Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-18 / 20. szám
VASÁRNAP 1980. május 18. A NAP kel — Kelet-Szlo.vákia: 4.49, nyugszik 20.13 Kőzép-Szlovákia: 4.57, nyugszik 20.21 Nyugat-Szlovákia: 5.05, nyugszik 20.29 órakor A HOLD kel — 8.35, nyugszik 0.12 árakor Névnapjukon szeretettel köszöntjflk ERIK és VIOLA nevű kedves olvasóinkat 1800-ban halt meg Alek- szandr Vasziljevics SZUVO- ROV orosz hadvezér (szül. 1729) • 1830-ban született GOLDMARK Károly magyar zeneszerző (1- 1915) • 1850-ben születeti Oliver HEAVISIDE angol elektrotechnikus és fizikus, az elektromosság egyik jelentős kutatója (4 192S). AZ ÚJ SZÓ JOVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Igazunkért csatázunk Balázs Béla cikke Az Antillák gyöngye Csető János kubai riportsorozatának 2. része A vásárlók szolgálatában Komiősi Lajos riportja Ez is kötelesség Gál László cikke Fáítry Zoltán két Másé estje Bottá György írása Fény a szomszéd ablakból Fiilöp Imre elbeszélése Bejrúti jelzetek Krajczár Imre jegyzetei F igyel a gyerek, amikor a szülök, a rokonok egymással beszélgetnek és nem oele foglalkoznak. Csupa fül, mert hiszen érdekes, amit hall. rődik oele, hogy merre jár... Jóska anyagbeszerző, öoé a világ ...Es a főnök egyre tűrhetetle nebbül viselkedik, nem lehet oele egy levegőt szívni... Ha még egy szer születnék, hát soha, soha nem adnám a fejem erre. Azután a gyerek másnap elmegy az óvodába. Rajzolnak. Az óvónő megSÓHAJTOZHAT, CSOBALKOZHAT — Annyit sóznak rám, hogy érzem, még néhány év és kopog az infarktus az ajtón... A vállalat persze majd saját halottjának tekint. Bezzeg könnyű a művezetőnek! ... Karcsi tervező, neki még könnyebb a dől ga.. Miklós is jól tette, hogy a bácsikájára hallgatott, technikusi képzettséggel beült az irodába __Rozi se panaszkodha t, mindenki az egészségügyi nővérek kedvét keresi... A legjobb Péternek, vasutas, ha letelt a szolgálat, letelt, ki töhatározza a témát: Mi leszek, ha nagy leszek? 'A gyerek néhány pillanatig tétován maga elé mered, gondolkozik, azután megragadja a ceruzát és rajzol. Az egyik vasutast, a másik katonát, a harmadik bolti eladót, a negyedik ápolónőt. Ki-ki tetszése szerint. A rajzokat a foglalko zás végeztével összegyűjti az óvónő, elteszi. Amikor a következő rajzórára készül, előveszi, megnézi mindegyiket. Az óvodások még nem tudnak írni, ám az óvodai szokás szerint mindegyiknek van saját jele, és az ott ékeskedik a rajzlap alsó, vagy felső sarkában. Könnyű megállapítani, hogy mit rajzolt Peti, melyik rajz Mónikáé. Nézi, nézi az óvónő a rajzokat, maga elé képzeli a gyerekeket, majd a szülőket. Es felsóhajt, mert a huszonhat nagy- csoportos gyerek között egyetlenegy sem akadt, aki szülei foglalkozását választotta volna. Meglepő ez? Aligha, mert a fülét hegyező, okoskodó gyerek rajzos vallomása őszinte, s azt bizonyítja, hogy érti, amit hallott. Eszébe sincs, hogy apja, anyja mesterségét válasz- sza. Sőt, már azt is tudja, hogy miért választ bármit, csak azt nem. Sóhajtozhat az óvónő. Csodálkozhat nyolc év múltával a pályaválasztási tanácsadó. ivei közeledik kislányom születésnapja, nyakamba vettem a város játéküzleteit, hogy szép, praktikus, korának és képességeinek megfelelő játékot nézzek a számára. A Steiner utcai játéküzletben valóban bő választékot találtam. Szebbnél szebb kaucsuk- és rongybabák, plüssállatok sorakoztak a polcokon, de az én figyelmemet a legjobban a tizenöt és húsz koronáért kínált kocka- valamint kirakójáték kötötte le. A dobozon a felirat: Made in China. Szép, színes állatképeket lehetett belőlük kirakni; volt közöttük virágos réten ugrabugráló bodorszőrű barika, cirkuszi elefánt, lovagló majmocska... A felnőttek egymás után rakták a kosarakba a dobozokat. En is vettem mindkettőből. A hazafelé vezető úton azután a zsákmányom" felett érzett örömömet megzavarta egy emlékkép. Valahol valamilyen újságban láttam: kis kínai óvodások vonulnak KÍNAIJATIK libasorban, kezükben játékpuska. A másik kép: egy a csöppségek közül premier jüanban, támadóállásban. S felvillant előttem az ellentét. Láttam a kislányomat, kezében az imént vásárolt kedves játékkal, s vele szemben az ismeretlen kínai kisgyereket... Nehezen tudok rosszabb érzést elképzelni... Az én nagyobbik lányom is óvodás, s legkedvesebb játéka a baba. Nem hiszem él, hogy a kínai gyerekek ne örülnének a macinak, babának, vagy egyéb gyerek kezébe való játéknak, viszont tudom, hogy a gyerek — még kialakulatlan természetéből adódóan ‘ — azzal játszik a legszívesebben, amit a felnőttek érdekessé tudnák a számára tenni. Vajon kinek a hibája, hogy a kínai gyerekek apró kezében fegyver éktelenkedik, s csöpp arcukat elcsúfítja a felnőttektől ellesett torz fintor? Tavasz van, gyerekek hancúroznak, játszanak a játszótereken, réteken az egész világon. Vannak közöttük sírósák. nevetősek, félszegek és csintalanok. Adjunk a kezükbe játékot, labdát, babát, ug- rálókötelet. Játékot, ne fegyvert! IDŐSZERŰ GONDOLATOK Gyakran kerül szóba, hogy a fiatalok nem élték ít és a saját tapasztalatukból nem ismerik a kapitalizmust, hogy nem kellett osztály harcokat vívniuk. Így van. Ez azonban nem jelenti azt, hogy e tapasztalat hiánya megakadályozza, hogy a szocializmus értékeit magokévá tegyék. Profiljukat pozitívan határozza meg az a körülmény, hogy a szocializmusban nőnek fel, s ezért már kevésbé hatnak rájuk a máit eszmei-politikai és erkölcsi befolyásai. A kizsákmányolás felszámolását, a társadalom szocialista átalakítását, amely óriási történelmi győzelmet jelent nemzeteink történetében, a fiatalok magától értetődő dologként fogadják. Pírtnnk és szocialista államunk megteremtett minden szükséges feltételt ahhoz, hogy az ifjáság egybekapcsolhassa a tannlást és a munkát, a társadalom életében és irányításában való aktfv részvétellel, hogy a fiatalok széleskörűen részt vehessenek a társadalom kultnrális és szellemi fejlesztésében. Az ifjáság körében szüntelenül dolgoznunk kell, nem szabad gyengíteni a nevelő befolyásokat, meg kell mutatni a fiataloknak a forradalmi át bonyhluttságát, azt, hogy eredményei több nemzedék nagy áldozatkész munkájának, küzdelmeinek gyümölcsei. A fiatalok érdeklődése mindig erősen a jövő felé iránynl. De a fiatalok sem feledkezhetnek meg arról, hogy a jövő nehéz küzdelemben, a szocialista társadalom tartós fejlesztésére tett erőfeszítésekben alakni ki. A fiatalok nagyon szigorú kritériumok alapján ítélik mag, mi a jó és mi a rossz. Különösen érzékenyek arra, ha a szavak és a tettek ellentmondanak egymásnak, mólyen bántja őket a következetlenség, a formalizmus, az elvtelemség és a képmutatós. De mindebben nem ismerik ki könnyen magukat. A tapasztalatok hiánya gyakran megakadályozza, hogy megkülönböztessék az igazi értékeket a szép csomagolású álértékektől, nem mindig tudják megkötőn böz telni, ki az, aki valóban jót akar nekik és ki az, aki csak hamisan hizeleg. Mindig szívesen emlékezünk vissza azokra a pedagógusainkra, művezetőinkre, feletteseinkre, akik ugyan szigornak voltak velünk szemben, de vadamire meg is tanítottak bennünket. (Vasil Bikák elvtársnek, a CSKP KB 15. ülésén mondott beszédéből) iGJGyMK A rozsnyói (Roinava) járás legjobb dolgozóinak névsorát böngészgetve már többször találkoztam vele. Évekkel ezelőtt is, legutóbb pedig e tavaszon. Szerény emlékérem- és oklevél- gyűjteményéből, amely a P elsőd (Plegivec) Efsz-ben eltöltött eddigi 28 év során végzett szorgalmas és rendes munkáját fémjelzi, hiányzanak a legfényesebben csillogóak, de ő a" 'v nélkül is hőse a munkai.dk, áldozatkész építője szocialista társadalmunknak. Bizonyítja ezt „A mezőgazdaság és élelmezésügy érdemes dolgozója“ kitüntetés, és mindenekelőtt a munkaeredményei. A közelmúltban, amikor a rozsnyói járás mezőgazda- sági dolgozóinak az elmúlt évi szocialista munkaversenyét értékelték, csoportjában első helyen említették a nevét. Az elismerő oklevélért egy ünneplőbe öltözött, vékony termetű asszony lépett az elnökségi asztal elé. Jerg Ilona, a pelsöci Vörös Csillag Efsz állattenyésztője. Megjelenése, s főleg az őszinteséget, becsületességet, küzdelmes múltat tükrö„KÖZKATONA" IS LEHET HŰS ző arca, az idegennek is sokat edárult. Az oklevélátvétel pillanatában, majd a gratulációk utáni rövid beszélgetésünkkor sem tudta és nem is akarta elrejteni, álcázni őrömét. Tudja, hogy amit csinál, nemcsak számára és a szövetkezetnek értékes, hanem az egész Sajó mentének és társadalmunknak. A munka szeretedét már régen, a bizonytalan jövő iránti gondokkal, gürcöléssel teletűzdelt gyermekkorában sajátította el, amikor s ha néha mégis, akkor önmagát biztatva gyűjtött erőt és bátorságot a folytatáshoz. Kitartásáról, a belső és külső küzdelem értékéről az őszbe vegyült hajhullámok árulkodnak. Ha félt volna a munkától, akkor a kertészetben töltött 16 év, a borjúk gondozásával elfoglalt 3 év, majd a két évi mezei munka után nem választotta volna újra az állattenyésztést. Munkatársnőjével, Cselé- nyi Bélánéval hét évvel ezelőtt jelentkezett a sertésneveidébe, s azóta mindketten kitartóan állják a sarat, pedig munkájuk nem egyszerű. Ünnep, nem ünnep, zord idő, eső, vagy hőség — menniük leéli. Mennek is, mert a még kevésbé gépesített istállóban néha 380 sertés várja a gondozókat. Az elmúlt évben a járásban Jerg Ilonáék állatállománya érte el a legnagyobb napi súlygyarapodást, 64 dekagrammot, így ez a kollektíva lett a járási szó-. Dialista munkaverseny győztese. Hogy mi lesz azután, arra a szerény, halk szavú Jerg néni így fogalmazta meg a választ: — Szeptemberben elérem a nyugdíjkort, de nem szeretném abbahagyni. Ha lehet, akkor maradok. Igaz, már nem vágyok arra utalva, hogy hajtsak, mivel gyermekeim önállóak, kiszálltaik a családi fészekből, de úgy érzem, nem tudnék tétlenül élni. Megszoktam a munkát, az otthoni teendők végzése közben is gondolatban a munkahelyi dolgokkal bíbelődöm. Azzal, mit kellene tenni, hogy még jobb teljesítményt nyújtsunk, elégedettebbek legyenek vezetőink, mert javítani való azért még akadn i. GAZDAG jÚZSEF 1980 V. 1 édesanyjával a gazdák földjeit járta. Később Pelsőc és Rozsnyó környékén bizonyára akadt volna számára könnyebb munka is, de nem távozott, hfi maradit a földműveléshez. Életútjának későbbi szakasza sem engedte meg neki a lazítást, hiszen 17 évvel ezelőtt, férje halála után ránehezedett a család gondja. Három gyermeke csak tőle várhatta a szülői szeretetet, a gondviselést, az apró-cseprő és a bonyolultabb kérdések megoldását egyaránt. Nem ijedt meg a reá háruló feladat súlyától.
