Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-20 / 16. szám
i. ajAndék A gyerekeik arról beszélgetnek, ki mit kapott a születésnapjára. — Engem mindig megver az apám a születésnapomon — mondja Peti. — Miért? — Azt kiabálja, ihogy miattam kellett megnősülnie 1 NŰI DOLGOK — A férjem szörnyű féltékeny. Állandóan üldöz, leselkedik utánam. — És ok nélkül? — Hát, még csak ez hiányzik I VILLAMOS Egy menyecske fájdalmas arccal odaszól a mellette álló filatalembertiez:-— Fiam, maga ne nősüljön meg. Mire az meglepődve kérdi: — Miért? — Azért mert nem tud megállni a saját lábán! PANASZ — Ezek a Kovácsék szörnyű szemtelen emberek. — Miért? — Hát képzeld, valahányszor meghívom őket hozzánk, mindig eljönnek __ A h ét vicce Kovácsék sétálnak az utcán. Megszólal Kovácsné:- Nézd azt a férfit. Senki sem horkol olyan szörnyen, mint 6.- S te ezt ilyen nyugodtan mondod? Hát hol hallod ót horkolni?- Ne dühöngi, kedves férjem, ó a munkatársam, és egy irodában dolgozunk. — Mélységesen csalódtam benned! Az első feleségem hozzátartozói Jóval drágább ajándékokat adtak az esküvőn, mint most a tieid! (Dikobraz) VENDÉGLŐBEN Két férfi hetek óta találkozik az egyik vendéglőben, ebéd közben. — Maga miért ebédel itt? — Mert inem főz a feleségem. És maga? — Azért járok ide, mert az enyém meg főz ... KÉRDÉS — Papa, ki az a szimuláns? — Az olyan ember, akt gyógyítbatatiaiiul egészséges __ UT CÄN — Hova rohansz, Géza? — Már megint eltűnt a kutyám. Ha nem találom meg, úgyis agyonütöm! TITKÁRNŐ — Bravó, ikislány, idáig csak három hibát követett el — szólt az igazgató, aztán így folytatta — Akikor írja, kérem, a második szót. DIPLOMATA — Papa, milyen ember az a diplomata? — Hát az olyan, hogy kétszer meggondolja, mielőtt nem mond semmit sem. Humoros gondolatok a humorról Verjetek meg inkább — csak hagyjatok nevetni. (Moliére) Szerencsétlen az, akinek nincs humorérzéke — az ilyennek ugyanis a komolysága iránt sincs érzéke. (Páni) • • • Végképp hiábavaló életünknek az a napja, amikor egyszer sem nevettünk. (Chamfort) • • • Meg akarsz ismerni valakit? Figyeld meg, milyen viccen háborodik fel! (Lichtenberg) Minden élőlény közül csak az ember tud nevetni — Jóllehet neki van erre a legcsekélyebb oka. * * * A vidámság: a bátorság egy fajtája. (Hemingway) • * * A humor az élet sója — és akit alaposan megsóztak, az biztosan sokáig friss marad. (Capek) • * * A humor nem azt jelenti, hogy nevetni tudunk — hanem azt, hogy valamit jobban tudunk másoknál. (VanCura) GELLERT GYÖRGY fordításai TURIZMUS A turista érdeklődik: — Mondja, kérem, miért nincs ennek a veszélyes szakadéknak a szélén figyelmeztető tábla? — Volt, de aztán, hogy nem zuhant le senki, hát levettük ... VITA Brahovácék vitatkoznak. — Egy ilyen ostoba alaknak, mint te vagy, nálam butább nőt kellett volna feleségül venniel — Akartam, de sehogy sem találtam... KÉRDÉS — Mondd, Jenő, te mit szeretsz jobban. A nőket vagy a bort? — Attól függ, milyen évjáratot fogok ki ... tanAcs A többszörösen büntetett Cicvarefk oktatja a fiát: — Fiacskám légy szerény, becsületes, hogy ha rajtakapnak a lopáson, akkor enyhítő körülményként fölhozhasd büntetlen előéletedet... FELIRAT Egy ódon vidéki szálloda folyosóján olvasható: „Éjszaka ne zavarják a vendégek nyugalmát!“ Az egyik vendég ezt írta alá: „Tanltsa meg olvasni a bolhákat Isi“ SZERELEM — Piista, te szerelemből nősültél, vagy pénz miatt? — Egyelőre szerelemből, mert az apósom csak a következő hónapban ad nagyobb ősz- szeget. IRODÁBAN Kiss mondja Nagynak: — Tegnap éjjel a feleségeddel álmodtam. — És mit mondott? — Semmit. — Hát, ekkor az nem az én feleségem volt. ESZ — Végre va láb ára, a férjemnek megjött a józan esze. Mire a barátnő: — Beadta a válópert? IGAZGATÓ — Miért vagy olyan szomorú, Géza? — Mert áthelyezték az igazgatót. — Na és? Majd kineveznek egy másikat. — Igen, de az már nem lesz a rokonom ... MESE A FELNŐTTEKNEK KÖTELESSÉG A koca boldog, friss anyaságának felemelő mámorában sem feledkezett meg szülői kötelességéről. így oktatta újszülött malacait: — Ez a hely, ahova nagy-nagy örömömre most ilyen szép számban kerültetek, illatos fenyődeszkából, szépen muzsikáló ajtóból és egy öblös vájúböl áll, amelyből soha sem fogy ki a korpa. Mi illedelmes sertések vagyunk, de sajnos — sóhajtott fel szomorúan — rajtunk kfvfll élnek Itt disznók is. Ok a vályú túlsó oldalán laknak, és szintén korpát esznek. Ezért vigyázzatok; soha ne keveredjetek a korpa közé, mert akkor megesznek a disznók. Szegény kocának eszébe sem jutott, hogy az ő kicsinyei közül is kerülhet ki disznó. AbrAnd Elaludt a kos a réten. Azt álmodta, hogy kullanccsá változott. — Most mindenért bosszút állok a vezéren — határozta el boldogan, de erre felébredt. A vezér csengője már a patak túlsó partjáról szólt, a nap azonban még magasan állt az égen. A kos — bár gyomra korgott az éhségtől — lassan ballagott a nyájrágta, kopár tarlón, s arról ábrándozott, miért nem válnak valóra az álmok. Legalább a szépek! SZENK SÁNDOR ÍSBB. IV. 20. ÚJ SZÓ
