Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-02-24 / 8. szám

V

A kassai (Kogice) vasutasok csapatának 6-os mezében és a válogatott tengelyében jelenleg egy olyan labdarúgó játszik, akit a szakemberek az utóbbi időben alig győznek dicsérni. A Lokomotíva—NK Riijeka KEK mérkőzés után például Báró® Lajos, aki az UEFA megfigyelőiéként volt jelen a Csermely-völgyi stadionban, így nyilatkozott róla: „Rendkívüli tehetség. Öröm volt nézni okos és eredményes játékát, s amit alakított, az világklasszishoz méltó. A jó labdarúgáshoz ilyen játékosokra van szükség.“ Az év végi hazai értékelések szintén a legjobbak közé sorolták, az edzők véleménye alapján összeállított legjobb 11-ben neki volt a legbiztosabb helye.

Az országos labdarúgó válogatott ausztráliai portyája előtt szerencséim vodt...

— Oj Szó? Én sajnos nem olvasom ezt az újságot, nem értek magyarul — mondja, miközben beljebb megyünk lés hellyel kínál —, de Iveta, a feleségem, esetleg az anyós, vagy a nagymama, aki rendszeresen vásárolja a magyar újságokat Is, lefordítják nekem. — Ugye? — kérdezi tűrhető kiejtéssel a lábát átölelő kíváncsi csöppségtől, aki íejbólintással válaszol a kérdésre.

— Szepessógi vagyok — vall megáról. Mate- jovce nad Hornádomból származom. Tizenöt éves koromig nem voltam semmilyen csapatnak a tagja, csak alkalomszerűen jártam a többi fiúikkal játszani. Az alapiskola befejeztével Ig- lóra kerültem a közlekedési ipariskolába és ott kezdődött labdarúgó pályafutásom. Három évig játszottam az ifjúsági első ligában szereplő ottani csapatban, majd 18 évesen bekerültem a felnőtt együttesbe. Az azelőtt szintén Iglón szereplő Józsa Laci javaslatára onnan 1974-ben Kassára kerültem, s azóta a Lokamotíva az egyesületem. — Nagy öröm volt számomra, amikor a II. ligában küzdő Lokomotíva Kassa játékosaként meghívtak a 23 éven aluliak válogatottjába, de még nagyobb, amikor 1976-ban a nagyok válogatottjában is helyet kaptam a Románia elleni mérkőzésen.

— Milyen érzés volt a címeres mezben játszani?

— Kezdetben Ideges voltam, hiszen az Euró- pa-bajnoiki együttesben való szereplés eleve azt jelentette, hogy legalább annyit várnak az embertől, mint a többi, biztos helyű játékosoktól. Az első mérkőzések előtt keveset aludtam. Hogy később mégis megszoktam a légkört, azt annak is köszönhetem, hogy társaim bíztattak.

— Milyen egy válogatott labdarúgó éve?

— Nagyon bonyolult és időigényes, hiszen a válogatott 6—8 nemzetközi mérkőzésén kívül vannak előkészületi találkozók, edzőtáborok, az anyaegyesületben a sokasok utazással járó liga-, kupa- és edzőmérkőzések, edzőtáborok, valamint a rendszeres napi 2—3 órás edzés. Ez összegezve annyit jelent, hogy az elmúlt év nyarán csupán öt szabad napom volt és a mostani télen sem leszek többet itthon.

— Jut idő a családra is?

A kérdésre a feleség is előjött és válaszával megelőzte férjét. — Janó valóban sokat van távol, de mit lehet tenni, ha egyszer ilyen a sportolók élete. Megszoktuk már. Néha én Is vele utazok, olykor külföldre is, ha pedig nem, akkor itthon izgulok.

— Én is járok a meccsekre — vágja rá a játékos kedvű óvodás, de azt, hogy buzdítja apuékat, nem akarja elárulni.

— Igazait mond, minden hazai mérkőzésen ott vagyunk a lelátón, s azon kívül, ha Janó teheti, a kislányunkat az edzésre is magával viszi.

Amikor ismét a labdarúgásra terelődik a szó, Jan Kozák megjegyzi: ha újból kezdhetné, akkor is a labdarúgást választaná, annyira a szívéhez nőtt ez a sportág. Nem a dicsőség, hanem a mozgás, a küzdelem, az ötletesség jelenti 'benne számára az értéket, a vonzó erőt, s azért tud érte ma is úgy lelkesedni, mint gyermekkorában, amikor a Hernád-parti gyepen kezdte vele az ismerkedést. Rendkívül sok szép pillanat, élmény is fűzi ehhez a labdajátékhoz. Kapásból felsorol néhányat, köztük az Ivetával való megismerkedésüket, a föld különböző tájainak a megtekintését, a győzelemmel járó öröm átélését, a labdarúgó EBjben a legjobb nyolc közé való jutást és nem utolsó sorban a labdarúgásnak köszöni, hogy egyre jobban tudja értékelni szocialista jelenünket. Tetszik neki Brazília, főleg Rio de Janeiro, szép Svájc, de azért csak itthon nyugodt, elégedett igazán.

A kevésbé szép sportemlékek közül az NK Rijekától tavaly elszenvedett vereség bántja a legjobban. Érthetően, hiszen a vasutascsapat otthonában imponáló fölénnyel verte ellenfelét, mégsem jutott tovább a KEK-ben.

A legkellemetlenebb ellenfeleknek az angolokat és a skótokat tartja, de velük egy csoportba sorolja a magyarokat is, mivel négy válogatott mérkőzésen játszott ellenük, de akkor sem sikerült győzni csapatának, amikor a papírforma alapján egyhangú esélyesként lépett pályára. A ligában a Bohemians és a Dukla Praha tartozik a kellemetlen ellenfelek közé.

— Példakép?

— Talán furcsán hangzik, de nincs. Sok kitűnő labdarúgót ismertem és ismerek. A hazai játékosok közül csodálom például Mőder Jóskát. Sokat tanultam tőle. Most harminchárom éves, de kevés nála fiaitalabbnak van olyan hozzáállása a sportolói kötelességekhez, mint neki. Vele a pályán 'és a pályán kívül is igen jól megértjük egymást.

Tervei között — amint azt elmondotta — a közeljövőben számos feladat szerepel. Szeretné, ha válogatottunk a nyáron Olaszországban minél előkelőbb helyen végezne, ha országos tizenegyünk ott lenne a spanyolországi VB-n, de ugyanakkor azt sem titkolja, hogy jó volna már a Lokomotívával hazai bajnokságot nyerni. Beszélgetés közben felvetődött a fővárosi klubok csalogatása is, melynek kapcsán megjegyezte, hogy hiába minden próbálkozás, ő hajthatatlan, hű lesz a keleti országrészhez, a klubtársakhoz 'és az ottani szurkolókhoz.

Végre sikerült a találkozás, amelyen igazi sportembert ismertem meg közelebbről. Azelőtt is tudtam róla, hogy kiváló bűvölője a bőrlabdának, pontos, megbízható építője csapata játékának, okosan helyezkedik, szerel, indít, gólokat is rúg, nem híve a durva játéknak, s hogy eddigi pályafutását a szorgalmával, sportolóhoz illő életmód betartásával tette sikeressé, de azt a lelátóról figyelve nem tudhattam róla, hogy „civilben“ is higgadt, igen közvetlen, szerény igazi sportember, aki nem a 'hírnevet, hanem a sportot szereti a labdarúgásban.

GAZDAG JÓZSEF

ti ÍJ SZÓ

Index: 48 097

Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Or. Rabay Zoltán, CSc. Helyettes főszerkesztők: Szarka István <s Csető János. Szerkesztőség 893 38 Bratislava, Gorkého 10. Telefon: 309, 331-252, 332-301, főszerkesztő: 532-20, szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308. Pravda — Kiadóvállalat Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdavállalata — Pravda, 02-ee Nyomdaüzeme, Bratislava. PRÖBANYOMÄS. Magánszemélyek a következő elmen adhatják fel hirdetéseiket: 893 39 Bratislava, Jirásková 5., telefon: 577-10, 532-64. A szocialista közü- letek a hirdetéseket erre a címre küldjék: 893 39 Bratislava, Vajanekého nóbreíie 15/11., telefon: 551-83, 544-51. Az Oj Szó előfizetési díja — a vasárnapi számmal együtt — 14,70 korona. Az Oj Szó vasárnapi számának külön előfizetése negyedévenként 13 korona. Terjeszti: a Postai Hírlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden Dostai kézbesítő. Külföldi megrendeléseket PNS — Ostredná expedíció a dovoz tlaőe. 884 19 Brrtislava, Gottwaldovo námeetie 6. A SÜTI regisztrációs száma 5/2.

A Kólák család (A szerző felvétele)

w5m

AK

IK

ÉRDEMESEK A BIZALOMRA

Júniusban olyan próbatétele lesz Csehszlovákia labdarúgóválogatottjának, amilyen az 1976-ban Jugoszláviában sorra került EB négyes döntő óta nem volt. Több szakértő véleménye megegyezik abban, hogy az új lebonyolítási rendszerű kontinens-döntő igényességben túltesz minden eddigi hasonló jellegű rendezvényen, mert a tulajdonképpeni döntőbe jutáshoz valóban nagyon igényes csoport első helyén kell végezni, amelyben csehszlovák részen a nyugatnémet, a holland és a görög csapat szerepel még. A másikban kétségtelen a hazai környezet előnye az olasz csapat számára, de ott az egyre félelmetesebb angol, a meglepetésre mindig képes belga és a lehetőségére régóta váró spanyol együttes is.

Csehszlovákia csapata júniusban az EB-döntő első mérkőzését az NSZK válogatottjával vívja, tehát megismétlődik a belgrádi EB-döntő összecsapása, s talán azt sajnálhatjuk, hogy miiért kell ennek már a nyitányban lennie. Kettejük közül az együk semmiképpen nem lehet az idei döntő részvevője.

Csapatunk játékosainak képességeiről ki más mondhatna szakavatott véleményt, mint dr. -Vengloä, a válogatott főedzője, s ennek alapján legalább röviden bemutatjuk legfőbb jelöltjeit.

A kapuban HruSka az első számú jelölt, aki az őszi idény válogatott mérkőzésein a lehető legjobb oldaláról mutatkozott be. Talán éppen ő lesz Viktor legméltóbb utódja, de több egészen nagy mérkőzésen kell még nagyobb rutinra szert tennie, s nem ártana egyszer a Wembley stadionban próbára tenni. NetoliCka változatlanul vetélkedésre kész HruSkával. Eddig csalódást ő sem okozott. Kéketi még mindig szerepel a jelöltek között. Mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy reflexei javuljanak. E poszton egyre erőteljesebben bontakoznak ki Sémán, a Lokomotíva KoSice kapusának képességei, de őt egyelőre kizárólag az olimpiai csapat rendelkezésére bocsátják. A VB-selejtezők megvívására kialakult csapatban komolyan kell vele számolni.

A hátvédsor két oldalán megbízható megoldást jelent mind BarmoS, mind Gőgh, Szívósak, nem engedik kibontakozni az ellenfél szélsőjátékát. Nincs igazuk azoknak, akik hiányolják náluk a nagyobb támadó aktivitást. Nem ez az elsőrendű feladatuk. Középütt OndruS kontinens-szintű játékos, nagy a becsvágya, a védelem nagy egyénisége. Mellette Jurkemik, vagy Vojáőek egyaránt szerepelhet, mégpedig a feladatottól függően. Ha az Inter középhátvédjével képez kettőst, felváltva felzárkózhat egyikük a támadások befejezéséhez. Vajácek elsősorban a légitér ura. A további számításba jövő játékosak közül DobiáS még mindig kész a bevetésre, Fiala viszont távlati embernek számít.

A középpályán Panenka igazi játékmester. Átadásai, szabadrúgásai, megoldásai sokat érnek. Kozák végre megtalálta góllövő oipőjét, s ezzel még hasznosabb tagja lehet a csapatnak, mint előbb. Stambachr az együttes motorja. Küzdőszelleme óriási, igazi csapatjátékos. Sokoldalúságáról tanúskodik, hogy a válogatottban egészen más szerepkört Is magabiztosan be tud tölteni, mint klubjában, a Dukla Prahában. JarűSek mellett Rótt, sőt Berger is számításba jöhet még.

A csatársorban elsősorban a Dukla Praha hármas fogata a Vizek, Nehoda, GajdüSek trió jön számításba. Az első kivételes cselező és helyzetfölismerő képességével, Nehoda nagy áttékimtésével, eredményességével, GajdüSek mesteri átadásaival és lövéseivel. Itt van Masntj, aki mindkét szélen használható és a válogatottban mindig felülmúlja klubbeli teljesítményét. Nagyon felkészült az Idényre, képességei révén ismét a csapat erőssége lehet. Kroupa szívós, nagy munkabírású és gólerős.

Az együttesben több olyan játékos is akad, akik nemcsak egy-egy poszton használhatók, tudnak teljes értékű teljesítményt nyújtani. Ez föltétlenül kapóra jön sorozat- mérkőzéseken, amikor a feladat a szokásostól eltérő játékmodort, félállást követel.

Az elmondottakból arra lehet következtetni, hogy elsősorban a sokszor kipróbált és bevált játékosok élvezik dr. Vengloä bizalmát, továbbá azok, akik az utőbhi időben „beépültek“ a válogatottba.

Természetesen nem csupán a főedző érdeme a csapat egységessége. Nagyon jó az együttműködés a ligacsapatok edzőivel, akik önzetlenül segítenek a válogatott szereplésre legalkalmasabb játékosok megtalálásánál, azok felkészítésénél. Ez a jó együttműködés lehet alapja az újabb sikeres EB döntős szereplésnek.

Hogy azután a nagy találkozó megvívására kijelölt együttes meglepőt is hozhasson, az a szakvezetés dolga és a játékosak becsvágyának eredménye is. Az ellenfelet tökéletesen ismerni, de előre magunkról mindent el nem árulni, egy kissé a taktika szerves része. S a tétre menő futbali- csatákat mindig megelőzi és kíséri a mesteri taktikázás is.

ZALA JÓZSEF