Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-04-20 / 16. szám

ELEGEDETT EMBEREK Újabb lakótelep épül Tiszacser- nyőn (Cierna nad Tisou). Terebé­lyesedik, nő ez az alig harminc­éves város. Egyébként, amikor megérkeztem az építkezésre, úgy tűnt, mintha senki se dolgozna itt. A hatalmas vasbeton építőelemek, a daruk, a teherautók sokaságában elvész az ember. Egymás után érkeznek az építő­elemeket szállító tehergépkocsik. Beállnak a kijelölt helyre, harsány vezényszavak nyomán magasba emelkednek a tonnányi betonfalak. Az épülő házakon negesztőpiszto- lyok fénye villog, szikraeső csorog a mélybe. A Michalovcei Magas­építő Vállalat kőművesei dolgoz­nak itt. Köztük van az ezüst jel- vényes Halász Ernő szocialista munkabrigádjia is. Ők a legjobbak a vállalatnál. — Heten vagyunk: Varga Mik­lós, Dupáj József, Szatmáry György, Binó László, Világi Imre és Hornyok Ferenc. Több mint tíz éve dolgozunk együtt. Szét se le­hetne bennünket kergetni — mondja mosolyogva a brigádvezető, s huncutul a többiekre mosolyog, mintha bíztatná őket, hogy erősít­sék meg szavait. Nem is késik a bizonyító válasz: — Volt időnk összeszokni. Szin­te már egymás gondolatait is is­merjük. Itt szükség is van erre a baleset elkerülése végett. Nálunk még baleset nem történt, pedig nagyon veszélyes munkát végzünk. Mindenki vigyáz a másikra is, ez íratlan törvény a brigádban — ma­gyarázza Dupáj József, aki már harminc éve dolgozik a szakmában. — Vigyázz, megy a fal — hang­zik lentről a figyelmeztetés. Las­san ereszkedik le a félelmetes szürke betortfal. Négyen illesztik a helyére. Aztán a kapcsolóvassal ki­rögzítik. A brigádvezető lefüggőzi. — Egy hüvelyknyit jobbra! Elég! — kiáltja a brigádvezető — He- gesztheted Feri! — Ez a rögzítő vaskapocs a mi újításunk — újságolja büszkén Varga Miklós. Amíg ez nem volt, a daru tartotta a falat, s csak úgy hegeszthet tűk össze. így a hegesz­tés elég sok időt vett igénybe. Ez­zel a módszerrel egy betonfal be­állításánál és összehegesztésénél tíz perc időt takarítunk meg. — A kapocs tehát nemcsak bal­esetelhárító. — Amikor javaslatként beadtuk a vállalatnak, csaik az óvintézke­désre gondoltunk. Aztán jöttünk rá, hogy ezzel jelentős időt is meg­takaríthatunk. Egy ilyen nyolc- emeletes épület összeszerelésénél kerek három munkanapot takarí­tunk meg. Száz ilyen lakásnál ez majdnem egy évet jelent — vilá­gosít fel a brigádvezető. Miközben ezeket elmondta, meg­érkezett az újabb betonfal. Mértem az időt, 12 perc telt el az előző beállítása óta. — Ez valóban gyorsan elkészült — jegyeztem meg. Világi Imre, aki eddig szótlanul hallgatta beszélgetésünket közbe­vág: — Általában 10—12 percig tart egy fal összeszerelése. A külső fal­nál valamivel több időt vesz igény­be a szerelés, ott óvatosabban, job­ban kell ügyelnünk a biztonságra. Vállalatunknál most már minden brigád ezzel a módszerrel szereli össze a falakat. — Itt csak négy kőműves van, milyen munkát végez a másik há­rom? — Egy a darukezelőt Irányítja, jelzi, hogy milyen számú falat emeljen fel. Minden oldalfalnak más-más a száma. Ezt a feladat­kört Binó László látja el. A másik kettő pedig a nyílásokat vakolja be cementes habarccsal — mondja függőzés közben Halász Ernő. — Van-e valamilyen különös kö­vetelmény a brigádban? — Először is: nálunk lazsálni nem lehet. Senki sem húzhatja el magát a munkától, mert mi telje­sítménybérben dolgozunk, minden­kinek megvan a pontosan kijelölt feladata. Aztán követelmény a tel­jes józanság, a jó fizikum, a ráter­mettség. Nem lehet senki szédülé- keny, nem lehetnek egyensúlyza­varai, hiszen mi általában 15—20 méter magasban dolgozunk. Ismer­ni és szeretni kell a szakmát. Né­ha nehéz körülmények között dol­gozunk, esik az eső, fúj a szél, hordja a havat, és ilyenkor is helyt kell állni. Ez nem könnyű szakma, de mi szeretjük. Én már negyven éve dolgozom az építőiparban, de soha sem bántam meg, hogy kő­műves lettem. — így vélekednek a többiek is? — Igen. Mindannyian jól kép­zett, edzett emberek. A kollektíva szelleme is megfelelő. Ha kell, ott­hon, is segítünk egymásnak. Igaz, ma már erre nincs nagy szükség. Mindannyiunknak van saját háza. Az építkezésnél azért mindig be­segítettünk. — Nekem segítség sem kellett, én tavaly kaptam állami lakást Nagytoposon — teszi le a hegesz­tőpisztolyt Hornyák Ferenc. — Azt a lakást is mi építettük, akkor még nem gondoltam, hogy magamnak is építem. — Most, hogy benne lakik, mit csinált volna rajta jobbnak? — Ml a magunk feladatát becsü­letesen teljesítettük. A kőműves munkában hiba nincs. Sajnos, ezt nem mondhatom el az asztalosok és a vízvezetékszerelők munkájá­ról. — Ha mindenki úgy végezné el a rábízott munkát, ahogyan mi, ak­kor a lakók soha sem panaszkod­nának. Bennünket a munka minő­sége miatt még egyszer sem ma­rasztaltak el. A határidőt is min­dig betartjuk — jegyzi meg a bri­gádvezető. — Hogyan érik ezt el? — Egyszerűen úgy, hogy csak Olyan feladatokat vállalunk, amit el is tudunk végezni. Mi tudjuk, hogy egy elvégzett munkáért mennyit topunk, ezért jó a telje­sítménybér. Ennek az épületinek az összeszereléséért 54 ezer koronát kapunk, tehát érdekünk a munka­idő minden percét kihasználni. Mi is jól járunk, de a vállalat is. Én ismerem az embereimet, és tudom, mire vagyunk képesek. — Brigádértekezletet tartanak-e? — Osak munkaidő után. Ilyen­kor szó esik személyes problémák­ról, gondokról és a politikáról is. Ez is az életünkhöz tartozik, érde­kel, hogy mi történik a nagyvilág­ban. A kőműveseik egyébként min­dig politizáló emberek voltak, a múltban közülük került ki a leg­több kommunista. — Szoktak-e vitázni? — Néha. De ezek a vélemény- cserék inkább a munkával függnek össze. Az ilyen vita szükséges is, erősíti a brigád cselekvőképessé­gét. — Ha jól tudom, már három éve dolgoznak Zlobin-imódszerrel, mi annak a lényege és beváltak-e a hozzá fűzött remények? — A Zlobin-módszert mi vezet­tük be a vállalatnál. E módszer szerint csak úgy érdemes dolgoz­ni, ha legalább három napra előre biztosítjuk az építőanyagot. Én ezért harcolok, vitázom a legtöb­bet a vállalat vezetőivel. Ha lá­tom, hogy baj van, személyesen felkeresem a vállalat igazgatóját, és ő azonnal intézkedik. — Tehát mindig van elegendő építőanyag? — Nekünk mindig, én ezt kihar­colom. Így aztán eleget tudunk tenni a Zlobin-mődszer hármas kö­vetelményének is: lényeges időt és anyagot takarítunk meg és a mun­ka minősége is jó. — A kereset? — Négyezren alul még soha sem kerestünk, igaz fiúk? Űk rábólintainak és elégedetten jegyzik meg: . — Attól mindig több van a borí­tékban. Halász Ernő szocialista épltőbri- gádjá’ban tehát elégedett emberek dolgoznak. Mindig megtették, amit a vállalat érdeke tőlük megkívánt, sőt, olykor többet is. Az idén topják meg a nagyon megérdemelt arany jelvényt. TÜRŰK ELEMÉR TAVASZ A FÖLDEKEN 16, puha ágyba kerül a mag (Gazdag józsef felvétele) Janisunkban a pártszervek és -szervezetek azon fáradoznak, hogy sikeresen teljesítsék a CSKP KB 14. és 15. illésének határozataiból eredő feladatokat. Állandóan növeljük a munka minőségét, a termelés hatékonyságát. A párt- szervezetek a februári taggyűlésein kidolgo­zott és elfogadott terv szerint végziR munká­jukat. Az egyes feladatok teljesítése időhöz kötött. A pártszervezetek fő feladatul tűzték ki meg­ismertetni a dolgozók és a lakosság széles ré­tegét a CSKP KB 14. és 15. ülésének határo­zataival és azon konkrét feladatokkal, ame­lyeket a 6. ötéves terv utolsó évében maradék­talanul teljesítenünk kell. Járásunk dolgozói nemcsak megértették, hanem magukévé is tet­ték a párt határozatait. Ezt jélzi az 51081 egyéni és a 3202 kollektív kötelezettségválla­lás is, melynek értéke, több mint 96 millió ko­rona. Ezek elsősorban az idei tervfeladatok . egyenletes teljesítését, illetve túlteljesítését segítik majd elő. A kötelezettségvállalások ma­gukba foglalják a minőségi mutatószámok és az exportfeladatok teljesítését, valamint az energia és a nyersanyaggal való takarékosko­MAR A TETTEK BESZÉLNEK Teljesítik a pórt határozatait dást. Erről tanúskodik a filleki (FilakovoJ Bú­torgyár dolgozóinak kötelezettségvállalása is. A gyár dolgozói vállalták, hogy az exportfel­adatokat, amely közel 6 millió koronával növe­kedett, batáridő előtt teljesítik. Az ipari és mezőgazdasági vállalatok, üze­mek pártszervezetei, karöltve a gazdasági ve­zetőkkel, keresik a lehetőségeit annak, hogyan javíthatnák, illetve növelhetnék a -termelés mi­nőségét és hatékonyságát. Konkrét intézkedé­seket foganatosítanak a tartalékok feltárására, azok célszerű kihasználására, az energiával és a nyersanyaggal való takarékoskodásra, a ter­melési folyamatok tökéletesítésére. Például a losonci JLuöenec) Csempegyárban az 1979-es évvel szemben 0,77 százalékkal csökkentik a selejtet, és átgondolt célratörő intézkedésekkel közel 530 000 koronát takarítanak meg. Hason ■ ló intézkedésekkel, újítójavaslatok alkalmazá­sával közel másfél millió koronát takarít meg a losonci Polana nemzeti vállalat. A mezőgazdasági üzemekben rendkívüli fi­gyelmet fordítanak a szántóföldterületek inten­zív megművelésére, kihasználására és mind­azon problémák következetes megoldására, amelyek lényegesen összefüggnek a termelés növekedésével, a termelési feladatok teljesíté­sével. Konkrét intézkedéseket dolgoztak ki a tavaszi mezőgazdasági munkák minőségi elvég­zésére, az agrotechnikai idő pontos betartásá­ra, a gépek több műszakban való kihasználá­sára és a szükséges szakemberek biztosítására. A gyűléseken a párttagok felszólalásaiból nem hiányzott a nyílt bírálat sem. Például a cinobahai nehézgépipari üzemben a kommunis­ták elmarasztalták a gazdasági vezetőket az egyes árufajták nem egyenletes előállításáért. Bírálták egyebek közt azt is, hogy nem kielé­gítő a gépekről való gondoskodás. A vitafelszó­lalások igazolták, hogy a ipari és mezőgazda- sági üzemek termelésében felmerülő problémák és hiányosságok orvoslása, eltávolítása csakis úgy lehetséges, ha az igényesség mellett min­den területen érvényesül a személyes felelősség elve is. Külön hangsúlyozták a szervező és irá­nyító munka javítását, tökéletesítését. Az igényes gazdasági feladatok egyenletes teljesítése, mint ahogyan azt a februári tagsági gyűléseken is aláhúzták, csakis a kommunisták növekvő cselekvőképességével és még célra­törőbb tömegpoMHkai munkával érhető el. ör­vendetes, hogy járásunk pártszervezeteinek nagy többsége él e lehetőségekkel. Az üzemek­ben, munkahelyeken, nyilvános pártgyűléseken, a legjobb dolgozók aktíváin és a termelési ér­tekezleteken a dolgozók részvételével elemzik a tervfeladatok teljesítését. A konkrét tömeg- politikai munkának tudható be, hogy az ipari és a mezőgazdasági üzemek csekély kivételé­vel, a fennálló nehézségek ellenére Is sikeresen teljesítik tervfeladataikat. S ott, ahol akadozik a tervfeladatok teljesítése, igyekeznek lemara­dásukat pótolni a munka jobb megszervezésé­vel, rendkívül« műszakok megtartásával, mint például a Szlovákiai Kőipari Vállalat losonci üzeme. A tervfeladatok és a választási program sikeres teljesítését segíti az április 21-én kez­dődött „Munkaaktivitás hete“, valamint „A munkabecsület szombatja“. A februári és a márciusi taggyűléseken a kommunisták felelősségteljesen és tárgyilago­san határozták meg a soronlevő feladatokat. Hangsúlyozták, hogy a feladatok teljesítésében elsősorban a kommunistáknak kell elöljárniuk, példát mutatniuk. Elmondhatjuk, hogy járá­sunk kommunistái nemcsak a szavakban, ha­nem a tettekben is egységesek. TANKINA ISTVÁN, a losonci járási pártbizottság titkára 1888. IV. 28.

Next

/
Thumbnails
Contents