Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-04 / 18. szám
1980 V. 4. N C/3 BÉCSI HADERŐCSÖKKENTÉSI TÁRGYALÁSOK Bécsben a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folytatott tárgyalások most lezárult immár 20: fordulója az eddiginél is bonyolultabb nemzetközi helyzetben zajlott le. Ezt a helyzetet az enyhülésben bekövetkezett megtorpanás, az amerikai hidegháborús töreksévek, az imperialista körök példátlan szovjetellenes kampánya jellemzi. Tagadhatatlan azonban, hogy az enyhülés, a katonai konfrontáció lehetőségének csökkentése az európai országok fokozott érdeke, hisz földrészünkön zajlott a történelem két legpusztítóbb háborúja, Európában vannak felhalmozva a legnagyobb meny- nyiségben a hagyományos fegyverek, fegyverzetek. Ezek csökkentéséről tárgyalnak immár közel hét éve a Varsói Szerződéshez, illetve a NATO-hoz tartozó országok Bécsben. A térségben, amelyről tárgyalnak, a legerősebb a NATO és a Varsói Szerződés közvetlen szembenállása, a .hivatalos adatok szerint összesen csaknem kétmilliós hadseregek néznek farkasszemet. A csapatoknak és a fegyverzeteknek ez a nagyfokú koncentrációja a békés egymás mellett élés, az enyhülés időszakában mindenképpen abnormális és csökkentése nem csupán az európai népek számára létfontosságú. A SALT—II. aláírásakor úgy tűnt, a szerződés ratifikálása megkönnyítheti a bécsi előrehaladást. A ratifikálás washingtoni elhalasztása azonban — az „eurorakáték“ telepítéséről a múlt év végén hozott döntéssel egyetemben — azoknak a szándékoknak ad újabb ösztönzést, amelyek eddig is a haderőcsökken- tési tárgyalások elodázására, a részletkérdések előterébe állítására Irányultak. A bécsi fórumot gyakran nevezik politikai hőmérőnek is, arna utalva, hogy a tárgyalások légköre, a megegyezési készség, a kompromisszumok keresése többé-kevésbé pontosan mutatja a nemzetközi helyzet alakulását, a katonai enyhülés fokát. Jelenleg a higanyszál alacsonyan áll: a Hofburgban folyó tárgyalások holtponton vesztegelnek, s reálissá kezd válni a NATO veszélyes terve: az európai erőegyensúlyt megbontó nukleáiris iközép-hatósugarú rakéta- fegyverek nyugat-európai telepítése. A bécsi fordulók eredménytelensége mögött sok javaslat és rengeteg szívós tárgyalás húzódik. Ogy tűnik, a Nyugat végeláthatatlan létszámwtája kapcsán jutott zsákutcába a mostani, 20. tárgyalási menet is. Érdemes felidézni röviden az elmúlt több mint hat évben a bécsi tárgyalóasztalra került javaslatokat, mert ezek az adatok is érzékeltetik, hogy melyik fél mennyire akarja előre vinni a tárgyalást. A több mint fél évtized során a két alapjavaslathoz a szocialista országok kilenc módosító indítványt tettek, míg a nyugatiak hátimat. Már maguk az alapjavaslatok jól megmutattak 'két tényt: az eltérő célokat és a szocialista országok nagyfokú megegyezési készségét. A szocialista országok 1973. november 8-án beterjesztett javaslata — abból kiindulva, hogy a haderő- csökkentés nem sértheti a térségben kialakult erőviszonyokat — egyszerre és egyenlő arányban történő csökkentést javasolt. Ennek alapján 1975-ben 20—20 ezer fővel, 1976-ban 5 százalékkal és 1977-ben 10 százalékkal csökkentették volna a haderőket. Az 1973. november 22-én előterjesztett nyugati javaslat viszont azt kívánta, hogy a Varsói Szerződés és a NATO fogadjon el 'közös, 900—900 ezres határt a fegyveres erők létszámára, s ezen belül 700 ezres „plafont“ a szárazföldi csapatok létszámára. A nyugati államok indítványozták, hogy ezt 'két szakaszban valósítsák meg. Hosszú lenne felsorolni az ezt követő módosító indítványokat, amelyekben a szocialista országok számos ponton a nyugati javaslatok elébe mentek. A megegyezés érdekében még 1976 februárjában jó váhagyták a kétszakaszos csökkentés elvét, 1978 júniusában pedig még tovább léptek, beterjesztett javaslatukba kompromisszumos elemek egész sorát építették be. Egyebek között elfogadták a közös szint — a „közös plafon“ — elgondolását, a csapatok létszámának közös 900, illetve 700 ezres felső határát. Hozzájárultak ahhoz, hogy az első szakaszban a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak a közép- európai térségben állomásozó csapatait azonos arányban csökkentsék. Beleegyeztek továbbá abba, hogy egyelőre csak a fegyverzet kijelölt fajtáit csökkentsék. Az Egyesült Államok által 1975 decemberében felajánlott ezer robbanófej és más fegyverzetek kivonása ellenében a Szovjetunió készségét fejezte A tárgyalások színhelye, a bécsi Hofburg ki ezer harckocsi .és 250 páncélozott csapatszállító harcjármű kivonására. A szocialista országok ugyanakkor javasolták, hogy a tárgyalások többi résztvevője az első szakaszt követő két-három éven belül országonként körülbelül azonos százalékban csökkentse a szárazföldi erőket. E szocialista javaslatról joggal mondható el, hogy a fele útig, vagy talán még annál is messzebb ment cl a megegyezést keresve. A szocialista országok 1978-ban, illetve 1979-ben beterjesztett átfogó és kompromisszumos javaslatai, nemkülönben a most, áprilisban lezárult szakaszban tett újabb kezdeményezései megfelelő alapul szolgálhatnának ahhoz, hogy a bécsi tárgyalások hetedik évükben konstruktív szakaszukba fordulhassanak. A bonyolult nemzetközi helyzetben lezajlott 20. forduló tanácskozásain a szocialista országok további erőfeszítéseket tettek az első konkrét megállapodás elérésére. A NATO vezetői ugyanebben az időszakban azonban hozzáláttak a korábban elhatározott programjuknak, fegyverzetüknek feltöltéséhez teljesen új típusokkal. A szocialista országok most újabb kezdeményezést tettek: javasolták, hogy cseréljék ki a közvetlenül résztvevő országok Közép-Európában állomásozó haderőinek ma érvényes létszámadatait, mivel a négy évvel ezelőtt megállapított adatok nem tükrözik a valóságot. A nyugati országok, csakúgy 'mint az 1978 júniusi indítványra, mindmáig adósak maradtak a válasszal. Az eltérő csökkentési feltételeket előirányzó nyugati javaslat figyelmen kívül hagyta a Szovjetunió egyoldaiú kezdeményezését, amelynek keretében 20 000 fővel csökkenti az NDK-ban állomásozó haderőinek létszámát és 1000 harckocsit is kivon a térségből, sőt az Egyesült Államok jelenleg is nagymértékben növeli közép-európai haderejét. Már az eddigi növelés messze meghaladja a 13 000 főt, nevezetesen azt a kontingenst, amellyel a nyugati javaslat csökkenteni kívánja az amerikai fél szárazföldi csapatainak létszámát A szocialista országoknak a létszámadatok újbóli megállapítására vonatkozó javaslatával kapcsolatban a nyugati fél azt hangoztatja, hogy a Közép-Európában állomásozó keleti és nyugati szárazföldi haderők létszámadatainak aktualizálása önmagában nem vinné előbbre a tárgyalásokat. A NATO ugyanis továbbra is a Varsái Szerződés haderőinek a csökkentés tervezett térségében ,,meglevő fölényéből“ indul ki. A nyugati felszólalásokat értékelve a szocialista országok szóvivői ezzel szemben megállapították, hogy a NATO álláspontja megalapozatlan és nélkülözi a konkrét bizonyítékokat. Hisz a Nyugat is elismerte — legutóbb Harold Brown amerikai hadügyminiszter a múlt év végén a Kongresszus elé terjesztett jelentésében —, hogy Közép-Európában a NATO-nak és a Varsói Szerződésnek megközelítőleg egyenlő létszámú hadereje állomásozik. A hiba egyik fő forrása abban van, hogy a nyugati résztvevők nem hajlandók végrehajtani a négy évvel korábban megállapított — saját csapataik létszámára vonatkozó — adatok korrekcióját. Nyilvánvaló, ha a szocialista országok belenyugodnának ebbe, akkor egyoldalú előnyökhöz juttatnák mindenekelőtt a nyugat-európai partnereket és Kanadát. A húsz tárgyalási forduló mérlege tehát korántsem pozitív, az eddigi 234 plenáris ülés nem hozta meg a kívánt haladást. A mérleg egyik serpenyőjében a szocialista országok megegyezési készségét tanúsító számos konstruktív, kompromisszumos javaslat található, a másikban a nyugati tárgyaló országok halogató taktikázása, az álláspontod többszöri megváltoztatása, a részletkérdések előtérbe tolása figyelhető meg. A most zárult tárgyalási szakasz is azl bizonyt tóttá, hogy a Nyugat igyekszik kitérni az alapvető kérdések megvitatása elől és az ún. „kísérő intézkedéseket“ próbálta előtérbe állítani. A NATO-orszá- gok továbbra sem fogadva él a szocialista tárgyaló partnerek létszámadatait, olyan ún. bizalomerősítő javaslatodat terjesztettek elő, amelyek többsége nem függ össze a fegyverzetcsökkentési intézkedésekkel. A nyugati országok ezzel a közép-európai katonai szembenállás tényleges csökkentése kérdésének meg oldását kívánják halogatni. A szocialista országok elvben nem elleneid a „kisérő intézkedések“ megvitatását. Ennek azonban a legszorosabb kapcsolatban kell lennie a bécsi tárgyalások fő témájával. A „kisérő intézkedéseknek“ ki kell terjedniük a tárgyalások valamennyi résztvevőjére és meg kell felelniük annak az elvned, amely kimondja, hogy egyik fél sem károsodhat, senkisem tehet szert egyoldalú előnyökre. A bécsi Hofburg termében — a hosszabb tavaszi szünet után — rövidesen ismét tárgyalóasztalhoz ülnek a küldöttséged. A szocialista országok továbbra is a Közép-Európában felhalmozódott haderőpotenciál, illetve a katonai konfrontáció csökkentésére törekedned az érintett országok biztonságának változatlan feltételei mellett. Nemzetközi tevékenységük elvi alapját változatlanul képezi törekvésük a világbéke megszilárdítására, az enyhülés elmélyítésére, illetve a leszerelés megvalósítására. A szocialista országok eddig beterjesztett, kompromisszumokon alapuló javaslatai nagymértékben segítenék az említett cél elérését. Kár lenne továbbra is kihasználatlanul hagyni ezeket a lehetőségeket. Am ahhoz, hogy a bécsi tárgyalások átjuthassanak a holtponton, a nyugati félnek az eddiginél sokkal konstruktívabb állásfoglalására lenne szükség. Ezt várja tőle az enyhülés, a béke és a biztonság minden híve a 21. forduló küszöbén. PROTICS JOLÁN A Szovjetunió, amint azt Leonyid Brezsnyev a múlt év októberében Berlinben mondott beszédében bejelentette, egyoldalúan csökkenti az NDK-ban állomásozó haderőinek létszámát, beleértve a hadfelszerelést is. Képünkön: az NDK lakosai szívélyes búcsút vesznek a távozó szovjet katonáktól (CSTK-fel vétel) 5
