Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-23 / 12. szám

( Pártunk XV. kongresszusa fontos fel­adatként határozta meg a termelőmun­ka fejlesztése érdekében végzett szé­les körű kutatótevékenység egyre újabb sikereinek mielőbbi és a lehető legálta­lánosabb gyakorlati hasznosítását. A kongresszuson ezzel kapcsolatban hang­zott el többek között a következő meg­állapítás: „Kétségtelen, hogy a kutatástól a gyakorlatig vezető ciklust a legmegbíz- hatóbban a nagy termelési-műszaki komplexumokban tudjuk biztosítani. Tér melési-gazdasági egységeink döntő ré­szét olyan egységek képezik, amelyek rendelkeznek a szükséges feltételekkel. Kutatási, technikai és termelési erejük olyan, hogy jogosan megkövetelhetjük tőlük a tudományos műszaki fejlődés meggyorsítását a távlati műszaki, ter­melési és kereskedelmi politika szük­ségleteivel és feladataival összhangban, valamint azt, hogy megoldják az ezzel kapcsolatos problémákat.“ Mindez érvényes a kutatóintézetek és fán Katriak főgépesítő módon történik a munka elosztása is. Ilyenformán az efsz vezetősége szin­te percrekész információkkal rendel­kezik mindarról, ami az egyes részle­geken, vagy a nagykiterjedésű határ bármelyik részén éppen történik. Az új irányítási- és szervezési mód­szer alkalmazásának már bíztató ered­ményei vannak. Tavaly, amikor az 1978-as évhez viszonyítva több mint 20 millió koronával növekedett az efsz mezőgazdasági termelése, már két és félmillió koronával sikerült csökken­teni a munkaszervezésre használt szol­gálati gépkocsik és a fölöslegessé vált járatástól megkímélt erőgépek üzem­anyagfogyasztását. Egyidejűleg a ko­rábbi 16 helyett kilenc gépkocsi is elégnek bizonyult az irányítási és szer­vezési feladatok teljesítéséhez. Viszont nemcsak ennyi az új módszer bevezeté­sére fordított beruházások haszna. A közvetlen termelőmunkában ugyanis nagyon sok minden múlik a változó fel­tételekhez igazodó, megalapozott, ope­ratív döntéseken is. — Szövetkezetünk kiemelt ágazata a SIKERES A MEZŐGAZDASÁGI KUTATÓK ÉS GYAKORLATI SZAKEMBEREK EGYÜTTMŰKÖDÉSE villanyáramot fogyasztunk a tárolótor- nydkba kerülő 'takarmányalapanyag utószárítsásáia — kezdett újabb témát Juraj Michalik, a szövetkezet üzemgaz­dásza. — Csupán a ventillátorokat két, egyenként 40 kilo wattos motor hajtja. A rovinkai kutatók elgondolása szerint azonban újabb komoly megtakarítások érhetők el, ha fekete színű, hőelnyelő és szigetelő műanyaggal befedjük a tornyokat. Így a napenergia felfogásá­val és hasznosításával például a kinti mínusz 15 fokos hőmérséklet esetén leg­alább plusz 12 fokra melegszik fel a le­vegő a tornyok belsejében. A takarmá­nyok-, illetve a szalma betakarításának idején ez az érték akár az ötven fokot is meghaladhatja, amihez tavaly még igen sok, pénzért fogyasztott energia kellett, amelynek legalább egyharmadát már az idén meg akarjuk takarítani. — Számunkra mindenképpen előnyös a kutatóintézeti szakemberekkel való együttműködés — mondta később fán Katriak főgépesítő. — További konkrét példája ennek az erőgépek karbantar­tását és javítását megkönnyítő diag­nosztikai műhely üzemeltetése. A ro­vinkai kutatóintézetben kifejlesztett módszer alapján negyedmillió koronái beruházással sikeresen megoldottuk a kerekes és a lánctalpas traktorok ol­csóbb karbantartásának és javításának korábbi gondjait. A csúcsmurikák ide­jén, amikor a legnagyobb az erőgépek igénybevétele, már kizárólag az éjsza­kai órákban végezzük a üzembiztonság műszeres ellenőrzését, a szükséges kar­bantartásokait és a várható meghibáso­dások előrejelzését. A diagnosztikai mé­rések alapján legtöbbször a reggeli munkakezdésig sor kerül az észlelt mo- torhiöák kijavítására is. Ennek köszön­hetően tavaly többek között 38 ezer li­ter gázolajjal, ugyancsak jelentős meny- nyiségű kenőanyaggal és pótalkatrész­szel kevesebbet használtunk el, mint MM. II. 23. Igor Dropőo mérnök, a selcei Győzelmes Február Egységes Földművesszövetkezet elnöke a mezőgazdasági vállalatok együttmű ködösére vonatkoztatva is. Szlovákiában a szocialista nagyüzemi földművelés és állattenyésztés gépesítés­fej lesz/tésében különösen komoly felada­tokat teljesítenek a Rovinkai Mezőgaz­dasági Műszaki Kutatóintézet dolgozói, akik már évek óta együttműködnek az SZSZK három kerületének egy-egy me­zőgazdasági vállalatával. Mi ennek a konkrét haszna? >A legutóbb erre kerestem választ a selcei Győzelmes Február Egységes Földmüvesszövetkezetben, az együtt­működésre kiválasztott közép-szlovákiai mezőgazdasági vállalatban. — Kapcsolatunknak a Rovinkai Me­zőgazdasági Műszaki Kutatóintézet szak­embereivel már több mint tizenöt éves múltja van — tájékoztatott Igor Drop- Co mérnök, a Banská Bysrica-i járás legnagyobb efsz-ének elnöke. — Még az egykori kis szövetkezetek társulása előtt, az egyik mostani gazdasági rész legünkön, a Satkovái Efsz központjában rendezték meg először a hegyi- és a hegyaljai termelési körzetben gazdálko­dó vállalatok szlovákiai műszaki nap­jait. Az együttműködés lehetőségének gondolata akkor vetődött fel. Hatá­runkban ugyanis a terepviszonyok ideá­lis feltételeket biztosítanak a hegyi és a hegyaljai termelési körzet mezőgaz­dasági munkáira kifejlesztett gépek és berendezések sorozatgyártás előtti sok­oldalú alkalmassági próbájára. Az elmúlt másfél évtized szinte minden esztendejére jutott valamilyen, közös erővel végzett, illetve megoldott feladat. A CSKP XV. kongresszusa után azonban a korábbinál jóval elmé­lyültebbé és sikeresebbé vált a kuta­tóintézet és az efsz szakembereinek együttműködése. — Napjainkban egyre sürgetőbb fel­adatot jelent a mezőgazdasági gépek, berendezések és technológiák műszaki színvonalának, hasznossági értékének, minőségének és megbízható üzemké­pességének növelése — magyarázta az efsz lőgépesitője, fán Katriak. — Vi­szont hasonlóan fontos a termelés- és munkaszervezés haladó módszereinek alkalmazásával elérni az élőmunka racionális kihasználását, illetve az élő­munka felhasználásának csökkentését. Feltételeink között ezenkívül további komoly követelmény a takarmányter­mesztés és -betakarítás ésszerűsítése, valamint a termés tápértékének meg­őrzése és optimális hasznosítása. Az utóbbi időszakban ezekre a prob­lémákra irányult a kutatóintézeti és a gyakorlati szakemberek közös igyeke­zete. — Egységes földművesszövetkeze­tünk 13 község határában 6200 hektár mezőgazdasági földön gazdálkodik —- folytatta Igor üropéo mérnök. — Ez a 6200 hektár azonban összesen 22 500 hektáros területen szóródik szét. Észak­déli irányban negyven kilométer, ke­letről nyugat felé pedig húsz kilomé­ter a határrészek két legtávolabbi pontja közti távolság. Ez a körülmény különösen komoly követelmények elé állítja az efsz Irányító- és szervező- munkát végző vezetőit. Ezért a rovin­kai kutatóintézet szakembereinek kez­deményezésére diszpécserközpontot lé­tesítettünk, ami jelentős mértékben megkönnyíti, leegyszerűsíti és főleg eredményesebbé teszi az irányító- és szervezőtevékenységet. A diszpécser­pultot a selcei efsz-kőzpontban szerel­tük fel, ahonnan gombnyomással kap­csolatot teremthetünk az egyes gazda­sági részlegek vezetőivel, összesen hét beépített, 11 gépkocsiba szerelt és 10 hordozható, URH-készüléket haszná­lunk. A központi ügyelet vezetője, Gus- táv Rakytu elvtárs, az efsz pártbizott­ságának elnöke, minden reggel ponto­san nyolc órakor körbekapcsolja az ál­lomásokat és a részlegvezetők beszá­molója alapján az előző napi teljesít­ményekről pontosan tájékoztatja a fél­kilences vezetőségi gyűlést. Hasonló rét- és legelőgazdálkodás — magyaráz ta később Ladislav Podlipny mérnök fő- agronómus. — Szántó területünk mind­össze 1205 hektár, határunk legnagyobb részét a rétek és a legelők képezik. A terméshozamokat illetően már régebben az élvonalbeli gazdaságok közé tarto­zunk. Viszont a tápérték-tartósítás, va­lamint a gyenge minőségű takarmányok — főleg a szalma — jó hatásfokú hasz­nosítása még a közelmúltban is megol­datlan problémát jelentett számunkra, ami azért sem lehetett közömbös, mert állatállományunk több ezres nagyságú. A takarmány-készlet gazdaságos fel- használása érdekében első lépésként egy granuláló üzemet létesítettünk, amely­ben kezdetben napi 80—90 mázsa ér­tékes etetőanyagot készítettünk a főleg gyenge minőségű komponensekből. A Rovinkai Mezőgazdasági Műszaki Kutatóintézet dolgozóit akkor már ko­molyan foglalkoztatta a takarmánygra- nülálás ésszerűsítésének problémaköre. A Selcei Efsz berendezésein jelentős újításokat eszközöltek. Mindenek előtt két nagy űrtartalmú, szecskázott szal­ma, vagy szenázs tárolására alkalmas toronnyal „megtoldották“ az efsz ta­karmánygranuláló üzemét. Ezzel és a további újításokkal, módosításokkal egy­szerre megoldották a folyamatos granu­lálási és az eredetileg tervezettnek csaknem háromszorosára növelték az üzem teljesítményét, a minőségi köve­telmények szigorú betartása mellett. — Jelenleg még meglehetősen sok juraj Michalik üzemgazdász (A szerző felvételei) Ladislav Podlipny mérnök, az efsz főagronőmusa 1978-ban Az utóbbi körülmény már azért is fontos, mert a korai hibafelis­merés nagyobb lehetőséget biztosít az alkatrészek még kis költséggel megold­ható felújítására, vagy megjavítására. A legfontosabb azonban, hogy most már munkaidőben mem vesztegelnek kihasz­nálatlanul a javításra, karbantartásra szoruló gépek. Az idén természetesen folytatódik és tovább bővül az efsz és a kutatók együttműködése. Az újabb, közös fel­adatok teljesítéséből részt vállalnak a Prága melletti Chodovi Mezőgazdasági Műszaki Kutatóintézet szakemberei is, akik a hegyi- és a hegyaljai viszonyok között gazdálkodó földművesek munká­jának megkönnyítésére egy szinte vala­mennyi mezei tennivaló elvégzésére használható gépet szerkesztettek. A „Sklonochod“-nak elnevezett, önhordo­zó gép akár 36 fokos dőlésszögű par­cellákon biztonságosan és nagy telje­sítménnyel üzemeltethető a rekultivá­ciós munkában, a rétek, a legelők mű­velése, a növényápolás és a termésbe­gyűjtés során. A selcei szélsőséges te­repviszonyok közötti alkalmassági pró­bát követően minden bizonnyal ennek is legalább olyan jó hasznát veszik a földművesek, mint a másfél évtizedes együttműködés korábbi és egyre széle­sebb körűen alkalmazott sikereinek. LALO KAROLY □□ □□ □□ II ■■ HKS BMI

Next

/
Thumbnails
Contents