Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-04-13 / 15. szám

UM. IV. 13. MERRE TARTASZ, Katarinská Hután készülnek a legszebb borospoharak K evés iparágnak van olyan gazdag hagyománya, mint az üveggyártásnak. Korabeli leijegyzések szerint az üvegkőszítés a föníciaiak találmánya, más források az egyiptomiak elsőségére utalnak. Tény viszont, hogy a gyártásban Csehország a 17. század­ban már a világ első számú nagyhatalmává fejlődött, miután Németország üzemeiben sok cseh kézmöipa ros ismerkedett meg a termelés fortélyaival. A Dél-Szlovákiában ma is működő hutáik, Zlatnón, Poháron, Katartnsiká Hután és Málinecon 135—140 évvel ezelőtt jöttek létre, s bizony két emberöltő alatt sem következtek be a sok más mesterséghez-iparág- hoz hasonló forradalmi változások. Az üvegfúvás és a -osiszolás az említett négy kis üzemben ma is ily módon történik. Az üveggyártás nemcsak a fizikai munkára igényes, hanem a pontosságra is, egyes ter­mékfajták esetében pedig szinte művészi tudást kö vetel. A szakma iránti vonzódás a kemény feltételek ismeretében érthetően megcsappant a felszabadulást követően. Ez érthető, hiszen ma már Nógrádban is válogathatnak a könnyű és jól jövedelmező szakmá­ban a fiatalok. S pillanatnyilag éppen ez jelenti a legnagyobb gondot a használati és díszműárut termelő Poltári Üveggyár vezetői számára. A vállalathoz tartozó négy üzemben ugyanis Dupej Rudolf elvtársnak, az össz- üz-emi pártbizottság elnökének szavai szerint 1870 munkásnak kellene dolgoznia. Azért a feltételes mód használata, mert ma ennél jóval kevesebben vannak, s különösen a termelés szempontjából meghatározó szerepű üvegfúvó- és csiszolőszakmában nagy a hiány. Hiba lenne feltételezni, hogy a vállalat vagy az ipar­ág irányítói a múltban elhanyagolták volna az után­pótlással való foglalkozást, hiszen már 25 évvel ez előtt létrehozták a szakmunkásképző intézetet, mely időközben szakközépiskolai rangra emelkedett. Innen számos kiváló szakember került a termelésbe, csak éppen nem elegendő. A termékek iránti fokozott ha­zai és külföldi keresletet ugyanis a jelenlegi létszám- kerettel képtelenek kielégíteni. Más kérdés, hogy egy időben aránytalanul gyengén honorálták ezt a nehéz munkát, s noha a korrekció e téren sem ma­radt el, a nemzedéki folytonosságban foghíjak kelet­keztek, a javakorabeliek közül sokan hátat fordítot­tak a szakmának, s az idősek is mind éltek a nyug­díjba vonulás lehetőségével. Ma közel kétszáz ipari tanuló készül Poháron hi vatására. A szaktanintézetet és a kollégiumot látva — eszmei körülmények között. Mint az élet egyéb területein, e szakma oktatásában is előtérbe került a kooperáció. Az üveggyártás másik hazai fellegvá­rában, Lednické Rovnén készítik fel a csiszolókat — köszörűsöket, Poháron pedig az üvegfúvókat. A sza­kosítás évekkel ezelőtt mindenképpen ésszerűnek lát­szott, ám a gyakorlat nem ilyen egyértelmű. A szak munkásbizonyítvány megszerzése után ugyanis nem szívesen válnak meg a fiatalok ismert környezetük­től, s gondot okoz az is, hogy a csiszolőszakmában kézügyességüket jól kamatoztató lányok többsége ha­marosan férjhez megy, s a párválasztásnál érthető módon nem tekintik elsődleges szempontnak a gyár érdekeit. A fiúknál az utóbbi időben stabilizálja a helyzetet, hogy csak öt hónapot katonáskodnak, s ez­után egy ideig szerződés köti őket a gyárhoz. Az sem csekélység, hogy az üzem lakásokat biz­tosít fiatal szakmunkásai számára, így tehermente­sítik őket a családalapítás egyik nem kis gondja alól. Talány, hogy ilyen szociális juttatások sem jelente­nek igazi vonzóerőt a fiatalok számára. A krónikus szakemberhiány ellenére a feladatok évről évre nehezebbek. Az idén már 161 millió korona értékű áru előállítását irányozza elő a terv, ami az elmúlt esztendőhöz viszonyítva is 19,8 százalékos ter­melésnövekedést jelent. Akaratlanul is felvetődik a kérdés; bírják-e mindezt szusszal a többségükben már korszerűtlen körülmények között termelő üzemek dolgozói? — Őszintén szólva már most vannak nehézségeink, és a közeljövőben -ezek csak fokozódhatnak — vála­szolja a vállalat pártszervezetének elnöke. Az a hely­zet, hogy poltári üzemrészlegünkben nagyarányú re­konstrukciót hajítottunk végre, szinte új gyáregység épült, de nem a meghatározott időre. A Stavoindustria dolgozói csak nagy határidő-eltolódással adták át |uraj Albert szo­cialista munkabri­gádja A poltári Jozef Pastva munkabri­gádja munka köz­ben Díjnyertes kristályváza úgy-ahogy a termelőcsarnokokat, az ötéves tervfel­adatok megállapításakor viszont az eredeti határ­időben számoltak a kapacitás bővülésével. Csaknem biztosra vehető, hogy tervmódosítás nélkül az emlí­tett objektív okoknál fogva adósai maradunk társa­dalmunknak. Hasonló a helyzet az idei tervfeladato­kat illetően is, hiszen terroeléskapaoitásunk még most is alig éri el a megszabott paramétereket. Az év elején úgy ítéltük meg, hogy minden erőnk mozgó­sításával elérhetjük a pénzértékben kifejezett 157 millió koronás tervet, felsőbb szerveink azonban ra­gaszkodnak az eredeti feladatokhoz. Jelenlegi mun­kaerőhelyzetünk ismeretében ennek viszont csak egy módja van, mégpedig a termelés gépesítése. A ren­delkezésünkre álló hitelkeretből éppen ezért automata gépsort vásároltunk Japánból, melynek szerelését már meg is kezdték. Az új technológia -bevezetésétől már az idén azt várjuk, hogy a tavalyi közel hatmil­lió koronás deficit helyett mintegy 7 millió koronás tervezett nyereséggel zárjuk az -esztendőt. Sokat vá­runk a számítástechnika bevezetésétől is, melynek a termelés gazdaságossága szempontjából lesz nagy jelentősége. Azt is megtudtuk, hogy a poltári üzemen kívül a nyolcvanas évek közepén elkerülhetetlennek látszik a gyárrekonstrukció Málinecen Bs Zlatnón, ennek kö­vetkeztében nyilvánvalóan tovább növekszik a gépi termelés százalékaránya (az idén 24 százalékot kép visel az össztermelésben a gépi termelés). Első hal­lásra mindez természetes törekvésnek tűnik, hiszen más iparágakban is ilyen irányú a fejlődés. Csakhogy a díszmű-üv-eggyártás esetében más a helyzet. A tőkés piacon változatlanul jó, sőt emelkedő áron értékesít h-ető a csehszlovák üveg és porcelán, mely természe­tesen a hagyományos módon történő kézi feldolgo­záson alapszik. Félő tehát, hogy a termelési terv minden áron való teljesítése a külpiacon ellenkező hatást vált ki. Márpedig a vállalat nem is titkolt célja a jövőben az össztermelés jelenlegi kiviteli ará­nyait megváltoztatni — a kapitalista piac javára. összefügg ezzel a törekvéssel a gazdaságosság kér­dése is, tekintettel arra, hogy az üveggyártáshoz szükséges alapanyagok árai — mészkőliszt, dolomit­liszt, borsósav, hamuzsír, nátriumszulfát — jelentősen megdrágultak, s különösen a nemesebb alkotórészek­ből készülő ólomkristály esetében értek el soha nem jegyzett árszinet. Ugyanez vonatkoztatható a külön­féle adalékanyagokra, például az aranyra, sőt a kö­szörűszalagokra is. Az új viszonyokhoz való igazodás szükségszerűsége éppúgy vonatkozik a formaterve­zőkre, mint a termelésre és az értékesítésre. A ter­melésen belül a gépi és a kézi termelés közötti helyes arány megteremtése és a hatékonyság fokozása a cél. A feladatok tehát sokrétűek, s mindannyiunk hasz­nára csupán a CSKP KB-nak a 14. ülése szellemében oldhatók -meg. Szemléletváltozással, következetes és kitartó munkával. HACSI ATTILA Eibner Emil a zlatnói item kiváló dolgozója [Mária Majerová felvételei) I CgjJBf pife gfeawa jgL''J? I t I H BB ^BhE| A£sr

Next

/
Thumbnails
Contents