Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-11 / 19. szám
A hidegháború veszélyes eszközei II. A Szabad Európa Rádiót indulásának pillanatától kezdve az utánzási törekvések jellemezték, mindenféle állandósult szerkezeti felépítés nélkül. Ez azzal is magyarázható, hogy az intézményben folytonosan új és új változásokat eszközöltek, ahogy éppen azt az anUkommumista propaganda megkívánta. A sorozatos szer vezeti és műsorszerkezeti változtatások ellenére a lényeg nem változott: az éter hullámain a fiatal népi demoikratiikus országok elleni diver- zió volt továbbra is az elsőrendű cél. Az ötvenes évek dereka táján a müncheni fiók több mint ezer személyt foglalkoztatott. Közülük mintegy száz amerikai származású volt, kizárólag vezető beosztásban, mintegy hatszázra tehető a nyugatnémet irodai, műszaki alkalmazottak és egyéb segédmunkások száma. A Szabad Európa rádióban megközelítőleg 180 csehszlovák emigráns dolgozott. Ez a szerkesztőség már a kezdetkor is, de ma is a legnépesebb Az igazgatók: Peroutka, Firt, Kohák, Tigrid, Peohá&ek és jelenleg a szlovák származású amerikai állampolgár Belus ezt azzal indokolták, hogy két nyelven sugároznak műsort. Münchenben ezen ikívül lengyel, magyar, román és bolgár emiggyűjtöttek a szocialista országokról. Nyílt titok, hogy ezekre a titkos információkra nem is annyira a műn cheni adónak volt szüksége, mint inkább a titkos kenyéradójánaik, az amerikai hírszerző szolgálatnak. lélekvadAszok A Szabad Európa Rádió a Nyugaton, de nem osaik az európai földrészen, évek folytán levelezők, informátorok és ügynökök széles körű hálózatát építette ki. Ezek az elemek az egyes városokban működő fiókokhoz továbbították a birtokukban levő információkat, majd azok azt futárpostával — ha rendkívül bizalmas esetekről volt sző, vagy kevésbé fontos esetekben távírón juttatták el Műn chenbe. Ausztria központi fekvésénél fogva szinte hemzsegett a Szabad Európa Rádió fiókjaitól. Wellsben, Grác- ban, Linzben, Salzburgban működtek a legnagyobb ügynöki irodák, sőt a bécsi a mai napig is létezik. Becs, tekintve, hogy Európa szivében fekszik, kulcsvárosnak számított a Szabad Európa Rádió szempontjából. Az ötvenes évek elején még csak magánlakásokon folyt az „ügyintézés“ ahová a hivatásos kísérők kalauzol fák az „újonc“ menekülteket és a ránsok is dolgoztak, valamint csekély számiban jugoszlávok és albánok. täviränyItäs a tengerentúlról Akkoriban a müncheni fiók élén az amerikai Richard Condon állt, politikai tanácsadója William Griffith, helyettese, Sorensen volt, azzal a feladattal megbízva, hogy felmérje az uszító adások hatékonyságát a fiatal népi demokratikus országokban. Azonban nemcsak a vezető beosztású dolgozóik voltak amerikai származásúak, hanem az adások politikaitartalmi koncepciója is Münchentől jónéhány ezer kilométerrel távolabb, New Yorkban készült. A New York-i team minden délelőtt gyűlést tartott. A politikai igazgató, a szerkesztőségek vezetői és más, felelős beosztású munkatársak áttekintették a műsortervet, majd kiadták a politikai irányelveiket a következő nap műsoraira vonatkozóan. Ezeket azonnal távírón (gyakran rejtjelezve) továbbították Münchenbe. Másnap itt az igazgató a befutott utasításokat ismertette a vezetőség tagjaival és a nemzetiségi osztályok vezetőivel. Ilyen körülmények között tehát szó sem lehetett a Szabad Európa Rádió önálló műsor- politikájáról, mert Münchenben lényegében az utolsó betűig azt tették, amit egy nappal korábban az óceánon túl már eldöntötték. Ebből egyenesen következik, hogy az egyes szekciók saját tevékenységéről sem beszélhetünk, hiszen nekik is az említett direktívákhoz kellett igazodniuk. 1980 A VOLT ÜGYNÖK TANÜSAGTÉTELE V. 11. Már rámutattunk arra a meghatározó szerepre, amelyet az amerikai titkosszolgálat a Szabad Európa Rádió létrehozásában játszott. Ennek ismeretében szinte magától értetődő, hogy a müncheni adóközpont automatikusan átvette a titkosszolgálat egyes „fogásait“. Erről > tanúskodik számos volt CIA-ügynök beismerő vallomása is. Egy bizonyos Victor Marchetti CIA-ügynök könyvében részletesen elemzi és ismerteti azt a kartotékrendszert, amelyben nyilvántartották a szocialista országok egyes állampolgárait, továbbá olyan címszők alatt mint például határőrség, vagy uránipar — információkat Szabad Európa alkalmazottainak gondjaira bízták őket. Később a müncheni amerikai vezetés óvatosságból csak bizonyos témakört érintő kérdések feltevését engedélyezte a menekülteket kifaggató ügynökök szá mára. Énre az késztette őket, hogy néhány ügynökük a birtokukba jutott információikat nem a münoheni adónak, vagy a CIA-nek továbbította, hanem más angol vagy francia titkos szolgálat rendelkezésére bocsátotta, ment azok jói megfizették szolgálataikért. A hatvanas évek elején új taktikához, új munkamódszerekhez folyamodtak. Ezentúl már nem érték be holmi névtelen, „közönséges“ emig ránsok beszervezésével, hanem ismert személyiségekre, sportolókra, tudósokra, nyugatra utazott dolgozókra vetették ki hálójukat. Nemzetközi sportménkőzéseken, különböző találkozókon hamis újságírói igazolvány birtokában próbálták megkörnyékezni többek között a csehszlovák sportolókat és edzőket is. Akadtak azonban olyan „hazánkfiai“ is, akiket nem kellett megnyerni, hanem maguktól is „önzetlenül segítettek“. A legfontosabb esetekben maga a csehszlovák osztály vezetője, Július Firt érkezett Béosbe. Így volt ez akkor is, amikor 1968-ban egymás után érkeztek Bécs- be Peliikánék, Toskáék, Kunderáék, s a hozzájuk hasonszőrűek. HAZUGSÄGGYÜJTÖK Miután a fiókok alkalmazottai hozzájutottak az „értékes“ információkhoz, azokat Münchenbe továbbították feldolgozás és dokumentálás céljából. Az információt nyújtó nevét és személyi adatait ugyancsak feltüntették a kartotékokban, majd a nyert információt rangsorolták: titkosnak, esetleg szigorúan bizalmasnak, vagy ritka esetekben könnyen hozzáférhetőnek minősítették. A rendszerezett kartotékok ezen kívül témacsoportok szerint — mint például a hadsereg, államügyészség, külkereskedelem, egyház, emigránsok visszatérése, hadiipar — számokat kaptak. Például a 300— 325 szám alatt a fegyveres erőket tartották nyilván. A legbizalmasabb információkat megőrzés céljából a Szabad Európa Rádió épületében működő házi CIA központ munkatársainak rendelkező sére bocsátották, akik ezeket hétpe csétes titokként őrzik páncélszekré nyeikben. Ez azt jelenti, hogy a kü lönféle emigránsoktól nyert adatok elenyésző része kerül csak a rádió műsorába, az információk nagy része nem a közönségnek szól, hanem „belső“ használatra szolgál. Ezekre az 'információkra vastag betűkkel ráírják, jelezve, hogy szigorúan bizal mas: NOT FOR PRESS RELEASE. A szeimléletesség kedvéért ragadjuk ki a bécsi fiók 1957 bői származó in formációinak egyikét, és képet nyerhetünk ez alapján az „adatgyűjtés" minden hájjal megkent művelőinek munkamódszereiről. Például az 5210/57-es hírforrásként egy ostravai „menekültet“ jelöl meg. Az információ szerint a csehszlovák állambiztonsági szervek úgymond „új trükköket alkalmaznak a rezsim ellenségeinek kiprovokálása céljából“. A mintegy három oldalas híranyagban to vábbá több olyan csehszlovák állam polgár neve és pontos címe szere pel, akik az említett emigráns sze riot állítólag az államba ztonsági szervek alkalmazottai. Csakis ilyen forrásból .meríthettek a müncheni adó szerkesztői, amikor az 50-es években a következő szöveget sugározták az éter hullámain: Marie... (a nevét nem említjük) 23 éves, de biztosítjuk, hogy nem ér meg magas kort. Bejegyeztük őt a nyilvántartásunkba“ Marié ... több becsületes állampolgárunkhoz hasonlóan a diverzáns tévé kenységet folytató müncheni rádió „fekete listáján“ szerepel. „VÉRDlj“ Sorolhatnánk a hasonló meghök kentő eseteket, amelyek tanúsítják, hogy unit sem sejtő, ártatlan, becsüle tea emberek ilyen kétes célokat szol gáló listán szerepelnek. A „piszkos munka“ .lényege, az 50-es évektől napjainkig mit sem változott. Hiszen az 1960-as római olimpián csakúgy, mint Münchenben elkészítették jó elő re szocialista országokból érkező „kitippelt“ sportolók listáját, akik „.esetleg értékes“ tájékoztatással, szolgálhattak volna számukra. A lényeg tehát ugyanaz, változott viszont az egy-egy sportoló megszerzéséért kitűzött „vérdíj“, amely akkoriban 500—1000 dollár .között mozgott, míg manapság a „sikeres“ ügynök ennek a sokszorosát Is megkeresi. Róma után az egyik olimpiát a másik után említhetnénk, beleértve MexiKó; és Münchent, ahol a Szabad Európa Rádió tudósítói nemcsak hogy vétettek az olimpiai eszme ellen, hanem bot rányt keltő akcióikkal zavarták az olimpia zökkenőmentes lebonyolító rét is. .Az olimpiai faluban, ha másra nem futotta találékonyságukbó, az olimpikonok között a propagandacéljaiknak megfelelő röplratokat terjesztettek. Ezek az újságíró igazol vánnyal rendelkező ügynökök szaba dón mozoghattak az olimpiai faluban, érintkezhettek azon országok sporto lóival, amelyekből korábban ők emigráltak. Az olimpiai mozgalomnak komoly károkat okozó elfogult tudósítókat és kenyéradójukat, a Szabad Európa Rá diót elérte az igazságos végzet: az 1976-os innsbrucki olimpián megfősz A hírhedt kartotékok, amelyekben a müncheni adó amerikai ügynökei ez „adatokat“ tárolják tották őket hivatalos akkreditációik tói. A sport- és békeszerető, tisztességes emberek kirekesztették maguk közül az újságíró igazolványokkal visszaélő, lényegében kémtevékenységet és ideológiai diverziót folytató elemeket. „Behatolni és harcot szítani az ellenség táborában" — ezt a jelszót tűzték ki annak idején az amerikai imperialisták, — a Szabad Európa Rá dió bölcsőjénél és mintegy három év tizeden keresztül e jelszó jegyében cselekszenek. Amerikai elnökök jöt tek és mentek, de a müncheni adó jószollgálataiért mindegyiktől megkapta a zavartalan működéséhez szűk séges dollármilliókat, sőt Carter elnök nem átallott még mélyebbre nyúlni az amerikai adófizetők zsebébe, hogy újabb milliókkal toldja meg a Szabad Európának, a hidegháború torzszülöttjének szánt pénzösszegeket. Az új, korábbiaknál sokkal nagyobb hatósugarú adók létesítési terve is azt bizonyítja, hogy a washing toni kormányzat irreális külpolitikát folytat, és hidegháborús húrokat pen get. A Szabad Európa Rádiónak — s józanul gondolkodó washingtoni politikusod is rámutatlak erre — már rég a történelem szemétdombján volna a helye. A Szovjetunió és a szocialista közösség többi országai következetesen és elvszerűen harcoltak és harcolnak a hidegháborús politika megnyilvánulásai ellen. Az 1975-ös helsinki európai biztonsági értekezlet is megmutatta, hogy csakis a lenini békepolitika, a békés egymás mellett élés és az enyhülés politikája az egyedüli lehet séges ésszerű alternatíva. A hidegháború feltámasztására tett kísérletek eleve kudarcra vannak ítélve. PETR. F. NEUMAN Felvételünkön az a „cégtábla“ látható, amely korábban a müncheni adó épületének főbejáratát díszítette. A német és angol nyelvű szöveg a következőket hirdeti: „Szabad Európa Rádió, Angolkert. 1. A szabadságszerető amerikai nép adományai hívták életre“. A hetvenes évek elején cserélték ki ezt a cégtáblát azt követően, hogy kiderült: „az amerikai nép adományai“ mögött tulajdonképpen az amerikai titkosszolgálat rejtőzik
