárom városát* igazi, -keresetlen, minden teketí küli -barátság-bői származó össze tették -röviddé a téli estéket, mai kor gyermeke már fogaimul alkotni magának“.

A családi otthon hatásáról, táró.1 írja Lengyel Dénes; „ ... A mi otthoniban alakultak ki jelien vonásai: a szelídség, a hazaszer humanizmus“.

Jókay József, az apa költői léi is szorgalmasan forgatja a tt kayné, Pulay Mária pedig a féri asszony típusa, aki a család gondját a vállára tudta venni. 1 vezték hamarosan „Jókayné u

Maga az író így emlékezik v ső évtizedek múltán a kontárom házra, -annak meghitt -légkörén gyermekségemtől kezdve mlndiii jobb családi életet láttam mag; Otthon mindenki szerette egyrn lőim, testvéreim engemet valai

* Részlet a szerző most készülő bői.

Kocsis Ernő: KOMAROMI HÄZT1