Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-23 / 12. szám
Elbocsátások és rendörroham Izmirben £ A munkanélküliek valódi száma és a tényleges infláció 0 Katonák ultimátuma januárban Török miniszteri bejelentés: új híd a Boszporuszon £ Nyugatnémet miniszteri bejelentés: lesz segély Izmir: katonák, páncélkocsi, razzia / Egymástól távolinak látszó tárgyú jelentések százait dolgozza fel hetenként a világsajtó Törökországiból: ám alighanem a terrorcselekményekről, a legkülönbözőbb szélsőjobboldali és szélső- baloldali terrorszervezetek által elkövetett gyilkosságokról szóló híreké az első hely. Van egy hozzávetőleges becslés, amely szerint az elmúlt öt év alatt több mint háromezer halottja volt a terrorcselekményeknek. Az idei esztendő azonban egy más jellegű eseménynyel is felhívta a figyelmet a törökországi viszonyokra — ezúttal ugyanis a szélsőséges terrorcselekményekre való hivatkozással a munkásosztály jogos követeléseiért síkra szállók ellen tett lépéseket az ankarai kormány. Izmirben is bejelentették ugyanis az ostromállapotot — most már huszonegy közigazgatási körzetben van rögtönbiráskodás. Izmirben valami olyan történt, ami kissé más, mint az elmúlt esztendők vad és értelmetlen robbantásai, sortü- zei, gyilkosságai. Az Égei-tenger partján fekvő nagyvárosban esztendők óta több nagyüzem küzd súlyos gondokkal. A legkomolyabb problémák — ez szinte természetes a török ipari szerkezet ismeretéiben — a textiliparban voltak és azok közül is az állami tulajdonban levő Taris textilgyár volt a legsúlyosabb helyzetben. Az iparüggyel foglalkozó állami emberek úgy döntöttek: el kell bocsátani a Taris több mint tízezer dolgozóját, csak így menthető meg az állami textilipar. Ám a Taris dolgozóinak nagy többsége egy baloldali szakszervezet tagja — olyan szak- szervezeté, amely az elmúlt években többször is kiállt a jelenleg ellenzékben küzdő Bülent Ecevit Köztársasági Néppártja mellett. Ezek után az elbo- csájtás ellen tiltakozó munkástömegek — néhányan közülük úgy léptek harcba, hogy megszervezték a halálraítélt üzem munkásmegszállását — először a tartomány kormányzójától, majd a vezérkari főnőktől megkapták az elnevezést: ,jaz állam ellenségei.“ Ezúttal készen álltak a rohamegységek katonák rontottak be az elfoglalt üzembe és katonák rendezlek razziát Izmir szegénynegyedeiben, és nem egészen három óra alatt kétezer olyan munkást tartóztattak le, akiről feltételezhető, hogy a baloldal híve. Izmir próba volt: képes-e a hadsereg elfolytam minden megmozdulást, képes-e megteremteni azt a csendet, amelyben az ország iszonyatosan súlyos gazdasági problémáit, — természetesen a dolgozók rovására — megoldhatják. Nem kis gondokat kell eltakarítani az útból. Az országnak 1980 januárjában tizenhat milliárd dollárra becsülték az adósságát, de valószínű, hogy az összeg ennél magasabb. A munkiamél- kiülíek számáról a legkülönbözőbb adatokat hozták nyilvánosságra — valószínű, hogy az igazság ez: a munkaképes lakosságnak legalább 25 százaléka munka nélkül van, és a fiatalok eseté ben az arány még ennél is jóval magasaik). január utolsó hetében Aidinoglu, a Nemzeti Bank igazgatója egy nyilatkozatban két riasztó tényt ismertetett. Az egyik: az infláció az elmúlt évben megközelítette a kerek 100 százalékot, a másik: olajimportra 1979-ben három és fél milliárd dollárt költött Ankara. Ilyen körülmények között a hírek sorában kétségkívül a gazdasági jelentéseké mégiscsak az igazi elsőség. Igaz, ezekben a gazdasági jelentlésekben mindenütt ott van a nagyon aktuális politika is: Washingtoninak ugyanis az a véleménye, hogy az új amerikai geopolitikai elképzelésekben Törökországnak kulcsszerepe van és éppen ezért Pakisztán mellett Ankarának kívánnak maximális segélyt adni. (1978-ban oldották fel a török hadsereg számára szállított felszerelésre kimondott amerikai embargót és az első szállítás ötven millió dollár értékű hadianyag volt. 1979-ben több részmegállapodást kötött a Pentagon és az ankarai vezérkar. Arról nem adtak iki jelentést, hogy a ciprusi török inváziót követő washingtoni embargó felfüggesztése óta összesen milyen összegben kapott felszerelést a török hadsereg. Ám az kétségtelen tény, hogy a több mint 'hét- száz kilométeres török—szovjet határ mentén megépített és egy ideig zárva tartott 26 amerikai bázisból a legtöbb újra működik, s mindenekelőtt tevékenyen dolgoznak az amerikaiak a si- nopi, s a pirincliki elektronikus megfigyelőállomásokon, valamint az Incirlik légitámaszponton, Adana közvetlen kö zelében. A török gazdaság megmentése csak úgy képzelhető el, hogy néhány, a dolgozókat súlyosan érintő szükségintézkedés mellett szabad utat biztosítanak a külföldi tőke profitjának kivitelére. Március végén tárgyalja majd a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) az Ankarának adandó hitel kérdését. Még februárban tárgyalt az OECD megbízásából a hitelről a tőikés országok nevében Matthöfer nyugatnémet pénzügyminiszter Ankarában. Sajtóértekezletén ez volt a leglényegesebb mondata: „Örülünk, hogy az ankarai kormány elhárította az akadályokat, amelyek gátolták a külföldi töke beáramlását.“ Matthöfer ezt már ainnak ismerétében mondotta, hogy a Demirel -kormány 33 százalékkal leértékelte a török valutát és néhány más, a nagytőke érdekeit szolgáló intézkedést is hozott. Párizsban egyébként az OECD döntéséhez már tudni kell. hogy „a sürgős török segélyprogramban“ mi lyen összeggel vett részt a Nemzetközi Valuta Alap, a Világbank és néhány erre hivatalosan felkért nagy nemzetközi magánbank. Ankara igénye 1980- ra 2 milliárd dollár segély és körűibe lül ugyanilyen összegű, ebben az esztendőben lejáró adósság megfizetésének legalább két éves elhalasztása. Amikor Matthöfer Ankarában járt, környezetében arról beszéltek: a maximális kölcsönösszeg 1,1 milliárd dollár lesz ... Amikor február derekán egy parlamenti vitábam Selahattin Kilic közmunkaügyi miniszter bejelentette, hogy elkészültek a második Boszporusz-hid tervei, a kormány padsoraiból megtapsolták a közlést. Arról már nem esett szó, hogy ennek a hídnak (az első hidat 1973-ban 'építették Európa és Ázsia között a 'Boszporusz fölött) alighanem azért van olyan élénk támogatócsoportja Amerikában, mert katonai szerepel is tulajdonítanak a gyorsan washingtoni kölcsönnel is alátámasztott elképzelésnek. Egyáltalán, egyre több olyan jel van az ankarai politikai hétköznapokban, amely azt mutatja: felértékelődött a hadsereg szerepe és mind több magasrangú tiszt sürgeti: vállaljanak nagyobb szerepet a katonák a belpolitikában. Az esztendő azzal kezdődött, hogy Kenan Euren, a vezérkar főnöke a fegyvernemi főparancsnok társaságában felkereste Korutürk köztársasági elnököt és egy olyan memorandumot adott át neki, amely kifejezte a hadseregnek az „egyre jobban elharapódzó politikai terrorizmus és a nemzet egysége ellen irányuló fenyegetése miatt érzett aggodalmát.“ A memorandum további részében türelmetlen hangon leszögezik: a bajok sűrűsödéséért a kormány és az ellenzék is felelős, mert a véget nem érő cívodás végölis cselekvésképtelenné tette a hivatalos szerveket. Nagyon sokan azt állítják a tőrök politika megfigyelői közül: elképzelhető, hogy a hadsereg újra és még határozottabban figyelmezteti az államvezetést, hogy csak nagyon kemény intézkedésekkel lehet véget vetni az ország gondjainak. A probléma ott van, hogy nemcsak a hadsereg, hanem a Törökországról naponta hírt adó nyugati propaganda is megpróbálja összekeverni a terrorcselekményeket és a természetes társadalmi hátterű népi fellépést. Sem a katonákat, sem a nyugati sajtót nem zavarja, hogy a terrorcselekmények több mint 70 százalékát Türkes ezredes nyíltan fasiszta Nemzeti Akciópártja szervezi és ez a párt jelenleg is támogatja a Demirel-.kormányt. (A terrorcselekmények egy része maoista, anarchista, a kommunisták politikáját is gyengének“ tekintő szélsőbaloldali csoportok műve; egyébként a török belügyminisztérium véleménye szerint közel 50 terrorszervezet működik az országban.) A Fekete-tenger partján lévő Bajra kisvárosban januárban lelőttek két baloldali gondolkodású tanítót, Isztambulban rálőttek egy baloldali újságíró- nőre' — január végéig már húsz merénylet történt a baloldal emberei ellen és ezt koronázta meg az izmiri letartóztatás-sorozat: az őrizetbe vettek 99 százaléka ismert baloldali ember. Kayseri városkában 8 munkást tartóztattak le — az egyik nagyüzemben tervezett elbocsájtásók dolgában tárgyaltak. A „bizonyítékok“ egyike az volt, hogy a zsebében meglelték Ecevit volt miniszterelnök fényképét __ So kan beszélnek arról: 1960-ban is, - 1971-ben is katonák vették át az ország irányítását, türelmetlenül nézve a polgári kormányok vitáit. Most valószínűleg nem kerül erre sor: elegendő, ha Demirel mindenben teljesíti a katonák januári ultimátumát. *»tfci Maiatya: géppiutolyos katonák foglyaikkal |Archív felvételek) GARDOS MIKLÓS ’í ■ ' r'' ' . ■ ■ ■ fej
