Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-02 / 9. szám
ÚJ szó Fi atalok. Kinek nincsenek ilyen korban tervei, elképzelései az életről? Nekik is voltak és vannak. Csapán abban különböznek a többiektől, hogy tudatosítaniuk kell: az ő álmaik, vágyaik megvalósulását, egészségi állapotuk határozza meg. Most már elégedettek. füvOjük biztosított, hisz az egyik nagy problémájuk megoldódott: megtalálták helyüket, pályát, szakmát választottak. Többen, sikertelen próbálkozások után jutottak el eddig. Szívesen gondolnak a feléjük nyújtott segítő kézre. „Az alapiskola elvégzése után a kömüvesszakmát választottam. Szakmunkástanuló voltam, amikor üzemi baleset ért, s azután már nem volt értelme az eredetileg elkezdett szakon továbbtanulni, mert a kőművesmunka túl megterhelő volt számomra. A mi lesz ezután kérdés megválaszolásában nem maradtam egyedül. A Galántai Jnb orvosi véleményező bizottságának javaslatára jelentkeztem író- és számítógépjavító szakra. Örülök, hogy sikerült ide kerülnöm. Az egészségi állapotomnak megjelelő ez a szakma. Jól érzem magam, sok lehetőség van sportolásra és nagyon jó az orvosi ellátás. Hétvégeken rendszeresen hazautazom feleségemhez és gyermekemhez." [Kohút Ferenc, Feketenyék (Cierna Voda) 1 „Öt osztályt végeztem el szülöjalumban, aztán itt Bratislavában a testi fogyatékosok alapiskoláját látogattam. Varrónőnek szerettem volna kitanulni, de inkább a könyvkötő szakmát javasolták, mert az megfelelőbb számomra és nem bántam meg, hogy a szakemberekre hallgattam. Másodéves vagyok. Már sok mindent megtanultam ebből a mesterségből. Ha elvégzem az iskolát, Érsekújvárban szeretnék elhelyezkedni." [Soóki Éva, Kamocsa (Komoőa)] „Cipésznek tanultam ki. Ügy gondoltam akkor, hogy jól választottam. A gyakorlat azonban azt mutatta, tévedtem. A vegyszerekkel való munka nem volt jó hatással az amúgy is gyenge egészségi állapotomra. Áthelyeztek egy anyagraktárba, sajnos az emelgetést sem bírtam. Most már úgy érzem, végre a legmegfelelőbb szakmát tanulom: elektroműszerész leszek. Tetszik ez a munka, s ha minden jól megy, megpróbálkozom az érettségi bizonyítvány megszer zésével is." [Jamrich DuSan, Taksony (MatúSkovo)] „Nem bántam meg, hogy ide jöttem. Aranyműves ékszerész leszek, ha kitanulom a szakmát. Most ezüst ékszereket készítünk, nagyon érdekes munka. Tizenkilencen vagyunk elsősök, már jól összeszoktunk. Remélem, az iskola elvégzése után, nem lesz nehézségem az elhelyezkedéssel." [Mondák Erzsébet, Mihályfa (Michal na Ostrove)] „A vajáni cipőgyárban dolgoztam, de egészségi állapotom miatt nehéz volt számomra az a munka. uaa. Zdenka Medlinová-Farkaiová itt tanulta ki a könyv kötő szakmát. Most mester ezen a részlegen Második éve ismerkedem itt a szabás-varrás művészetével, egyszerűbb ruhadarabokat már egyedül is meg tudok varrni. Ha kitanulom a szakmát, haza akarok menni, biztosan találok a környéken meg felelő munkahelyet." [Kesszey Éva, Királyhelmec (Král. Chlmec)) — 1964-ben nyílt meg intézetünk, azzal a céllal, hogy lehetőséget nyújtsunk a megváltozott munkaképességűeknek különböző szakmák elsajátítására — tájékoztatott Milan Kolefí igazgató. Ebben, a hazánkban egyedülálló, bratislavai kiképző központban olyan egyének tanulhatnak szakmát, akik vele született mozgásszervi-, szív-, idegvagy valamilyen belső szervi betegségben szenvednek, illetve baleset következtében nem végezhetik az előző munkájukat. A járási nemzeti bizottságok orvosi véleményező bizottságai javasolják az ilyen beteg, vagy megváltozott munkaképességű fiatalok felvételét az intézetbe. — Évente körülbelül 200 jelentkezőnk van, akiket ^ egyhetes felvételire hívunk meg — mondotta Imrich ' Rücksahloss, a felvételi bizottság tagja. — A vizsgákat egész évben folyamatosan szervezzük, de a tanév nálunk is szeptemberben kezdődik. Miből áll a felvételi? — Minden jelentkezővel sokoldalúan és alaposan foglalkozunk. — A nálunk töltött egy hét alatt komplex egészségügyi, pszichológiai és pedagógiai kivizsgálást végeznek szakembereink. Megállapítjuk, milyen hajlamai, kézügyessége van a jelentkezőnek. Nagyon körültekintően elemezzük a vizsgálatok ered Kézügyesség is kell az ékszerkészítéshez. Mondók Erzsébet az ezüsttel ismerkedik ményeit, figyelembe véve az előző munkahely, az iskola és a nemzeti bizottság véleményét. Azokban az esetekben, amikor úgy látjuk, hogy a jelentkező az egészségesekkel együtt is tanulhat, azt javasoljuk, jelentkezzen valamelyik szaktanintézetben. Van, akiket egészségi állapotuk miatt nem tudunk felvenni: például azokat, akik csak kocsik segítségével képesek mozogni. Nem vesszük föl a kisegítő iskolák növendékeit és a szellemi fogyatékosokat sem. Elsősorban olyanoknak felel meg intézetünk, akik szakmunkásokként szeretnének dolgozni. Természetesen tovább is tanulhatnak. A pályaválasztásban tanácsot adnak, segítséget nyújtanak a felvétel] bizottság tagjai. A jelentkezők a műszerész, a gépjavító, az elektroműszerész, a könyvkötő, a szabó, az aranyműves-ékszerész, az órás, a fémmegmunkáló és a hegesztő szakma közül választhatnak. A tanulmányi idő három és fél év, de a gyakorlattal rendelkezők [akik már hasonló szakmában dolgoztak) növidebb idő alatt sajátíthatják el az új mesterséget. A végzősök szakmunkásbizonyítványt kapnak. — Miben különbözik ez az intézet a többi szak munkásképzőtől? Erre a kérdésemre az igazgató válaszolt: — Mi nemcsak a szakma elsajátítását tartjuk fontosnak. Tudjuk, hogy fiataljainkban (többségük harminc éven aluli) testi fogyatékosságuk, vagy betegségük miatt kisebbségi érzet alakult ki. Azt szeretnénk elérni, hogy ezeket leküzdjék, elsősorban azáltal, hogy tudatosítják: munkájuk révén ők is teljes értékű tagjai társadalmunknak. Gondoskodásunk sokrétű. Az oktatás utáni szabad idő hasznos kihasználásának megszervezésére nagy gondot fordítunk. Különböző szakkörökben mindenki az érdekMichal Halász mester, az esztergfilás fortélyait magyarázza lődésánek megfelelően dolgozhat, tevékenykedhet. A sportolásra a tornaterem és az intézet melletti pálya kínálja a lehetőséget. Könyvtárunk bővelkedik szak- és szépirodalomban, valamint folyóiratokban. A szórakozásra számtalan, az intézetben szervezett, vagy a főváros nyújtotta alkalom van. Az oktatás és az intézeti ellátás ingyenes. A tanulók állandó orvosi ellenőrzés alatt állnak. Az arra rászorulók a jól felszerelt, medencével ellátott rehabilitációs központba járnak gyógykezelésre. Az intézet pszichológusa egyénileg, vagy csoportosan rendszeresen foglalkozik velük. A segédeszközökre utáltaknak helyben készítik el, vagy javítják a meghibásodott, nélkülözhetetlen eszközöket és protéziseket. Tanítók, nevelőik, mesterek, orvosok, egészségügyi dolgozók, pszichológusok és további szakemberek, összesen 150-en gondoskodnak a több mint 200 szakmunkástanulóról, akik havonta 100—150 korona zsebpénzt kapnak és 400 korona egyszeri juttatást munkaruha vásárlására. A családosoknak a jnb illetékes osztálya szükség esetén anyagi támogatást nyújthat. Egy tanuló egyévi kiképzésének költségei, beleértve az Összes juttatást és szolgáltatást, 25 ezer koronát tesznek ki. — Ez az összeg csak látszólag magas — magyarázta az igazgató. —Ha figyelembe vesszük, mit je lent a fiataloknak, hogy bekapcsolódhatnak a termelőmunkába, és az általuk létrehozott értékek is jelentősek, megért a ráfordítást. Intézetünkben eddig 1500-an tanultak iki szakmát. Sokan közülük továbbtanultak, van, aki mérnöki diplomát is szerzett. Mint szakmunkások kiválóan megállják helyüket. Az első években az üzemek vezetői idegenkedtek tőlük, ma már fordított a helyzet: nagy az érdeklődés irántuk. Figyelemmel kísérjük, hogy hogyan sikerül alkalmazkodniuk, beilleszkedniük a munkahelyi kollektívákba, s ha kell, segítünk, tanácsot adunk. Természetesen jólesik, ha levélben, vagy személyesen felkeresnek volt tanulóink. Szinte kivétel nélkül szívesen emlékeznek a nálunk eltöltött évekre. deAk terez A rehabilitációra nagy gondot fordítanak a központban (Gyökeres György felvételei) 9
