Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-11 / 19. szám
1980. V. 11. N 6ft Szabadságunk és békénk 35 éve M ájus 9-ilke hazánk, nemzeteink és nemzetiségeink történelmének nagy napja. A szovjet hadsereg döntő csapást mért a hitleri fasizmusra, s a Volga partjaitól győzelmesen haladván előre Berlin felé, felszabadította Prágát és egész Csehszlovákiát a sokéves fasiszta elnyomás alól. E világra szóló győzelem rakta le Kelet-Európa számos országában a szabad élet alapjait, ennek révén jöhetett létre a szocialista világrend- szer, megrengette az Imperializmus gyarmatosító hatalmát, visszhangzott tőle az egész világ, előbbre vitte az emberiség szabadságáért, haladásáért és békéjéért vívott küzdelmét. Jó okunk van tehát e történelmi győzelem ünnepléslére s főleg arra, hogy elgondolkozzunk az egész világra kiiható történelmi győzelem következményein. Megváltozott Európa és a világ arca, s számunkra — a müncheni árulás és kapituláció, a megszállás és a háború drágán megfizetett tapasztalatai után — lehetővé vált iá szociális igazság, a nemzeti és nemzetközi egyenjúgúság elvein, a biztonságos kapcsolatokon, hazánk sérthetetlenségét és szuverenitását biztosító elveken épülő szabad állam építése. Hazánk felszabadításának 35. évfordulójára abban az időszakban emlékezünk, amikor magunk mögött hagytuk a szocialista építés több mint három sikeres évtizedét. Ezalatt mélyreható, történelmünkben eddig még meg nem ért változásokra került sor. Csehszlovákia minden tekintetben sikeres, eredményes, szilárdan a szocializmus alapjain álló országgá fejlődött. További fejlődése — minden nehézség és akadály ellenére — vitathatatlanul egy cél felé, a fejlett szocialista társadalom megteremtése felé tart. Oj nemzedékünk már a szocializmusban született, nem ismerte az élet és a kapitalizmus árnyait, nem ismeri a szociális megrázkódtatásokat, sem létbiztonságának elvesztését, s immár negyedik évtizede békében él. A szociális elnyomást és a nemzetiségi ellentéteket tartósan felszámoltuk. A munkásosztály és a nemzetiségek egységes társadalmává lettünk, s a kintről fenyegető veszéllyel szemben a Szovjetunióval és a szocialista világtáborral való szövetségünk véd bennünket. Ezeken a megrendíthetetlen alapokon folytatjuk a szocialista építést, ezeken alapul Csehszlovákia nagy nemzetközi jelentősége. Letagadhatatlan adatok ezek, s ahhoz, hogy értékelni tudjuk őket, elég összevetnünk a München előtti két évtizednyi életű burzsoá Csehszlovákia viszonyaival, amely rövid fennállása óta bizonyságot tett népellenes és helytelen nemzetiségi politikájáról, a kapitalista Nyugat felé való orientációjáról, csődbe juttatva ezzel az országot, tönkretéve nemzeti és állami szabadságát. 1945 májusa történelmi mérföldkő számunkra, ettől datálódik az új Csehszlovákia újkori történelme. Ez* A győztes csapatok díszszemléje Moszkvában, 1945. június Ülésén (Archívumi felvétel) ért olyan drága számunkra a május emléke. * * * Országunk, a szocialista tábor többi államához hasonlóan nem légüres térben, hanem osztályokra osztott világban létezik. Ezt főképp mi érezzük itt Közép-Európában, a két ellentétes társadalmi rendszer határán. Évtizedekig kellett harcolnunk ellenségeink hazánk ellen irányuló fokozott törekvései ellen, akiknek szálka a szemében a szocialista Csehszlovákia. A Szovjetunió és szövetségeseink hatalmas erejére támaszkodva eddig szocialista társadalmunk felforgatására irányuló minden próbálkozást elhárítottunk, akár külföldön, akár bent az országban kezdeményezték, s megelégedéssel fogadtuk a helsinki konferenciát, amely jóváhagyta a feszültség enyhülésének és a békés együttműködésnek a programját. S nemcsak ez — magunk is nem kis mértékben járultunk hozzá a békés egymás mellett éléshez azzal, hogy rendeztük korábbi ellentéteinket, főleg legközelebbi szomszédainkkal, Ausztriával, az NSZK-val, s továbbra is tárt karokkal közeledünk mindenkihez, aki hozzánk hasonlóan békére és békés együttműködésre vágyik. # * # Ez a politika azonban nincs ínyükre a reakciós, főleg az észak-amerikai imperialista erőknek és csatlósaiknak, akik százmilliárdos nyereségük érdekében igyekeznek megzavárni a békés együttélést s az állítólagos „szovjet veszély“ ürügyén a világot ismét háborúba akarják kergetni. Ezért a Carter-kormány vad hazugságokat kohol, fenyeget és zsarol, a világ csendőrszerepét játszva mindent a feje tetejére akar állítani. Ezért tervezi. Nyugat-Európában az atomrakéták elhelyezését, erősíti katonai támaszpontjait az egész világon, ezért kényszeríti szövetségeseit, hogy vészt hozó politikájában köves sék. E háborús hazárdjáték, amelyből csak az amerikai hadiipar húzhat hasznot, de semmilyen más nemzetnek, az amerikait sem kivéve, nem származhat belőle előnye, újabb há borús veszélybe sodorta a világ békeszerető népeit. Tehát nem a kitalált „szovjet veszély“, hanem a reakciós erők zsaroló és megfélemlítő politikája a világhálóét fenyegető egyedüli létező veszély. A világ azonban az elmúlt 35 év alatt megváltozott, s megváltoztak az Imperializmus és a szocializmus erőviszonyai is. Az imperializmus elleni küzdelemben részt vesz a gyarmati iga alól felszabadult nemzetek nagy többsége. Egy biztos: az Imperializmusnak már nem fog sikerülni, hogy háborús és haszonba]nászó politikája jegyében egyesítse a népek többségét azokért az érdekekért, amelyek azok számára idegenek és ellentmondásosak. A világ fejlődése, a szabadságért, a békéért folyó küzdelem tovább folytatódik, mint ahogy az a hidegháborús veszély éveiben történt. Számunkra nem újak az imperializmus erőszakos húzásai. Átéltük ezt a müncheni árulás és a fasiszta megszállás idején, a hidegháború veszélye idején, amikor az imperialista erők mindent eLkövettek, hogy megakadályozzák a világ és hazánk haladó és békés fejlődését. Átélték ezt a vietnamiak, Ázsia, Afrika és Latln- Ameriika nemzetei, s átélik napjainkban Irán, Afganisztán népei, a palesztinok és más arab nemzetek is. H ogy sikeresen ellenálljunk e politikai hazárdjátéknak, szilárdítanunk kell a világ békeszeretö és haladó erőinek egységét és szolidaritását, fejlesztenünk és erősítenünk szocialista társadalmunkat, ideológiánkat, gazdaságunkat és védelmünket, teljesítenünk kell a XV. kongresszus és pártunk Központi Bizottsága üléseinek valamennyi határozatát. A legméltóbban jó munkával ünnepelhetjük hazánk felszabadítása dicső 35. évfordulóját. VILÉM NOVf „Dolgozni, alkotni ma jobban, mint tegnap, s holnap még jobban, mint ma, ez a mi jelszavunk már tíz éve' — mondta ismerősöm, az egyik szocialista munkabrigád vezetője. Hadd tegyem hozzá mindjárt, hogy az építők szocialista brigádjáról van szó, amelynek tagjai négyezer koronával kevesebbet havonta még nem kerestek. A ami kor megkérdeztem, hogyan érik el ezt a magas keresetet, a brigádvezető helyett az egyik brigádtag adta meg tömören a választ: „Jól dolgozunk, ennyi az egész.“ Erről jutott eszembe egy régi, de örök érvényű mondás: A szó- • nál többet ér a tett. Tudom, sok százezren gondol kodnak így széles e hazában, mert másképpen hogyan is érhettük volna el azt a — tetszik, vagy nem tetszik, Nyugaton is elismert — magas életszínvonalat. Nem titok azonban az sem, hogy szép a száma azoknak is, akikben -még változatlanul kísért az a beidegző- dött maradi szemlélet, hogy kényelmesebb a kitaposott úton járni. Erről a szemléletről mondta Josef Kempntj elvtárs a „Napjaink fontos politikai feladata“ című Cselekvő munka I cikkében: „Megalkuvás nélkül bíráljuk mindazokat, akik továbbra is a kitaposott utakat akarják járni, s alaposan elemezzük azokat a munkamódszereket, amelyek már túlhaladottak, s elvesztették gyakorlati jelentőségüket. A kényelmes hozzáállás, a bürokratizmusra, a maradiságra és a rutin- szerűségre a legnagyobb mértékben a dolgozó ember fizet rá. Nem félhetünk az olyanokkal való szembenállástól, akik a helyi ér deket a társadalmi érdekek fölé helyezik. Ez a követelmény min den állampolgárra érvényes“. Pártunk politikájának e nyíltságára és őszinteségére csak a bizalom és a cselekvő tenniakarás lehet a válasz. Ennek jeleit már tapasztaljuk számos munkahelyen, ahonnét az idei terv első negyedévének sikeres teljesítéséről adnak hírt. Pártunk politikájának lényegéből fakad, hogy támaszkodva az eddig elért nagy vívmányokra, minden éven megfogalmazza a legfontosabb politikai és gazdasá gi feladatokat, amelyek népgazdaságunk töretlen fejlődését s az életszínvonal szüntelen növekedő sét biztosítják. Megszabja az új feladatokat és újfajta tennivalókra irányítja a figyelmet. Ilyen egyebek között a munka mennyisége, minősége és a társadalmi jelentősége szerinti jutalmazás elvének bevezetése, amely mint azt a CSKP KB 15. ülésén Vasil BiTak elvtárs megfogalmazta: „Nem tűri az egyenlősdit és még kevésbé az olyan szociallstaellenes jelenségeket, amilyen az élősködés, avagy az olyan eseteket, amikor becsületes emberek munkájából hasznot húz a naplopó.“ Tehát a rossz ellen a jóra támaszkodva kell előrelépnünk. S ehhez alapvető szemléletváltoztatásra van szükség, s ez már politikai-nevelő munka is, amely megkívánja első-sorban a pártszervezetektől, de a gazdasági vezetőktől is az olyan légkör megteremtését, hogy az emberek mindenütt értsék: csak a munka mennyisége, minősége és a társadalmi hozama szerinti jutalmazás helyes és le!! hét -a szocializmusra jellemző. Végre mindannyiunknak tudatosítanunk kell, hogy ahol megszegik a szocialista jutalmazás elveit, ott csökken a politikai-nevelő munka hatása, lankad a dolgozó ember felelősségérzete és a jó gazda tudata. Ezen a területen még komoly munka vár a pártszervezeteinkre. A ma szükséges intézkedéseket tehát nem hagyhatjuk holnapra, mert holnap már újabb intézkedéseket kell megvalósítanunk. Ezért nagy önállósággal, felelősséggel kell mindenkinek végeznie munkáját. S a tényekre alapozott bizonyosság mondatja ki velem, hogy e tekintetben sincs okunk borúlátásra, mert dolgozóink többségének a gondolkodásában az ilyen erkölcsi szemlélet a meghatározó: .JÓI dolgozunk, eny nyi az egész.“ TÖRÖK ELEMÉR ßtMMl A győzelem ünneplése
