Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-16 / 11. szám

Feltűnést keltő, sokak számára bizo­nyára izgatóan érdekes lenne ez a cím: Kertészek a babagyárban. Tény ugyan, hogy Zétényiben (Zatín) babagy árnak nevezik a íöldművesszövetkezet egyik műhelyét, ahol babákat készítenek, s ott kertészek, a Bolyi (Bot) Efsz ker­tészeti csoportjának tagjai dolgoznak, de feleslegesen miért túlozzunk? Egy­szerűen arról van sző, hogy az egyik prágai iparművészeti szövetkezet szer­vezőjének, Vladimír Kryka elvtársnak kezdeményezése alapján a földműves- szövetkezet vezetősége szerződést kö­tött, mely szerint a kertészeti csoport dolgozói a téli és a kora tavaszi idény­ben, amikor amúgy is kevés a kerté­szek dolga, díszbabákat készítenek. Henkvich Ondrej képzőművész, a kas­sai (Kogice) Állami Bábszínház dísz­lettervezője készítette el a díszbabák mintapéldányait. Tízfélét. Mindegyiket a spartakiádra készülő gyakonlatozók egyenruhájába öltöztette. Az iparmű­vészeti szövetkezei szervezőjével közö sen kidolgozta a díszbabák készítésé­nek technológiáját, vagyis a gyártási eljárás módját. Berendezték a szüksé ges eszközökkel a volt iskola egyik tantermét, mely a körzetesítés követ­keztében nemrégiben szabaddá lett. Be­tanították a munkásokat. A többi a kertészek dolga. winiaaaotoaoooooooooaottaoooooooooooooQooooQtt Talán az is feltűnést keltő lenne, ha alcímként ' ezt írnám: Egyedül az asz- szanyok között. Tény 'Ugyan, hogy a műhelyben csak nők dolgoznak, és mind a húsz asszony. Egyetlen férfi közöttük Kóbori József, a közgazdasági szakközépiskolában két évvel ezelőtt érettségizett fiatalember, a műhelyfő­nök. De hát nem is feltűnő manapság — sajnos —, hogy falvainkban, a föld­művesszövetkezetekben, főleg vezető beosztásban többnyire csak férfiak te­vékenykednek, még ott is, ahol a be­osztott dolgozók egytől egyig nők. Ezért a spontánul alakult, gyakorta szükségből eredő szokásért azonban ő csöppet sem felelős. Sőt, inkább di­csérendő, hogy így vélekedik: — Ogy szervezem és Irányítom a munkát, hagy aki alkalmas ró, szofcja meg a felelősségvállalást, tanulja meg a vezetést. Ezek egyike Csorosz Jánosné, aki az asztalsor végén ül, kezébe veszi az elkészített díszbabák mindegyikét, szakértőhöz illően a hibásakat félre­teszi, majd a megfelelőkre kis papír­szelvényt kötöz, melyre előzetesen az ellenőrzés igazolásaként ráírja a saját nevét. — Megbeszéltük a múltkori politikai tízperc témájaként, hogy a minőség fontos — magyarázza. — Nem vitás, hogy a ikézimunkázáshoz értő asszo­nyok ügyesen dolgoznak, de elég egy óvatlan, rossz mozdulat, már hibás a díszbaba. Űjra kézbe kell venni, ha tetszik, ha nem, mert első a minőség, második a minőség, meg harmadszor is csak az a fontos ebben a munkában. A másik fiatalasszony, Rontó Gézáné, aki nemrégiben úgy határozott, hogy varrás, ragasztás helyett inkább a for­mázógépet kezeli, közbeszól: — Jó is, hogy megtartjuk a politikai tízperceket, mert mi már nem vagyunk az Ifjúsági szervezet tagjai, de leg­alább ilyenkor politizálunk. A magunk módján persze. Az egyik idősebb asszony. Veszély Rudoljné, ezt hangoztatja: — Ha fiatalabb lennék, mint Klári, én bizony döntenék. Klári, azaz Remák Lászlóné, a mű­hely legfiatalabb dolgozója szabadkoz­va magyarázza: — Rólam van szó, meg arról, ami­ről a múltkor vitatkoztunk. Korom szerint még tagja lehetnék az ifjúsági szervezetnek, de hát nálunk az a szo­kás, hogy, ha férjhez megy a lány, már nem jár a fiatalok közé. Szokás. Jó szokás, vagy rossz, ezen vitáztunk. Az persze igaz, hogy legalább nőszö­vetségi tagnak illő Jelentkezni. Külön­ben már döntöttem. Kérdezem tőlük: — Ki maguk között párttag? Erre így válaszol az egyik asszony: — Hivatalosan egyikünk sem az, de a pártelnök, amikor belátogat a mű­helybe, meg eljön a kertészetbe, azt szokta mondani, hogy azért beszéli meg velünk a dolgokat, mert minket Igazolvány nélküli kommunistáknak tart. így van azután, hogy mi is ilye­neknek tartjuk magunkat. Nincs ebben semmi különös. Nincs, tehát szenzációvá való nagyí­tás lenne az is, ha következő alcím­ként ezt írnám: 'Aki tettekre Ihlet. Tény ugyan, hogy a iműhelyfőnök, Kó­bori József pártunk tagjelöltje, s fel­adatként kapta, hogy a műhely agitá­tora legyen, de ő maga mondja: — Nem valami nagy szenzáció, amit vállaltunk, amiért magam is felelőssé­get vállaltam. Csak annyi, hogy min­den szállítmányunk minden darabja Rontó Gézáné, aki varrás, ragasztás he­lyett szívesebben kezeli a formázógépet első osztályú minőségű lesz. Az itt dol­gozók eszmei és politikai nevelését úgy irányítom, úgy szervezem, hogy min­denki tagja legyen valamelyik tömeg- szervezetnek. Közülük ketten a követ­kező pártoktatási évben, az alapfokú tanfolyam résztvevői legyenek. Egy szabad szombaton mindannyian részt- vegyünk a környezetrendezési munká­latokban. Dolgozzunk, éljünk úgy, hogy mindenki értse meg: mi a kommunis­tákkal közös és azonos nézetet val­lunk. Szóval ilyen egyszerű ez. Egyszerű, ilyen egyszerű tehát az én híradásom is. Nem titkolom azonban, hogy örülni fogok, ha majd Prágában a díszbabát kezükbe vevő gyakorlato­zok valamelyikétől meghallom: — Szenzációsan szép. Tudom ugyanis, hogy becsületes, jó munkát, szorgalmas, pártunk iránt el­kötelezett dolgozók munkáját dicsérik majd ezekkel a szavakkal. HAjDO ANDRÁS Veszély Rudolfné: „Én bizony dSnte­nék!“ (A szerző felvételei) Segítséget várnak A KOMMUNISTÁK ISMERIK FELADATAIKAT ÉS LEGYŐZIK A NEHÉZSÉGEKET Néhány napja, amikor a Bod­rogköz egyik legismertebb köz­ségében, Kisgéresben (MalyHo- res) jártam, kellemes, meleg, tavaszra emlékeztető hangulat uralta a tájat. A határban játé­kos kedvű szél cirógatta a szé­pen zöldülő vetéseket, a falu­ban pedig benépesedtek az ud­varok, a kertek, s a házak sar­kig tárt ablakaikon át ízlelget­ték a tavaszillatú levegőt. Va­sárnapra készülő, régi, falusi szombat délutánhoz hasonlított ez a keddi kisgéresi kép. Tisz­ta volt és takaros, mint a lo­csolás után frissen söpört ud­var. TÁRGYILAGOS ELEMZÉS A helyi nemzeti bizottság üléstermében még ünnepélye­sebb a kép. A fehér terítővei borított asztaloknál kiöltözött emberek tanácskoztak, ponto­sabban az 5400 hektáron gaz­dálkodó Géresi Efsz öt párt- alapszervezetének egyike tar­totta ülését. Az őrösl (StráZe), nagygére- sl (Velky Horesj, pérbenylki (Pribeník) és szentesi (Plesany) kommunisták tanácskozása után a klsgéresiek zárták a sort, nekik Is elemezniük kel­lett a közös gazdálkodás legu­tóbbi évét, annak előnyeit, ne­hézségeit. Űk 75-en a 866 dol­gozót és ebből mintegy 230 kommunistát foglalkoztató egy­séges földművesszövetkezetnek számban csak kis hányada, de az Irányításban, a szervezésben, a munkában való helytállásban és példamutatásban nem lebe­csülendő csoportot alkotnak. Ezt maguk is jól tudják, ezért kommunistához illően végez­ték az értékelést és szabták meg az újabb tennivalókat. Fnrik Csaba pártelnök beszá­molója tárgyilagosan foglalko­zott az alapszervezet múlt évi tevékenységével, a kommunis­ták munkájával. A szövetkezet már régen zárt olyan gyenge évet, mint ami­lyen a tavalyi volt. A bruttó mezőgazdasági termelést csu­pán 87 százalékra teljesítette, lemaradások voltak a növény- termesztésben, mivel búzából csak 2,3 tonna termett hektá­ronként, holott egy évvel ko­rábban 4,4 tonna volt a hozam. Az sem sorolható a jó eredmé­nyek közé, hogy egy dolgozó 1979-ben naponta 61 koronás bérért 184 korona értékű mun­kát végzett, mivel egy évvel előtte egy-egy szövetkezeti tag naponta 60 koronáért 205 ko­rona értékű termelésre volt képes. HOL A HIBA? A vitában felszólalók közül többen is megjegyezték; az el­múl év kevésbé kecsegtető eredménye, illetve sikertelen­sége nem írható csupán az időjárás rovására. Az emberek legalább annyira bírálhatók, hiszen volt rá példa, hogy az agrotechnikai munkák, művele­tek a jó időjárás ellenére is késtek, előfordult, hogy a trak­toros délután négykor abba­hagyta a munkát, holott ötig, vagy hatig elvégezhette volna azt a feladatot, amelyet a más­napi eső miatt csak jóval ké­sőbb tudtak teljesíteni. Nehéz­ségek voltak a gépekkel, meg­történt, hogy rossz minőségűre sikerült a szenázs, sántított a növénytermesztők, állattenyész­tők és a gépesítök együttműkö­dése, sokszor baj volt az álla­tok tisztaságával, gondozásával és ehhez hasonló más gátló té­nyezők is előfordultak. Szombathy Károly, Kiss Tóth László, Nagy Zoltán, Radi Já­nos, Kovács Zoltán és Berta János felszólalásaikban éppen az említett nehézségek megol­dására adtak néhány jó javas­latot, melyek közül a fegyelem, a rend, a kommunistához mél­tó példamutatás kívánkozik elő­térbe. Ezeket követi a pártta­gok hatékonyabb meggyőző munkája a többi dolgozó köré­ben, az egyes ágazatok közötti válaszfal eltávolítása, a gépek jobb kihasználása, a takarékos­ság, a minőség és nem utolsó­sorban a közvagyon iránti na­gyobb felelősségérzet. AZ ÁLLATTENYÉSZTŐK JÖ MUNKÁJA A géresi kommunisták az ed­diginél még több segítséget, tá­mogatást várnak a partnerek­től és a felettes szervektől, hi­szen — amint azt megjegyez­ték — a Bodrogközben nehe­zebb a talaj megművelése, mint az ország más helyein, de a gépi ellátás — nem beszélve a pótalkatrészről — nincs ez­zel összhangban. A géresi, a szentesi, az örösi és a perbenyíki földművesek a múltban már sokszor igazolták, hogy képesek kiváló teljesít­ményre is. Szükséges megje­gyezni, hogy a napokban meg­tartott tagsági gyűléseiken sem csupán a fogyatékosságot mér­legelték, hiszen ha a növény- termesztésben nem is voltak ki­magasló teljesítmények, azért az állattenyésztők kitettek magu­kért és hat százalékkal többet termeltek, mint egy évvel ko­rábban. Teljesítményük 1976- hoz viszonyítva 33 százalékos emelkedést jelent. A kisgéresi részleg kommu­nistái ígéretet tettek, hogy igyekezni fognak a hibákat mi­nél előbb kiküszöbölni, s az idei esztendőre kidolgozott ter­vüket a többi részleg kommu­nistáival, valamint a szövetke­zet pártonklvüll tagjaival kar­öltve a lehető legjobban telje­síteni. . TERVEK, ELKÉPZELÉSEK Munkájuk nem lesz egyszerű, hiszen 1400 hektárnyi terület még lecsapolásra vár, s a szö­vetkezetnek a tavalyihoz ké­pest 23 százalékkal kell növel­nie a mezőgazdasági nyerster­melést, a hízó marháknál 85— 90 dkg a tervezett súlygyara­podás, az 1979-es évhez viszo­nyítva 50 százalékkal szüksé­ges csökkenteni az állatok, s köztük főleg a baromfi elhullá­sát, eladni 600 ezer napos puly­kát, befejezni az épülő pulyka­farmot, megkezdeni egy 500 fé­rőhelyes istálló építését a hízó marhák részére, egy 1200 férő­helyes sertésőlat és egy 440 fé­rőhelyes borjúneveidét. A ter­vek szerint 1570 hektáron ter­mesztenek búzát, 540 hektáron szemes kukoricát, 200 hektá­ron cukorrépát — hogy csak a fontosabbakat említsük ... Az egyesített efsz dolgozói­nak és főleg kommunistáinak valóban van mit tenniük, hogy egy év múlva olyan eredmé­nyekről számolhassanak be, amilyeneket tőlük a múltban már megszokott az ország. A februári pártgyűlések azt iga­zolták, hogy a kommunisták ismerik feladataikat és mindent latba vetnek az újabb bodrog­közi sikerek érdekében, hazánk mezőgazdasága sikereinek érde­kében. GAZDAG JÓZSEF Párttaggyfilés Kisgéresen (A szerző felvételei ?= ozsrn ca Ä i S * ws • p. 'O 03 .E •* s 5« 03 CO O 03 '« - c E WS 03 o c c 'OS «8 N p. Sí SS u "

Next

/
Thumbnails
Contents