Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-05-18 / 20. szám

ÚJ szú ía ao. V. 18. 9 A Krknnniei Nemzeti Park dolgozói új honismereti ösvény tájékoztató tábláját helyezik el íCTK felvételek) turistaforgalmat elsősorban azokra a helyekre Irá­nyítjuk, ahol a legkevesebb kárt okozhatja a termé­szetben. A helyi lakosság körében is céltudatos ne­velő munkát végzünk, s nagy hangsúlyt fektetünk az ifjúság körében végzett természetvédelmi nevelő munkára. Eredmények és tervek — Elképzeléseink megvalósításában 1979 döntő évnek bizonyult — mondotta az igazgató. — Befe­jeztük a pihenő-zónák létrehozását, sikerrel valósí­tottunk meg néhány műszaki és biológiai beavatko­zást a nemzeti park védelmében. Bővítettük a turis­taösvények számát, újabb hegyi utakat, ösvényeket jelöltünk ki. Vrchlabíban tovább folyt a munka a Park tájékoztatási központja és a természetvédelmi múzeum felújításán, illetve építésén. Harrachovban tavaly adtak át egy jól felszerelt tájékoztatási köz­pontot. Jelentős esemény volt tavaly a Snéíka csú­csot célul kitűző országos pionír- és ifjúsági túra, amelynek során sokszáz ifjú turista adózott az egy­kori krkonoSei munkástalálkozók emlékének. Tanfo­lyamainkon pedagógusok, pionírvezetők, szakkörve­zetők sajátítják el a természetvédelem alapvető és időszerű követelményeit. Elmondható, hogy a turista- forgalom, s különösen a személygépkocsi-forgalom növekedése már most is határozott intézkedéseket követel a Park területén. E tájegység körül amolyan „védőövezetet“ létesítenek, amelyen túl már tilos a személygépkocsi-forgalom. A hegyvidékek egyes pont­jain, a lejtőknél új gyűjtő parkolóhelyeket építenek, összterületük eléri a tizenöt hektárt. A turisták a közeljövőben már a Krkonose lejtőinél leparkolnak, s tömegközlekedési eszközökkel folytatják útjukat céljuk felé. SOMOGYI MÁTYÁS A KÖVETKEZETESEBB FElELŰSSlCftEVBNASEBT A Nyitrai Vnb Népi Ellenőrző Bizottsága tavalyi munkájának tapasztalatai a lakossági panaszok intézésében Két lábbal huppanunk a problémák sűrűjébe: — Tavaly hogyan alakult a lakossági panaszok, közérdekű bejelentések és javaslatok száma ebben a hetvenkétezres lélekszámú, gyorsan fejlődő vá­rosban? Ritschlová Olga, a Nyitrai Városi Nemzeti Bizott­ság Népi Ellenőrző Bizottságának előadója bele sem néz a tavalyi munkát összegező, előtte fekvő jelen­tésbe, amelyet különben már megtárgyalt a tanács és a plénum is, és egyből válaszol: — A nálunk, illetve a vnb által irányított válla­latokban és gazdálkodó szervezetekben nyilvántar­tásba vett panaszok és bejelentések száma az előző évhez képest némileg csökkent, összesen 118 volt. Megegyeztünk abban, hogy a csekély csökke­nésből aligha vonhatóak le messzemenő következ­tetések. Sőt, abban Is, hogy még a nagyobb mérvű panaszapadás sem jelent minden esetben bizonyít­hatóan kevesebb lakossági gondot, bírálatot érdem­lő jelenséget. Néha ilyesmiben bizonyos bizalmat­lanság is megnyilvánulhat az ügyintézés következe­tességével szemben. Felfigyeltető körülmény hogy a lakossági észrevételek túlnyomó többsége nagyon konkrét és alig akadt névtelen bejelentő. De talán még ennél is fontosabb, hogy igen ma­gas és emelkedő tendenciájú volt a teljes egészé­ben vagy részben megalapozott panaszok száma. — Százalékarányuk 77,6 volt és ez az előző esz­tendőhöz képest 5,8 százalékos növekedés — álla­pítja meg az előadó. Az emberek tehát túlnyomórészt nem megalapo­zatlanul fordulnak a népi ellenőrzéshez. A legtöbb panasz a lakásállománnyal való gazdálkodásra ér­kezett. S jóllehet, teljes négyötödük helytálló, vagyis olyan emberek írták őketj akiknek lakásvi­szonyaik sürgetően megoldást követelnek, a vnb illetékesei csak fokozatosan rendezhetik ezeket az ügyeket, mert egyszerűen kevés a rendelkezé­sükre álló lakás. Sorrendben a lakossági szolgáltatások és az épít­kezési eljárással kapcsolatos beadványok következ­nek. Ebben a két esetben is a következetesen vég­rehajtott kivizsgálások kimutatták: akad még gyom­lálni és tennivaló bőven. Érdekes viszont — és erre közös erővel sem találtunk magyarázatot, — hogy az elmúlt évben egyetlen panasz sem érkezett a városi kereskedelemre. Bár saját tapasztalataink szerint Nyltrán az üzleti szolgáltatások általában jobbak, mint mondjuk a fővárosban, ennyire hibát­lanok azért nem lehetnek. Nyilván az Állami Ke­reskedelmi Felügyelethez azért érkeznek ezzel kap­csolatos közérdekű bíráló bejelentések, de nem ár­tana, ha a nemzeti bizottság illetékes osztálya is kutatná ennek a jelenségeknek okait. Szemet szúrt nekünk az is, hogy a Népi Ellenőrző Bizottság tavaly, sőt már tavalyelőtt sem kapott egyetlen lakossági ja­vaslatot sem, amely a köz érdekében indítványoz­ta volna ennek vagy annak a problémának a meg­oldását. Persze ezért nem az ellenőrző szervek tehetnek, viszont ebben az esetben is ajánlatos len­ne feltárni ennek a — mondjuk így — kezdemé­nyezéshiánynak a gyökereit. Az elénk terjesztett alapanyagok, jelentések és elemzések meggyőzően tanúsították, hogy a városi NEB, munkájának ezen a fontos szakaszán lénye­gében lelkiismeretesen teljesíti küldetését. Minden üggyel behatóan foglalkoznak. Az sem vitás, hogy megtartják a kivizsgálásra előirányzott törvényes határidőket és ami még ennél is fontosabb, az ese­tek zömében nemcsak intézték, hanem el is intéz­ték a jogos panaszokat. Egyszóval tudják, hogy az ilyesmi nemcsak hivatalos kötelességük, de ezen túlmenően, minden ilyen bejelentés mögött az em­bert is látják. Talán csak egy dolog van, amiben joggal igényelhető fordulat. Tavaly egyszer sem fordult elő, hogy fegyelmi el­járás indult volna, avagy bírsággal sújtották volna azokat, akik ezt „kiérdemelték“. Pedig akadnak ilyen esetek. Előfordult például a városi piacon árdrágítás, itt is hosszú hetekig tartott, amíg a Városi Építőipari Vállalat megszüntette a járókelő­ket, főleg a gyerekeket fenyegető veszélyt egy épület „szakaszos“ lebontásánál, más „rendkívüli feladataira“ hivatkozva. S megesett az is, hogy az egyik gyászszertartáson széthullott a rosszul elké­szített koporsó, de a selejtkészítök személyét a íilinai Rempóban végül is nem tudták megálla­pítani. Említhetnénk további példákat is, de ennyi is elég. Annál Is inkább, mivel a városi NEB elemző jelentésében határozottan leszögezi: „A vnb Népi Ellenőrző Bizottságának, valamint a többi felelős tisztségviselőnek és a gazdálkodó szervezetek ve­zetőinek a jövőben a megalapozott panaszok in­tézése során következetesebben kell ügyelniük ar­ra, hogy a munkatörvénykönyv és a Tt. 103/71. sz., a népi ellenőrzésről szóló törvény értelmében in­tézkedéseket foganatosítsanak a felelős szemé­lyekkel szemben . Olga Ritschlová is egyetért velünk abban, hogy a szóvá tett kifogásolható jelenségek tárgyszerű kiküszöbölése és orvoslása mellett ez is egyik mód­ja nemcsak az irányító tevékenység és általában a munka tökéletesítésének, a felelősségtudat elmé­lyítésének, hanem egyidejűleg a lakosság népha­talmi szervek iránti bizalma megszilárdításának is. GÁLY IVÄN A SZOCIALISTA MUNKA HŐSE A BARATSAG NEM VASAROUIATO MEG gyón sajnálom, de a sajnálatnál talán még jobban szeretem ezeket az embe­reket, emberkéket, hiszen gyermek­kortól élemedett korig valamennyi kor­osztályhoz tartozó található közöttük. Igazában éjjel-nappal közöttük va­gyok. Es ha már le is feküdtem, csak egy telefonhívás, és megyek ... Min­denki másnál jobban vágynak arra a bizonyos gyertyagyújtásra, ami az öröm sugarát, a szeretet melegét je­lenti számukra. Gyújtottam már elég­szer ilyen gyertyát, és még gyújtok is. Ezt talán — ne értsen félre — életcélom egyikének is tekintem. Ha látom, hogy nem találják helyüket, próbálom másra terelni a figyelmü­ket, okkal-móddal sok esetben igen hasznos munkát is lehet velük végez­tetni. De azt is megteszem értük, hogy Mikuláskor vállalom a Krampusz sze­repét. Olyan lánccsörgetést csapok, akár a parancsolat... Bor csordul újból a poharakba. Nem tudom levenni a tekintetemet erről a szálas, melegtekintetü emberről... Élete egyik célja, hogy gyertyát gyújt­son ott, ahol többnyire sötétség van akkor Is, amikor delelőn áll a nap — értelmezem újra a mondását. Már kezünkben a pohár, amikor tré­fával próbálkozom: — Azt mondod, Ferikém, hogy egyik életcélod a „gyertyagyújtás“, de mi a másik, vagy a továbbiak? Egy darabig hallgat, majd kissé akadozva így válaszol: — Hogy embereket neveljek a gye­rekeimből, meg hogy egyszer majd a fiammal rangos mérkőzésen együtt rúgjam a labdát... és most látom, hogy valamiről megfeledkeztem: Feri már évtizedek óta igazolt játékos, labdarúgó, aki már az utánpótlásra gondol... Ezért a hibáért megérdemelnék egy tizenegyest, sőt, azt sem venném zo­kon, ha a lopóból több borocska nem csurranna a poharamba ... SZARKA ISTVÁN Sudár termete, határozott fellépése, erélyes mozdulatai láttán senki sem ké­telkedik abban, hogy tudja, mit akar és elképzeléseit meg is valósítja. Egész megjelenése erőt, életkedvet sugároz, amely akkor sem hagyta el, amikor sú­lyos betegsége miatt három éve ampu tálták jobb lábát. Azóta nélkülözhetet­len számára az íróasztalhoz támasztott mankó és a tolókocsi. Nem, Otakar Ferfecky, kandidátust, a CSSZK fejlesztési és műszaki minisz­ter-helyettesét, a prágai metró építé­sének koordinálásával megbízott kor­mánybiztost nem törte meg ez a sors­csapás. Sem testben, sem lélekben. Kora ifjúságától vesszőparipájának tekintet­te munkáját, ma sem tud meglenni nélküle. — Pályafutásomat a Vítkovicei Vas­mű konstruktőreként, majd a kunéicei Element Gottwald Oj Kohómű építke zéseinek tervezőjeként kezdtem. Később az ágazat miniszter-helyettesként né­hány évet töltöttem a Kelet-szlovákiai Vasmű, a Szlovák Magnezitművek és számos más ipari beruházási irányítá­sával. Így emlékszik vissza mozgalmas múlt jára Otakar Ferfecky, a nagy ipari építkezések szakembere, aki kormány biztosi tisztségét 1969 óta tölti be. Az európai metrókat csak tervezői minő­ségben tett látogatásai során, utasként volt alkalma megismerni, építésükkel kapcsolatban tehát nem rendelkezett tapasztalatokkal, mégsem futamodott meg. Bizonytalanságát, más választás híján, tanulással igyekezett eloszlat­ni. De teljes nyugalmát csak a Szovjet­unió műszaki segítségének kiterjeszté­sét tartalmazó csehszlovák—szovjet kormányközi megállapodás aláírásával nyerte vissza. Tapasztalatból tudtam, hogy a szov­jet emberek ezúttal is minden tekintet ben a segítségemre lesznek. Bár a met­ró építésével kapcsolatos kezdett ne­hézségektől a szovjet elvtársak sem tudtak megkímélni — utal az eredetileg tervezett kéregvasút megkezdett építé­sére. Elejtve a kéregvasút gondolatát, nem volt könnyű átdolgozni a tervraj­zokat és menet közben áttérni a mai metró építésére. — Fáradozásunk eredményes volt ugyan, de az értékes szovjet tapaszta­latok kihasználása, a szovjet berende­zések, gépek és építőanyagok szállítá­sára csak az említett megállapodás 1970. április 30-án történt aláírásával kerülhetett sor. A Szovjetunió a metró építéséhez 24 fúrópajzs, 110 tonna öntöttvas támfal, valamint a kocsiszerelvények szállítá­sával és számos dokumentációval já­rult hozzá. — Mindez pénzért bárhonnan besze­rezhető — véli vendéglátóm — az őszinte barátságnak azonban nincs ára, a készséges segítség nem vásárolható meg. Az évek során dolgozóink közt olyan kapcsolatok alakultak ki, amilye.­nekre eddig még nem volt példa. Indo­koltan neveztük el tehát a prágai met­rót a csehszlovák—szovjet barátság építkezésének. Amikor az első fúrópajzsot üzembe helyezték, a pajzson 28 szovjet és ugyanennyi csehszlovák munkás, tech­nikus és mérnök dolgozott két vagy három műszakban. Ma a több helyütt folyó építkezéseken néhány ezren dol­goznak. Valamennyien a saját nyelvü­kön beszélnek, mégis az első perctől fogva megértették egymást. — Nagy előnynek tekintem azt is, hogy kérdéseink sohasem találtak sü­ket fülekre — folytatja Otakar Ferfec­ky. — A szovjet elvtársak saját elkép­zeléseink megvalósításában is segítsé­günkre voltak. Arra törekedtünk ugyan­is, hogy mint ahogyan Moszkvában, Le- ningrádban vagy másutt közlekedő met­rók az illető város jellegzetességeit vi­selik magukon, a prágai metrói is va­lóban prágai legyen. Es hogy építőinek ezt az igyekezetét siker koronázta, ar­ról a minden szempontból figyelemre méltó, korszerű alkotás tanúskodik. A metró útvonala az év végéig — az át­adásra kerülő szakaszokat beleértve — a XV. pártkongresszus határozatának megfelelően — elért a 20 kilométert. Ennek a feladatnak a megvalósítá­sához és a további útvonalak felépíté­séhez járult és járul hozzá Otakar Fer­fecky, a Munka Érdemrend kitüntetett­je, akinek eddigi eredményes munkás­sága és a pártban kifejtett tevékenysé­ge elismeréseként megérdemelten adta át Gustáv Husák elvtárs a prágai vár­ban a legmagasabb kitüntetést, a Szo­cialista Munka Hőse címet az Arany Csillag viselésének jogával. — Örülök az elismerésnek, amely azonban ne ncsak engem illet meg — hivatkozik nyílt, elvtársi és baráti kap­csolataink! a a Szovjetunióval és a szov­jet szakemberek őszinte segítségére, ami nélkül elképzelhetetlen lenne az igényes feladatok teljesítése. — Meg­győződésem, hogy együttműködésünk további elmélyítése az eddigieknél is figyelemre méltóbb eredményekhez ve­zet. KARDOS MÁRTA

Next

/
Thumbnails
Contents