Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-20 / 16. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1980. IV. 20. VASÁRNAP BRATISLAVA XIII. ÉVFOLYAM 16 . S Z ÁM Ara I KORONA létező szocialista nemzetek és államok közösségét a kapitalista metropolisok forradalmi munkásosztályának élcsapatával és az úgynevezett harmadik világ fejlődő országainak százmilliós néptömegeivel. Ilyen hatalmas, az elnyomók és kizsákmányoló« ellen mozgósított tömeget a világ eddig még nem látott. Joggal hirdethetjük tehát, hogy a XX. század: Lenin százada. A pártról és a szocialista forradalomról szóló tanítás______________ Életművének építését az ifjú Lenin még diákkorában, a cári Oroszországban megkezdte azzal a harccal, melyet a munkásosztály forradalmi pártjának megalakításáért folytatott, olyan pártért harcolt, amely képes lesz a forradalom módszeres előkészítésére, vezetésére és győzelmes befejezésére. Mert egy ilyen párt nélkül a munkásmozgalom olyan lenne, mint a test fej nélkül. Az az emberfeletti fáradozás, melyet Lenin ebben az irányban kifejtett, meghozta gyümölcsét. Oroszország, Európa egyik legelmaradottabb állama, forradalmi fejlődésével messze megelőzte az erős és fej lett munkásosztállyal rendelkező fejlett kapitalista országokat is. Már az első, az 1905-ös burzsoá demokratikus forradalomban jelentős szerepet játszottak az orosz bolsevikok, s bár a forradalmat ideiglenesen leverték, mégis alapjaiban rengette meg a cári önkényuralmat, és amint később Lenin megfogalmazta, a győzelmes Októberi Forradalom főpróbájává vált. A további fejlődés igazolta ezeket a szavakat: 1917 februárjában, tehát abban az időben, mikor Európában még dúlt az első világháború, újabb demokratikus forradalomra került sor, amely megingatta a sok évszázados cári önkényuralmat, és megnyitotta az utat a burzsoá demokratikus reformok előtt. Ekkor újból megnyilvánult Lenin zsenialitása: míg a men- sevikek ezt a forradalmat a burzsoázia ügyének tartották és gyakorlati támogatást nyújtottak az ideiglenes burzsoá kormánynak, Lenin pártját, a bolsevik pártot harcba vitte azért, hogy a burzsoá demokratikus forradalmat halaszthatatlanul fejlesszék tovább szocialista forradalommá. Helyesen értékelte az akkor létrejött munkás, paraszt és katona tanácsot, a szovjetek jelentőségét, s november 7-én, a szovjetek II. kongresszusán határozott akcióba kezdett az ideiglenes kormány megbuktatásáért, s ennek következtében minden hatalom a bolsevikok által vezetett szovjetek kezébe került. Így diadalmaskodott a NOSZF, a világ első győztes szocialista forradalma. ✓ Ez a történelmi győzelem elsősorban a forradalom leninil elméletének és gyakorlatának győzelme. Érvényesült Lenin tanítása a pártról, mint szilárd, ideológiailag és szervezetileg összekovácsolt és a forradalomra felkészült pártról. Ilyen párt Oroszországban már létezett, míg Európa többi részében a munkás- mozgalom — egyes kivételektől eltekintve — a szociáldemokrata opportunizmus fogságában vergődött. A szociailista forradalom gyakorlatáról szóló lenini elméletnek, valamint tanításának a pártról, mint a munkásosztály élcsapatáról hatalmas, világméretű visszhangja volt, s ennek hatására a világ számos országában sorozatosan alakultak meg a kommunista pártok. A Kommunista Internacionálé megalakítása 1919-ben határozott jeladás volt a II. Internacionálé politikai erődöt jelentő opportunizmusával való szakításra s arra, hogy kiragadják az osztályöntudattal rendelkező munkástömegeket a szociáldemokrata opportunizmus és reformizmus befolyása alól. Így keletkezett az a marxizmus—leninizmus elvi alapjaira támaszkodó, világméretű kommunista mozgalom, amely ma a békéért, a szabadságért és a szocializmusért folyó mozgalom élén áll, Lenin eszméi az egész emberiség forradalmi élcsapatának tulajdonává váltak. A szocialista forradalom szövetségesei A munkásosztály forradalmi pártja megalakításáért folyó harc és a szocialista forradalom gyakorlatával gondosan kidolgozott elmélete Leninnek nem az egyedüli, s nem a legfontosabb olyan elméleti munkája, amellyel Marx és Engels tanítását új elemekkel gyarapította a fejlett imperializmus korszakában. Fontos elméleti kérdés volt a munkásosztály szövetségesei megnyerésének kérdése a szocialista forradalomban, a szocializmus építésének folyamán és a politikai hatalom megszerzése után egy adott államon belül. jFolytatás a 3. oldalon) Ez év április 22-én emlékezünk meg Vlagyimir Iljics Lenin születésének 110-ik évfordulójáról. Ez alkalom arra, hogy ne csak emlékezzünk, hanem mélyen el is gondolkodjunk személyiségének, életművének jelentőségén, mely egész századunkra rányomja bélyegét. Az emberiség újkori történelmében nincs még egy olyan személyiség, gondolkodó, forradalmár és államfő, akinek eszméi a szó legszorosabban vett értelmében átlépve az országot és földrészek határait, a népi tömegek gondolatvilágába, sőt tetteibe is olyan mélyen behatoltak volna, mint Lenin. Eszméi az ő fizikai halálával nem semmisültek meg, ellenkezőleg, meghatározó erővé váltak a népek és nemzetek szociális és nemzeti szabadságharcában, abban a küzdelemben, amely a békés világért, a szocializmusért folyik. Marx és Engels tizenkilencedik századbeli tanítása a proletariátus osztály- és szabadságharcos küldetéséről Leninben zseniális folytatójára talált. A leninizmus korunk marxizmusa — a imperializmus, az imperialista háborúk, a szocialista és nemzeti felszabadító forradalmak korának tudományos-forradalmi ideológiája. Ez Lenin leglényegesebb, legjelentősebb hozzájárulása a marxista tudományhoz a világ kapitalizmusból szocializmusba való fejlődésének korszakában. Ebben mutatkozik meg Lenin felfedező, forradalmi szelleme. Csak ebben a formában, a marxizmus—leninizmus formájában válhatott a marxista tanítás meg alapítóinak üzenete korunk számára is élő és álta lánosan érvényes forradalmi-szellemi hagyatékává. Csak így nőhetett fel a jelenkor univerzális feladataihoz, amikor is a kizsákmányoló és zsákmányleső imperializmus elleni harcban sikeresen egyesíti a m i A HUSZADIK SZÁZAD - LENIN SZÁZADA
