Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-27 / 17. szám
MEGOLDÁS HONOR PÁRBESZÉD HafMfäk-/f Mxr CtetMrfcK C&M*j: "^4 ^a\ o’zöyyi'i éka>i pJi* — ^v\IMí^.y éú^óvte Siúfoe^Q — Spanyolmadarat kérek! — Már megkapta a valutakiutalást? (Roháé) FELHÄBORODÄS Már megint elkésett a munkából! — mondja a vezető a tisztviselőnek. — Ne haragudjék, elaludtam ... — Hogyhogy? Maga otthon is alszik? SZAKÁCSKÖNYV Egy nő a könyvesboltban két szakácskönyvet nézeget. Az egyik 28 koronába kerül, a másik 60 koronába. — Adja nekem ezt a 28 koronásat — határoz végül —, ugyanis le akarok fogyni. CSERE Egy nő új rádiókészüléket visz vissza az üzletbe, és azt kérdi az eladótól: — Nem tudná kicserélni? A férjem inkább egy olyan készüléket szeretne, amelyikben több a sportműsor ... — Képzeld, a kutyámnak majdnem annyi esze van, mint nekem. — Érdekes. Az emberek rendszerint dicsérik a kutyájukat. TUDJA A vállalatvezető arról a rendről beszél, ami az ő hivatalában van. — Például — mondja —, ha én hétszámra nem megyek be az irodába, akkor is tudom, hogy a könyvelők mit csinálnak. — Mit csinálnak? — Semmit... — Géza, mit kapok tőled születésnapomra? — Tavaly egy fülbevalót kaptál tőlem. Az idén kapsz hozzá két kis lyukat, hogy hordani tudjad! JELLEMZÉS Két barátnő beszélget: — És milyen az új barátod? — Pénzügyileg a legjobb korban van ... MAI TÖRTÉNET Két gyerek beszélget: — Én már tudom, hogy születik a gyermek. — Szamár vagy. Én már azt is tudom, hogy nem születik. SÜRGŐS Egy nő a szervizben: — Sürgősen szükségem van egy hosszabb olajszintmérőre! — Hogyhogy? — Az enyém már nem ér bele az olajba. GYEREKÉSZ A rendőrségre, a talált tárgyak osztályára beállít egy kisfiú, és szepegve kérdezi a rendőrtől? — Bácsi kérem, itt van a talált tárgyak osztálya? — Igen, kisfiam — mondja a rendőr —, mi veszett el? — Én. LOGIKA — Márti, miért nem mutattad be a férjedet? — Fölösleges. Úgyis elválunk ... SZÉL Kovács hazajön. A cipője egészen vizes. — Olyan nagy eső van? — kérdezi a felesége. — Nem. Olyan nagy szél van. FOGADÄS Egy nagy fogadáson az egyik vendég rettenetesen unatkozik. Egyszerre csak meglát a sarokban egy urat, aki nagyokat ásít. Odamegy hozzá, és azt mondja neki: — Unatkozik? — Rémesen — feleli az úr. — Mi lenne, ha ellógnánk? — Ellógnék, de sajnos nem lehet. — Miért? — Mert én vagyok a házigazda. Szűk kis helyiségbe voltam bezárva, a rácsos ablak mögött idegesen járkált fel- alá néhány csíkos ruhájú ember. Homlokomat kiverte a verejték, térdem rogyadozott a rémülettől. Milyen szerencse, hogy a feleségemnek sikerült bejönnie hozzám látogatóbal SZttANKOK Szerelmem: ez az olyan imádott nő megszólításának közkeletű formája, akinek a neve ... hirtelen nem jut eszünkbe. Ha meg akarom állapítani, mi volt jobb a második házasságomban, mint az elsőben — akkor legszívesebben azon nyomban harmadik házasságot kötnék. Vannak olyan nyelvek, amelyekben a szavakat másként írják és másként ejtik. No és akadnak olyanok is — amelyekben a szót másként ejtik és másként értelmezik. a fantáziája, annál szegényebb érzésvilága. A pénzzel nem érzi magát olyan jól az ember, mint amilyen rosszul érzi magát akkor — ha nincs pénze. Azokat az embereket kedvelem, akik nyíltan kimondják, amit gondolnak — feltéve, hogy ugyanazt gondolják amit én. Ha jói megy sorunk, az optimizmus fényűzés. Ha pedig rosszul megy, akkor elengedhetetlen. * * * Egy botcsinálta vitáról: éles összecsapás volt — tompa érvekkel. Adja el autóját — és jó- Az amatőr olyasvalaki, módú gyalogos lesz. aki igyekszik szert tenni a profi képességeire — hogy * * * aztán nyugodtan amatőrnek adhassa ki magát. Minél gazdagabb valakinek Gellért György fordításai A hét vicce A vállalati értekezleten az, előadó nagyon érthetetlenül olvas egy szöveget.- Ovass hangosabban! - figyelmezteti munkatársa. t- Bocsánat - mentegetőzik az előadó, - nem tudtam, hogy valaki figyeli is, amit olvasok. MUNKAMEGOSZTÁS — Én lőzöni a vacsorát, maga meg etesse meg a vendégekkel! (Hegedűs István karikatúrája) SOKÁIG — Jól tetted, hogy otthagytad azt a kikapós Sárit. Meglátod, rövidesen elfelejted őt. — Azt nehezen. Még öt évig kell törlesztenem a bundája árát... VADNYUGATON GOMBA — Ma remekül sikerült a gomba — dicséri feleségét a férje. — Hol szerezted ezt a receptet? — Egy detektívregényben olvastam, drágám. KÉRDÉS — Bili, te haragszol rám? — Nem, de miből gondolod? — Hát arról, hogy tegnap a kocsmánál utánad lőttem s te meg sem fordultál. — Tanító bácsi, Adám és Éva korában már minden állat élt? — Igen, Benőke. — De akkor mit ettek a ruhamolyok? Hozzám simult, fejecskéjét mellemre hajtotta és szipogott. — Ne sírj — csitítottám —, talán még minden jóra fordul... Gondoskodj a lányunkról. A minap is azzal a huligánnal láttam, aki a harmadik udvarban lakik ... Attól félek, nem jó vége lesz ennek az ismeretségnek. Feleségem még keservesebben kezdett sírni, és szívem összeszorult. — Könyörgök, nyugodj meg — mondtam reszkető hangon, mivel éreztem, hogy áruló könny szökik a szemembe. — De ha én ... ha én ... — Nagy üggyel-bajjál lenyeltem a torkomat fojtogató csomót és folytattam: — Ha én nem térek visz- sza... akkor ne felejtsd el holnap megnézni a sportkát. Ott van a tálalón, a gombdobozban. Es a kis kertünkről se feledkezzél meg, ideje volna megnyesni a rózsákat ... Talán csokorra lesz szükséged... a szomorú esemény alkalmából... De én mégis remélem ... Nem tudtam befejezni. Az ajtó kitárult, és két fekete ruhás férfi nyomult be a szobába. Feleségem keservesen felzokogott. Az egyik férfi órájára pillantott, és fojtott hangon így szólt: — Nagyon sajnálom, de az idő lejárt. Menjünk. — Higgye el — suttogta a másik: — én megértem, mit érez most... E szavakkal zsinórt vetett a nyakamba. Vészjóslón himbálózott rajta a bírói síp. Feleségemre már rá sem nézhettem. A szurkolók fütyülése, dobogása, és kiáltozása közepette kiszaladtunk a ladba- rúgópályára. Üdvözlésünkből a helyi csapat is kivette a részét. G. Gy. fordítása
